Novella, próza 2013
Jéga Szabó Ibolya: Pusztulás idején
Dag és Norman sietve terelte az állatokat a barlangistállóba, hamar sötétedett, már kora őszre járt az idő. Bent már várták őket a fejők, a kolónia két csinos nőtagja. A tehenek is várták már ezt a pillanatot, feszült a sok tejtől a tőgyük. Mire a kecskéket és a birkákat sikerült a helyükre hajtani, a két asszony végzett is az öt tehén fejésével. A fejőgépeket vitték a mosóba. Dag a nagy tejeskannát beállította a hűtőkamrába. Norman még egyszer megnézte a disznók zárját, mert múltkor ...

Szabó Jolán: A gyújtós
A huszonegyes nyerőszám, kár, hogy számára nem az, pedig még két hétig kell várnia arra, hogy huszonkét éves legyen. Harmadik hónapja közmunkás, kora reggeltől estig dolgozik a főutcán, kőburkolatot csinálnak. Hűvösek a reggelek, meg a ködtől alig látnak az orruknál tovább, de menni kell, tenni a dolgukat, mert ott a kisfia meg a felesége, akiket el kell látnia. Semmire sem elég a havi negyvenhétezer, lezárta a gázfűtést és a két szobából csak egyet fűtenek, azt is fatüzelésű kályh...

Czibere Péter: Kezdődik
Ismét jön a tél, ismét jönnek a mind magasabb áramszámlák, és én ismét kénytelen vagyok azokhoz segítségért fordulni, akik nálamnál lényegesen jobb anyagi helyzetben vannak. Mecénásom, akit felkeresek, talán már bánja is, hogy korábban ismeretséget kötött velem. Nem személyem miatt, hanem a teher folytonos cipelése okán, amit az jelent számára, hogy időről-időre találkozik a problémámmal. Mindenki cipeli ezt a terhet, akire anyagi helyzetéből fakadóan mások próbálnak támaszkodn...

Bujdosó Miklós: A szerencsés milliomos
Érdekes történet volt, nem is tudom, hogyan kezdjem el mesélni Nektek! Tudjátok, korábban a régi bakterházaknál egymásnak köszönt ember, és vonat. Akkoriban még a sorompót, bizony kézzel hajtották fel, és a vagonok igazán fapadosak voltak barna, sárga csíkjaikkal, fa foteleikkel. Mint alvó darazsak, olybá tűntek a figyelmes szemlélőnek. A vaskályhák pedig, - ja, hogy mik is voltak azok? Bizony, édesapám mesélte nekem is, hogy minden egyes vagonban vaskályhák adták a hőt a fázós embe...

Dinók Zoltán: Karácsony este
Szent karácsonyeste volt. A családi házban ragyogott a karácsonyfa. Díszes csillagfigurák, édes szaloncukrok különböző fajtái lógtak a fán. A négytagú család meghatódott volt. Együtt voltak mind, süteményekkel kínálták egymást. Jól érezték magukat. Egész életüket elkísérte a szeretet, noha sokat nélkülöztek. Az apa jogász volt, ötven év körüli s valamit mesélt a családjának. A tévében közben Jézusról volt szó. Mária könnyezett. A gyermekeik akik már felnőttek voltak, kibontották a cso...

Bujdosó Miklós: Tündérpalántázó
A sokszobás, öreg kastélyban elült a zaj. Gyöngyhaj, a jótündér szétszórta esti álomporát. Este tíz óra volt. Totyóka csendben körberepülte a szobákat és miután mindent rendben talált, beszállt a tündérpalántázóba. Kedvenc időtöltése volt a fájós szárnyú dadusnak, hogy leereszkedett az óriás hintaszékre és hallgatta mind a hetvenhét tündérpalánta szuszogását. Három sorban, az ablakokkal szemben lebegtek álmukban a tündércsemeték. Totyóka óvatosan kivette a kristálydobozból az esti va...

Suba Balázs: A maszk
A közönség feszülten figyelte a színpadon zajló eseményeket: a gróf kastélyába most érkezett meg a számkivetett zsoldos, aki majd akaratának végrehajtója lesz. A darabbeli zsoldos az elátkozott, magányos hős klasszikus őstípusa volt: az a fajta, akinek a veszélyekkel teli küldetések során fel-felvillannak életének komor és tragikus eseményei, majd feladata végeztével egyetlen szó nélkül távozik. Egy olyan jellem, aki a zordsága mögött rendelkezik egyfajta moralitással, és nem vállal el bármit csak a fizet...

Vasvári István: Igazi önzetlenség...
...Sosem fogják a szemedre vetni -még mai világunkban sem-, ha segítettél egy éhezőnek, aki kiszolgáltatott a természet, az időjárás körülményeinek!..A szeretet néha nagyon apró mozdulatkoban, cselekedetekben érhető tetten, de átütő erővel hagyhat nyomot minden élőben!..Az önzetlenség a társas kapcsolatokat szilárdítja meg ember és ember között, de az igazi önzetlenség ember és állat között jöhet létre oly módon, hogy összekötjük sorsunk a rajtunk kívül létező élőlények természetével!...

Vasvári István: Próféta...
...Ott állt, magasba emelte két kezét, egy pillanatra megnyílt az ég alja, s olyan éteri fény sugárzott be rajta, ami beragyogta az egész vidéket!..Hirtelen gyönyörű lett a táj, pedig máskor csak sivár, rideg, gyilkos sivatag, olyan volt, mintha a homok-szemek egyesével keltek volna életre!..Minden kivárt körülötte, úgy tűnt, mintha minden élő és élettelen csak neki engedelmeskedne, s várná a kinyilatkoztatást, hogy mi végre létezhet majd, vagy sem!..Hangosan kezdett beszélni, szinte ...

Vasi Ferenc Zoltán: KATATÓNIA
A világ képtelenségét próbálta gyakorolni testével. Keletről származó meditációs gyakorlatokkal próbált bemelegíteni. Taj-csi. Úgy gondolom, nem véletlenül alkonyatkor kell nekiállni az ilyesminek. Vagy legalább is Ő így tudta. A legkülönlegesebb hangulatai ekkortájt veszik elő az embert. A terem nagy üvegfalának közelében álldogált. Az ellopakodó nappal különös izzásban, afféle sistergésben hagyta ide fényeit. És éppen ez kellett. Ez az elfolyó, lángot hordozó, közeli este. Bal ke...

Szabó Jolán: Barátnők – pályamű
Két napja egyfolytában hull a hó, hol puha nagy pelyhekben, hol meg apró koppanós daraként. Délután fél négykor már sötétedni kezd, és mire vége a munkaidőnek, már az ünnepi díszbe öltöztetett utcákon, a fényfüzérek kékes fényében mehetnek haza az emberek, vagy belevethetik magukat a karácsonyi ajándékot vásárlók forgatagába, hogy több órás tülekedés után, degeszre tömött táskákkal próbáljanak hazajutni. Dorkának, a magas, manöken alkatú, rendkívül elegáns, harmincas évei második ...

Kőműves Ida: Szállni, lebegni
Ilyen gyönyörű október végi napra nem igazán emlékszem. Szinte hihetetlen, nyári meleg van, ragyog a nap, kék az ég, az emberek egy szál pólóban, strandpapucsban rohangálnak. Csak éppen az egyre csupaszabb fák jelzik, hogy már rég vége a nyárnak, no meg a tarka levélszőnyeg, amit az október a fák alá terített. Bár a fák még nem engedték el minden gyermeküket, fogják a kezüket, szorosan tartva, amíg csak lehet. Sétára indultam a domboldalra. Vittem magammal egy kosárkát, hogy színe...

Hangyási Mihály: Boldog enyészet
Rekedtes köhögése egérkaparászásnak hatott ezen a füstös, ködös, szürke reggelen. Szájába a torkáról lepedék hatolt, melyet kínlódva maga elé köpött. Fáradtan szusszant egyet és immáron régi ismerősként szaladt át rajta egy ismételt hidegrázás. Szemét lassan kinyitva próbálta ülőhelyzetbe tornázni magát, de ez nem ment olyan egyszerűen, ahogyan azt gondolta. Körbenézett. A két konténer közül nehezen látott ki, szinte csak a szemközti falat tudta jobban górcső alá venni. Azon minden ős...

Boér Péter Pál: Odaderesedett
Kopcsek Samu azon merengett, milyen szép volt, amikor még a deres szóról az jutott eszébe, amint a pribékek reggeli lólopás után félholtra verték. Bár a fekhelye kopár fehéres kicsapódással telt fű volt, valamint a szakálla és hajzata is deresedett, előbbi már-már havas a két fokos hajnali hőségben, mikorra ruházata is megfehéredett. Didergését, vigyorgással keverve gondolt arra a, legalább harmincnégy deresre, amit elkötött. Nem vezetett naplót, de a távoli memóriája egészen fitt vo...

Torma Zsuzsanna: Nikó is elment
Súlyos betegsége ellenére az utolsó napjának egy részét az udvaron töltötte. Hol leült, hol felállt, miközben fejét kissé feltartva körbenézett az udvaron. Én bentről figyeltem szinte minden mozdulatát. „Búcsúzik az udvartól” – gondoltam magamban, talán érzi, hogy már nem sok ideje lehet hátra. Csak néhány hete, hogy észleltük a nyakán a duzzanatot. Közben már észre lehetett venni rajta, hogy nem úgy viselkedik, mint máskor. Nem volt étvágya, és lassanként már az ...

Szabó Jolán: Születésnapi meglepetés
Biztatja magát Bella, már csupán tíz szelet rántott húst és ugyanannyi karfiolt kell kisütnie a menyének és vejének, ezzel lesz kész az ünnepi vacsora. Tyúkhúsleves, sok zöldséggel, csigatésztával, a fia kedvence, tejfeles csirkepaprikás a lánya kedvéért, habkönnyű galuskával, sült krumpli, az unokák miatt. Ahhoz már nincs elég ideje és türelme, és mi tagadás, gyakorlata, hogy a dobostortát maga süsse, inkább megrendelte a cukrászdában és délben elhozta. Elkészül a vacsora, már ...

Poós Gergely: Az áruló
Ehhez a beszámolóhoz, melyet kezében tart az olvasó, a verpeléti vásáron jutottam hozzá, nemrégiben. Szeretem a kéziratokat, főleg mert hű és személyes beszámolókat adnak a korról, és a történésekről, amikről szólnak. A kéziratot egy idős bácsi adta nekem, azzal, hogy adjam közre, ha érdemes. Tudta rólam, hogy effélével foglalkozom. Elfogadtam. A szöveg nem hosszú, latinul íródott, és nehezen silabizáltam ki a betűket. Az akkori írás igen sokban különbözött a maitól - főleg, ha az e...