Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.21. 23:09
Jó éjt mindenkinek!

2019.01.21. 22:39
Köszönjük Józsi.

2019.01.21. 22:14
Szép álmokat kívánok ! Heart

2019.01.21. 22:10
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.01.21. 22:04
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.21. 18:05
Szép estét.

2019.01.21. 17:52
Szép estét mindenkinek. Smile

2019.01.21. 16:34
Szép délutánt, kellemes alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.01.21. 15:01
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Smile

2019.01.21. 12:20
Szép napot mindannyiunknak! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: horvathliliana
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Novella, próza 2013
Szabó Jolán: Decemberi napsütés
Holnap szilveszter, gondolja János, és kiül a teraszra, ahová odasüt a nap. Szél sincs, csapadék sincs, olyan, mintha tavasz lenne. Ha mozdulatlanul ül, s lehunyja a szemét, érzi a nap melegét. Ez a napfürdő! A decemberi napfürdő! Reggel feltette a gyerekeket a vonatra, Misi sietett, várja Pesten a barátnője, Lili pedig mielőbb játszani szeretne az új alvós babájával. Majd azt teszi vele, amit anyja a féltestvérükkel, pelenkázza, eteti, altatja. Janka tudja, miért vállalt harmi...

Virág Albert: Apa azóta iszik...
Előre és hátra billegett a lábán, ahogyan az elsuhanó autók lámpái megvilágították arcát. Úgy döntött, inkább megteszi mégis azt a százötven métert az aluljáró felé, amihez semmi kedve nem volt, és az átkelésnek egy gyorsabb módját szerette volna, a forgalom miatt hiába, választani. Elindult, és egy pillantást vetett egy köpésre az aszfalton, amit undorodva kikerült, magában a csöveseket szidva, és egy pillantást vetett a graffitire a falon, amit kellemesebb látványnak talált, mint a...

Füleki Klári: Pilinkél a hó
Gyermeki örömmel fogadom minden évben az első hóesést. Különösen, ha pillanatok alatt pihe-puha fehér bundát kap a környék. Jótékonyan eltakar minden csúfságot a vakító fehérség. Órákig képes vagyok bámulni, ahogy vastagszik a hóréteg. Először, mint tiszta lepel fedi el a háztetőket, aztán ahogy gyarapszik a hótömeg, úgy változik át mesebelivé a táj. A háztetők többé nem háztetők, hanem hatalmas mézeskalács házikók tejszínhabbal gazdagon díszítve. Nagyon inspiráló a látvány. Ilyenkor...

Tamás Dorottya: Orchideák
A világ egyik legszebb dolga, ahogyan az emberek hozzáérnek egymáshoz. Fizikailag lehelni lehet az érintést, lágyan siklik, mint tejszínhab a nyelven. A lelki érintés sokkal bonyolultabb és leírhatatlanabb. Olyan sokszínűen érintjük egymást, mint ahány csillagpor a galaxisban. Úgy tudom elképzelni, mint mikor valaki össze szeretne foltozni két teljesen más anyagot, az érintések az öltések. Van benne valami fájdalmas - hiszen melyik kapcsolat jár csak egymásra mosolygásokkal, elné...

Szabó Jolán: Apa csak egy van
Kettesben élünk Apával, mert Anya egy évig vendégtanárként a New York-i Columbia Egyetemen tanít. Nem tárgyaltuk ki Apával, de mindkettőnknek az a gyanúja, hogy Anya egyáltalán nem szerette volna, ha vele tartunk, annak ellenére, hogy hívott bennünket. Nem akartam halasztani az egyetemen, hasonlóképpen Apa sem szívesen vált volna meg a munkájától, melyet nem tartanának fenn számára az amerikai kiruccanás utánra. Apával kialakítottuk a mindennapi rutint. A takarítás, mosás, vasalás...

Balázsi Pál Etel: Megőriztem
Új ház emelkedik az udvaron a virágok földje helyett beton, keményedik, a már nem létező diófámnak nincs árnyéka. A gyümölcsöskert fái nem integetnek, idegenek, a madarak éneke sem ismerős. Régi nyomokat keresek, hátha valamit megőrzött az idő. Megismerek egy-két ott felejtett, elhagyatott, szégyenkező házat összehúzódva, vagy térdre rogyva az új, hivalkodó házak között. A felépült új házak tengerében nem lelem iskolámat, pedig most is beülnék padomba. Felújí...

Bakos József: Egy lány, aki mindig bal lábbal kel fel
Szokványos téli nap volt, amikor meglátta a lányt. Az erkélyen állt és cigarettázott. Szórakozottan nézte a ház előtti park járókelőit. Mindenkit ismert, a napi rutinhoz tartozott a „térkukkolás” ahogyan Ő viccesen elnevezte ezt a tevékenységet. Fújta a füstkarikákat, leltározta a szomszédokat, és hirtelen egy ismeretlen alak közeledtére, felkapta a fejét. Hosszú fekete kabátot viselt és fekete kötött sapkát. Kicsit furcsán, sántítva lépkedett és óvatos mozdulattal ült ...

Horváth Bernadett: Törékeny, mint a hópehely
Most nem leszel fehér. Szürke vagy. Szürke és ködös. Mégis lágy. Mert ennyi idő után is, mindennek ellenére hisznek még benned. Csendben ülsz megfáradt szíveken: ma még dobogok, dobognom kell! Csak egyszer…Kérlek, ma hinni akarok a csodákban! Nem vagy fehér. Szürke vagy, ködfátylad mögött színek ezrei nyomakodnak szabad levegőért. Pirosak-az öröm színei, zöldek és kékek-nyugalom, béke. Remény. Öröm. Adsz-adnod kell. Ilyen a természeted. Ha akarnád, se tudnád tagadni. Mindenkin...

Virág Albert: Most már jó helyen vagyok...
Nézte az odaszáradt cukrot és kávét az asztalon, és gondolkodott, bár ez szinte erőlködésszámba ment nála, mostanában. Tudta, hogy csak ő tehet róla, mégis végigsorolta az okokat, amik végül ahhoz vezettek, hogy egyedül kell töltenie ezt a karácsonyt. Ha nem vész össze megint a pénzen, ha csak egy jó szava lett volna párjához valaha! Sóhajtott majd tovább forgatta a sört a kezében aminek dobozáról idegen nyelven kívántak neki boldog ünnepet... -Mennyi is van még a hűtőben? -Morogta, m...

Szabó Jolán: Az érem két oldalán
Eperke négy kerék meghajtásos Suzukijával leparkol a kollégiummal szemben, és rágyújt. Egy perc múlva hét óra, a kollégisták ilyenkor még alszanak, már akik egyáltalán még nem mentek haza, hiszen két nap múlva karácsony. Minden esetre azt nem szeretné, ha látnák az évfolyamtársai, amint beül hozzá Lejla és elhajtanak. A visszapillantóból látja, amint Lejla kis hátizsákjával kilép az épületből és egyenesen felé tart. Beindítja a kocsit, és azonnal indul, amint utasa behúzza maga u...

Pozderka Imre: Karácsony
Az elmúlt karácsonyok úgy rakódnak le az életünkben, mint az évgyűrűk. A jó karácsonyok vastagabb, a rosszak vékonyabb gyűrűket jelentenek. A vékonyak, mert vékonyak nagyobb sebeket ejtenek, emlékük mindig megmarad. De, ahogy múlik az idő, a jó karácsonyokra gondolunk vissza szívesen, mert az idő mindent megszépít. Látom,amint anyám a tanya kisszobájában elfújja a petróleumlámpát, hogy mire apánk a hideg nagyszobából átvisz minket, már csak a négy gyertya himbálózó fénye világítson...

Poós Gergely: Reggeli gondolatok
Hiúság, öntetszelgés, önmagunk folytonos kondicionálása és az az állandó lihegés, kaparás jellemzi életünket, mellyel azon dolgozunk, hogy a társadalom bizonyos létráján megálljunk, hogy arról le ne csússzunk. Nos jelenleg ezek a mai ember mozgatórugói a civilizált világban. Az élet bármely területére és sajnos cselekedeteink nagy részére igazak ezek. Kit mi mozgat? Ki mit ért el, ki mit szeretne teljesíteni? A társadalmi elvárás és egzisztenciánk fenntartása lihegést és kaparást ...

Arthur Z. Balogh: Születésnap
Mintha a fákat érintené az égen Metallah. A Triangle csillagkép legkisebb bolygóján « Beausoleil kettőn » látható volt a látóhatár görbülete. Jónás, egy nőtlen férfi számára túl nagy házban élt. A villa mindennel rendelkezett ami egy ember kényelmét szolgálta az egész évben zöldelő park közepén amit művészien elrendezett bokrok és fák élénkitettek. Öt éve remeteként élt ! Felesége hirtelen hagyta el alig hat hónapos házasság után. Képtelen volt elviselni a magányt. Gyerme...

Szabó Jolán: Cigarettaszünet
Végre elmentek a tárgyaló partnereink, és vége lett a kínos tárgyalásnak. Felkapom a dzsekimet és kimegyek az erkélyre, a kijelölt dohányzóhelyre, elszívni egy cigarettát és kiengedni a gőzt, amelytől már piros a fejem, zakatol a szívem. Esik az eső, sötét, borult az ég, mintha már esteledne, pedig még dél sincs. Hiába, tél van, november második fele. Zsófi már az unokák mikulás ajándékainak vásárlásával foglalatoskodik, szinte minden nap az üzleteket járja. Tudom, hogy a karácson...

Poós Gergely: Álarcosbál
Színház az egész világ - mondjuk Shakespeare-rel együtt. A világ, s mindaz amennyit megmutat magából az, amit szemünkkel látunk, érzékszerveinkkel érzékelünk, műszereinkkel megmérünk. Ennél azonban több is, sokkal több. S nemcsak több, mindez rétegződésének felszíne csupán. Számunkra nehezen érzékelhető, mögöttes tartalma van. Nem az ami, hanem önmagán túlmutató valóság. Annak, akinek nem érthető e szimbólum, dzsungelnek mutatja magát, kiismerhetetlen őserdőnek, vagy akár nagyszabás...

Szepessy Gábor (Frady Endre): Karácsonyi történet
Abcúg Andersen, avagy miért kell nekem minden Karácsonykor bőgni a megfagyott kis gyufaárus lány horrorisztikus történetén?! 118 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett olvashatják! Gyenge idegzetűek még úgy sem! A zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester izzadtan lapátolta a ház elől az éjszaka lehullott töméntelen mennyiségű havat. Egyáltalán nem volt ünnepi hangulatban. - Utálom a fehér karácsonyt! – mondta és a hóba köpött. Sóhajtva folytatta a munkáját, amik...

Mihácsi Bettina: Idős kor tisztelete
Dél van, szemembe süt a nap ahogyan újra előre lendülök a hintával, majd vissza zuhanok hátra, árnyék hűti felhevült arcomat. A kereszt anyukám lök ismét, előttem áll és figyelmeztet hogy nehogy hasba rúgjam! Terhes volt, a második kisfiát Ádámot várta. Kecskeméten vagyok, panel házunk előtt elterülő játszótéren. Hűvös van, Október ha jól emlékszem. Előre lendülök és hátra ismét, és helyette anyukámat látom. Ahogy rám mosolyog, sötétbarna haját lazán tűzi össze lila hajcsatjáva...
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.