Novella, próza 2009
Schődl Gábor: Üdülés
Özv. Tripták Lajosné megszállott Helyi Téma olvasó. Most éppen azon füstölög, hogy Őt miért nem kérdezik meg sohasem arról, hogy hol fog nyaralni? Tudod Gabókám (így még sohasem szólított) most is ilyen modern szakmásokat kérdezgettek. Szövőnőt, meg kétkezi, rosszul fizetett melóst nem interjúvoltak. Meg akartam magyarázni, hogy ezek az egyedek lassan ki fognak halni, mint a dinoszauruszok. Manapság (sajnos) nincs szükség rájuk. Miért van ez így, aranyapám, aki nem Manager, annak már...

Schődl Gábor: Életkép 2.
Büszkeség tölti el a keblem, újpesti polgár vagyok. Egy csodálatosan szép, modern és tiszta kerület lakója. Itt az utcákon nincs elhajított csikk, lazán ottfelejtett kutyagumi. A parkok káprázatosak, a fa, a fű üdezöld. Mindennap fürge kezű kertészek hada serénykedik, hogy minden a helyén legyen. Kutyát még véletlenül sem látsz póráz és szájkosár nélkül. A fegyelmezett, törvénytisztelő gazdik nem engedik kedvencüket a homokozóba piszkítani. Meg sem tehetnék,hisz a szürkeegyenruháso...

Schődl Gábor: Lakótelepi történet
Kopogtak. Tudtam, ez nem lehet a postás. A postás mindig kétszer csenget. A gázszámlás volt. A földön ült. Levertnek látszott. Épp az imént ütötték le. A táska egész nap a vállára nehezedett. Most megkönnyebbült. Rágyújtott. Nyújtotta a számlát. Én meg sírtam. A pipától. Csípte a szememet. A füst meg az összeg is. A számla összege pont olyan hosszú volt vízszintesen, mint a díjbeszedő magassága, függőleg. Szép szál ember! Mondtam neki, írja a többihez. De már nem volt hely. Hejjej!...

Schődl Gábor: Érdeklődtem
A Helyi Téma felhívására megtudakoltam tulajdonostársaimtól, hogy ők kit szeretnének szomszédjuknak. Íme néhány válasz: - Mivel messzeföldön híres vagyok a szerénységemről, beérném ha a jobboldali a Claudia Schiffer, a baloldali meg a Cindy Crawford lenne. - A Loch Nessi szörnyet, mert akkor végre Európához tartozónak érezhetném magam. - A Staller Ilonát. A feleségem már nem tartotta olyan jónak ezt az ötletet. - Egy vállalkozót, aki minimálbért vall be az Apehnak, miközben az Ant...

Cseh Ildikó: Szárnyak
Mit adhatunk a gyereknek: gyökereket és szárnyakat. A szárnyak. Igen, ez járt a fejemben. Én nem adhatok szárnyat a gyereknek! A szárnyak ott vannak minden kisgyermeken. Nem lehet nekik adni...csak elvenni tőlük. Lenyesni, megkurtítani, kitépni. Nem, nem rosszból. Nem gonoszságból. Szeretetből. Abból a szeretetből, amit eltakar a félelem. A gondolatok sokszor elindulnak már a várandósság alatt... Hogy baj lesz. És az ember mazochistán keresi azokat a cikkeket...

Rajnai Rotter Csaba: Köszönöm Amálka!
Az éjszaka sejtelmes susogással vette körül Demetert. A hálózsák melege és a víz halk csobogása lassacskán álomba ringatta. Távolról egyre közeledve zakatolás és csattogás ütötte meg a fülét. Az éjféli gyors - gondolta, és nehezedő szempillái alól a sötétséget fürkészte. Feje felett, az öreg fűzfa ágai közül éles hang visított fel: Kvíí-kvíí-kvíí. Ösztönös mozdulattal rándult össze a teste. - Az anyád úristenit! A szívbajt hozod az emberre! Nem találtál más helyet a rikoltozásodhoz? ...

Lendvay Erika: Egy csendes írás, a reményről
Szokásos nyári nap van. Meleg. Eső volt tegnap, nyomait még örömmel őrzik a kövér bokrok… leveleik eső illatúan frissek. Séta az erdőben, magányosan. Gondolataim szerelmeiem körül járnak. Sok régi elmúlt érzés, sok csalóka kesernyés mosoly… Miért keresi az ember oly veszettül és oly nagyon azt, akit látva szíve nagyobbat dobban, aki mellett erősen zavarban van, tenyere izzad; és magát kicsinek, jelentéktelennek érzi? S miért kell az Ő figyelme oly nagyon? S miért érzed úgy...

Schődl Gábor: Rendezgetünk
Olyan feldobott vagyok, ismét mi adtunk otthont egy jelentős, nemzetközi eseménynek. Jöttek a diplomaták a világ minden tájáról, meg még azon is túlról. Onnét, ahol a kurta farkú kismalac megjegyezte: -Hű de rohadt messze is lakom! Luxus gépkocsikkal szállítgatták őket keresztül-kasul a fővároson. A rendezvény péntek délután kezdődött, de már szerdán nem lehetett parkolni a város hétszázharmincnyolc pontján. Az örök zsörtölődök rögtön morogni kezdtek. Nem akarták belátni, hogy ezzel ...

Cseh Ildikó: Macska Dala
Csak olyan dünnyögés. Lépek. Puha lábam tappancs. Nem hallod, csak érzed, a levegő kavarodik... vagy az se. Mitől rezzensz? Lábadat súrolja hátam. Elrúgsz... - Büdös macska, ne ijesztgess! Pedig én csak jöttem és szeretgettelek volna. Mitől félsz? A meglepetéstől? A váratlantól? A halkan közeledő, csak megérezhető dolgoktól? Hiszen érezheted... jövök. Félsz érezni? Láthatatlan emberbajszod antennáit használni. Inkább elrúgsz, engem, ki téged jött szeretni... mert nem tu...

Schődl Gábor: Hétköznapi örömök
Ez is kell! Úgy tapasztalom, mintha manapság kevesebb lenne belőle. Talán éppen ezért éreztem jókedvet, amikor először szálltam fel az új 120-as buszra. Modern vonalú, szokatlanul más járgány állt a megállóban. Ami furcsa volt, hogy percre pontosan érkezett, ellentétben a régivel. A hátsó ajtó a kedvencem, itt jutottam a belső térbe. Csodaszép ez a busz, könyveltem el magamban és még arról is megfeledkeztem, hogy dolgozni megyek. Vadonatúj ülések, légkondi. Digitális kijelző,...

T. Pandur Judit: A varázsszavak
A feje hasogatott, a szájában olyan keserű ízt érzett, amit eddig még sohasem. A bíróság tárgyalótermének ajtaját dörrenve vágta be maga után. A jéghideg, lepusztult, széles folyosón egy kopott padon egyedül üldögélő taláros ügyvéd felkapta a fejét és rosszallóan meredt rá. Kata válaszul megvonta a vállát és gyors léptekkel elindult a másik, hasonlóan lepusztult folyosó felé. A férje télikabátban üldögélve itt várta már őt vagy másfél órája. - Hű, de sokáig benn voltál! – nézet...

Cseh Ildikó: Az erdő meséje
Erdő, ártéri erdő. Duna-illat éjjel-nappal, mert a Duna ott él alig egy kilométerre a falutól. Éli az életét és mi élünk vele. Ő az erősebb. Szeretjük, féljük, tiszteljük. Öreg-Duna. Nem túl széles nyáron, sebesen pezsegve szalad. A falu népe tudja, hol lehet beleugrani úgy az örvénybe, hogy kivessen. Az örvény... örvényugrás. Sose kapálózz, ha elkap az örvény, tanultuk kicsi korunktól. Engedd magad, le fog szívni, le egészen mélyre, ha engeded... kidob magából. ...

Poór Anikó: Nagytakarítás
Ragyogó áprilisi nap volt, pontosan péntek délután négy óra. A jósavárosi posta záráshoz készülődött. Szabó Ödön a 3-as ablaknál az utolsó két levelet vette át egy szikár, markáns arcú öregúrtól. - Köszönöm, viszontlátásra! - mondta az öregúr. - Viszontlátásra! - felelte Ödön. Azzal a postahivatal utolsó ügyfele is elhagyta elegáns lépteivel az épületet. Ödön elégedetten - bár bizonyos közeledő események miatt gondterhelten – fellélegzett. Ismét vége lett egy hétnek. Mackós ...

Schődl Gábor: Melyik az igazi?
Özv. Tripták Lajosné (Manyi néni) már ötödször olvasta végig a cikket, hogy miként ismerheti fel az álrendőrt, ha kitekint panellakása kukucskáló nyílásán. Az már világos volt a számára, hogy a közeget az egyenruhája azonosítja. Ha kicsit ágaskodva kinéz, megnézheti a váll-lapot. Az azonosító jelvényt is megkukkolhatja, hiszen az kábé egymagasságban van a lyukkal. Igaz, ehhez előbb el kell mennie a nyolc dioptriás olvasószemüvegéért. Sebaj, a biztonság megér ennyit. A szabályos egyen...

Schődl Gábor: Történelmi magánkutatások
A történelem sűrűjében folytatott áltudományos munkásságom néhány gyöngyszeméről rántom most le a leplet. DÓZSA GYÖRGY Gyurika nagynénje ezt írta a nála vakációzó kisfiúról idősebb Dózsa Györgynek: "Nem bírok a kölyökkel. Folyton a tábortűz körül sündörög. Mondtam neki, egyszer még nagyon megégeti magát." PATAK SZTORI A kis II. Lajos ötödikes bizonyítványa már sejtetni engedte a végzetét. Lovaglás-jeles(5), Csatározás-jó(4), Lovagi torn...

Tépő Donát: Vénuszdomb 2/2. rész.
Akkora létjogosultságunk volt, hogy masszív, terebélyes márványasztalokra lehetett volna fektetni az összes addigi élményünket. A plafonra szegeztük átvasalt lelkiismeretünket, és még egy pohárral lehörpintettünk. A Kaznyecskaja egy kiszáradt oázissá apadt. Ekkora a zene már teljesen szétmosódott a fejünkben, csak ügyetlen foszlányai próbáltak meg letelepedni bennünk több- kevesebb sikerrel. Azért még láttunk. - Várj csak..valamit nem értek. – szólaltam meg újra - Mit? - Hogy...

Tépő Donát: Vénuszdomb 2/1. rész.
- Mindenki azt hitte, hogy Neumann volt ott az agytröszt –jelentette ki bitang ábrázattal. Magamban jóízűen mosolyogtam. Abban a pillanatban haszontalanul megmerevedett az idő, és én teljességgel átéreztem, miért is szeretek megjelenni ezzel az érzelmi alkimistával bárhol az univerzumban. Mert roppant mód szórakoztató, tébolyult, és egyben tanulságos is a vele való társasági élet. Tigrisszemeiben olyanokká lettek a felpuffadt hajszálerek, mint az Amazonas metszetrajza észak &#...