Novella, próza 2009
Lendvay Erika: Búcsúzom
Irodalmi levél Régen írtam már Neked úgy igazán levelet! Pontosabban úgy érzem, mintha egy örökkévalóság telt volna már el! Erre a levélre már néhány napja készülök. Ma reggel bukkant fel bennem teljességgel a bizonyosság, az el nem nyomható vágy, hogy belefogjak. Sok kis kósza, szép gondolat fogalmazódott meg, s most úgy érzem, nehezen jönnek a szavak. Bocsájtsd meg kérlek, ha kicsit döcögős, esetlen lenne majd! Új dolgokat hoznak napjaim. Új embereket,...

Csató Gáborné: Mese a karácsonyról
Karácsonykor a szeretet lángját őrizzük. Száguldó napok közt az ünnepeken meg-megállunk, hogy jobban figyelhessünk egymásra, meghalljuk a másik szavát. December 24-e az év legszebb napja, még akkor is, ha kicsit másképp élik meg a felnőttek és más a gyermekek számára. A készülődés fáradalmai, takarítás, sütés, főzés, az anyagi terhek, a vásárlás a kisgyermekek előtt ismeretlenek. Csak a jót és szépet látják, a gondtalan örömöt érzik, ami szeretetre éhes kis lelküket táplálja. ...

Schődl Gábor: Zebra
A TV2-Naplója bemutatta, miként néz ki a forgalom világvárosunkban. A riport arra volt kihegyezve, hogy a csintalan autósok miként sajátítják ki a zebrát akkor, amikor gyalogosok kelhetnének át az utca egyik oldaláról a másikra, a zöld jelzésen. A képeken, a felfestett jelzésen tülekedő autók tucatjai. Köztük bámulatos ügyességgel és bátorsággal szlalomozó gyalogosok. Hopp, egy ugrás jobbra, egy szökkenés balra és a kalapos úr már majdnem elérte a túlélést jelentő járdát. Későbbi bes...

Györke Seres Klára: Csak állatbarátoknak
HŰSÉG Kora gyermekkoromtól mindig voltak állataink, így három testvéremmel az állatok iránti szeretetben nőttünk fel. KUTYÁINK mindig voltak, de voltak MALACOK, /akkor még a családi házaknál, városban is lehetett tartani! /két BÁRÁNY/Buci-Berci/, egy KECSKE! Mekegő/, és MAJORSÁG: kakasok, tyúkok /gyöngytyúkok, kopasznyakúak, - qamiktől féltem!/ kendermagosok, kacsák, libák. /Hápiék és Gágiék/, Voltak NYULAINK is. Mi gyerekek annyira szerettük és ragaszkodtunk az á...

Schődl Gábor: Olimpia a jövőben minálunk
VÍZIÓ Erre az időpontra azért esett a választás, mert ekkorra sikerült felszámolni Magyarországon a hajléktalanságot. Az a sok művelt, nyugati polgár mégse lássa Bélát, amint a dolgát végzi a Nyugati-téren. A nagydolgát. A mozgólépcsőn feljutva, az idegen megcsodálhatja a kétszáz méteres csodát, a Laokon csoport legújabb tagját, hatos jelzéssel az elején. Ez már több tucat zsebtolvajnak biztosít munkalehetőséget. Sajnos a légkondi fordított arányban van ...

Bakos József: Hó - Ember mese
Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor földi életem története elkezdődött. Elég kalandos úton érkeztem. Az egész úgy kezdődött, hogy békésen üldögéltem egy felhőpárnában és élveztem a szél enyhe cirógatását. Közben néztem a sötét égboltot és a milliónyi apró csillagot. Jól éreztem magam és nem is gondoltam arra, hogy az életem nemsokára egy csapásra megváltozik. Hirtelen történt minden. A levegő kezdett lehűlni és vihar készülődött. Hánykolódni kezdett kényelmes kis kuckóm és...

Schődl Gábor: A kupak monológja
Egy kupakgyűjtő játék margójára. Olvastam Rólatok, kupakolgattok. El kell mondjam, szánalmasan csináljátok. Állandóan tele vagytok egyforma kupakkal. Jó az Nektek? Csereberéltek, vártok a csodára. Pedig ha tudnátok, mióta dekkolok itt, a szupermarket harmadik polcán. Az első sorban, balról a negyedik vagyok. Ennek ellenére, mint a vak egerek, nem találtok rám. Már régen elfogyott körülöttem az összes egyforma betűt rejtő üdítő, engem azonban egyetlen kétbalk...

Góth Judit /G. J. Goth/: Vegyetek karácsonyt!
– Milyen borús, hideg nap ez! Legalább a hó esne! A zsémbes dörmögés a Mikulás szakálla alól szólt. Ott állt a parkolóban, és fázott. Gyerekekre várt, hogy teli zsákjából narancsot és cukorkát osztogasson. Gyerek azonban nem jött. Még két tanítási nap volt a szünidőig. Anna visszafordult a kapuból, mert az autóban felejtette a telefonját. Hirtelen szemközt találta magát a Mikulással. – Jó reggelt, Pista bácsi! Hogy megy az üzlet? – Üzlet? – Az öreg rosszall...

Schődl Gábor: A rút kiskacsa
Állandóan Őt zrikálták. Beszóltak neki. Ilyen ronda kis állatot még nem láttunk, mondogatták. Iszonyúan szenvedett. Mit tehetett, beletörődött. Négy nővére és két bátyja kutyába se vette. Telt-múlt az idő, a kis csúfságból gyönyörű hattyú lett. Elindult a szépségversenyen, ahol rajt-cél győzelmet aratott. Szerződéseket kapott. Iszonyúan gazdag lett. A testvérei átlag madarak maradtak. Most már borzasztóan nyazsgemoltak nála. Imádták! Mindenkinek elhápogták, Ő a mi vérünk! Szerencsé...

Schődl Gábor: Jenőke húzóágazat
Csókolom! Az ipar fő húzóágazata a férfi. Ők szokták meghúzni a néniket. És, hogy ne legyen baj, a gumiipart is fellendítik. Meg a miniszoknya gyárakat is. Hiszen a bácsik szeretik, ha a nénik feneke kilóg belőle. Hogy jobban lássák, állandóan új szemüveget iratnak, kontaktlencsét vásárolnak. Ezért egyre több munkahely lesz, és virulunk. A bugyiiparról is tudhatjuk, hogy a bácsik (a muter szerint vén kujonok) kedvéért találnak ki újabb és újabb, kisebbnél-kisebb ta...

Schődl Gábor: Óvoda
Érdeklődéssel olvastam Lachowszky Bea „A burzsoázia diszkrét bája” című írását az újpesti Helyi Témában. Egy vadonatúj lakópark majálissal egybekötött dinim-dánomáról tudósított, ahol e mellett, három százalék kedvezménnyel kínálgatták a luxuslakásokat. A szerző ezekkel a sorokkal summázta az ott történteket. „A proletariátus kirándulhatott néhány órára a jólét világába, Magyarországon, 2006 tavaszán.” Tovább olvasgattam a lapot, amikor is az első oldal aljá...

Cseh Ildikó: Hol vagy karácsony?
Hol talállak Karácsony? Kereslek egyáltalán? Hiszen szembejössz velem minden utcasarkon, minden kirakatban, minden fényfüzérben. Szembejössz? Valóban? Mikor kicsi voltam, varázslatos kályha meleg délutánokon kötöztük a szaloncukrot. Kétféle volt, ezüst és arany papírral. Meg csokifigurák is, anyuék kapták a munkahelyükön. Volt halacska, fenyőtoboz, korong és valamiért egy furcsa alak, amit bicskának néztünk. Kötöztük. Közben énekeket tanultunk, hogy tudjuk köszönteni Jézusk...

Schődl Gábor: Dagadt a Magyar
Csoda? Ha leülsz a TV elé, zúdul rád a főzőműsor. Az egyikben két duci hölgy bíztat zabálásra, a másikon a fiú a raszta frizurás, szőke leányzóval igyekszik azon, egyél. Aztán itt van az angol fickó, már attól megéhezem, ahogyan csinálja. A TV paprikából, ami kimarad, azt bepótolja majd a Budai. Stahl konyhájától folyik a nyálam. A kissé alkoholista, kopaszodó úr szeret a szabadban főzni, isteni kajákat dob össze, miközben jobbnál-jobb borocskákat kortyol. Magyar megfelelője akár ...

Schődl Gábor: Privatizáció másként-2009
Kétszer csengettek. Nem, nem a postás állt az ajtó előtt. Egy kerek fejű, kigyúrt alkatú, zizegős ruhát viselő, szolárium barna pasas. Az ajtó kinyílt. A tar fejű, arcán meglepetéssel, ingerülten kérdezte: -Mit keresel a házamban? Hogyan jutottál be? Ki adott kulcsot neked? Te nem a bejárónőm vagy! A másik, az előszobában ebből egy szót sem értett. Le volt döbbenve. Mit dumál ez itt, hiszen én vagyok otthon. Huszonöt éve és harminchat órája jelentkeztem be ide, állandóra. Nem ...

Dorian J. Woods: Titkok
Csak ültünk a kandalló előtt, a bő franciaágynyira összerótt báránybőrökön és hallgattuk, ahogy a tűz pattog a parázsló fahasábok közt… Időnként körbehordoztam a tekintetem a gerendából készült erdészház falain, ahol szép trófeák és míves vaddisznóbőrök függeszkedtek a fegyverek között, látszólag rendetlen egységben... Aztán egyre csak visszatévedtem gyönyörű, csillogó, mélybarna szemeire, amikben élvezettel néztem a kandalló lángjainak vadul táncoló játékát... Előttünk a tá...

Csató Gáborné: Verseny
A nagyváros kevés nyugalmas, csöndes kertvárosi részének egyikében szívesen és hosszú ideje békességben éltek az emberek. Örültek, ha a közelben kaptak munkahelyet, mert nem szerettek bemenni a zajos, koszos, zsúfolt kőrengetegbe. Ha mégis felkerekedtek, ahogy tehették, siettek haza az őrjítő belvárosból megpihenni. Az úttest felett fasor tette hangulatossá az utcát, ahogy a környéken szinte mindenütt. Tavasztól őszig lehetett gyönyörködni a zöld lombok látványában. Mintha áthajolta...

Schődl Gábor: TÖRTÉNELMI MAGÁNKUTATÁSOK 2.
Egyik, nagy tiszteletnek örvendő ősöm, Tyukodi Epi Tamás a szabadságharc alatt írogatott a Kuruc Virtusba. Micsoda véletlen egybeesés! Az akkori Virtus egy igazi, magyar lap volt. Mindenki arról hablatyolt benne, amiről csak akart. Időnként véresebb csatákat folytattak az oldalakon, mint a valós hadszíntereken. A kuructudósítók nyomták a jobbnál, jobb beszámolókat, színesen ecsetelve a mocsok labancok összes ganéságát. Amikor azonban a főszerkesztő bedobta, a legjobb írásokat jutalm...