Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tollforgató történetek
Őszi levelek: Első történet: Most élsz...
Ráérősen ballagott ki a gangra. A kinti szél egyből belekapott a rövidre hagyott és a régmúlt divat alapján ondolált fürtökbe. A lakásban szólt a rádió, éppen Máté Péter Hull az elsárgult levél című dalát játszották. Ez adta az ötletet az idős hölgynek, hogy a főzés és rádióhallgatás közben kilépjen a gangra. Az udvarközepén ugyanis egy fa árválkodott, amelyet szeretettel nézett most is. Bokor volt körülötte néhány, és virágok, főleg a földszinti lakóknak köszönhetően, akik már nyugd...

Őszi falevelek: Második történet
Némán zötykölődtem a vonaton. A tájak, amelyek eddig csak álmomban léteztek, egyszerre megelevenedtek. Ahogy kinéztem az ablakon, tekintetem szelíden simogatta végig a már jól ismert dombokat. Igyekeztem minden fát, bokrot, levelet és napsugarat az emlékezetembe vésni. Féltem, hosszú ideig ismét álom lesz majd mindez. A halovány szeptemberi napsugár langymatagon pirította a már kissé elsárgult füvet, érezni lehetett az ősz leheletét, bár még a föld iparkodott kilehelni az utolsó meleget, amit a ny...

Őszi levelek: Harmadik történet: Időotthon
Almafa-átjáró. Mely elindítja a lélek-emlékezés folyamatát. Az almafa – amint gyümölcsöktől terhesen riszálja lombkoronáját. Mint viselős asszony, ahogy mórikálja magát. Szedjél le, egyél meg. Neked nyújtom méhem gyümölcsét. Egy másik – egykori beregi – őszre emlékeztető rozsdalevelű bokrocska. Szívszorító. Miért indít el emlékezésszálat és lélekfájdalmat? A legtöbb érzelmi rendülést épp egy olyan kapcsolat hozta ki belőlem, melyre eleinte nem sokat adtam, majd meg...

Őszi levelek: Negyedik történet
Mindenki a kirándulást tervezte. Ősz volt és a hegyekbe akartunk kirándulni barátaimmal. - Mikor indulunk? -kérdeztem telefonon Pétertől. - Kilenc felé jövő szombaton. Akkor már kicsit jobban melegít az őszi nap. - Jól van megyek. - Majd készíts szép képeket az őszi levelekről.-mondta feleségem. Sok munkája volt a hétvégére és úgy döntött nem jön. - Persze, hogy lesz fénykép. Egy piros levél, egy sárga, egy barna, és egy még egy zö...

Őszi levelek: Ötödik történet
Szomorú ősz következett a boldog télútó és tavasz, valamint a félig vidám nyár után. Hűvös októberi szellő sodorta, fújta, kavarta a fákról lehullott sárga, vörös, barna leveleket. Zizegett az avar a talpam alatt, amint egykedvűen sétáltam a városi parkban. Szelíd hullámok forgatták az őszi leveleket a már nem működő szökőkút vízének a felszínén. Bánatos voltam, nagyon bánatos. Otthon a nemrég megjelent Ifjúmunkás* legfrissebb száma várt. Édesanyám vásárolta meg nekem, hátha segíthet vele rajtam. S...

Őszi levelek: Hatodik történet: A diófa utolsó levelei...
Volt egyszer egy édesanya. Nehéz időkben, az 1950-es években 3 gyereket szült és nevelt fel férjével Budán a Sashegy tövében. A gyermekek diplomát szereztek , szétszéledtek ,jól boldogultak az életben. Gyermekeik születtek igy az édesanyából, nagymama is lett. Az édesanya egyedül maradt öregségére, férje az apuka a 60 életévét követően hosszú betegség után megtért teremtőjéhez. . Gyermekei hívtak anyjukat vidékre, külföldre, ki hova került. Időnként meglátogatta őket, de Budapesthez és utolsó lakhelyéhez ...

Őszi levelek: Hetedik történet
Sírnak a levelek. Meg kell halniuk. A világ összes levelét eltemeti az avar. Megkövülnek ,eltemeti őket a föld. Mint a postai levelek, idővel elenyésznek, elfeleddettek lesznek. Vannak olyan levelek is amelyeket a gondos kéz összegyűjti, egymásra rakosgatja és elteszi azokat az utókor számára. Ezek a levelek magánjellegűek és idegen kéz nem érintheti őket. Azután vannak gondolatban írt levelek is. Az ilyen levelek olyankor íródnak amikor nincs már mozgatható ujj, kéz amivel írni lehet. Ezek a le...

Őszi levelek: Nyolcadik történet: Őszi boldogság
A kisfiú őszinte gyermeki kíváncsisággal tekintgetett ki az ablakon. A hatodik óra a hét utolsó napján már nem nagyon kötötte le a figyelmét. Odakinn még hét ágra sütött az őszi nap, a késő délutáni fénysugarak aranyba merítették az iskolával szembeni házak tetejét, visszatükröződtek az ablakokon. Végre megszólalt a csengő, és a kisfiú boldogan pakolta össze a holmiját. Iskolatáskáját a vállára lendítette és sietett, mert tudta, hogy édesanyja várja a kapuban. Péntekenként mindig ő kísérte haza, és a kisf...

Őszi levelek: Kilencedik történet
Mintha körömrágást hallott volna Bence. Nem tévedett nagyot. Violetta tépkedte a körömágya körüli bőrt idegességében. A férfi megnyugtatásképpen kedvese kezét megérintette hosszú ujjaival, mire a nő abbahagyta az idegállapotát eláruló mozdulatsort. Violetta hálásan nézett Bence szemébe. - Ugye minden rendben lesz? - gondolta magában. Egyszer csak léptek zaja hallatszódott egyre hangosabban. Valaki közeledett feléjük, nem kétséges. Talán őket keresi? Violetta szó nélkül kifejtette magát a fé...

Őszi levelek: Tizedik történet: Szerelem
Viki és Gergő lazán öltözve kirándulni indulnak. Új a kapcsolatuk, alig pár hetes. Még minden érzés friss és mámorosan őrjítő. A boldogság kiül a tekintetükre, a szikra látszik a szemükben. De még a mozgásukban is benne van az egymás iránt érzett szerelem, és megfelelni akarás. Ha látná őket valaki, biztosan nem mondana mást. Kézen fogva sétálnak a domboldalon. Langyos szellő kíséri útjukat a kellemes őszi napsütésben. Az ösvény egy lombos erdő közepén kanyarog. Boldogan, időnként meg-megállva, egymást me...

Őszi levelek: Tizenegyedik történet: Az erdők alatt
Lágy volt az ének. Szinte csak érintette a leveleket, megborzolta a fák ágait, majd szökkent tovább. Ének volt valóban, vagy álom, látomás? Nem lehetett azt tudni, az ember csak ült behunyt szemmel, hallgatta azt, hallgatta a gurgulázó gyermek nevetését. S a gyermek nevetett gyöngyöző kacajjal. S nem csak nevetett, táncolt, tündökölt, örült az életnek, örült annak, amit kapott tőle. Új ruhát viselt, folyton újat. Tavasz volt, virágok nyíltak, bokrok illatoztak, fák meredtek egy...

Őszi levelek: Tizenkettedik történet
Laura vidáman lépett ki a házból. Az idei tanévben ez az első alkalom, hogy szüksége van pulcsira. Dúdolva sétált az iskola felé. Táskája az általánosnál is könnyebb volt, utolsó két órája ma elmarad. A tanteremben szokás szerint nagy volt a nyüzsgés. Szünet nélkül mentek a kisebb-nagyobb eszmecserék, míg meg nem érkezett Rita néni. Akkor ugyanis mindenki a helyére ment és elkezdődött az óra. Néhány perc elteltével kopogás hallatszódott, majd sűrű elnézést kérések közepette jött be Petra. Ma...

Őszi levelek: Tizenharmadik történet: Képeslap
Drága Barátom! Mit azt hittünk örökké tart, a nappali forróság lassan alábbhagy, s míg a kertbe zizegő őszi lombszőnyeg terül, a magány lesz kísérőm napi sétáimon. A fűzfa alatti kispadon reggelre harmatcseppek ezüstje csillog, köztük lándzsa alakú, barnára és sárgára színeződött levelek. A szürke égbolton a Nap kisebbnek, fázósnak tűnik…, a kifakult fellegek foszlányai közt költöző madarak húznak dél felé… Jajongva búcsúznak e tájtól. Ha felsétálok a szirth...

Őszi levelek: Tizennegyedik történet
A reggeli nap szalmasárgája frissen derengett a harmattól didergő fűszálak tetején. A zöld pázsit morcosan ásítva lengedezett a hűvösen fújdogáló széltől. A vén bokrétafa recsegve-ropogva nyújtóztatta meg a didergető éjjel után kérges törzsét. Vaskos ágán a nyarat magukba zárt levelek mélán üldögéltek. Valami nagy szomorúság sóhajtozott erezetükben. Széleiken már rozsdás színével pöndörödött az ősz, száruk pedig egyre erőtlenebbül kapaszkodott a vékony vesszőkhöz, gallyakhoz. A tüskés páncélba zárt fényes...

Őszi levelek: Tizenötödik történet
Még itt a forró nyár, de hamarosan szinte egyik napról a másikra beköszönt az ősz. Látványosan átalakul a természet. A nap süt, ám az éjszakák egyre hűvösebbek. A reggelek hidegek, nem tudja a természet eltitkolni, hogy közeleg az ősz. A zöld falevelek, napról napra változnak, majd pazar színekkel jelentkeznek . Szépségének senki nem tud ellenállni. Nagyon szeretem az őszt, legkedvesebb évszakom, ilyen csodára csak a természet képes. Ezer színben pompáznak az erdők, a ligetek, p...

Őszi levelek: Tizenhatodik történet: A svájcisapkás
-Elágazás következik! Leszálló van? – kérdezte a buszkalauz az első ülésről visszafordulva. -Igen! – válaszolta Szilágyi Péter és felállt. A sofőr felgyújtotta a villanyt a buszban. A kocsi lassan fékezett, majd nagy rántással megállt. Leszállt, becsapta az ajtót. Az autóbusz motorjának hangja egyre távolodott, majd teljesen elveszett az esti csendben. Szilágyi, ez a harminc éves önkormányzati beosztott, ott állt az esti szürkületben az országút mel...

Őszi levelek: Tizenhetedik történet
Szeptemberi ködös reggelek, a kurtább nappalok, már felkészítik a természetet a nyugalomra, pihenésre. A fák is érzékelik a változást, ezért szép lassan  ők is készülődnek a télre. Levél ruhájuk szépen színesedni kezd, és egy-egy hűvösebb reggel után libegve, lebegve szállingóznak a föld felé. Csodálatos látvány a fák alá hulló levelek színkavalkádja.  Senki emberfia  nem tudná úgy összerendezni  az élénkpiros, az okkersárga, a vörhenyes barna, a fakózöld levelek sokaságát, mint az őszi szél. Egy s...