Tollforgató történetek
Pillanat: Első történet: Emlékek egy átélt pillanatról. [ÚJ]
\"Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat\". Igen s követi egy másik, sőt előjönnek olyan elfeledett pillanatok amin, aztán órákat lehet gondolkodni. Pláne ilyen időszakban, amikor napjainkban egy vírus önkéntes karanténba kényszeríti az embereket. Magam is ezt tettem, mert ez amit tehetek azért, hogy mielőbb végelegyen. Rengeteg do...

Pillanat: Második történet: Elszalasztott pillanat [ÚJ]
Az élet igazán nagy tanító! Csak figyelni kell és minden napvilágra kerül. Balgák az emberek, mert azt hiszik mindig, mindenre van idejük és lehetőségük. Ha adott egy pillanat, főleg, amit oly régóta vársz s mégis akkor ott úgy alakul, hogy nem történik meg a várt esemény, akkor korántsem biztos, hogy azért alakult így mert nem odafent alakították utatokat! Sose feledjük, szabad az akarat! Ez jó és rossz elkövetésére ugyan úgy érvényes. Ide tartozik az is, hogy ha valami újra fellob...

Pillanat: Harmadik történet: Rajtunk is múlik... [ÚJ]
A templomból kiszűrődő orgonaszó hangjaira ijedten rebbentek szét az eresz szélén eddig békésen üldögélő galambok. A harangok kongása esküvőt jelzett. Egy pár lépkedett felfelé a lépcsősoron. A fiú vörös hajával, mosolygós arcával leginkább egy koboldhoz hasonlított. A lány fiatalka volt, karcsú. Egymás kezét fogták. Mindkettőjüknek az a pillanat jutott eszébe, mikor először találkoztak... Annyira várta, hogy elkerüljön otthonról…. Tizenöt év alatt mióta csak az eszét tudta...

Pillanat: Negyedik történet [ÚJ]
Gyönyörű idő van. Sétára indultam a mellettem lévő parkba. A nap szórta fénylő sugarait. Kevés meleget is árasztott. A park tele emberekkel, alig vártuk a kikeletet, talán most van az első nap, hogy ennyi ember látogatta meg ezt a csodás parkot. Könyvvel a kezemben ültem a padon. Felfigyeltem kedves beszélgetésre. A mellettem lévő padon egy fiatal lány és egy fiú ült. Középiskolások lehettek, osztálytársak. Beszélgettek tanárokról, történelemóráról, dolgozatról. Kedvesen, szellemes...

Pillanat: Ötödik történet [ÚJ]
Minden utazásnak van legalább egy titkos célja, melyről az utazó maga mit sem sejt. Amikor átlépünk valaminek a határán, mintha minden pillanat szétválna: szomorkodunk a hátrahagyott dolgokon, mégis izgatottan várjuk, milyen újdonságok várnak ránk. Mert a nagy metamorfózisok is kis forrásokból erednek, amikor megtorpanunk és megkérdezzük, kik is vagyunk valójában. Ahhoz, hogy a dolgaink azonnal megváltozzanak, nem kell feltétlenül igazítani rajtuk, csak másként kell nézni a tükröt. Ne...

Pillanat: Hatodik történet: Az évnyitó [ÚJ]
Az évnyitón kezdődött volna, az új gimis éveim. De reggel, amikor felébredtem, egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Hirtelen az álmom kezdett kavarogni a fejemben. Láttam, amint ott állok az évnyitón, a harmadik sorban. Épp a himnuszt szavalták, amikor minden hang nélkül valami megérkezett. Mindenki a valamire nézett, de mire én pont láttam volna az alakját, egy nagy robbanást hallottam. Ekkor keltem fel. Eldöntöttem, ha törik, ha szakad, nem megyek ma sehová. Eljött a négy óra. Csend van. Nég...

A pillanat: Hetedik történet [ÚJ]
Úgy éreztem magam, abban a pillanatban, mint ahogyan a golyó érzi magát, amikor csőre töltik a fegyvert. Teljesen kimerülve értem haza, késő este, a 125 kilométerre fekvő nagyvárosból, Brassóból. Egyetlen gondolatom az volt, hogy meghaljak. Minél előbb, annál jobb. Ez a gondolat tartotta bennem a lelket, ez volt az utolsó reményem. Minden jóra fordul, ha már nem élek. Hogy ha végleg megszabadulok az élet nehézségeitől... Egypár nappal korábban telefonált apukám Brassóból, hogy édesanyámat eg...

Pillanat: Nyolcadik történet: A mérleg nyelve [ÚJ]
Feri bácsi egykedvű ember volt, ha tehette kerülte a bosszankodást, bár igazából nevetni sem nevetett sokat egész életében. A napjai ugyanúgy teltek. Hajnalban, mielőtt a Nap kélt volna, magától ébredt, megetette a lábasjószágot, majd kinyitotta a hodályajtót, és kieresztette a birkákat. Azokkal nem sok gond volt, elindultak a legelő felé, aztán, ha akkora fűbe ért a lábuk, amit érdemesnek találtak arra, hogy letegyék érte a fejüket, egyszerűen rágni kezdtek. Aztán mi sem történt több. Rágtak, és r...

Pillanat: Kilencedik történet: Emlékezetes pillanat [ÚJ]
\"Van néha olyan pillanat, mely kilóg az időből\" - írja Weöres Sándor. A legszebb pillanatokból áll össze Életünk csodálatos nagy festménye. Szívünkbe azonban láthatatlan papírra, olvashatatlan tollal kerülnek be ezek a felvillanások. Attól szépek, hogy egyáltalán nem tervezzük őket. Jó pár éve történt, úgy 40 éve, mikor az ősz derekát a hideg tél ölelte át szorosan. Odafönn kiszakadtak a felhők párnái, s fehér hópihék hulltak alá csendesen. Fehér köntösbe öltöztek a fák. A hó fehérre sz...

Pillanat: Tizedik történet: Katicabogár [ÚJ]
A pázsit puhán surrant cipőink talpa alatt, a langyos szellő gyöngéden játszott kabátom gallérjával, és a réten nyíló ibolyák lilán imbolygó illata a nyakunkba bújt. A fűszálak ruganyosan elhevertek, majd újra kinyújtóztak lépteink nyomán, a mohák pedig kíváncsian kukucskáltak utánunk. Szokásos délutáni sétánkat töltöttük a park még lombtalan, ám rügyektől roskadozó ágai alatt. Emma vidám kacaja csengett-bongott a légben, ahogy szaladgált az aprócska dombok között. Éppen megpillantott egy magányosan bóbis...

Pillanat: Tizenegyedik történet: Barnabás a tréfamester [ÚJ]
Volt egy kis falu, egy mesebeli völgyben, őzikék lakta hegyek között. Olyan aprócska, hogy egy utcája volt hosszában, négy meg keresztben. Amikor a nap kibújt a hegyek mögül, bizony elgyönyörködött, miközben megcsillantak sugarai a háztetőkön. A szellő gyengéden simogatta az ott élők arcát. Az eső nagyra növesztette a búzát, amit vetettek. Vasárnap a családok eljártak a templomba, beszélgettek, hét közben dolgoztak a földeken, így tengették a napjaikat. Kezdhetném így is a történetet, de azt hiszem ez az...

Pillanat: Tizenkettedik történet [ÚJ]
Tíz másodperc, vagy mondhatjuk úgyis, tíz pillanat. Ennyi idő alatt el sem bírjuk képzelni, mennyi minden történik a világon. Legtöbbször csak a minket közvetlenül érintő dolgokkal foglalkozunk. A többit ha fontos, megjegyezzük, ha nem akkor elengedjük.  Mint mindennap, vasárnap reggel is hat órakor ébredtem. A leeresztett redőny résein már kukucskáltak befelé a napsugarak. Úgy néz ki, ma is szép napunk lesz - állapítottam meg, félig éber állapotomban. Még a kényelmes ágyat is könnyebb otth...

A pillanat: Tizenharmadik történet [ÚJ]
Van olyan, hogy egyetlen pillanat válik döntővé egy ember életében? Van olyan, hogy egyetlen pillanat megváltoztat egy embert? Vagy úgy, hogy felszínre hoz valami rosszat vagy úgy, hogy felszínre hoz valami jót? Ritkán vannak ilyen pillanatok manapság. Talán gyakrabban történnek meg a léleknek ilyesfajta katarzisai olyankor, amikor felborul a világ szokott rendje: nagy háborúk vagy más nagyobb csapások idején. Ramon egy huszonéves egészséges fiatalember, aki éppen a katonai szolgálata vége felé j...

Pillanat: Tizennegyedik történet: Apák [ÚJ]
A kékség elöntötte az eget és befestette minden létező, és mesebeli árnyalatával a felette elterülő égi takarót. Klára nem nyitotta ki a szemét, csak érzékelte az eget maga fölött. Bízott benne, hogy van még pár perce, addig amíg itt hagyja ezt a földi paradicsomot. Hosszú, ősz haja szétterült a zöld pázsiton, cikáztak rajta a csillagok. Szeme lehunyva, szája mosolyra húzódott, és utolsó gondolatával megköszönte a Sorsnak, hogy ily kegyes volt hozzá. Szeretett Apját látta maga előtt, aki halkan íg...

Pillanat: Tizenötödik történet: Bulgáriai nyár [ÚJ]
1984 nyara volt. Az iskolám nyaralást szervezett Bulgáriába. Nagyon szerettem volna elmenni, de azt is tudtam, ez elég nagy kiadás lenne a szüleimnek. Persze eddig is minden kívánságunkat teljesítették, ami ésszerű határok közt mozgott. Ezt mégis féltem előadni. Mikor hétvégére hazamentem, félve említettem meg anyámnak. - Anyu, most van egy lehetőség. Bulgáriába lehet menni nyaralni. - Te pedig szeretnél elmenni. - nyugtázta anyám. - Igen, nagyon. M...

Pillanat: Tizenhatodik történet: Az volt az a pillanat... [ÚJ]
Elérkezett a pillanat. Feltettem a nagy kérdést. Visszafojtott lélegzettel vártam a válaszát. Úgy éreztem, szinte megállt az idő. A gondolataim viszont őrült sebességgel cikáztak. Próbáltam leolvasni az arcáról, mit válaszol majd. Aztán feladtam, mert egyre feszültebb lettem, és mintha ezt megérezte volna, lusta félmosolyra húzta a száját, de nem szólalt meg. Mélyen a szemébe néztem, hátha ott előbb meglátom, mire számíthatok. Az a csodás tekintet, amit úgy szerettem, cinkosan és derűsen villant egyet. De...

Pillanat: Tizenhetedik történet: Egy pillanat [ÚJ]
Egy pillanat volt csak. Fékcsikorgás, aztán a felbúgó motor hangja, és az autó elszáguldott. A férfi az úttesten feküdt, az egyik lába jó méternyire tőle, majdnem az árokban. A másik összeroncsolódva, jóformán csak a nadrágja szára tartotta. Mellette egy behorpadt kanna, tej folydogált belőle, összekeveredve a vérrel. Kora reggel volt, a buszmegállóból odagyűltek az emberek, néhány kocsi is megállt, kiszálltak belőlük férfiak és nők, körülállták a földön fekvőt. Közelebb menni senki nem a...