Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.12.17. 23:02
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.12.17. 23:01
Az ÚJ Tollforgató cím: ÚJ ÉV ÚJ REMÉNYEK. Ezzel a címhez kötődő tartalommal várjuk a novellákat, prózákat december 31-ig.

2017.12.17. 21:49
Keni Kedves! Érezd jól magad ezen az ünnepen! Gondolunk rád, és velünk leszel a mi ünnepünkön, akkor is, ha épp nem vagy itt. Áldott, békés Karács... Bővebben

2017.12.17. 21:38
Drága Keni! Nagyon boldog Karácsonyt, boldog újévet s hozzá jó egészséget kívánok Mindnyájatoknak szeretettel. In Love

2017.12.17. 17:49
Drága Keni! Nagyon boldog karácsonyt kívánok szeretteid körében. Áldjon meg Isten erővel, derűvel és annyi szeretettel, amennyit csak elbírsz! Hál... Bővebben

2017.12.17. 17:02
Drága Keni ! Smile Örvendek ,hogy otthon töltöd a karácsonyi ünnepeket a szeretteid körében . Smile Kivánok Nagyon Boldog Békes Karácsonyi Ünnep... Bővebben

2017.12.17. 16:55
Kellemes estét kivánok ! Smile

2017.12.17. 15:07
Kedves Keni! Kívánom, hogy szeretettel feltöltve jőjj vissza hozzánk. Érezd magad jól szeretteid körében az áldott karácsonyi ünnepeken! Heart Heart Heart

2017.12.17. 14:15
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.12.17. 14:08
[color=#000099]Drá
ga Keni!
Köszönöm a verseimhez való hozzászólásaidat, a biztatást, az értékes véleményt! Kívánok számodra, ... Bővebben

Archívum
Felhasználók
Folytatásos történetek
Kitti: Nyomorultul 5. befejező rész
5. Katának minden hónapban feladtam a Dodó számára ígért összeget. Soha többet szóba nem került köztünk, egészen addig, amíg Kata nem kérte, hogy elég. Már a főiskolát is befejezte, mikor erre sor került, és addig rengeteget beszélgettünk mindkettőnk életéről. Katáról, aki eleinte görcsös erővel próbált találni valakit, akivel megoszthatná az életét. Elképesztő sztorikkal szórakoztatott, amiből mindig kiderült, hogy korát meghazudtolóan szép és fiatal még mindig. R...

Tóth Lászlóné Rita: Kocogás V. /közkívánatra/
Laci Lívia csókjára ébredt. Hát, te élsz? – kérdezte a még mindig a rémálom hatása alatt álló férje. Az asszony nevetett, miért meg kellett volna halnom? Drágám, egyetlenem, dehogyis kellett volna! Egészen meghülyültem a cikktől és azt sem értem, hogy tudtam ilyen gyorsan elaludni. Én sem értek semmit - felelte a felesége – lennél szíves elmondani végre értelmesen, hogy mi történt? Édesem, meggyilkoltak egy kocogó nőt brutális kegyetlenséggel még 4 évvel ezelőtt, viszont e...

Kitti: Nyomorultul 4. rész
4. Elkezdődött megint egy olyan korszak, amiben Kata nem volt jelen, s csak a névnapján, s az enyémen kerestük egymást telefonon néhány percre. Aztán Kata egy lapot küldött, rajta egy bibliai idézettel, és elszégyelltem magam, mert rájöttem, milyen régen nem forgattam a szent lapokat, csodálkozva azon, hogy minden irányzékot elveszítettem. Az emberi bajok törvényszerűsége, hogy ebben a helyzetben is egyedül maradtam. Kértem Katát, küldjön még idézetet máskor is, ...

Tóth Lászlóné Rita: Kocogás IV. befejező rész
Kocogás IV. Gyönyörű szép, egészséges kisfiúk született. Madarat lehetett volna fogatni velük, ahogy a nagyszülőkkel is. Az édesanya hamar visszanyerte lánykori alakját, és ahogy csak tehette, folytatta a kocogást. Igaz, anyósa megjegyezte, hogy nem érti, miért kell „futkosnia”, mikor ott a kert, ahol nyugodtan tölthetné az időt Dávidkával, de férje megvédte. Édesanyám, tudod, hogy Lívia maximalista, mindig is azt volt. Jó feleség és munkaerő és mostantól csodás édesany...

Kitti: Nyomorultul 3. rész
Ezt a beszélgetésünket nehéz lenne feledni. Isten kegyes volt Imi előadását tekintve, mert ha ő nincs, nem ússzuk meg könnyek nélkül. Ám elég volt csak Imire pillantani, és azonnal nevetni kezdtünk Katával. Talán így csapódott le a keserűség és minden aljasság, amit az emberek teremteni képesek maguk köré. Én, a nyomorék, el se tudtam képzelni addig olyan érzéketlenséget, mint amiről Kata akkor beszámolt. A régmúltból is visszamosolygott rám a régi Kata a szavaiból. A kórházi szépsége...

Tóth Lászlóné Rita: Kocogás III.
Beléptek a házba. Lívia bement a fürdőszobába és behívta szerelmét is. Fürödjünk együtt, ahogy a Balatonban is. Valamivel kisebb a kád, nem gondolod? –nevetett a lány ötletén Laci. Szeretném, ha megmosdatnál és én is téged. Minden úgy lesz, ahogy kívánod, egyezett bele a férfi. Okos lány ez a Lívia, hiszen így talán egyáltalán nem, vagy kevésbé lesz fájdalmas az első alkalom. Számtalanszor látta már a lányt fürdőruhában, mégis most teljesen elvarázsolta az a csodás, viruló s...

Kitti: Nyomorultul 2. rész
2. Egy cukrászda mellett elhaladva beküldtem Sanyit tortáért, Katának. Ölembe helyezte a kis csomagot és tolt tovább, mesélve a napi történeteket, amiket már ezerszer elmesélt, és barátnőjét, akit már szinte tetőtől talpig ismertem, így, ismeretlenül is. A kórterem ajtajában megállva, szememmel kerestem Katát. Három ágyas kórterem végén feküdt, az ablak alatt. Sírt. Nem vett észre, csak amikor már elég közel surrogott hozzá a kocsim kereke. Ahogy könnyes arcát fe...

Vilhelem Margareta: Szélhámos férfi... [3.rész]
Nem akarja tőnkre tenni a családját ,de neki is joga van az élethez . És hol van az ő édesapja ? Hazaérve a kert végében találta apját . Éppen a virágágyásokat gyomlálta.,nagy odaadással.Sajnálatttal nézte a számára kedves apját , de hirtelen megjelent szeme előtt Rózsika könnyes arca ,ami megkeményítette a szívét . Végre az apjának is érdeke lenne hogy végre tiszta vizet öntsön a pohárba. Megveregette apja vállat ,megpuszilta ,mégiscsak apjának tekintette. ...

Tóth Lászlóné Rita: Kocogás II. rész
A kislány Fonyódra járt középiskolába, ahol befogadó közösségre talált, ami azért is szerzett számára különös örömöt, mert nehéz volt hozzászoknia, hogy Teri nénihez már soha többé nem tud átmenni, napi kis örömeit, bánatait, kudarcait és sikereit nem tudja vele megosztani. Lacival nyilván eltávolodnak egymástól, hiszen a fiú Pesten tanul, és már nincs ki miatt Fenyvesre utaznia. Egy kellemes májusi vasárnap kopogtak Líviáék ajtaján. A lány nyitott ajtót és egészen belepirult, mi...

Kitti: Nyomorultul 1. rész
Számtalanszor autóztam már a Pesti úton az utóbbi években, és számtalanszor eszembe jutott az egyetlen mozgássérült ismerősöm, Attila. Keresztúr felé haladva, nem sokkal előbb, jobbra kell csak behajtani, – igazán még ki sem esik az útból, – ha Rákoskeresztúr a végállomás. Mégis rendre elnapoltam a látogatást, már nem is tudom hány éve. Most azonban mindennél erősebb ösztönzést éreztem, hogy nagy csöbörnyi életerőt húzzak ki magamnak Attila mellől, és halaszthatatlanul l...

Tóth Lászlóné Rita: Kocogás 1. rész
Lívia Balatonfenyves nevelkedett egy kellemes, fenyőfákkal övezett, kertes családi házban. Nagyszülei már nem éltek, szülei dolgoztak, viszont a szomszédban levő Teri néni nagyon szívesen felügyelte a kislányt. Én már úgyis haszontalan vagyok mindenre, édes Marikám - monda Lívia édesanyjának – engedd hozzám a lánykát, had legyen egy kis örömöm, hiszen tudod, hogy téged is mindig szívesen láttalak, édes lányom. Persze, hogy tudom, drága Teri néni, csak terhelni nem szerettem...

Vilhelem Margareta: Szélhámos férfi
Rózsika türelmetlen itta a kávéját a repülőtéri bárban, miközben várta a Bukaresti repülőgépet. Palit várta türelmetlen. Már két hónapja nem látták egymást. Hirtelen megszólalt a hangos bemondó jelezve, hogy érkezik a gép. Rózsika szinte felpattant volna, hogy kiszaladjon a teraszra, de tudta úgysem láthatja Palit hiszen a gépek beállnak a harmonikusan kihúzható folyosó bejáratáig. Különben is megegyeztek, hogy a bárban találkoznak. Nyár óta nem látták egymást, így nagyon izgat...

Bossányi Kálmán: Zárt osztály
Otthon voltunk a Kedvessel. Mikor megszólalt a telefonom, nem reagáltam rá, mert láttam, hogy ki hív. - Vedd már fel! - Mindjárt, csak megmosom a kezem. - Tessék, (nem volt időm bemutatkozni, mert egyből a válasz) ha rá ér jöjjön be, mert meg kell beszélnünk a Dalárda további sorsát. - Mert? - Kaptunk egy levelet a Minisztériumból, hogy valami van, nem értem. - Jól van, megyek. Kedvesem, kiszól a konyhából, elkészültél? Ugyanis, le van bes...

Bossányi Kálmán: Zárt osztály 17. fejezet
Hazaérve, láttam, hogy minden rendbe volt. Egyik papagájom, egy elég idős Nimfa, sajnos lent volt a pihenő rúd alatt. Ő, már tízen nyolcéves volt. Felszállt a többiek közé. Emlékére egy pici agyagból készítettem egy dombocskát csináltam, és ráírtam a nevét. \"Böbe\" Vannak időnként veszteségeim, ők, is élnek, és a más Világra költöznek. Senki se maradandó. Csörgött a telefonom, megnéztem, hívás a Dokitól jött. Nem szeretnék most beszélni vele, mert az elmúlt évek jártak az eszembe, mikor még...

Bige Szabolcs Csaba: Halljátok hegyek 8, (utolsó rész)
Andorással legutóbb akkor találkoztunk, mikor éppen a városba készült szakmát tanulni. Azóta eltelt jó pár év, s kemény, mokány fiatalember lett belőle. Most ott látjuk a templom lépcsőjén üldögélni egy toprongyos alak társaságában. Régi ismerősünk őkelme is. Nem más, mint Gerő. Lerongyolódott kopott alak, de nem csak a gúnyájára nézvést, hanem az egész, ahogy van. A szemei zavarosak, véreresek, az arca borostás, lerí róla a nyomurúság, az elhanyagoltság. - Mi van magával, Gerő bátyám? - Mi...

Bige Szabolcs Csaba: Halljátok hegyek 7,
Eljött az ősz is, s bár még napközben melegen sütött a nap, a hajnalok hűvösek lettek, s a fák levelei színük változásával jelezték a múló időt. A gyerekek számára az iskolakezdés ideje következett. Erre készülődtek - ki örömmel, ki aggodalommal, ki közömbösen, vagy bánatosan, ki-ki vérmérséklete szerint. A határban a betakarítás is a végéhez közeledett, csupán a törökbúza maradt még lábon. Éppen az utolsó szekér pityókával fordultak be a kapun az udvarra, mikor Andorás odaszólt a konyhaajtóban áll...

Bige Szabolcs Csaba: Halljátok hegyek 6,
Az anyja segélykiáltására szökött ki a pajtából. A zajra, s a kiáltásra az ember kisirült a kapun, és gyors léptekkel eltűnt a sarkon. - Ki volt ez? Mit akart? Bántott? – záporoztak kicsi Andorás kérdései. - Jaj! - szorította a mellére a két kezét Boriska. - Mi történt? Mondja már! - Gerő volt, az a gazember! Legyen átkozott! – tört ki az asszonyból a keserűség. - De, ki az a Gerő? - Járt utánam, de nekem nem kellett. Mikor vizitába jött, kirak...