Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Novella, próza 2013
Vasvári István: KOCKÁzatos...
...Nem érhetsz el többé!..Kerülhetsz nagyon közel hozzám, érezheted úgy, hogy együtt vagyunk, de valójában az a keskeny kis repedés, az a végtelen vékony kis választó-vonal..örökre egy hatalmas szakadék marad köztünk!..Lehet, hogy ismertél valamikor, lehet, hogy tán még meg is értettél, de megszűntem létezni számodra, egy titkokat magába záró, sötét doboz vagyok, amit soha többé nem érinthetsz..S a világom pedig sok-sok, előtted felfedhetetlen dobozból épül fel, a jövőm minden lépése ...

Szabó Jolán: A kétségbeesés alagútja
Nehezen tartja vissza a könnyeit, amikor ötéves kislánya búcsúzóul átöleli, és a fülébe súgja: szeretlek, apa. Ugye, visszajössz? Kerül egyet a faluban a tízéves kocsijával, nem bír elmenni anélkül, hogy legalább még egyszer megnézze a szülőházát, a takaros kockaházat, melyet apja épített negyven évvel ezelőtt. Tartozik hozzá egy nagy telek is, amelyen a papa megtermelte a családnak a zöldséget, gyümölcsöt, és hajdanán még szőlő is annyi termett, hogy száz liter bora lett belőle. ...

Poós Gergely: A kert fája
- Ne egyél e fáról...- mutatott kertje közepén álló fára az Úristen. - Miért Uram? - Minden a tiéd itt, e kert: otthonod. Mindenem a tiéd, érted vagyok. Szeretetem hívott létre, vágytam, hogy megosszam veled életem. - Miért tiltod tehát ezt a fát? Hisz azt mondod, itt minden az enyém. - Úgy adom neked a létezést, s ezzel önmagam, hogy neked csak élvezned kell azt. Élvezd, és egyszerűen csak éld az isteni létezés örök pillanatát. Ne akard megtudni, hogy milyen áldozatot hozok ör...

Mérő Andrea: Ébredés
Már évek óta nem látta, mégis meglepődött hajdani tanára tartózkodó viselkedésén Miközben rengeteg ember odalépett hozzá gratulálni, ő mozdulatlanul meghúzódott egy távoli szegletben, a kiállító terem legsötétebb zugában. Félig eltakarva egy élénkzöld fikusszal, talán még szándékosan el is bújt, nehogy tekintetük véletlenül is találkozzon. - „Mit érdekel engem!” - legyintett képzeletben, de tetten érte magát saját hazugságán, amikor csupán mérsékelt örömmel fogadta az el...

Kő-szabó Imre: Érettségi öltöny
Már évek óta nem jutott eszébe Sándornak, hogy a szekrény oldalsó részében, ott lóg az érettségi öltönye. Évente egyszer rápillantott, akkor is csak úgy futólag. Talán kezdeni kellene vele valamit, hiszen több mint tíz éve, nem volt rajta. Emlékszik a gimnáziumban mindig pulóverben járt, ez az öltöny csak az érettségire készült, hiszen megvolt az iskolai szokásrend, ebben a sötétkék öltönyben kellett ballagni. Özvegy apjának, nagy erőfeszítésébe került, hogy anyagot vásároljon, ho...

Felber Zsolt: A róka és a kopó
Történt, hogy egy alkalommal, mikor a róka fondorlatos észjárásával kikergette a mesékből a farkast, még sem sikerülhetett a terve, hogy friss tyúkhúst egyen. Ugyanis ott, ahogy állt a tyúkól előtt, egy pillanatra földbegyökerezett a lába. Vörös szőre az égnek meredt, szemei kigúvadtak, teljes testéből rázta a félelem. A tyúkól mellett ott pihegett egy kopó. Igaz, fiatal volt még, de a fogai igazi agyaroknak látszottak, s fiatal kora ellenére teste is majd kétszer akk...

Czibere Péter: AHOL vagyunk
- amikor valaki világra születik, azt úgy is mondhatjuk akár, hogy besegítjük őt a fizikai síkra - mindenki, akit megszülünk, már előtte is létezett - különben honnan jönne a világra? - kérdés, hogy mik vagyunk, mielőtt bekerülünk ebbe a dimenzióba? - vajon mik vagyunk, mielőtt nem formában, formákként létezünk? - válasz, hogy ugyanaz, ami minden mielőtt megszületett volna - egy szellemi valóság - nem pusztán a képzeletünk művei, hanem egy olyan dimenzió részei, ahol nincsenek ...

Bujdosó Miklós: A szegénylegény és a királylány.
Egyszer volt, régen volt, a gyémánthegyeken innen és a gyöngyharmaton túl, ahol a csillagfürtök és jégvirágok együtt nyílnak, ott simult a hegy lábához néhány furcsa, régi faház, mélyen Játszóvölgy rejtekében. Lakói igazán különös emberek voltak. Élt közöttük egy hófehér hajú, tiszta tekintetű, bölcs öreg. Talamusz-apó. Szinte minden napra kitalált valami érdekeset, amit játéknak nevezett. - Gyűjtsetek négylevelű lóherét! - mondta egyszer. Máskor újabb játékkal állt elő. - Hozz...

Boér Péter Pál: A legnagyobb tuskóvá vált...
Úgy tűnt, a rakás melletti tuskó örök tétlenségre ítéltetett. Az idő előzőleg csonttá fagyasztotta, ám egy napon, előbb meglágyult, majd lassan kiengedett a kérges szív, amiről az emberek azt hiszik, hogy nem is létezik. Pedig az a bölcs, sokat tapasztalt, igencsak érző, megérezte a telet. Sokat használták, rengeteg fejszecsapás alásuhanását fogta fel, csak úgy potyogtak mellette a szétvágott hasábok. A föld aranyos lett, majd enyhén zöld, mint a kiskacsák. A tavasz, egy napon a legn...

Rusai Márta: Francia kert
Rohanó buszom ablakából hirtelen megpillantottam egy kertet, tele rakva, tarka giccsekkel. A késztermékek világában vásárolt tárgyak cifra kavalkádja. Harsogó színű ruhákba öltöztetett gonosz törpék, taligát tartó pocakos kis vakond, féllábú gipsz gólya, hátán almát cipelő sünike és sok efféle tárgy. Nincs harmóniája, sem szépsége, még csak üzenete sem a világ felé, a szükségtelen vetélkedés jele. Ekkor elhatároztam, én is építek egy kertet. Igazából író vagyok, na de az írók is kerté...

Bige Szabolcs Csaba: Az autóbusz utasai 2. rész
Ezt ismételgette a végtelenségig - reménykedve, hogy egy rádióamatőr meghallja, mint az orosz, aki vette Nobile segélyhívását. (Egy orosz rádióamatőr muzsik fogta Nobile segélykérését: S.O.S.F.O.Y.N.C.I.R.C.A., jelezve, hogy Foyn szigete közelében vannak. Ezután találták meg a kutatókat 17 nap múlva. Ennyi időre volt szüksége a hatóságnak, ameddig útnak indíthattak egy repülőgépet) - Boldizsár! – kiáltott ki a gondnoknak - Tudod a helyünk pontos koordinátáit? - Minek az? ...

Mérő Andrea: A türelem
A hisztéria megszokottnak számított nála. Mindig ugyanúgy zajlott le. Pontos időrendi sorrendben következtek egymás után, az egyetemen is tanult állomások. Nem kellett mást tennie a középkorú orvosnak, miután észlelte, mint kivárni a folyamat végét. Még nyugodtan hátra is dőlhetett, elfogyaszthatta délelőtti kávéját, hozzá az elmaradhatatlan aprósütemény. Igaz, először majdnem elkerülte a figyelmét a közelgő robbanás, olyan finom jelekkel indult jellemzően a páciens alkatára, aki...

Kőműves Ida: A pofon
A város főterének legmagasabb pontján állok. Nézek végig a téren, majd a térbe torkolló széles utcán, aztán túl a városon a távolban vonuló dombokon. Különös a látvány és idegen. Nem is értem hogyan kerül elém a Mecsek, amikor annak itt kell lennie mögöttem. Hátra nézek, bizony, ott is van! Ott magasodnak a hegyek a hátam mögött. Akkor ez itt előttem mégis mi?... Nem értem, zöld a domboldal a távolban, s a hegy csúcsa hófehér, havas. Nem, ez mégsem lehet. Huszonegy-néhány fok meleg va...

Drgács Gabriella: Porcelán
Ahogy a kulcs elfordult a zárban az iskoláskorú kisfiú szinte berobbant a lakásba. Végig vágtázott a folyosón, egyenesen a nappaliba. - Lassabban, lassabban, hova sietsz? – szólt utána édesanyja, mialatt két, alaposan megrakott bevásárlószatyrát beemelte az előszobába, de a gyerek meg sem hallotta. Menetközben bújt ki hátitáskája szíjaiból, és a szobába érveezeknél fogva dobta a kanapéra, aztán már ment is volna tovább a szobájába, de a táska párnák közé való huppanását kísér...

Dinók Zoltán: A halálig tanuló
Imrére kezdettől fogva úgy néztek, mint gyanús íróra. Pszichiátrián is kezelték s nem felejti el azt amit ott műveltek vele. A családja nem kezelte őt úgy mint ahogy az ember embert kell hogy kezeljen. Kedvence Dosztojevszkij volt, talán élete miatt is. Trauma élte apja halála óta, aki szívrohamban meghalt és tudós volt. Imre sok rosszat magába szívott, pedig nem kellett volna. Az élet egyesekkel elbánik. Másokkal nem. Ez volt az életfilozófiája. Mert valójában ez a két embertípus van...

Bujdosó Miklós: Sátán Upponyban
Mályinkán jártunk. A kicsiny település a Bükk egyik ködös-szép völgyében pihent, békés lakosokkal. Kevesen jártak az utcán, így a közeli benzinkúthoz igyekeztünk, jó szóért. -Jó napot kívánok! Megmondaná, merre van a Damasa szakadék? A kutas a betonlépcsőn üldögélt, narancslevet kortyolgatott egy kis üvegből. Elgondolkodott, majd felkelt, és azt mondta: -Hát, bizony nem könnyű odatalálni. Szerintem menjenek át Upponyon, aztán Sátán, onnan Putnok felé… -Sátán? -Igen. ...

Balázsi Pál Etel: A félelem
Az óra épp úgy ketyeg, mint tegnap éjjel. Miért csak éjjel ketyeg? Tévedek? Hát persze, hogy tévedek. Nappal is ketyeg. Nem alszom, így nem ébredek. Bámulom a sejtelmes árnyakat a falon, hallom az ablak előtti fák titokzatos suttogását a telehold fényében. Hullafáradt vagyok az átvirrasztott éjszakák után. Karjaimban tartom láztól forró testedet, hallgatom kapkodó lélegzeted. Eltűnt barátunkra gondolok. Idegesítően nagy a csend körülötte. Nem telefonálhatok, nem érdeklődhetek. Csa...