Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Novella, próza 2011
Hargitai Győző: Zarándoklat
Út a haldoklóhoz. Zarándoklat az élet talán utolsó pillanatainak tiszteletére. Egy rokon, fekszik egy korházi ágyban, két éves küzdelme lassan morfium tengerbe fullad, szerettei figyelik minden pillanatban, testvérei köré gyűlnek a messzeségből és átsegítik a nehéz pillanaton. A halál lehelete párásítja ennek a hónapnak nappali ablakában a hőszigeteltnek tűnő üveget. Az élők értetlen nézik a szellembíróság döntését. Kinek van joga élet és halál között választani más rovására? Zenével ...

Kőműves Ida: Az első karácsonyfám
Nekem gyermekkoromban sokáig nem volt karácsonyfám. Így hát jól emlékszem az első karácsonyfámra. Talán hat éves lehettem. Valahogyan megéreztem az izgalmat, ami a karácsonyi előkészületeket övezte. Sokat meséltek a szüleim angyalokról, meg a Jézuskáról, aki karácsonyfát szokott hozni a gyerekeknek, s olyankor cinkosan összemosolyogtak. Azt akkor még nem vettem észre, csak jóval később idéztem fel emlékeimben anyám és apám boldog, cinkos mosolyait. Nagyon kíváncsi voltam már, milyen a...

H. Gábor Erzsébet: Gerle mama segít
Vidám gyerekzsivaj töltötte be a városszéli kiserdőt. Szívesen jártak ide, hiszen benn a városban a parkok korántsem olyan izgalmasak, mint ez a kis dimbes-dombos erdőcske. Hétvégi kiruccanó helynek is jó volt. Lehetett fára mászni, a tisztáson szalonnát sütni, a bokrok tövében kényelmesen elnyújtózni, és élvezni az isteni napsütést. A gyerekek nem állták meg, hogy iskolából hazajövet legalább egy fél órát ne futkározzanak, vagy focizzanak, a kiserdő tisztásán, ha már úgyis arra ...

Bakos József: Apóka
Hideg, hajnali szél fújt. A hópelyhek mintha késleltetni akarnák a földetérésüket, hihetetlen táncot jártak. Ide-oda cikázva, pörögve-forogva szálltak a levegőben, majd hangtalanul huppantak társaik után a földre, fehér puha takaróval borítva a tájat. A kopasz, szomorú fák új ruhát kaptak, a háztetőket is csillogó takaró fedte be védelmezve őket a fagytól. A napkorong erőtlen fénye nem volt elég ahhoz, hogy felvegye a harcot a hópihékkel, és megolvasztva őket győzedelmeskedjen felettü...

Farda József: Az utolsó karácsony
Egy hajlott hátú öreg nénike a botjára támaszkodva lassan haladt a jeges, fagyos úton. Minden lépését megfontolta, ebben a korban egy rossz mozdulat, és máris megvan a baj. Könnyen törnek a csontok, és nehezen forrnak össze. A megváltó születésének napja volt, kora délután. A közeli piac felé tartott. A fenyőárusok ilyenkor már feladják a reményt, és hazafelé tartanak tömött pénztárcájukkal, hogy ők is együtt töltsék a szent estét szeretteikkel. De hátrahagyják nyomaikat, egy-két el ...

H. Gábor Erzsébet: A csók nélküli szerelem
Arcát az égszínkék puha sálba temetve, hangosan fuldokolva zokogott. Talán kisgyermekkorában sírt utoljára ilyen keservesen, ilyen őszintén, amikor intőt kapott és kitépte az ellenőrző lapját, hogy anyának ne okozzon vele fájdalmat. Csak később döbbent rá, hogy mit is tett, amikor már megbánta és ügyetlenül visszaragasztotta a kitépett lapot. Tudta, hogy így még súlyosabb helyzetet teremtett saját maga számára, mintha azonnal bevallotta volna az igazságot. Sokáig nem felejtette el an...

Elbert Anita: A karácsonyi angyal
A bocskoros idő megkarcolta a földet, amire kristályos, fehér hótakaró szállingózott. A Magas–hegy csúcsáról szemlélem térdig hóban gázolva a cukorsüveges domborulatokat, s tekintetem most megáll egy fenyőfán, ami zöld, vékony fenyőtüskéivel betűket ró az égboltozatra. Az ige annyi csak, szeretet. Karácsony szentéje van. Mikor leértem az országútra, fogtam két lovamat, Békét, és Üdvösséget, s szánommal messzi röppentem. Útközben számos fában gyűrűzött a vágy, bárcsak lehetne ő f...

Winczheim Tibor: Az olcsó telefonálás
Tizennégy évet vártunk rá. A szocializmus idején volt minden, ami fontos volt, (és államilag dotálva), így nem is volt drága a tej, kenyér, építési telek, építési anyag, üdülés, gyermek ruházat, stb. stb. A telefon – az autóhoz hasonlóan – luxuscikknek számított, hadd levelezgessen egymással a „pórnép”. Az „illetékes elvtársaknak” természetesen volt, hogyne lett volna, az átlag polgár meg hadd várjon rá másfél-két évtizedig… Aztán, ho...

Kőműves Ida: A nagy meglepetés
Misi némi lelkiismeret furdalást érzett. Nem vesztek össze Katival, de elég határozottan megmondta neki a múltkor, hogy ő még nem akar gyereket, szeretné ha egy kicsit kettesben élveznék az életet. Kati akkor nem szólt semmit, azóta olyan lehangolt. Mégis megbántódott volna? Butaság. Hát persze, hogy ő is szeretne gyereket, csak gondolta... Mindegy, hogy mit gondolt, megbántotta Katit és most szeretné kiengesztelni. Csak azt nem tudja hogyan. Hiába állna elé és győzködné, hogy egyetl...

Pataki Katalin: Gyűrűzni, meggyűrűzni
Vadászok nyelvén: - „…élővadbefogás révén többféle tájékoztatást nyújthat a vadgazdának. Tudományos célt szolgál világszerte a madárgyűrűzés is, s a meggyűrűzött madarakból többször kerül vadászkézre egy-egy példány, amit mindenki köteles illetékes helyre, a Magyar Madártani Intézetbe eljuttatni.-” Ám akad az emberek életében is egy jelentős pillanat, amikor Isten Szent színe előtt, a kedvesük újára húzzák föl az arany karikagyűrűt:-„Fogadalmat tesznek, hogy j...

Kőműves Ida: Merengés
Amikor kilépek az utcára, akkor érzem milyen meleg van. December harmadika. Ragyogó napsütés, kellemes meleg, van legalább 10 fok. Mindjárt jobb kedvem lett. Bevásárolni indultam, megvásárolni az ebédhez valót, de szombat lévén még rengeteg házi munka vár ezen kívül is. Vidáman megyek, csakhogy nem fütyörészek, talán ha tudnék, még fütyörésznék is, de így csak nézelődöm hátha találok valamit, amiben gyönyörködhetek. Csupasz fák merednek mindenhol az ég felé, már minden levél lehullot...

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Luca-napi röffenetek
Esik eső karikára, Luca napja lesz holnap, amin némileg elmerengtem. Háromféle fából háromlábú széket ácsolni, amely aztán épp dec. 24-ére készül el, majd Szenteste lecipelni a templomba éjféli misére, ott felállni rá, és átnézni egy tű fokán – már ok arra, hogy sültbolondnak nézzék az illetőt, ahogy a varródoboz tartalmát a szeme elé helyezi. De miért is ne? Próba egyenlő, de legalábbis kisebb vagy egyenlő, mint szerencse. Ám még ha a hátraforduló embereket (történetesen a he...

Winczheim Tibor: A munka nem állhat meg
Szereplők: Konrad – a szálloda tulajdonosa Evelin -- Konrad volt felesége Elli -- Konrad húga, (amúgy mosónő) Johann – Elli élettársa, (amúgy kertész) Elvira -- szobalány Mark -- londiner Alfons -- recepcios Malvina -- Alfons felesége (amúgy főzőnő) (A mosodában Elli készíti a lepedőt a máng...

Ilyés András Zsolt: Határtalan szeretet
A forgalmas, zajos és túldíszített utcák, a bámulatosan kicicomázott kirakatok karácsony megérkezését jelezték. Az ünnepi hangulatban szorgoskodó, vásárlókedvű emberek tömege alaposan átrajzolta a város megszokott arculatát. Táncoló hópelyhek szálingóztak a levegőben, érkezésük megszabta december jellegzetes pillanatait. A cigarettagyár vezetősége hamarabb haza engedte alkalmazottjait, hogy felkészülhessenek a szeretett ünnepére. A munkások között lépegetett egy kis bajszú férfi ...

Farda József: Nagyi mesél
A vonat lassan nekiindult, a kerekek üteme lassan felgyorsult. Egyedül ültem a fülkében így ez a ritmus elandalított és emlékképeket idézett fel bennem. Kislánykoromban így advent idején mindig meglátogattam a nagyiékat. Anyuék felültettek a vonatra, rábízva valamelyik utasra és a nagypapi már várt rám az állomáson. Mindig lovaskocsival várt engem, de legjobban azt szerettem ha már leesett a hó, akkor szánfogattal jött elém és vitt ki a tanyára. Nagypapi pirospozsgás, csendes ember v...

Fehérvári Zsófia: Gazdit keresek
Régen kószálok a kertek alatt, nem emlékezem, magam kószáltam-e el, vagy kidobtak, esetleg nagyon megvertek és a félelemtől nem merek haza menni? Élelem után lótok-futok, futok, futok, futok. A bundám simaszőrű fehér és csau színű foltos. De most már terepszínű lettem. Nem vagyok hosszabb két lábnál. Az anyám foxi lehetett, az apám meg vadász. Szagolok, lyukakat kaparok, kaparok. Ha nem lennék egy fajtiszta tiszta korcs már régen feladnám a keresést, de nekem gazdit kell találnom. M...

Kőműves Ida: Joli néni egy napja
Milyen szép verőfényes őszi nap, gondolta, amíg szélesre tárta az ablakot, hogy kiszellőztesse a szobát. Ki is hajolt az ablakon, olyan zamatos jó illata volt a levegőnek, mélyen belélegezte a kora reggeli frissességet. Ni csak, a kisfiúk a szomszédból. - Hát ti hová mentek ilyen korán? - kérdezte. - Csókolom! - köszöntek illedelmesen. - Öcsit viszem az óvodába! - mondta a nagyobbik, pedig még ő is olyan kisgyerek. De ügyes gyerek, aki ennyit segít az anyjának, az csak jó gyerek ...
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.