Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.09.21. 09:27
Mamuszka Drága ! Ne menj még el,,, Maradj velünk,,, Mi lesz velünk nélküled, és az írásaid hiányában? Ölellek ! - keni -

2018.09.21. 07:52
Mamuszka Drága! Te már olyan sokszor búcsúztál, hogy nem mész sehova! Itt maradsz a verseiddel együtt. Vigyázz Magadra. Puszi: Viola Birthday

2018.09.21. 07:05
Köszönöm versem feltöltését.

2018.09.21. 00:54
A feltöltés befejeződött, jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.09.20. 21:20
Kedves mamuszka! Ne búcsúzz még tőlünk! Amíg a kezed tollat tud fogni, írni fogsz, majd meglátod. És mi várni fogjuk az írásaidat. Rose

2018.09.20. 20:37
Kedves mamuszka ! Szomoruan olvastam torvenyes bejelentesedet ! Sajnalom ,hogy ennyirre rossz allapotba kerultel es tiszta szivbol kivanom ,... Bővebben

2018.09.20. 20:24
Szép álmokat kivánok mindenkinek szeretettel ! Heart

2018.09.20. 20:13
Kedves mamuszka ! A Te mélységes önismeretedet kénytelenek vagyunk elfogadni. Ha fáj is bele kell nyugodnunk, hogy a betegséged súlyát Te érzed. Sz... Bővebben

2018.09.20. 18:33
Kedves Mamuszka! Kívánok sok kitartást a jövőben! Próbálj minnél többet nevetni, bármennyire is nehéz! Szeretettel: Rose Kata

2018.09.20. 18:15
Mamuszka! Nagyon hiányoznál! És mi is hiányozni fogunk, majd meglátod. Heart Amíg itt vagy, addig sem a betegség gyűr le, hanem te őt. [url]http... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Nagy Katalin
» Online vendégek: 14
» Online tagok: 0
Novella, próza 2010
Kuzma Julianna: Kutya a macskám barátja
Éppen tizenhárom évvel ezelőtt történt, hogy idegesen rezdültem össze a csengetésre. Morgolódva indultam ajtót nyitni, már előre éreztem bőrömön a csípős hideg szelet. Amint kiléptem az ajtón elfeledtem a hideget, magával ragadott a téli táj, mint mindig. A kert puha hótakaró alá bújt, a járda mentén a zöld tuják büszkén viselték ágaikon a kedves hó sapkát. Olyan gyönyörű, mint azok a hideg szépségű nők, akiket mindig megcsodálnak, de szemükkel üzenik, hogy jobb nem megérinteni őket....

H. Gábor Erzsébet: Állatmese embereknek
A hiéna magához hívatta a vén Rókát. - No, mit végeztél, halljam! -Itt van, itt van uram, -hízelkedett a róka, és a főnök elé tette a listát. -Egész hónapban lestem, figyeltem, hallgatóztam, igazán megbízhat bennem, saját szeműek és fülűek az értesüléseim. -Mi ez a förmedvény?! -ordított a listára pillantva a hiéna. -Ez az egész egy marék nyúlbogyót sem ér! Hát nem megmondtam, hogy meg kell tisztítani az erdőt, ez csak pucolgatás! -Mit keres még mindig itt Szürke Ordas, ez a vén...

Kontra Marika Szvita: Mi ostoba felnőttek
Ismét eltelt egy esztendő. Eljött a karácsony, örülhetünk ismét a fénynek, Jézus születésének és egymásnak. Elmúlt egy hosszú év, öregebbek lettünk egy kicsit, bölcsebbek is talán. (?) A gyerekek bizonyára, hisz a kis unokák életében még egy esztendő is óriási jelentőséggel bír. A karonülő tipegővé fejlődött, a bölcsődésből óvodás lett, és már a legnagyobb, az óvodás is őszre iskolába készül. De ezen a napon, Szenteste mind együtt vagyunk unokák, szülők és nagyszülők örömmel és sze...

Tátos Gyöngyi: A látomás
Ragyogóan sütött a napsugár, tombolt a nyár. Aki az üzletben dolgozott és kilesett az ablaküvegeken át, el sem tudta képzelni, hogy micsoda hőség van odakint. - Fél kettő felé jár az idő, régen volt már hajnal - szőtte gondolatait kedves barátnőm, aki egy multi cég élelmiszer áruházában kapott munkát nem rég. Nagyon örült ennek a lehetőségnek, de a lelkesedése sokszor alább hagyott a munkaidő végére, mikor elérte a fáradtság. Egész nap egy kis helyen állni és emelgetni a...

H. Gábor Erzsébet: Évforduló
- Ugyanezt kívánom neked is drágám, - mondta meghatódva Kovácsné, amikor férje átnyújtotta neki az ízléses csomagolású apró kis dobozkát. - Juj! Sikkantott fel, amikor felnyitotta, a kis doboztetőt, de inkább a csalódás hangja volt ez, mint az örömé. Nem mintha nem lett volna csinos kis darab az óra amit kapott, de titokban egy szép gyűrűt várt. - Igazán megérdemelnék ennyit húsz év után, - gondolta, de ezt a világ kincséért ki nem mutatta volna, ismerve férje érzékenységét. - Kösz...

Kontra Marika Szvita: Karácsonyi mese
Hirtelen hideggel, faggyal jött a tél. Még csak november vége volt, de az eddig langymeleg, szinte tavaszias napsütést reggelre átláthatatlan köd és ropogó dér váltotta fel. A hirtelen fagyban egyszerre veszítették tarka őszi díszruhájukat a fák. Ágaikat a tél dércsipkéje hímezte fehérre. És mintha az időjárás ólmos, kedvetlen zordságát vették volna át az emberek is. Sapka, sál, kesztyű, nagykabát többes védelmébe burkolózva s(z)ótlanul ballagtak dolgukra. Ám bent a munkahelyen sem ...

Edwin Chat: Két télapó
Csodaszépen indult ez a tél. A hó már november végén leesett, és megmaradt egészen február közepéig. Nem zord hideg, nem is enyhe, pont megfelelő, igazi tél köszöntött az országra, a városokra. Kellett ez már, ugyanis a tél az utóbbi években nem kényeztette el a lakosságot, akiknek már elegük volt az állandó fekete karácsonyból, és a gyerekek is már csak képekről, filmekből ismerték a havat. De most teljesen más volt minden, mint idáig. Itt a tél, van hó, szép mennyiségű, a hőmérsékle...

H. Gábor Erzsébet: A korcsolya
Peti nagycsaládban nőtt fel, így korán meg kellett szoknia a lemondás nem mindig felemelő érzését. Tudta, ő sok mindent nem kaphat meg, ami más gyermeknek természetes. Egyetlen igazi öröme volt csak a kis faluszéli tó, ahová a korabeli gyerekekkel már kora tavasztól lejártak fürödni. A víz volt a mindene. A víz simogató lágy öle, a víz, ami befogadja, elringatja, amivel eggyé válhat. A nyarak, a nyarak a legboldogabbak, pancsoltak a part sekély vizében és együtt próbálták ki erejüket ...

Elbert Anita: A varázsige
Az ember amíg a Földön él, és nem emlékezik előző inkarnációira, addig félkarú óriás marad. Ha tudná mennyi bolygó van még, s az ember csupán egy porszem a bolygóközi térbe feszítve, talán kissé szerényebb lenne. De a Földön a teremtés koronái nem nyugszanak… Egy vastag fedelű, piros kódexre tévedt tekintetem. Tágra nyíltak szemeim, pupillám egy kört írt le a távolban. Ez a kódex az enyém, a varázsigéket írtam le benne a jövőnek. Bepillantottam az Akasha–krónikába, hol min...

Elbert Anita: Egy öreg bölcs megy az utcán...
Ne tudja meg ez a kisgyermek… Egy idős bölcs megy az úton, tanításait mondva szerényen, akár egy koldus, botjával kopogtatva az országutat, hirdeti, hogy közel már az idő, de szemlélődve tette ezt, nem úgy, mint aki utolsó perceiben volna, s szenvedne, hanem azzal a nyugalommal áll a halál előtt, mint aki megtanulta már annak működését. Légy olyanná, mint aki lehetnél, és szűnj meg a világnak létezni! Az élet az, amivé teszi magában ember, hiába gyilkolják me...

H. Gábor Erzsébet: Apám diófája
Úgy hozta, mint egy kincset. A töve nedves újságpapírba csomagolva gondosan, nehogy baja essék útközben. Az egész csak egy ujjnyi vastagságú volt, magam sem hittem, hogy ebből egyszer fa lesz. - Remélem, szereti ezt a földet és nem pusztul el. - mondta, és olyan gonddal és szakértelemmel ültette el új helyére a kis csemetét, mintha mindig is ezt csinálta volna. -A diófa, - mondta apám, - sokára „emberesedik” meg. A diófát az unokáinak ülteti az ember. Öntözzétek, gondozz...

Urbánszki László: Kívül hamu
Kívül hamu, beljebb félig elégett ágdarabkák, itt-ott némi izzó parázs. Ennyi maradt. Kevés tavalyi fű, összetördelt gallyak, egy szál gyufa, és megszületett a tűz. Először kicsike füstszál kígyózott elő, később megerősödött, vastagodott. Színe egyre sötétebbé vált, majd diadalmasan előugrott a láng. Mohón végigfutott a gallyakon, nagyokat ropogva begyújtotta őket. Utána együtt égtek, sőt mostanra már véget is ért a nagy lobogás, csak néhány félig elszenesedett, szívósabb túlélő mara...

H. Gábor Erzsébet: Áramszünet
Az ALEXIS bolygó Sapiensnökei, legutoljára jöttek össze. Tisztában voltak azzal, hogy idejük lejárt, ha ők nem teszik meg a döntő és utolsó lépést, akkor mások teszik meg azt helyettük. Itt már minden eldöntött és adott volt. A qvantmilliárdok óta titkon őrzött önmegsemmisítési program, most vált aktuálissá… New Mexico, Santa Fe városában, Misis Kekh hatalmas partit adott. Ott volt mindenki, aki csak számított, az érdekkapcsolatok látszólagos fenntartása miatt. Misis Kekh s...

Torma Zsuzsanna: Mindig a háttérben maradni
Az asszony nem érzett különösebb fájdalmat, amikor a munkatársai egy decemberi reggelen kocsiba ültek, és elutaztak egy, az intézmény fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. Nyáron ő is kivette a részét egy ünnepségből, de akkor az ő jelenléte is fontos volt, hiszen végre-valahára elismerték a munkáját egy dicsérő oklevéllel, amihez pénzjutalom is társult. Amikor munkatársai megkérdezték, hogy miért nem megy most velük, azt felelte: - Ti már sokkal régebb óta...

Johann-Bajzát Orsolya: Egypercesek
Az a nő Az a nő a sarkon már egy órája ott áll, és nem csinál semmit. Kicsit fel- alá sétál, mosolyog, énekelget szerintem valakire vár. Mellette elmentek vagy ezren és mindenkinek köszönt. Ennyi embert ismerni képtelenség! Nem bírom megállni, hogy ne nézzek ki rá mindig, mit csinál. Semmit. Eltelt tíz kerek perc. Úgy érzékelem most egy kicsit idegesebb! Elment a másik sarokig, az órájára nézett, újra vissza, ez a mozdulatsor kétszer, háromszor. Biztos vár valakit...

Torma Zsuzsanna: Nem hullott minden az ölembe
Nem mindegy, hogy szegény vagy gazdag családba születünk. Ahol a családi körülmények nem a megfelelőek, mert az apa ugyan dolgozik, de alkoholista, az anya meg háztartásbeli, és nem tud folyamatosan járni a tsz-be, hogy elég munkaegységet szerezzen, és emellett a piacra is jár, ott a gyereknek sokszor be kell segítenie, és nélkülöznie kell. Főleg a szülők szeretetét. Pedig nem kellene, hogy így legyen. Az apát ritkán lehet látni, azt is csak részeg állapotban, ilyenkor az anyának sinc...

H. Gábor Erzsébet: Reinkarnáció /Fantasy történet/
Csodálatos verőfényes délelőtt volt. A hó, puha pihéivel belepte az utakat, a fák meredező csupasz ágait. Apró testű galamb szállt az erkélyfára. Tétován forgatta csöppnyi fejét, mintha azt kérdezné: –Vajon jó helyen járok? Tolla ezüstösen csillogott. – Nagyapám! –villant át az agyamon, éppen ilyen ezüstszürke haja volt… Furcsa asszociáció. Éppen ma tíz éve, hogy eltávozott közülünk… Hirtelen, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy csak egy pillanatra ...
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.