Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.05.23. 07:11
Szép napot Smile

2018.05.23. 06:52
Kedves József! A jóváhagyásra váró versemet kétszer küldtem be véletlenül. Kitörölnéd az egyiket? Köszönöm!

2018.05.23. 05:02
Jó reggelt kívánok! Kedves Józsi! Tegnap már jártam itt és szerettem volna az adatvédelmi nyilatkozatot megtenni. Nem fogadja el a regisztrált neve... Bővebben

2018.05.23. 00:12
Kedves Vadvirág47! 500. vers! Gratulálok! Rose Rose Rose Jártó Róza

2018.05.22. 23:20
Katalin, javítottam versednél a nevet.

2018.05.22. 23:12
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.05.22. 23:12
Köszönjük vadvirág, hogy megosztod velünk a verseidet.

2018.05.22. 21:49
Kedves Rózsa! Gratulálok az 500 versedhez. Szeretettel Rose

2018.05.22. 21:44
Talán, kicsit érzékenyebb vagyok az átlagnál mostanában, de azt reméltem, VALAKI - talán az admin? vagy Józsi észreveszi, hogy a mai alkalommal az ... Bővebben

2018.05.22. 20:44
Szép estét és békés éjszakát kívánok. Smile

Archívum
Felhasználók
Ifjúsági novella, próza
Szalánczi Ágota: Semmit
A fű már kezdett harmatos lenni. Ahogy feküdt a csillagok tengere alatt, játékos szellő simogatta bőrét. Nem tudta mennyi lehet az idő, de éjfél már biztosan elmúlt. Talán haza kellene mennie. Talán észre se vették, hogy nincs otthon. Körbenézett. A távolban halkan csordogált egy kis patak. Vize tiszta, mint egy kislány nevetése, és hűs, mint az erkélyen felejtett borospohár. Az ég felhőtlen volt. Ezt nem lehetett elmondani az ő jelenlegi életéről. Sokat élt már, és valószínűleg többet, mint amenny...

Péter Henrietta: Jéghideg
Sötét van és hideg. Jéghideg. Annyira hideg, hogy már-már melegnek érződik, és bár most mindent megadnék egy kis melegért, most nem tudok ennek örülni, hiszen ez a nemsokára bekövetkező fagyhalált jelzi. Tovább kell mennem, nem szabad megállnom, muszáj tovább mozognom,még akkor is ha legszívesebben belefeküdnék a talpam alatt ropogó csillógó, fehér hóba mely betakarna, mint egy gondos anya a gyermekét ki éppen aludni készül, hogy majd álomba szenderülve tündérvilágról álmodjak, mely végén ott a fény, a me...

Kustra Dávid József: Boszorkány a boncasztalon
Sötét, esős novemberi délután volt. A St. Kingsdom Megyei Kórházban a boncolási osztályra egy új halott érkezett. Ott már csak ketten voltak: Mr. Wilbour Smith, és aki már vagy 35 éve van a szakmába és szinte mindent látott már, és az egyetemről nemrég szabadult fia, Jeremy. Éppen egy drogtúladagolásban meghalt 21 éves fiú boncolását fejezték be, helyezték be egy páncélszekrény-szerű helységbe.. Már rég leakarták volna húzni a rólót, amikor behozták az idős asszonyt: - Wilbour, ezt még ma meg kéne...

Jakabffy Boróka-Kinga: Labirintusaink
Sötét folyósokon, nyirkos falak mellett haladt el Thészeusz. Orrát rothadás szaga facsarta és még más valami amit nem tudott azonosítani, de nem is akart. A falakat - már amennyit látott belőlük- sötét foltok tarkították, a kiszáradt, pókhálószerűen minden irányba szétfutó borostyán alatt. Hátborzongató volt még csak ránézni is.Valahogy, ahogy egyre beljebb haladt a labirintusban az érzékszervei kifinomultak. A többi bűz mellett tisztán érezte saját rettegésének és elborzadásának szagát. Érezte a lábfején...

Nagypál Anna Bíborka: 16:00
Megérkezett a folyosóra. Biztos vagyok benne, hogy ő az. Hogy honnan tudom? A lépteiből. Most találkozom vele először, én mégis tudom, hogy Ő jön, méghozzá olyan sziklaszilárd hittel, mint ahogy a fjordok égbetörő kevély kőszirtjeit mardossák és falják a rideg tenger hatalmas, habos hullámai. És még a halálfélelem is megkörnyékez a hang hallatán. Hallom, ahogy közelít. Olyan kimért cipőinek kopogása a szocializmusból maradt tarka csempén, és olyan különc... Összetéveszthetetlen. És most felém tart. Ezen h...

Ádám Anna: Egy szörnyeteg utolsó mozdulatai
A kopottas, sárgás falakon egyetlen kép se lógott, hogy némi otthonosságot csempésszen a rideg épületbe. Díszítőelemekként csupán a már-már ősinek tetsző vakolat és az alóla kilátszó, vöröses téglák szolgáltak. Ha az ember belép egy elhagyatott házba, elfoghatja a nosztalgia és a kíváncsiság vérpezsdítő érzése. Kik ülhettek egykor az antik kanapén, vajon hány beszélgetésre emlékezhetnének vissza a bútorok, a falak? Azonban abban az épületben sokkal inkább nyugtalanság ejti hatalmába az arra tévedőt, mint ...

Szabó Alexandra: Te tudsz metaforák nélkül beszélni? - nem hinném
Ezt az állításomat szeretném indokolni és pontról pontra, kockáról kockára felépíteni. Érdekes, hogy a mai világban általában jobban preferálják az emberek az irodalmat, mint a mélyebb irányú nyelvtudományt és nyelvészetet. A nyelvészet nem elefántcsonttorony, ahová bezárva kell elképzelni a sok kis kocka tudóskát, akik épp kutatnak valamit az ő kis saját világukban. Az ő munkájuk sokallta érdekesebb, mint azt valaha gondolnánk, ebbe szeretnélek most beinvitálni....

Salzinger Tifani Szolanzs: Lángrózsa
Meglepően nagy rendetlenség fogadott. Dobozok hevertek szanaszét. Az imidzset azonban feldobta egy arany keretbe foglalt kép az asztalon. Egy tengerpartot ábrázolt amin egy kókuszdiót szürcsölgető majom vigyorgott. Kicsit bizarr bár láttam már ennél furcsább dolgokat is. Papírok hegye sorakozott az asztalon és bár érdekelt mi állhat bennük (talán a történelem állásra jelentkező tanárok önéletrajza), de a tekintetem máson ragadt meg. Megkocogtattam az üveget. - Mi történt hörivel? - Ne...

Tamás Anett: Út a menzára
Már mindenki az órát nézi. Van, aki a falon lévő mutatókat bűvöli, hátha gyorsabban járnak majd, mások a telefon kijelzőjén lévő számokhoz imádkoznak a mihamarabbi átváltásért. A tanár még lázasan magyaráz, és utoljára teleírja a táblát az óra anyagával, annak reményében, hogy amit 40 percen keresztül nem értettünk meg, azt most, majd sikerül. Egymás elkalandozott tekinteteit fürkésszük és a figyelem összes jelét tökéletesen színlelve várunk és csak várunk. Ezek az ebéd előtti órák utolsó percei. ...

Oláh Péter: Pánik
Hogy kerültem ide? Kérdeztem magamtól a zöldeskék Suzuki előtt állva egy elektromos fúróval a kezemben. Nagy meleg volt, hátamon egy tengernyi izzadtság. Előttem pedig egy középkorú férfi az ülésen guggolva bütykölt valamit. Mackó nadrágot és egy szakadt pólót viselt. Fején két szemüveg foglalt helyet egy sötét és egy világos. Szemeiben összekeveredett a múlt és a jövő. Barna haja égnek állt, és látni lehetett fejbőrét. Rémisztően hasonlított egy dokira. Egy elmebeteg és őrült dokira.. A parkoló ...

Illés Dóra Lilla: Mindjárt kihűl
Mikor zavarba jössz, mindig úgy teszel, minta ásítanál, hogy kitöltsd azt az üres tizedmásodpercet, amire azt gondolod, hogy beszélgetéssel kéne elütni. Másoknak bizonyára úgy tűnhet, hogy unatkozol. Most a kopott kerámiába töltött barnacukrot kevergeted, és ha találsz egy összeragadt gombócot, erőteljes mozdulatokkal szétbomlasztod. Ásításnak nyoma sincs. Körülbelül huszonkét perce, hogy az asztal másik végében ülsz, bár a tekinteted legtöbbször a padlóra mered, mindig ...

Balázs-B. Anna: Motivációs beszéd
- Fúziót javaslok önnek. - mondtam a kagylóra támaszkodva, mint valami szakértő pszichológus. Szótlanul nézett rám, várt, hogy kifejtsem. Felvontam mindkét szemöldököm, jelezvén, hogy én meg arra várok, mikor esik le neki is a nyilvánvaló. De ő ugyanígy tett, és továbbra sem szólalt meg. Nem állt jól neki ez az arckifejezés, elég bambának tűnt tőle. Megijedtem, hogy én is hasonlóan nézhetek ki, így normális arcot öltöttem. Eképp tett ő is. - Úgy látom, készen áll az egyesítésre. Már kellőkép...

Patalenszki Zsanett: Könyvekben rekedt érzelmek
„A sorsom összeforrt az álmommal, de mindent elveszítettem a nyári táborral”! „Végre elérkezett az a nap, amikor teljesülni fog életem legnagyobb álma persze, ha nem kések el. Bizony rám jellemző a késés” - írtam a naplómba. Beléptem a hátsó ajtón és egy aranyos középkorú nő üdvözölt. - Szép napot kívánok művésznő” - kezet fogtunk. - Dr. Kállai Edit vagyok az intézmény vezetője. Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem - ajándékozott meg bájos mosolyával. ...

Doman Flóra: Függőség
- Begley! Hahó, Miss Begley! Kérem, letenné a mobilt? Helen Begley, magához beszélek! A hatalmas előadó a hajnali órákban teljesen sötétnek tetszett a szürkeségtől, és a padsorok közt csupán elszórva ücsörögtek a hallgatók és nagyokat pislogva meredtek a tábla előtt magyarázó Mr. Martinra. A férfi még ha ugyan olyan kialvatlannak is érezte magát, mint a diákok, ennek semmi látható jelét nem mutatta, sőt, igyekezett azzal egy kis életet vinni az egész óra hangulatába, hogy sokkal hangosabban beszél...

Berei Szidónia: Táncosbál
Felcsendül a zene. A fülemen keresztül belép agyam báltermébe. Mint Ady bálja. Csak ez nem épp oly sötét. Sőt, ez valódi bál. Az elmékek a kispadon ülnek. Most ez nem az ők táncuk. A Képzelet szerre kéri fel a Gondolat-lányokat. Egyiket a másik után. Köztük vagy te is. Gyönyörű és sármos öltönyben. Mint a mesék lovagja. Nem is! Hercegje. Valójában valósan vagy valódi férfi. Nem vagy sem lovag, sem herceg, sem gróf, de egy biztos! Nekem minden vagy, mi csak lehetnél. Egy...

Hortobágyi Kata: Egyszer mind elhallgatunk
Kellemes nyári szellő cirógatja a fűszálakat, melyek rendezetlenül ölelik körül leterített pokrócomat. Az égen elvándorló viharfelhők esőt sejtetnek. Nem jár erre senki. Egyedül vagyok ezen a messze elterülő egyhangú síkságon. Nem szabadna, de élvezem a magányt. Arcbőrömön megérzem az első esőcseppeket, melyek egyre gyorsabb tempóban követik egymást. Lehunyom a szemem. Élvezem, ahogy végig folynak szarkalábas orcámon, s beterítik okkersárga ruhám, mely így egy sötétebb árnyalatot vesz fel. Megkönnyebbült ...

Nagy Martin Patrik: A szürke gomb
Már az elnevezését is ízlelgetnem kell, lélektani számban. Ki-be, be-ki, ahogy épp jól esik. Ajkaim összezárnak a gomb szó hallatán. Sok gombom volt, de nem szürke. Egyik sem volt annyira kidolgozott, hogy még melléknevet is kapjon. Csak ő. Ez annyira izgató, mint a pillangó, aki egy pillangómintájú pulcsira repül. Nem kaphatja meg, amit akar, csak, ha a póló viselője is beleegyezik. Ez a hatalom. És a hatalom egy olyan dolog, amivel én most nem rendelkezem. A szürke gomb viszont rendelkezett felettem. ...