Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Novella, próza 2016
Flórián Róbert Szabolcs: Longinus kiáltása
\"Hová lettek a családi ereklyék\", fogalmazódott meg bennem a legégetőbb kérdés - amely most sürgősen választ igényel -, egy ugyanilyen című újságcikk láttán, éppen akkor, amikor vasárnapi ebédem elfogyasztásához készülődtem. Azt a mindenségit! Valóban hová? Az asztal már megterítve várta az ilyenkor általam elfogyasztott szokásos étkeket, és azon finomságokat is, amellyel vendégem számára akartam kedveskedni. Mi tagadás, ritkaság számba megy nálam, hogy én várok valakit, inkább én szoktam másokho...

Dornis Szilvia: Medve les
Az úgy volt, hogy nekiálltam mackót keresni, mert a jövő heti medve-hétre mégsem lehet üres kézzel menni. Játékos szekrény kinyit, s bambulás befele. Néhány plüssállat farkasszemet néz velem, úgy látom szomorúak-elhanyagoltak. Hümm, hát tehetek én róla, hogy ide kerültetek? Na lássuk a medvét! Brumm, brumm. Nem kímélem őket, egyesével kiveszem mindet: lovak, kutyák, szarvasok; béka, süsü. Mielőtt még megfoganna bennem a kétség, találok egy babát is. Csaknem ugyanúgy néz ki, mint két é...

Bogárné Sárközi Ilona: A szégyen
Nehéz évek voltak azok, a felnőttek folyton sopánkodtak, mi gyerekek csak sejtettük az okát. Egyformán szegényen éltünk, így nem éreztünk semmiféle megkülönböztetést. Nyáron mezítláb szaladgáltunk, a padlásfokokon üldögélve súgtuk egymásnak kislány-titkainkat, vagy kergetőztünk. Televízióval akkoriban talán három család büszkélkedhetett, ez sem okozott gondot. Átjártunk a szomszédba, kuporogtunk a kis sámlin, és bűvöltük a fekete-fehér dobozt. Hó vége felé szüleink gyakran látogatták a zálog...

Ötvös Németh Edit: Médiakirályok
Médiakirályok / mai történetŰ Viola éppen álmodott amikor a telefonban megszólalt az ébresztő zenéje. Mozdulatlanul feküdt, habár agya hullámai már lassan magukhoz tértek és apró rándulásokkal jelezték a nőnek, hogy itt az idő a felkelésre. Olyan jó álom volt. Egy cukrászdában múlatta az időt, de nem egy szokványos édességbazárban, ami szűk falak közé van szorítva. Viola egy csodás szabadtéri területen lévő virágokkal sűrűn pettyezett, illatos lombokkal övezett tágas ligetben ...

Janna: Mezei Rozália medvefája
Azt mondják, hogy nagyon dolgos asszony volt. - Volt karácsonyfátok? - Igen. Szép ezüst szaloncukros. A Jézuska elfáradt és néhány kicsi gömböt hozott. - Jézuska?! A mi nagymamánk pogácsát sütött és némelyikbe pénzt dugott. A medvekaktusz tüskéire szúrta. Nem volt annyira finom, de mind megettük. Versenyeztünk. Jókat nevettünk. Úgy emlékszem, hogy az ezüst haja lobogott, - lótottfutott -, a faluból kekszet hozott: - A fiam ezt szereti. - és kendője alatt ...

Bogárné Sárközi Ilona: Nagyika Karácsonya
Nagyika Karácsonya Nagyika már betöltötte a nyolcvanhatodik évét. Nyár végéig egész jól tartotta magát, mondtuk is mindig: - Mama, maga örökké élni fog! Tartózkodó, és tetteiben rendkívül következetes, szavát ritkán hallató asszony, akit az élet kőkeményre faragott. Éveivel megbékélt, sosem panaszkodott, véleményt nem nyilvánított, mélyen magában tartotta. Hirtelen és váratlanul kezdett gyengülni, étvágytalansága, kedélytelensége kétségbe ejtett bennünket. - Nag...

Tóth Sarolta: Nagyanyó emlékére
Fél évszázaddal ezelőtt halt meg mama, nevelőapám anyja, aki megérdemelné az anyaság szobrát. Egyszerű parasztasszony volt. Hosszú élettel áldotta meg őt istene, akihez töretlen hittel imádkozott. Megjelenése, viselkedése - számomra - ˝jelentéktelenségében˝ volt különleges. Alacsony termetű, kissé már púpos testén télen és nyáron egyformán hosszú fekete bő szoknyát, nyakig zárt fekete felsőrészt, lábán fekete posztócipőt viselt /lába dagadt, visszeres, fájó/. A fekete ruha alatt fehér vászon hasonl...

Farda József: Marionett
Szeretett itt lenni, fenn a padláson az ócska. de mégis magához ölelő karosszék védelmében. A régi emlékek dobozai között biztonságban érezte magát- Megidézhette a múlt buktatóit és szépségét is. Először, mint mindig, megsárgult fényképeket nézegetett, megpróbálta kitalálni, hogy mikor és hol készülhettek, milyen pillanatot akartak az örökkévalóságnak megőrizni. Rég elment rokonok, kedvelt és gyűlölt osztálytársak, elmúlt szerelmek néztek rá a félhomályos padlászugban. Azután a levelek következtek. Egyes...

Dornis Szilvia: Jönnek érte
Állok a buszban, egészen pontosan a zárt első ajtónak nekitámaszkodva. Nézem az elhaladó autókat a reggeli forgalomban. Semmi különös nem történik, a szokásos hétköznapi ritmusban haladnak az emberek. Megáll a busz, mert piros a lámpa. Egy sötétkék autóból, jól öltözött, csinos, fiatal nő száll ki, bordó csizma és szürke kabát van rajta, félhosszú vörösesbarna haján látszik, hogy rendszeresen jár fodrászhoz. Kinyitja a kocsi hátsó ajtaját a nyolc-kilenc év körüli kisfiúnak,aki az isko...

Borsos Irén: PÁNIK
Szomorúan hallom a sarki csattanás zaját; Félelmetes... A Délpesti Kórház elkészülte után, a régi poros utcát csatornázták, és aszfaltburkolatot kapott. Megváltozott a forgalmi rend is. Az addigi fő utca, mellékutca lett. A sarki szomszéd már harmadszor csináltatta meg, a kerítését, újra és újra baleset éri. A csattanást hallva kimegyek, hátha tudok segíteni... Van, aki vizet kér, borogatást a kezére, lábára. Előfordult, hogy telefonszámot adott; hívjuk fel a családját. Most munkából jövök h...

Tara Scott: Cuki
„Az élet él és élni akar,” /Ady Endre:”Intés az őrzőkhöz”/ Két éve, ilyentájt látta először az asszonyt. Már a lomb egy része lehullott, amit még megtartottak a fák sárgában, bordóban, narancsszínben lebegtek ...

Vanhaszna Péter: egy pad
Még mindig kitaszítottan állok az elhagyatott, lassan folyó vízáradatban. Forgok. De egymagamban. Mindenki máshova forog, fordul. Váltják a színüket, akár a pillangók tengere, mikor felrepülnek a pihenőhelyükről. De ezek nem pillangók. Szörnyek. Megesznek tekintetükkel, szavuk éles késként fúródik szívem legmélyebb mélységeibe, hol nem látják, de tudják mit tesznek, hisz mindenki tudja. Csak vártam. Egyszer talán én is pillangó leszek, szépen szálló, színes, tarka - barka. Nem állíthatna meg senki ...

Rebeka1011: November könnyei...
November számomra a gyász, a szomorúság, az emlékezés nyomasztó hónapja. Az egyre szaporodó sírok, fejfák őrzői azoknak, akiket szerettem, akik az életem részei voltak, már csak hantok és virágok takarója alatt nyugszanak. A ködös hajnalok, a korán sötétségbe burkolózó esték komorsága felnagyítja a gyászt, a veszteséget. Ilyenkor mélabúsabban kondul a harang, emlékképeket sodor felém az őszi szél. Susogása, a levelek halk, zizegő hullása megidéz egy régi arcot, egy kedves mosolyt, egy itt m...

inyezsevokIldi: Álomfejtés
Jú: -szia, Gill! hogy vagy? -az éjjel, álmomban kimostam és kicentrifugáztam egy macskát az utóbbit időben akartam leállítani, de nem sikerült nem jött ki szegény a lyukon a mosógép dobjából Jú: -jól, köszönöm és szereted a macskákat? saját macsek? részletesen írd le az álmot! érzelmi viszonyulás? kire hasonlít a szeme vagy egyéb? -csak egy macsek, és imádom őket (mintha csak ezt írnám: csa...

Szabó Jolán: Márta néni magányossága
Október közepén ködös a reggel, és a valósnál sokkal hidegebbnek érezni a hőmérsékletet. Márta néni úgy döntött, hogy reggel semmiképpen sem kel fél nyolcnál korábban, addigra Danika már elmegy dolgozni és biztos lehet abban, hogy egyedül maradt a házban. Magas, jóképű fiatalember Danika, tulajdonképpen nincs vele gondja, illetve nem lenne, ha nem váltogatná olyan gyakran a barátnőit, hogy mire megjegyezné a leányzó keresztnevét, már másik lánnyal találkozik reggel a konyhában. Kényte...

Rebeka1011: Csak egy kis emlék
Ősz volt és beleremegtek a fák. Szél sem rebbent, a táj néma volt. Csak néha rikoltott a csendbe egy-egy madár. A patak lassúdan folydogált, elsimultak rajta az apró fodrok, olyan rezzenéstelen, mint egy festmény, némám várta a fagyhalált. A dombok fölött még átcikázott a fény és beragyogta a színesre festett lombokat, talán ezt a méla, fájdalmas várakozást akarta enyhíteni a bágyadt sugaraival. Rezzenetlen, néma várakozás. Az elmúlás sajgó szomorúsággal borított be, mint özvegyet a f...

Janna: A hírek nem tudósították
Mentő. Rendőrautók. Jegyzetelő fiatal rendőrök. Egy hölgy beszél. Szemtanú. Mi történt? Fekete fólia. Kis kupac. Egy újabb mentő. Pár pillanat. Kerülőút. Néhány szó egy kerékpárossal. - Maga után jöttem. Borzalmas... Mentem, mentünk, mentek. A kép fel-felderengett. El-elhessegettem. Boltokban bénán elidőztem. Pár óra múlva haza indultam. Itt a hely! Nulla se krétajel, se vér. Vidám a körforgalom. Este a híreket lestem. A sok - szokványos - szörnyűség....