Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.08.18. 11:56
Javítottam a verssort Katalin.

2018.08.18. 11:43
Kedves Józsi Egy javítást kérnék legutóbbi versemben, az Epigramma halott barátomnak-ban: mert vendég a halál helyett: most a halál muzsikál. Íg... Bővebben

2018.08.18. 11:23
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.08.18. 11:23
András, javítjuk a címet feltöltésnél.

2018.08.18. 09:35
Kedves Józsi főszerkesztő! Feltettem a LEHORGASZTOTT FEJJEL 9. részét, csak elrontottam a címet. Légy szíves ,javítsd ki. Azt írtam véletlenül, h... Bővebben

2018.08.18. 08:55
Kedves Józsi, köszönöm szépen a tájékoztatást, ezúttal befutott a levél. Smile

2018.08.18. 08:53
Szép napot Mindenkinek! HeartMiklós

2018.08.18. 01:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.08.17. 19:35
Szépséges estét mindenkinek! Szeretettel gratulálok a Zsűri-nyertes alkotásokhoz! Smile

2018.08.17. 17:38
Szép estét kivánok ! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ttunde
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Cikk hierarchia
Bakos József: Arcok a reneszánsz korból. 1. Rész. William Shakespeare

Shakespeare és a szerelem
Ha meghalljuk ezt a nevet: William Shakespeare, szinte mindenkinek a Rómeó és Júlia című színdarab jut az eszébe. Ez a név és ez a cím, már szinte összeforrt egymással. A reneszánsz angol képviselőjének titokzatos életéről, csak hiányos és pontatlan adataink vannak. Még születésének időpontja, 1564. április 23. is bizonytalan. Egyesek, még a szerző létezését is kétségbe vonják, bár a nevéhez fűződő színdarabok, a mai napig közkedveltek a színházi előadások palettáján.
A drámaíró, élete során megtapasztalhatta a szerelem minden formáját. Költő és színész volt, mellette pedig, üzletember is, a Globe színház fő részvényese. Belebújhatott a szerelmesek bőrébe, alakíthatta sorsukat íróként, költőként, és átélhette érzéseiket színészként is, miközben a boldogságot felesége és három gyermeke oldalán próbálta biztosítani magának. Magánéletében azonban kevésbé volt sikeres. Egyik gyermeke korán meghalt és feleségével sem találták meg az összhangot, ezért 1586-ban elhagyta családját és Londonba költözött.
Az érzelmek nagymestere volt, történetei jól érzékeltetik, hogy mindig a fiatalok oldalán állt, bár hősei sokszor belebuktak érzéseikbe.
Műveiben bírálta saját korának felfogását, stílusa egyedi volt, érthető, ezért szerették annyian.
Hogy mi lehet Shakespeare írásainak a titka? Talán az őszinteség és az érzések bátor ábrázolásmódja. Hiszen mindegy, hogy a szerelmes ember egy maszatos torzonborz, állatbőrbe öltözött ősemberpalánta, vagy egy középkori romantikus álarcosbálokon ismerkedő fiatal, esetleg egy modern partyn, üvöltő zene mellett beszélgetni próbáló kamasz, a szerelem érzése, ugyanaz marad.
Shakespeare írásai pedig, kortalanok. Átélték az elmúlt századokat, elviselték a modern kor szellemében elkövetett módosításokat a feldolgozások során, és a mai napig elgondolkodtatnak, lekötnek minket, beszélünk róluk, és közben szeretünk. Szeretjük olvasni az írásait, szeretjük barátainkat, kedvesünket, és az életet. Azt mondják, rohanó világban élünk. Ez így is van, de az már nem mindegy, hogy megállunk-e néha egy kis szusszanásnyi időre, hogy feltöltődhessünk újra érzelmekkel és futhassuk újra az élet köreit, állandó versenyben az idővel, küzdve a mindennapi nehézségekkel, karrierről álmodva.
1616. április 23-án, a születésnapján halt meg. Shakespeare élete összeforrt a színházzal. Életének 52 éve alatt megpróbálta átadni érzelmeit a külvilág számára. Sikeres, elismert szerző volt, akit halála után a Stratford-upon-Avon-beli Holy Trinity templomban temették el. A sírja mellett álló mellszobra alkotás közben ábrázolja a költőt. Minden évben, születésének ünnepén a megemlékezés alkalmával új lúdtollat helyeznek a szobor kezébe.
A népszerű legenda, pedig úgy tartja, hogy Shakespeare sírjába a költő teste mellé kiadatlan műveit is eltemették, erre azonban senki nem talált még bizonyítékot. A sírt, az elmúlt századok folyamán egyszer sem nyitották fel. Életének egy részét tehát mégsem osztotta meg velünk, elvitte magával, de itt hagyta nekünk a reményt, a boldogságra. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel!

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.