Profil: Katalin
Profilkép Teljes név Kaliczka Katalin
Felhasználónév Katalin
Tag
E-mail
Regisztráció dátuma 2018. augusztus 08. 16:44:58
Legutóbbi látogatás 2020. január 19. 15:36:47
Feltöltött írások
Versek 0   Tovább az írásokhoz
Novellák, prózák 15   Tovább az írásokhoz
Cikkek 0   Tovább az írásokhoz
Szerzői adatok: Katalin
Versek
Ebben a kategóriában nincsenek feltöltött írások
Novellák, prózák
2019
· Gyöngy a virágon (2019. 03.)
· Évszakok: Ötödik történet (2019. 04.)
· Rend a lelke mindennek (2019. 04.)
· A házi UFO (2019. 04.)
· Ajándék: Nyolcadik történet (2019. 05.)
· Láncok: Hatodik történet (2019. 06.)
· Bizottság (2019. 06.)
· Bakancslista: Hatodik történet: Bakancslistás történet (2019. 07.)
· " Mint két tojás " (2019. 07.)
· Bűvölet: Nyolcadik történet (2019. 08.)
· Hajnal: Tizenegyedik történet (2019. 09.)
· Őszi nap: Ötödik történet (2019. 10.)
· Halloween: Negyedik történet (2019. 11.)
· Egy fekete arc (2019. 12.)

2020
· Van az úgy... (2020. 01.)
Cikkek
Ebben a kategóriában nincsenek feltöltött írások
Utolsó 14 nap hozzászólásai saját írásaimhoz: Katalin
rozsa koncz rozsa koncz - 2020.01.19. 14:58:03
Ehhez szólt hozzá: Évszakok: Ötödik történet

Szia Kata!
Az idő fut nem áll meg, írásod jó volt olvasni, szerettel gratulálok RózsaHeartRose 

Megtekintés


ritatothne ritatothne - 2020.01.18. 12:56:06
Ehhez szólt hozzá: Gyöngy a virágon

Kedves Katalin!

Megvallom őszintén, hogy a hossza miatt nagyon nehezen fogtam bele. Egyébként is az a helyzet, hogy a novellákat - ritka kivételtől eltekintve - kevesen olvassák. Az én látogatóim is többnyire a néhány soros versem felől érdeklődnek csupán. Azonban a lényeg az, hogy mégiscsak elolvastam, és meg is sirattam. Az akkori emberek hűsége olyan csodás volt, hogy magam is írtam róla a Hűség cimű írásomban, amit tiz részre szedtem, hátha nagyobb érdeklődés mutatkozik irányába. Valamikor - mint emancipált "hölgy" hülyeségnek tartottam ezt az egész Úr előtt kimondott és holtomiglan, holtáiglan esküvel fogadott hűséget, viszont minél idősebb leszek, annál többre értékelem. Nagyon szépen, hitelesen és olvasmányosan írtál róla.

Szeretettel: RitaRose 

Megtekintés


ritatothne ritatothne - 2020.01.17. 08:37:56
Ehhez szólt hozzá: Évszakok: Ötödik történet

Hú, hát ez nagyon tetszett! Így van minden, ahogy írod, legalábbis én ezt érzem. Valamikor még egy iskolai óra és hosszúnak tünt, most pedig már januárban kezdek készülni a karácsonyra, mert olyan hamar elrepül az idő.

Szeretettel: RitaRose 

Megtekintés


Magdolna43 Magdolna43 - 2020.01.15. 23:06:56
Ehhez szólt hozzá: Van az úgy...

Kedves Kata!

Tetszéssel olvastam, nagyon hagulatos irásodat, a kiskocsmáról, ahol csak a meglevő árukészletből lehetett
fogyasztani, de még a gép sem műkidött, szerencsére a zene pazar volt és a pár jól szórakozott.
Szeretettel gratulálok,
Magdi 

Megtekintés


ritatothne ritatothne - 2020.01.14. 16:37:23
Ehhez szólt hozzá: Van az úgy...

Kedves Kata!

Valamikor a szocializmusra jellemző volt a hiánygazdaság. Ha volt a boltban kenyér, akkor nem volt tej, ha megjött a tej, akkor nem volt felvágott és még lehetne sorolni. Szegény pincérnőnek nem lehetett könnyű, hiszen ha egy kicsit is agresszívebb a vendég, akkor elküldte volna őt melegebb éghajlatra, miközben ő csak azt tudja felszolgálni, ami van.

Szeretettel: RitaRose 

Megtekintés


ritatothne ritatothne - 2020.01.13. 10:22:57
Ehhez szólt hozzá: Egy fekete arc

Kedves Kata!

Köszönöm. Nagy dolog, ha valaki elgondolkodik a másik érvein és képes elfogadni, hogy esetleg az se rosszabb, mint a saját korábbi véleménye volt. Abból lehet tanulni, ami eltér a mi véleményünktől, tudásunktól. Az ember sohasem lesz kisebb a másik elismerésétől, sőt, éppen ez emeli őt naggyá.

Szeretettel: RitaRose 

Megtekintés


Katalin Katalin - 2020.01.11. 07:01:33
Ehhez szólt hozzá: Egy fekete arc

Kedves Rita!
Igazat kell adjak Neked. Biztosan minden alkotó, köztük természetesen én is kíváncsi arra, mások mit és hogyan írnak. Összemérjük óhatatlanul is a sajátunkkal, és igen, jó azt megszemélyesíteni. Meghajlok az érveid előtt!
Szeretettel olvasom írásaid.
Üdvözlettel:
KataRose 

Megtekintés


ritatothne ritatothne - 2020.01.10. 19:49:25
Ehhez szólt hozzá: Egy fekete arc

Kedves Kata!

Nekem más a véleményem erről a névtelenségről. Névtelenül a zsűrinek kellene elbírálni a műveket - szerintem - mi, akik úgysem tudjuk befolyásolni, hogy melyiket díjazzák és melyiket nem, olvashatnánk mindjárt névvel, mert a névteleneket jóformán senki se olvassa. Lehet, hogy Te igen és esetleg akad még más is, aki komment nélkül érdeklődik, de ha nincs visszajelzés, akkor honnan tudja a szerencsétlen pályázó, hogy a zsűrin kívül bárkit is érdekel az, amit ír? Találkoztam már olyan zsűrinyertes művel is - verssel és prózával egyaránt - amelyet senki se olvasott, pedig akkor már az is tudott volt, hogy ki az írója. A nyertes műveket el szoktam olvasni. Nyilván minden egyes személy, minden egyes művét képtelenség követni, de a nyerteseket elolvasom. Egyrészt gondolom, hogy eleve "minőségi" művel állok szemben, másrészt meg akarom tisztelni a díjazottat, harmadrészt érdekel, mi az, ami a többi mű fölé emeli az övét.
Azokat is olvasom, akik rámnéznek, már csak tiszteletből is, hiszen, ha valaki engem tisztel meg az olvasással, akkor ezt viszonozni szeretném, illetve viszonzom. Időnként aztán mások véleménye miatt figyelek fel valakire, mint például most Rád és ez is nagyon hasznos tud lenni, hiszen a műved igazi élményt nyújtott számomra.

Szeretettel: RitaRose 

Megtekintés


Katalin Katalin - 2020.01.10. 15:55:31
Ehhez szólt hozzá: Egy fekete arc

Kedves Rita!
Köszönöm szépen, én is végig szoktam olvasni az írásokat, a névtelenséggel ebben az esetben egyet értek, mert ez egy pályázat, amit elfogulatlanság nélkül kell értékelni, és lássuk be, az nem egyszerű feladat. Amikor lezajlik, természetesen névvel együtt felteszik az írásokhoz. Ez így van jól. A reagálás sosem egyszerű egyik írásnál sem. Én napokig szoktam gondolkodni, aztán mégsem reagálom le. Pedig legalább a dícsérő szavakat le kéne írnunk egymásnak. Ebben egyet értek. Smile Mindenki örülne neki! Ezért legalább Neked megígérem, hogy sűrűbben fogok reagálni!
Szeretettel:
Kata 

Megtekintés


ritatothne ritatothne - 2020.01.10. 15:54:54
Ehhez szólt hozzá: Új remény

Kedves Katalin!

Ez borzalmas. Hátborzongatóan reális és jó írás. Tudod az a baj, hogy mi olvassuk, akik féltjük a békét, akik örülünk, hogy naponta fel tudunk kelni, van fedél a fejünk felett és étel, amit megehetünk. Talán többet is eszünk, mint kellene, ezért vannak plusz kilók rajtunk - persze, már akin, rajtam igen - míg a szüleink éheztek, fáztak, szenvedtek. A háború után születtem, vagyis békében nevelkedtem, de kötelező volt megnézni a háborús filmeket és mivel mindig érzékeny voltam, ezek megviseltek, mélyen belém ívódtak. Bárcsak a mai fiatalok is átéreznék, hogy milyen jó dolguk van, már a katonaság sem kötelező, egyik egyetemről a másikra, mindnek van okos telefonja, utaznak, szórakoznak, jól élnek, van mit veszíteniük.

Szeretettel: RitaRose 

Megtekintés


ritatothne ritatothne - 2020.01.09. 19:05:11
Ehhez szólt hozzá: Egy fekete arc

Meghatóan szép írás volt. Eredetileg a tollforgató írásokat nézegettem és Kitti visszajelzése során találtam Rád. Igazából - rajta kívül - szinte senki se olvassa azokat névtelenül, még azok se, akik pályáznak. Már Józsitól kérdeztem, hogy van-e a névtelenségnek értelme, hiszen jóformán a kutya se néz rá, de szerinte igen. Nekem végül is mindegy, de már velem is előfordult, hogy elolvastam mindet, de senki se reagált vissza. Ez van. Legalább felfedeztem ezt az írásod is.

Szeretettel: RitaRose 

Megtekintés


Katalin Katalin - 2020.01.07. 16:31:06
Ehhez szólt hozzá: Új remény

Kedves kitti!

Köszönöm szépen, én is ezt éreztem, amikor egy ismerősöm, aki szemtanúja volt az eseményeknek, elmesélte nekem. Nem tudunk eléggé szót emelni a háború borzalmai ellen! A mai napig is ez folyik a világban. A fiataljaink nem tudják, ne is tudják meg, mivel jár egy háború! De kötelességünk időről időre figyelmeztetni őket, hogy nem játék. 

Megtekintés


Kitti Kitti - 2020.01.07. 11:04:07
Ehhez szólt hozzá: Új remény

Döbbenetes írás, hiszen a háború borzalmait a civilek érzik meg igazán, akik semmiről sem tehetnek és döntésük sincs a folyamatokban. Gyakorlatilag az élelemért adta a két lábát ez a fiú. Szülei áldozatot hoztak az életéért, ő pedig a tovább élés reményéért a lábát... bár nem így tervezte. 

Megtekintés