Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Novella, próza 2011
Pataki Katalin: A Sirállyal küldöm
A patak hídjáról nézem a gyorsan tovairamodó vizet, és hallgatom csobogását. Az idilli képbe, oldalról bevágódik egy jégmadár. Kék tollruhácskában, megtelepedik, egy közeli fűzfaágra. Az öreg fa sokat látott, és hallott a patak életéből. Tisztelte, és félte erejét. Most kedves, mosolygó arcát mutatja felé. Sietősen közeledik a Tél, zimankós fejedelme, és jégre cseréli a csapodár vizek hátát. Rövid időre véget vet a duhajkodásnak. A feltámadó szél, táncoltatja a vékony ágakat, cirógatj...

Drgács Gabriella: Fürge Szellő 2/1
Fürge Szellő már nagyon várta a tavaszt. Az egész telet végig unatkozta a nyaraló melletti csónakházban; mint mindig. Időnként megjelent az öreg indián, akit megbíztak, hogy kéthetente nézzen rájuk, de azon kívül semmi! A vén, evezős ladikkal nem igazán lehetett miről beszélgetni, a horgászat volt az egyetlen témája. Persze, udvariasan meghallgatta, közben pedig arról ábrándozott, hogy milyen nagyszerű lesz majd Erikkel suhanni a tavon. Elképzelte, ahogy a szél belekap a vitorlájába, ...

Farkas Viola: Három tanulságos intő álom
Ezeket egy gyülekezeti férfitestvér álmodta és leírta I. álom A pokolban vagyok. Piros tűzfény világította meg a sátán arcát. Irtózatos volt, egy emelvényen elhelyezett trónon ült. Elvetemült szellemek vették körül, akik a Föld minden országából és részeiből jöttek el, hogy beszámoljanak a sikereikről és az esetleges balsikereikről. Helyemről mindent láthattam anélkül, hogy engem láttak volna. Én azonban megsejtettem, hogy ennek különleges feladata, ...

Farkas Viola: Testet öltés előtt, még a Szellemvilágban
József médium útján Közreadja: Farkas Viola Sorsom el van döntve. Többé nem lehet visszalépnem, legyen tehát meg Isten nevében. Én könyörögtem ki, én vettem magamra, azért kaptam. Irtózatos a jövőbe tekinteni. Azután az a kérdés vetődik fel, vajon képes leszek-e teljesíteni, amit elvállaltam? Milyen nyomorult teremtés az ember! Akar valamit, erős az elhatározásában, azt hiszi, hogy mindent teljesíthet, amit elvállalt; azután jönnek a nehéz órák, el...

Pataki Katalin: A vörös rózsa küldetése
A titok Éjfél felé settenkedik a nyári idő, de a melegtől aludni nem tudok. Az ágyam mellett álló éjjeli szekrénykén lévő petróleumlámpát, -melyet a nagynéném szokott rendbe tartani szertartásosan, óvatosan-, hogy fel ne lökjem, kitapogatom. Ebben segít nekem a teli hold is, mert bevilágít az ablakon. Az üvegburát leemelve, lángra lobbantott gyufaszállal meggyújtom a petróleummal átitatott kanócot, amelyen kék, piros színű lángnyelvecskék születnek. A nagy hasú üve...

H. Gábor Erzsébet: Filmszakadás
(Ez a novella a 2011-ben kiadott Őszidő III. Antológiában is olvasható, díjazott pályamunkaként.) Icu tele volt örömmel, energiával, nem úgy nézett ki, mint egy nyugdíjas, a korából akár öt évet is letagadhatott volna. Imádta a munkáját, ezért is fájt egy kicsit a búcsú. Megigazította a falon az ajándékba kapott ízléses „bimm-bammos” órát. -Aranyosak, -gondolta, nagyon fognak hiányozni. Boldogan ment nyugdíjba, nem maradt benne semmiféle keserű szájíz, ellen...

Drgács Gabriella: Irodalmi légyott
Irodalmi légyott Az alanyi költő, egy ékszer segítségével tárgyiasulva, végre randevúhoz jutott az áhított nővel. Elhalmozta őt jelzőkkel, költői hasonlatokkal, s a leány beadta derekát szavai súlya alatt. Ám, ó jaj, hiába volt minden! A költőt a legfontosabb pillanatban múzsája cserbenhagyta. Mert bizony hiába próbálta először óhajtó, majd felszólító módban, az állítmánnyal sehogy sem boldogult. Nem tudott megállni magában, akárhogy is vezette kezét. A sok meddő...

Franczel Annamária: A csalás
Első pillantásra már-már bántónak hatott a tánctermet betöltő sárgás fény, amit a plafonról lógó számos kristálycsillár biztosított, az élénken csevegő, vagy éppen lassan táncoló párok azonban úgy tűnt, már egészen hozzászoktak. Ahogy végignézett a sokaságon, Ian nem is tudta igazán, miért egyezett egyáltalán bele, hogy eljön ide. Feszengett a méretre szabott öltönyében és hófehér ingjében: legszívesebben sarkon fordult és hazament volna. Egyetlen hívással elintézhetné, hogy legyen tár...

H. Gábor Erzsébet: A figyelőember
Sokfélét kell vásárolnom, minden sort végigjárok, nehogy elfelejtsek valamit. - Na, tessék máris elfelejtettem mi is volt az a fontos, amit induláskor írtam föl? Semmi baj, itt van a pénztárcámban a „puska”, majd arról elolvasom. Kutatni kezdek hatalmas, tömött táskámban. Hogy mennyi cuccot tudok összegyűjteni ebben a szatyiban, de isten bizony mindenre szükség van. A manikűrkészletem már horogra akadt, az irattárcám, meg a kis fotóalbum is, csak az a fránya pénztárca ninc...

Tara Scott: Lehetőség
Felkapaszkodott a szatyrokkal a buszra, s elindult hátra a megszokott helyére. Ebben a megállóban, ami közel esett a munkahelyéhez, szerencsére még volt szabad hely. Fájtak a lábai, és közel tíz kilométert utazik, amíg hazaér. Az ablak mellé ült, minden nap ugyanarra az ülésre. A két szatyrot letette a lába mellé, és megtámasztotta. A busz döcögve, nehézkesen elindult. Az emberek beszélgetni kezdtek, halk duruzsolás töltötte be jármű belsejét. Ő már hazagondolt. „Valami vacsorát...

Farkas Viola: A szellemlátó kutya
Közreadja: Farkas Viola A „Lichtsrahlen” amerikai újságnak küldte be valaki az alábbi hazai vonatkozású tudósítást. Esztergomban sok a papság, közöttük több kanonok és prelátusok. Egy nagyon szép és gondosan ápolt, aranyozott rácsoktól körülvett kertben, egy magas földszintes, kényelmes kastélyszerű házban lakott egy idősebb hölgy, aki még mindig szép volt, s örökké vidám kedélye, művelt lénye megnyerővé tették őt. Egy öreg szakácsné és egy ö...

H. Gábor Erzsébet: Hazatérés (Fantasy)
Az öreg miután magára cibálta szakadt bekecsét, gumicsizmába bújt, és lekapta a rozsdás szögre akasztott vadászpuskáját. - Most elkaplak az anyád úristenit!- morogta, és már indult is az udvarra, elszánva magát akár a legszörnyűbbekre is. A kutyák hangos csaholása még jobban felbőszítette. Most már egészen biztos volt abban, hogy valakinek itt kell lennie a közelben. -A francba, - gondolta, legalább a lámpát hozta volna, hisz alig látott valamit ebben a korom sötétben. Egy cseppet ...

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Téves kapcsolás
- Jó napot kívánunk. Ön a Mindenható Ügyfélszolgálat zöld számát hívta. Jelenleg minden munkatársunk foglalt. Kérjük, válasszon az alábbi lehetőségek közül: Hálaadás: egyes gomb. Létkérdések feltevése: kettes gomb. Könyörgés, kérés, ima: hármas gomb. Bűnök meggyónása és egyéb vallási kötelezettségek: négyes gomb. Átkozódás, szitkozódás, hitetlenség vagy öngyilkosság bejelentése estén kérjük, tárcsázza a hatszázhatvanhatos melléket, vagy várjon a kezelő jelentkezéséig. ...

Kuzma Julianna: Porrá égett házasság
Hideg nyirkos téli idő szomorította a ház körüli udvart és környékét. Az udvaron fázósan csipegettek a baromfik, majd szép sorjában behúzódtak menedéket nyújtó ólukba. A disznók hangos röfögéssel követelték vacsorájukat, amit a kutyák ugatva kértek ki maguknak, mert szerintük úgy illik, hogy a házat őrző személyzet kapjon először enni. Ágnes villámként cikázott az udvaron, mihamarabb be akarta fejezni az állatok etetését. Nem rég jött meg a téglagyárból ahol 12 óra megfeszített munka ...

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Gerle
Elolvasott sok könyvet. És nem tudta hova tenni őket. Tudomány? Szórakozás? Tudomány és szórakozás? A tudomány nem szórakozás. A szórakozás nem tudomány. De hát akkor miért is olvasott ennyi éven át? Mert olvasott volt, s így tájékozott. Ha tájékozott volt, hát művelt is. Tőle igazán bármit meg lehetett kérdezni. Csak akkor került bajba, amikor különböző világnézetek harcoltak egymással a fejében. S ez újabban egyre többször megtörtént. Hiszen minden nap olvasni kell a ma embe...

Kuzma Julianna: Az ártatlan üldöző
A vállalati busz lassított majd kis zökkenés kíséretében megállt. Nóra fáradtan, elcsigázva lépett le róla, s megvárta, míg az ajtók becsukódnak és elhalad előtte a busz. Nyomasztóan sötét volt ez az éjszaka. Vastag felhőtakaró borította be az eget, eltakarva az éj egyetlen természetes fényforrását, a csillagokat és a már fogyóban lévő holdat, mely két felhő közötti résen néha ki-ki kukucskált. Nóra lassú léptekkel haladt hazafelé az utcán. A járdát egyik oldalt éjszakai álmukat alvó ...

H. Gábor Erzsébet: A hóhányó
A hóhányók, egymás mögött lépkedtek az erősen behavazott járdán, hólapátjukat vállukra vetve, igyekeztek a kijelölt helyekre. Csak egy lógott ki közülük a sorból, egy, aki a földet bámulva kullogott utánuk, a lapátját pedig nem a vállán „viselte” mint a többiek, hanem maga után húzta a hóban, mintha nyomát akarta volna hagyni annak, hogy itt járt. A munkások megérkeztek a tett színhelyére, lapátjukat hanyagul ledobták maguk mellé, és hangos kurjantások kíséretében, nagy ...