Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.11.25. 00:55
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.11.24. 22:46
Jó éjszakát kívánok! Angel

2017.11.24. 21:51
Szia Katicabogár Smile Nem aludnod kéne már? Cool

2017.11.24. 21:48
Szia Miklós! Smile

2017.11.24. 19:47
Szép jó estét mindannyiunknak! Smile

2017.11.24. 17:01
Kelemes estét kivánok ! Smile

2017.11.24. 13:55
Ó, de jó lenne Jégmadár!! Előbb is szólhattál volna... Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott! Sleepy

2017.11.24. 12:59
Szép napot kívánok mindenkinek. Amennyiben van kedvetek ma délután fél négytől Kőbányán az Újhegy sétány 7. szám alatt (Könyvtár mellett) Ari Fabr... Bővebben

2017.11.24. 12:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.11.24. 10:03
Szép napot kívánok mindenkinek! Heart Miklós

Archívum
Felhasználók
Cikk hierarchia
Bakos József: Halloween története...

Hazánkban csendesen, virággal és imával emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Ez azonban nem minden kultúrában van így. Az angolszász országokban Október 31. a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe. De nézzük, hogy honnan ered ez a hagyomány:
Halloween jelképe Amerikában a vigyorgó töklámpás, amelyben gyertya ég. Ezt már hazánkban is sok helyen átvették és a kisebb-nagyobb üzletek tele vannak előre elkészített porcelán, cserép és egyéb anyagból készített lámpásokkal. Ha lusták vagyunk igazi sütőtököt vásárolni és „fáradtságos” munkával megszabadítva a belsejétől kifaragni, elég ha elballagunk és veszünk egy kész lámpást otthonunkba. Az igazi élmény azonban az, ha mi magunk készítjük el.
A történet szerint élt valamikor egy Jack nevű férfi, aki előszeretettel nézegette a pohár fenekét a kocsmában. Történt egyszer, hogy megjelent neki az ördög, akivel végül megegyezett, hogy a halála után nem kerülhet a pokolra. Miután meghalt, a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jack-nek, aki ezt egy marharépába rakta és meggyújtotta, lámpást készítve így magának. Azóta a répát felváltotta a dekoratívabb töklámpás, de a monda ugyanaz maradt. A férfi bolyongó lelke azóta is ennek a lámpának a fényénél keres nyugvóhelyet, menedéket magának.
Amerikában ezzel együtt más hagyomány is él. A gyerekek ilyenkor jelmezbe öltöznek, legtöbbször félelmetes külsőt öltve és vámpír, csontváz, vagy egyéb szörnyeteg bőrébe bújva minden házba becsengetnek, édességet kéregetve. Elméletileg aki nem ad cukrot, azt bottal elverik, de ez nem szokott előfordulni, mert a felnőttek ezt jó szórakozásnak fogják fel.
Társaságokban jelmezbálokat is tartanak ezeken a napokon, így ülik meg ezt az ünnepet. Amerikai mintára ez a szokás kezd megjelenni már Európában, többek között hazánkban is. Az iskolákban cukrokat osztanak a gyerekek és ezen a napon előszeretettel néznek félelmetes filmeket, amelyeket a filmipar tucatszám biztosít a számukra.
Halloween mások szerint sokkal régebbi eredetű. Múltja egészen a kelta kultúra idejéig nyúlik vissza. Úgy hitték, hogy ez a nap az évforduló és ezen az éjszakán az elmúlt évben meghalt lelkek előjönnek és összezavarják az élők életét. A szellemeknek ételt, állatokat áldoztak, hogy távol tartsák őket maguktól és megkönnyítsék számukra a vándorlást a halottak birodalmába.
A kereszténység terjedésekor a hittérítők feladata volt többek között az is, hogy ennek a pogány szokásnak más formát biztosítsanak. Így lett ez az ünnep a mindenszentek ünnepe. Az áldozatok megszűntek és gyertyák, tömjénfüst, csendes megemlékezés vette át a helyét. A halott lelkeket útjukon gyertyafény kíséri.
Akár így, akár úgy, a következő néhány napban gondoljunk azokra, akik már nem lehetnek közöttünk és gyújtsunk értük egy-egy szál gyertyát.

Bakos József
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
230
Torma Zsuzsanna - 2008. november 11. 12:26:16

Kedves Józsi!
Elolvastam a Mindenszentekre emlékező írásodat.
Én is csatlakozom azokhoz, akik nem az amerikai szokásokat utánozzák. Eltávozott közeli hozzátartozóink sírjánál gyertyát gyújtunk, virágot, koszorút viszünk. Otthon pedig este több gyertyát is meggyújtok és próbálok szeretteim arcára visszaemlékezni.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

163
Timoca - 2008. november 11. 09:59:32

Kedves Józsi!

Cikked nagyon jó és érdekfeszítő, de.. A de annak szól, hogy én ellene vagyok minden "amerikás" szokásnak, majmolásuknak. Így a halloweennek is. Lehet, hogy más felfogásban nézik a halottak napját, de - bocsásson meg ezért mindenki - szerintem elítélendő, hogy valaki vidámkodni akar a halottak napján. Sem töklámpást nem akarok gyújtani, sem nevetgélni nem akarok, nem is kívánok ezen a napon. Csendben lerovom szeretteim előtt a tiszteletet, gyertyát gyújtok, virágot, koszorút helyezek sírjukra, magamban elbeszélgetek velük és ugyanolyan csendben hazamegyek. Nem való ide a harsánykodás. Lehet, hogy véleményemmel egyedül vagyok, de nekem ez szent és amíg élek, ez így is marad. Nem a megszokás vezérel, nem az újtól való félelem, egyszerűen belülről ezt így érzem helyesnek.

Üdv.:

Timóca

227
kondrakati - 2008. november 02. 08:26:25

Kedves Józsi!

Nagyon jó volt olvasni a cikkedet. Az én gyermekkoromban Erdélyben is szokás volt valódi töklámpást készíteni és azzal ijesztgetni. Ez a szokás nem kötődött Halottak napjához, de egyébként erről a napról az idősek úgy tartották, hogy a halottak lelkei azon az éjszakán hazatérnek.
Ezért számomra a Halottak napja mindig is kissé misztikus, kissé izgalmas, bár már nem hiszem el, hogy szellemek kísértenének, és marad az emlékezés napja.

Üdv: Kati

298
keni - 2008. november 02. 08:23:13

Kedves Józsi !
Már nem tudom, de jó sok éve annak, hogy kis hazánkba is kezdett begyűrűzni ez az Amerikai kúltúr és kultuszkeverék, mely más ősíbb népek vallási kultúrhagyatéka. - Mint ahogy Te is írod...
Érdeklődtem utána én is és egyszer volt a TV- ben egy magyar, kövér, amerikai gazdag nő - a nevére nem emlékezem, de biztosan nem Gábor Zsazsa volt, aki részletesen és ezotérikus megvilágításban ismertette ennek az emlék lélek ünnepnek a kinti lényegét.
Ez is olyan átvett dolog, mint a Valentin nap, csak ennek mélyeb filozófiai és vallástörténeti alapjai vannak.
Most a mi kegyeleti gyászünnepünkkel ellentétben, nem minden régebbi kúltúrában és vallásfelfogásban kell ennek az emlékező ünnepnek ilyen mély szomorúságot adni.
A halál ugyanis nem az életünk végét jelenti, hanem csak a születészünk beindult folyamatának befejezését, lezárását. A halál már nem ad semmit és nem is vesz el semmit. Adni csak a születés tud...de ezt most itt nem részletezném bonyolultsága miatt.
A lényeg, hogy születésünk és halálunk között a lét maga az életünk- és halálunk nem biztos, hogy a fájdalom feltétlen kísérője, hanem lehet egy 'öröm' ünnep is, hosz a test és a lélek megszabadul és felszabadul az élet okozta sok megpróbáltatás és szenvedés - megváltásaként.
A cigány kúltúrkörben a halotthoz ennivalót visznek ki a sírhoz, mert halottjuk bennük - hitükben tovább él testben és léekben egyaránt, csak egy más dimenzióban.
Igen - Halloween a lélek felszabadulsáról szól és a végtelen szabadságáról, aminek talán mégis lehetne örülni is.
Nem vagyok oda ezekért az amerikanizálódó átvett szokásokért, de belátom, hogy más felfogás szerint ez is adhat örömet, ebben a keserű és szomotú lélekvesztő világunkban.
Már-már feledésbe ment, amit eddig összeszeedtem róla, de Te most öszefoglalva a lényeget - felelevenítetted bennem a múló feledés homályát, amit köszönök Neked.
keni