Folytatásos történetek
Váronné Darabos Klára: Barátságunk még a régi (4. rész)
Mire beesteledett megérkeztek a vendégek is. Kati néni itt is a helyzet \"magaslatán állt\", mindenhol ott volt, intézkedett, utasítgatta a rokonokat, tett-vett, ha kellett, ha nem. Mihály bácsi az udvari kis padon üldögélt kézében egy kupicával és a kedvenc pálinkás üvegével. Megérkezett Józsi is. Felvett valami tisztességesebb ruhát, kezébe förtelmes virágkosarat cipelt, úgy vigyorgott, mint a telihold - ezt Vera nagyi monda. Már csak Ági hiányzott. Nem tudtuk hol van, nem beszélhettünk ...

Sabján László: Odatúl 05.
- Ember vagy - nyugtatott meg Tianmera. - De, vannak különleges sorsra született emberek. Mint én és mint te. A sorsunkat nem kerülhetjük meg, Robert. Az utunkat nem járhatjuk körbe. Az a sorsunk, hogy megvédjük a Földet. - Kiktől? - kérdeztem, meggyőzetve immár minden szavának színigaza felől. - Olyan lényektől, akiknek evolúcióját itt a Földön senki fel nem foghatná. - De mi igen? - Te még nem. De amikorra beérik a te időd, már mindent tudni és...

kevelinkiss: Bizonytalanság 7. rész
Nem érdemes elkenődni, vigasztalom magam. Ha tegnap rossz volt, ma biztos jobb lesz, hisz változnak a napok, rossz idők, jó napok. Elhiszem és komolyan veszem biztos így van, de akkor miért is vagyunk bizonytalanok? Ja a kis ördög az motoszkál a fülembe. Hátha mégse, közbe jön valami, nem tudunk minden igyekezetünk ellenére se teljesíteni.Nem könnyű.Rajtam semmi nem múlik, én igyekszem ott segítek ahol tudok.Vészesen közeledik a vizsga bele kellene nyugodni a sikertelenségbe. Ez a legnehezebb. De jó len...

Bodó Norbert: A rémálmok erdeje 6.
Reggel mikor felébredtem, nagyon megrémültem, mert ami a szobában várt arra nem számítottam. Ott ált előttem a Doktornő és az intézet igazgatója. -Jó reggelt! Jó hogy felébredt! mondta az igazgató -Jó reggelt! -Nos doktor Morsai, akkor mondja el a betegnek,hogy mi lesz a mai nap. -Rendben Szellő igazgató úr. -Róbert! Ma megnézzük az intézet szobáit. Megkeressük együtt, hol van az a szoba, ahol az a bizonyos lövés és gyilkosság történt. -Reggelizzen meg, majd után...

Sabján László: Odatúl 04.
- Mit tettél velem?! Tianmera elnézőn pillantott felém, majd újra a messzeséget kezdte fürkészni. - Én semmit. Te teszed ezt magaddal. A tiltakozás mindenkit rabbá tesz. Az elfogadás... felszabadít. - Miről beszélsz te?! - dühöngtem, azzal sem törődve már, hogy a járókelő ismerősök esetleg őrültnek néznek, amiért magammal veszekszem itt az árnyékban. Két dologra tippelhetnek józanul: az egyik, hogy napszúrást kaptam, és épp hallucinálok; a másik, hogy headset v...

Váronné Darabos Klára: Barátságunk még a régi (3. rész)
Mikor hazaértünk az ajtónkon rengeteg \"üzenetcetlit\" hagyott Móric. De mi csak este akartunk találkozni vele. Pihennünk kellett, ismét át kellett beszélnünk, hogy mi is történik most Ágival. Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész dolog! Este, mikor az étterembe Móric meglátott bennünket Ági nélkül, szinte belesápadt. Mi nem tudtunk neki semmit mondani, csak letettük elé a levelet az asztalra. Elolvasta Ági sorait, nem szólt semmit, kimentek az étteremből, az nap este a zenekar nélküle játszott. Á...

Borsos Irén: Üdvözlégy Mária III. rész
Másnap, amikor bementem hozzá, üres volt az ágya... Szobatársa azt mondta; Elvitték a kórházba, mert rosszul lett! „Ne tessék aggódni, csak kivizsgálják!” Nagyon sírtam… eszembe jutott, mit mondott egyszer: „Én rákban fogok meghalni. A családunkban már voltak ilyenek: Anyám és a nővérem is.” A következő napon beszéltünk telefonon és László elmondta, hogy a vizsgálat rákot mutatott ki. Megoperálták, majd néhány nap múlva haza is engedték. Itthon mesélte ...

kevelinkiss: Bizonytalanság 6. rész
Feltört mellemből a sóhaj. Szemeim kisírva bizonytalanul ülök fotelomban. Mi eddig működött mostanra tönkre ment. Miért múlik el minden ami szép? Őszintén sajnálom. Mit tehetek várok. Csak elmúlik a vihar. Százszor, ezerszer megfogadtam, csak magam boldogulásával foglalkozom. Most itt vagyok megsemmisülve. Nincs erőm és nem is lesz. Pedig csak jót akartam, és már majdnem sikerült is, ám elhibáztam, nem gondoltam rá, hogy skizofrén az skizofrén. Hiába, ha jobb belátásra is jut, én kikészül...

Bodó Norbert: A rémálmok erdeje 5.
Már két hónapja, hogy az intézet életét egy ismeretlen lövés hangja zavarta meg. Ki adta le és honnan? Még a dolgozók sem tudták. Az intézetben furcsa pletykákat lehet hallani egy férfiről, aki zárkózott senkivel sem hajlandó beszélni, senkivel sem hajlandó szóba állni, még az orvosokkal sem. Az intézet legfelső emeleti szobájában él, melyet bekameráztak. Az intézet igazgatója is egyre feszültebb és furcsább. Minden este az erdőt járja, nagyon keres valamit, de senkinek nem szó...

Váronné Darabos Klára: Barátságunk még a régi (2. rész)
Mikor Ágit megláttuk az állomáson, nem kérdeztük, csak megöleltük. Nem volt önmaga. Haja hátul copfba fonva, se smink, se fülbevaló. Farmer helyett valami förtelmes elöl végig gombos „nagymamás” ruha volt rajta, lábán papucs. Elképzelni nem tudtuk, mi történt, de hogy nagy volt a baj, abban biztosak voltunk. Mielőtt elindultunk volna hozzájuk leültünk a közeli padra és vártuk, hogy magától mondja el: - Jobb, ha most mondom el. Azért hívtalak benneteket, mert a hétvégén tartjuk az elje...

Sabján László: Odatúl 03.
Kedvem lett volna kinevetni, de bátorságom, az persze nem volt hozzá. S kíváncsi is lettem, vajon működik-e a dolog. Eh, őrültség! De hát, mit veszíthetek... Lehunytam a szemem, és körülbelül oda próbáltam nézni, ahová az imént nyitott szemmel bámultam. Azon kaptam magam, hogy mindezt a legtisztább módon teszem, szinte gyermeki igyekezettel. Őszintén, valódi lelkiismeretességgel kerestem azt a pontot, próbáltam meglátni a rejtélyes láthatót a láthatatlanban. S egyszer csak... lassan, homály...

Borsos Irén: Üdvözlégy Mária! II. rész
Egymás társaságának a keresése, része volt a mindennapjainknak: együtt fagyiztunk, együtt fejtettünk rejtvényt, művészeti társasjátékot játszottunk, ami a festészetről, meg az építészetről szólt. Kiderült belőle, hogy László mennyire okos és fogékony ember! Csuka Laci bácsi is elragadtatással beszélt, „milyen nagy szellem László!” És valóban, minden érdekelte. Tettünk is látogatást együtt a helyi Múzeumba, a Csohány Galériába, az Oskolamester házba, ahol látható egy szőttesem is! A Két tannyel...

Bodó Norbert: A rémálmok erdeje 4.
A ház és az erdő pont olyan félelmetes volt, mint akkor este, mikor Katalinnal jöttem ide. Összeszedve minden erőmet beléptem a házba. A ház éppen olyan volt, mint azelőtt. Csendes, rendezett, nyugalmas. Körül sem tudtam nagyon nézni, mert hangokra lettem figyelmes, melyek az emeletről szűrődtek le. Elindultam az emeletre. A ház emeleti szobájából egyre jobban hallottam a hangokat. Egy nő és egy férfi beszélgethet a hangokból ítélve. Egyre feljebb és feljebb léptem a lépcsőn. A fegyve...

Árvay Mária: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó, V. rész
Szóljon hangosan az ének Csütörtök este volt. Lelkes doktor látta, hogy 10 éves Laci fia megint csak szomorúan gubbaszt a sarokban. A leckéjét már megcsinálta, mert szorgalmas gyerek volt. Ilyenkor vidáman szokott játszani a tablettel, most azonban csak ült, nézett maga elé bánatosan. Az apa átkarolta a fia vállát: - Beszélgessünk fiam, mint férfi a férfival! Mi a baj? - Semmi. - Látom rajtad, nekem nyugodtan elmondhatod. - Dalos tanár néninél... megint ro...

Váronné Darabos Klára: Barátságunk még a régi (1.rész)
Ágival a főiskolán lettünk barátnők. Emlékszem, akkoriban nem volt olyan étterem a városban, ahol ne lett volna esténként élő zene az éttermekben, kiskocsmákban. Legtöbb helyen cigányzenekarok játszottak. Akkoriba virágkorát élte ez a \"műfaj\" és talán azt is mondhatom, hogy életstílus. Gyakran jártunk le a barátnőkkel, barátokkal mi is a főiskola melletti szálloda éttermébe esténként. Ez akkor nagyon menő dolognak számított. Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna: Ági mesélt n...

Sabján László: Odatúl 02.
Valamiért úgy éreztem, pillanatnyilag nincs okom megszólalni. Talán arra vártam, hogy majd megmagyarázza invitálását és esetleg az azt megelőző kijelentését is. Úgy éreztem azonban, hogy semmiképpen nem szakíthatom félbe őt. Elhittem, hittem abban, hogy valami nagyon fontos tevékenységet folytat, ami közben botorság lenne megzavarnom. Egyik pillanatban még ezeket éreztem-gondoltam, majd a következőben már megmosolyogtam magam: micsoda abszurdum! Azután újra a gondolatok-érzések, majd ismét az önmegmosolyg...

kevelinkiss: Bizonytalanság 4. rész
Alakulnak a dolgok, nem azért, mintha sikerült volna könyvet venni. Sajnos nem, nyári szünet van a tanszerboltban is. Végig gyalogoltunk az Üllői utat. Bezárt, fehér ajtós bolt, rajta a felírat: zárva. Pad meg sehol Fájt a lábunk túléltük. Ami miatt azt mondhatom, hogy alakulnak a dolgok, lehetett vele beszélni. Jó - mondtam - nincs könyv, így is fogjuk tudni, legalábbis megpróbáljuk. Valahogy belenyugodott. Itt jön a félsz, a bizonytalanság. Ha mindent megteszünk, akkor sincs bizonyosság. Aki tan...