Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.10.18. 21:47
Jó éjt mindenkinek! Rose

2017.10.18. 21:43
Szép álmokat kivánok ! Smile

2017.10.18. 21:18
Jó éjt mindenkinek.

2017.10.18. 17:58
További szép estét kívánok! Angel

2017.10.18. 12:52
Szép napot Holnaposok Heart

2017.10.18. 12:12
Szeretettel köszöntök mindenkit. Smile

2017.10.18. 11:16
Kellemes napot kivánok ! Smile

2017.10.18. 10:21
Szép napot kívánok én is mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2017.10.18. 09:43
Szép napot mindenkinek! Smile

2017.10.18. 09:36
Szép napot mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
Tollforgató történetek
Várakozó évek: Első történet
Nem tudom ki, hogy van az alvással, de én már gyermekkoromban, nem rossz, hanem keveset alvó voltam. Esténként tíz, tizenegy óráig olvasgattam, így álmosodtam el. Hajnalban már felkunkorodtam, amikor a felnőttek még édesen álmodtak. Néha Karcsi barátom füttyentése hívott, vagy a vörös Bori tyúkom ugrott az ablakpárkányra, mert az ágyamban igen jó tojófészekre talált, vagy csak egyszerűen a tejes nénitől vettem át a frissen fejt tejet, vagy horgásznapja volt csapatunknak. Nagyim mondogatta -...

Várakozó évek: Második történet
Töprengések az időről és az életről Várakozó évek. Micsoda buta cím, gondolhatja az Olvasó első ránézésre. Micsoda dolog az, hogy az évek várakoznak? Az évek rohannak, vagy lassan cammognak, vagy feledésbe merülnek, de várakoznak? Talán azt kellene inkább mondani, hogy várakozással telt évek? Nem. Várakozó évek. Valahol túl az életen, ahol az ember nem viseli a földi köpenyét, már másképpen tekint az évekre. Talán úgy, hogy vannak évei, melyeket már megélt, és vannak évei, mel...

Várakozó évek: Harmadik történet (Negyven plusz négy év.)
Negyvennégy évre nyúlik vissza rövidke történetem. -mert ha nem tudnátok, éltünk itt ezelőtt ennyi évvel is és boldogan. Gonddal, bajjal, lapos pénztárcával, és sok kicsiny gyerekkel körbe véve a nagy családban. 1973 szeptember 12.-én született meg a mi akkor még kicsike fiunk,....és remélem elnézi nekem ezt a kis történetet..... Szóval az úgy volt, hogy a kedves doktorbácsim, azt mondta anyuka : --Idő van, be kell feküdni a szülő otthonba. Alkudozásba kezdtem, mi...

Várakozó évek: Negyedik történet (A compó napja)
Legmélyebb álmomból a csergő óra hangja ébresztett. Dühösen kiugrottam az ágyból, de amikor lenyomtam a gombját eszembe, jutott, hogy azért húztam fel az este, mert korán akarok indulni, horgászni - compót fogni. Azt mondják a horgásztársak, hogy a tankárokban jól lehet kárászra meg compóra menni. Elhatároztam, magam is kipróbálom azt a helyet. Így, hát felszedelőzködtem, nyakamba kanyarítottam az odakészített tarisznyát, fogtam a horgászfelszerelést, és kiléptem a hajnali hűvösbe. Ettől fel...

Várakozó évek: Ötödik történet (Orvosra várakozva)
A mai napon orvoshoz mentem. Néha ezt is meg kell tenni ... Odaérve , bekukkantottam a váróterembe. Kíváncsi voltam mennyien várakoznak orvosra ? Láttam nincs nagy tömeg ,így sorszámot húztam, majd leültem a számomra legszimpatikusabb várakozó beteg mellé . Elővettem telefonomat, gyorsan átfutottam levelezésemet , majd visszatettem táskámba , mert valahogy úgy éreztem, a mellettem ülő szimpatikus , talán velem egyidős hölgy beszélgetni szeretne velem. Nem kellett sokáig v...

Várakozó évek: Hatodik történet (Az álmoknak háttal)
A nyolc éves lányka kisszéken ült,előtte a hokedlin könyv,füzet,a kezében ceruza.Háta mögött,a konyhaasztalnál testvére várakozott. -Mit csinálsz,te lány?-kérdezte az anya,miközben fiának tálalta a vacsorát.Odapillantva látta,hogy csak bámulja a füzetét,kezében a ceruzával és nem ír. -Tanulom a verset-válaszolt a lányka,felrezzenve anyja szavára és be akarta csukni a füzetét. Ám anyja már ott állt fölötte és látva a teleírt füzetlapot,elvette,olvasta. -Mi ez?Ez a lecke?Honnan m...

Várakozó évek: Hetedik történet
Zoltán 43 éves volt. Háta mögött meghúzódva mozgalmas élet állt. Volt benne sok jó, ám sok rossz is. Kétszer élt hosszabb, majdnem három éves kapcsolatban. Zoltán úgy gondolta, sosem fog megnősülni. Aki a felesége lehetett volna, sajnos sikerült végképp elriasztania magától. Akkoriban eléggé belemerült az italozásba és ez, persze, nem használt a kapcsolatainak. Vesztesnek érezte magát sok ideig. Életében két pozitívum volt: A munkája, mondhatni, inkább hívatása, mivel sérült gyermek...

Várakozó évek: Nyolcadik történet
- Temetésről ballagott hazafelé, s nem érzett semmit, olyan kegyetlenül üres volt minden. Igazából belefáradt a várakozásba. Hiszen gyerekkora óta várt arra, hogy megváltozik majd a kapcsolata az anyjával. Mindent megtett azért a pillanatért, de a reménye is megszűnt ennek a pillanatnak, most már örökre. - Felnőtt fejjel próbálta megérteni, hogy mit miért is tett, amit tett az anyja, és ezt azt elméletet elfogadta, addig amíg saját maga nem élte meg a helyzetet. Tizenkét évesen am...

Várakozó évek: Kilencedik történet
Csengettek. Ismerős csengetés volt, egy hosszú és egy rövid várva várt csengetés. Ez a csilingelő hang korábban gyakori vendég volt a háznál, ám az utóbbi időben egyre ritkábban rázta fel a meghitt szoba álmosító csendjét. Csak ültek ott a kora délutánban, férj és feleség megszokott foteljaikban, Márta, olykor a televízió képernyőjére figyelve horgolással foglalta el magát, István egy könyvvel a kezében a tévét mustrálta éppen. Jóval a film elején jártak, a mű cselekménye még kibontak...

Várakozó évek: Tizedik történet
Félve lépek az irodába. Kis kosztümöm tökéletesen áll rajtam. Sikeres nőnek látszom. Belül reszketek, mint egy tizenöt éves kislány. Az íróasztal mögött ülő nő bátorítóan rám mosolyog. Végig mellettem állt, segített, támogatott. - Ne félj! Minden rendben ment- nyugtat, miközben elém tolja a hivatalos iratokat. Könnyek folynak végig az arcomon. Nem érdekel, hogy a sminkem elfolyik. Alig bírom aláírni a papírokat, annyira remeg a kezem. Kilépek az ajtón, mellbe vág az elmúlt öt év e...

Várakozó évek: Tizenegyedik történet
Sózott valóság Ó, azok a régi szép idők, amikor még nem voltak mobiltelefonok, főleg nem okosak, amelyek lassan valóban okosabbak a tulajdonosuknál is! Akkor még volt intimitás, nem teregették ki a külvilág elé a családi szennyest, bár mosás után a tiszta ruha kinn száradt a szabadban. Napjainkban nem kell a televízióban nézni a valóságshow mondvacsinált, erőltetett jópofaságait, elég, ha felszállsz a tömegközlekedési eszközökre, és ha jó a füled, valamennyi utaz...

Várakozó évek: Tizenkettedik történet
Teri egészséges, jó munkabíró képességgel rendelkező, csinos, szorgalmas és nem utolsó sorban „józan parasztésszel” megáldott hölgy volt. Első házasságából született fiú gyermeke hasonlóan jó adottságokkal rendelkezett. Nem is lett volna semmi probléma, ha az apa nem egy szoknyavadász, aki rövid idő után más nőbe lett szerelmes és elhagyta a családját. Teri mellett ott állt özvegy édesanyja, akire rábízhatta Jocikát, míg ő dolgozott. A munkahelyén megbecsülték jó és...

Várakozó évek: Tizenharmadik történet
Üzenet Sok ezer kilométerre tőled írom neked ezt a levelet. Reménykedem, kapok talán már választ, mert érzem, hogy még nem feledsz. Írtam már néhányszor, mióta megérkeztem az új világba, és megmenekültem a száműzetés vagy a börtön szörnyűségétől. Hónapokig táborban vártuk sorsunk alakulását, míg választhattunk új hazát. Én most már Amerikában élek, van lakásom és munkám. A szép élethez nem hiányzik semmi más, csak a te szerelmed, ölelésed. Szerettem volna, ha vele...