Novella, próza 2013
Balázsi Pál Etel: Rejtőző csend
Feketekávém felszálló illatában rejtőzik reggeli csendem. Körülvesz - s az egyensúly kedvéért – belül is csend honol. Ezekben, a felvillanó pillanatokban – odabenn – megjelenek. Hallgatok. Magamba fordulok. Úgy érzem, hogy a föld súlyát az őt taposók érzik, nem az alatta lévők. Látom magam a mérleg serpenyő tányérjain. Megmérettettem, bizonyítékként, hogy nem éltem hiába. Mégis, amiről szólnom kellene, elhallgatom. Ott nincs szó, esetleg majd leírom, ami fölé majd...

Vasvári István: Végzetünk...
...Olykor rohanunk a Végzetünk felé, máskor a Végzetünk siet elénk!..Észre sem vesszük, mikor összeérünk vele, mivel vannak az életben olyan találkozások, melyekre akkor sem lehetne felkészülni, ha örökké élnénk!..Nincs szó, mely pontosan leírná, nincs kép, ami megjelenítené, nincsenek sorok, melyek méltóképp papírra vethetnék azt a végtelenül rövid pillanatot, mikor elköszönünk a földi valóságtól!..Hajlamosak vagyunk nagyon sokszor elfeledni, hogy itteni Létünk milyen nagyvonalú aján...

Tóth Sarolta: A mama emlékére
Fél évszázaddal ezelőtt halt meg mama, nevelőapám anyja, aki megérdemelné az anyaság szobrát. Egyszerű parasztasszony volt. Hosszú élettel áldotta meg őt istene, akihez töretlen hittel imádkozott. Megjelenése, viselkedése - számomra - ˝jelentéktelenségében˝ volt különleges. Alacsony termetű, kissé már púpos testén télen és nyáron egyformán hosszú fekete bő szoknyát, nyakig zárt fekete felsőrészt, lábán fekete posztócipőt viselt /lába dagadt, visszeres, fájó/. A fekete ruha alatt fehé...

Szabó Jolán: A Mikulás kétszer rázza a szakállát
December ötödikén este, Bogács Lőrinc, második b. osztályos tanuló, a vacsoraasztalnál ül és lóbázza a lábát. Szemben vele Márta néni, a nagymamapótló, éppen szedi a tányérjába a sóskát, mellé egy nagy kanál tört krumplit és tetejére biggyeszt egy szelet sült csirkemellet. - Tessék, kisfiam, jó étvágyat! - Köszönöm, Márta néni! Az öregasszony magának is pontosan annyit szed az ételből, mint amennyit a nyurga, vékony kisfiúnak adott és jóízűen falatozni kezd. Keddén és csütörtökön...

Farda József: Levél a Mikulásnak!
Jól figyelj öreg, mert csak eccer mondom el! Jó lenne, ha odafigyelnél, mert nem szeretnék úgy járni mint tavaly, ugyanis az egyik kért ajándék nem érkezett meg. Úgy, hogy rajta vagy a fekete listámon, jól lesz ha meghúzod magad és még eccer nem bosszantassz fel! Na írjad, diktálom: 1. Kéne egy gyorsabb internet, mert ez már rohadt lassú. Ne ám valami ócska madzagost, hanem pörgőset. Tudom, hogy nem sokat vakerászol belőle, de lassan mondom, hogy megércsd: legalább 10 mega, hogy tug...

Balázsi Pál Etel: Nyeldesés
Év vége közeledik. Ilyenkor nosztalgiázva számadást végzünk az eltelt hónapokról. Mit tettünk jól és mit tennénk másképp, ha megadatna. Ilyenkor, nem egy szerkesztőség egészséges öniróniával bemutatja az év folyamán elkövetett bakikat, a közszereplők furcsa elszólalásaikat, a nyakatekert reklámszövegeket, - jókedvre hangolva az olvasókat. Ezzel a gondolattal szeretném bemutatni egy kínai gyógyszer magyarnyelvű Használati tájékoztatóját gépi fordításban. A tabletta szerencsére nem...

Szabó Kila Margit: Adventi várakozás
Adventi várakozás Fényesen tündöklik Názáretnek hajnala, Ragyog felettünk hitünk diadala. Az Úr Jézusunknak eljövetelét várjuk. Tiszta szívvel, szeretettel fogadjuk. Mennyből a földre leszállott az Úr Angyala, S megfogantatott Istennek Szent Fia. A szeretet csillaga fényesen szikrázik. Kis Jézuska jászolya már világít. Advent a béke, epedés, ima, szeretet, Mely a Kis Jézuska jászolyához vezet. Ilyenkor adventi koszorút fonunk Négy színes gyertyáját t...

Szabó Jolán: A Mikulás ajándéka
Belenéz a tükörbe és örömmel tölti el a látvány, ismét nyakáig ér az ősz haja és arcán a fehér borosta oly sűrű, hogy szakállt sem kell ragasztania, csak felveszi a piros mikulás jelmezt, fejébe húzza a fehér bojtos sapkát, felveszi a címlistát és az ajándékokat, s máris indulhat. Hat helyre megy, délután négytől óránként más helyszínen, más gyerekeknek osztja az ajándékokat. Otthonról úgy indult el, hogy a termoszt teletöltötte forró citromos teával és két zsemlét megvajazott, tett...

Jéga Szabó Ibolya: Remény idején
Norman unottan nézett ki az ebédlő ablakán, legszívesebben otthagyta volna már az asztalt, de nem merte megtenni. Az apja többször is megrovón nézett rá. Unta Dag nagypapa történeteit a szibériai életéről, ezerszer végighallgatta már. Most meg azzal állított be, hogy szeretne látogatóba menni a Bajkál-tónál élő rokonokhoz, ismerősökhöz. Egészsége most még megengedi ezt az utazást, de ki tudja, mit hoz a holnap, mégiscsak betöltötte a nyolcvanadik évét, nagyon szeretné, ha vele menne, ...

János Ádám: A köszörűs balladája
Szűkszavú ember volt. Műhelye feltehetően egy kisvárosi szolgáltató házban volt, ahol rajta kívül még néhány mesterember működött. Bizonyára alkalmazott volt, és nem önálló tulajdonos. Különben aligha lehetett volna főnöke. Márpedig volt főnöke, úgy mondják, csöndes , jóindulatú ember. A köszörűs mindig pontosan nyitott. Tizenöt éve, amióta ezen a helyen működött, munkájával kapcsolatban soha nem merült fel kifogás. Pontosan, lelkiismeretesen és olcsón dolgozott. A vágószerszámok ...

Fleiszig Rózsa: Anyasirató
Keserű napjaimon mindig elsiratom mostoha sorsom, kicsit szívből, kicsit rájátszva, belelovalva magam a szomorúságba. Még könnycsatornáim is megnyílnak, óriási, kerek, krokodil-könnyeket hullajtva, aminőket csak gyerek tud kisajtolni szemeiből. Az a bősz, agyafúrt, aki bármi áron el akar érni valamit, s teljes érzelmi arzenálját beveti e célból... vagy olyan, akinek bántja kis szívét egy rosszul ejtett szó, elmaradt dicséret, félre sikerült mosoly. Még jobban fáj az elkésett, megnyug...

Bujdosó Miklós: Falfirka
Szereplők: Bödön, Szunyóka, Faljáró, Duzzogi, Mormoló, Didergő, Festékfaló, Hasprés, Fatcap, Kanna, Öcsispray, Égető, Csurranó, Teg, Stoda, és két kosárcsapat tagjai. A telek egyik szélén, az iskola és a rozzant bérházak között húzódott a téglakerítés. Hámló vakolatával úgy nézett ki, mint egy óriási, vedlő kígyó. Tövében fű nőtt, a tetején pedig néhány gyomnövény kapaszkodott. Előtte volt egy nagy udvar, ahol kosarazni, focizni szoktak a srácok. Közvetlenül melle...

Vasvári István: Utoljára...
...Mikor utoljára jártál itt, még nevettünk, terveztük, hogy milyen jó lesz , ha együtt, szépen-sorban elkezdjük megvalósítani az álmainkat!..Most úgy néz ki a helyzet, hogy a nevetés remegésbe fordult már, Te sehol, az álmok összetörve, a Holnap pamlagon!..A Nyár eliramlott, az Ősz is hamar tova szállt, Tél van, fagyos hideg, ha az utcára tekintek, csak a szakadó fehérséget látom, néhány nyomot, s olykor egy-egy halovány alakot, ki dacol a jéggel!..Ha még egyszer itt járnál, nem terv...

Szabó Jolán: A szobabicikli
Beáll kocsijával a parkolóba, a megszokott helyére, oda, ahol látni lakása ablakából az autót. Igen, az AUTÓ-t, csupa nagybetűvel, mert ilyen csodás kocsija soha többé nem lesz, nem telik rá az alkalmazotti jövedelméből és neje tanári fizetése sem sok, ráadásul hat éve egyetlen fillérrel sem gyarapodott. Ezt a lenyitható tetős BMW-t is az anyjától kapta az ötvenedik születésnapjára. Ez az egyetlen jó abban, hogy a szülei huszonnégy évvel ezelőtt elváltak és két évre rá anyja férjhez m...

Leslie Toth: AZ ELSŐ CSÓK
(életkép a \"MARKOSÉK\" c. készülő regényemhez) Eset, csak esett. Kitartóan és vigasztalanul. A lány fázósan húzta összébb magán István kardigánját, amit a fiú az előbb terítette a vállára, hogy legalább kissé felmelegítse a feltámadt hűvös szélben Éva vacogó testét. Egy dúslombú nagy gesztenyefa alatt álltak, cseppnyi védelmet lelve ott a zápor ellen. Szánakozva nézte a fiút. Inge lucskosra ázott, hajáról apró patakok futottak lefelé az arcán, végigsimogatták a nyakát, maj...

Farda József: Józsi tata meséi IV.
Ez a vasárnap az eddigiektől eltérően indult. Nagyinak sikerült rábeszélni Somát, hogy konyhatündérkedjen mellette. Soma kapott egy kötényt és nagy élvezettel vetette bele magát a sütidagasztásba. Öt perc sem telt bele, és már a feje búbja is lisztes volt. Józsi tata és a lánya elhatározták, hogy körülnéznek a városban és vásárolgatnak. A kocsi motorja lassan duruzsolt. Józsi tata törte meg a csendet: – Olyan régen beszéltünk már, mi van veletek? – jött a típuskérdés....

Boér Péter Pál: Céltól a páncélig
Átrendezték a gályázók pihenőprogramját, de azok nem örültek neki - megint röhögött egy zongorásat -, és tizenhét év után, egyedül én voltam az, aki kövéren, vidáman szabadult. Nem is jelentették sehol, mert nem szerették a sokáig nyeszlődőket, a végén inkább hátráltatták a hajó haladását. Hú, de rossz volt! Tudjátok, a katonák - személyzet vagy mi, olyan matrózszerűek, mind fegyveresek -, jó gyakran, néha évente kétszer, háromszor is pár napra szárazföldet érhettek. Mi még a legnagyo...