Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.05.23. 07:11
Szép napot Smile

2018.05.23. 06:52
Kedves József! A jóváhagyásra váró versemet kétszer küldtem be véletlenül. Kitörölnéd az egyiket? Köszönöm!

2018.05.23. 05:02
Jó reggelt kívánok! Kedves Józsi! Tegnap már jártam itt és szerettem volna az adatvédelmi nyilatkozatot megtenni. Nem fogadja el a regisztrált neve... Bővebben

2018.05.23. 00:12
Kedves Vadvirág47! 500. vers! Gratulálok! Rose Rose Rose Jártó Róza

2018.05.22. 23:20
Katalin, javítottam versednél a nevet.

2018.05.22. 23:12
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.05.22. 23:12
Köszönjük vadvirág, hogy megosztod velünk a verseidet.

2018.05.22. 21:49
Kedves Rózsa! Gratulálok az 500 versedhez. Szeretettel Rose

2018.05.22. 21:44
Talán, kicsit érzékenyebb vagyok az átlagnál mostanában, de azt reméltem, VALAKI - talán az admin? vagy Józsi észreveszi, hogy a mai alkalommal az ... Bővebben

2018.05.22. 20:44
Szép estét és békés éjszakát kívánok. Smile

Archívum
Felhasználók
Novella, próza 2017
Édia: Találkozás
Biztos voltam benne, hogy valami történni fog. Az ég szürkeségébe barack és fényes fehér csíkozódott az utolsó, ottani napunkon. Másnap karácsony volt. Kellett egy csoda még. Betegen, kimerülten aznap hamarabb szerettem volna hazamenni - egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonja, és a beszélgetés befejeztével el nem hangzottak azok a szavak. - Van egy udvarlóm... A halk szavak, mint színes szappanbuborékok kerültek a faházikó gyéren fűtö...

Bujdosó Miklós: A leves
Emlékszem, sokáig betegeskedtem még kis gyermekkoromban. A környékről húsz hasonló korú fiatalt vittek kórházba fejfájással, rosszulléttel, amit mély ájulás, majd kóma követett. A szakemberek vírusra gyanakodtak, és amíg tanakodtak, igen sokan az örök álmot kapták a sorstól osztályrészül. Engem a jó szerencsém, a szüleim, és a családi barátok imádsága tarthatott életben. Endrődy doktornő naponta órákat töltött az ágyamnál, és gyakran mondogatta: -Ne aggódjatok! Ez a gyerek nagyon élni akar! Meg fo...

Kitti: Állataim
Már kicsi gyerekként szerettem az állatokat, és különféle fajtát próbáltam meghonosítani otthon. Mivel anyám elájult az első békagyüjteményem láttán, hát hosszú időre lemondtam arról, hogy állatom legyen. Egészen a felnőtt koromig. Akkor azonban széles gyüjteményre tettem szert. Kezdődött egy oroszlánnal, akit úgy hittem elég egyszer megszelidíteni. Nem volt az. A végére olybá elvadult, hogy kénytelen voltam megszabadulni tőle. Folyton vadászni akart és eldicsekedni a trófeáival. Igaz, addigra kaptam től...

csomor henriett: Szeretett fénye
Valahol él egy lány, aki gyermekkorában imádta a karácsonyt. Nem az ajándék érdekelte, bár azt is kapott, és mindig csillogott a szeme, úgy örült minden apróságnak. Ámult és bámult a családja, hogy mennyire hálás a kislány ajándékainak. A kislány érezte családja szeretetét, a karácsonyfa körül ott volt mindenki, akit ő szeretett. Cseperedett a lány, zsebpénzéből ajándékot vásárolt húgával, és kétszer akkora öröm volt a szívében. Így már szegény édesanyja sem maradt ajándék nélkül. Az évek sorá...

Putterer Magdolna Léna: Mindig az alap a lényeg !
Mióta megalakult a Közvélemény - kutatás, az ember nem unatkozik. Egyfolytában csörög a telefon , ha akarom, ha nem . . Hol a vonalas, vagy épp a mobil, no meg persze a másik mobil, mert mobilból van kettő . Jó, ha ennyi telefon van egy háznál , de olyan is van amikor túl soknak tűnik a három telefon egyszerre. ELSŐ CSÖRGÉS Megszólalt a vonalas telefonom. - Kirándulásokat szervezünk az országon belül. Akar kirándulni? - Kirándulni ? Köszönöm szépen , hogy meg...

Simon Dávid: A szatyor
Hát, ezt sikerült összekukáznia a körúti szélnek az éjszakában, ezt az üres nylon szatyrot. Könnyen emelgeti fel, a nyitott égbolt felé igyekszik, aztán a zebrára zuhan ez a fekete szar. Tarr Béla filmjelenet lehetne. Percekig venni, ahogy a csóró szatyor szerencsétlenkedik az úton, néhány autó áthajt rajta, de meg se kottyan. Így érzem én is magam, hosszú lépések után könnyedén elemelkedve a földtől. Meg hát, kin nem gázoltak át? Aztán csak felkap a szél, csak tovább mindig. Melle...

Tasev Norbert: Önzetlen odaadás
Amíg életben volt jóságos ura ketten éltek harmóniaszintű egyetértében a tágas házban, amit valamikor a férje szülei építettek. Mégcsak apróbb, bagatell szóváltás sem történt soha közöttük. Rutkó úr reggel ágyba vitte a reggelit, majd felöltözött, és elindult munkába, míg a bejárati ajtóban szenvedélyesen ifjú asszonya meg nem csókolta mikor elment, és szintén romantikus csókban forrtak össze, mikor csak hazajött. Sokat beszélgettek - főként a szépiordalom gyöngyszemeiről, és elfeledetett szépségeiről; sz...

Urmánczi Margit: Látlak téged -javított-
Mindig történik valami a megállókban. Egész sorozatot írhatnék arról, mi mindent láttam, éltem át ilyen helyeken. Biztosan máshol is, mindenhol történnek a dolgok, de a mindennapi rohanásban nem sokat veszünk ebből észre. Nem látunk másokat. Sebezhetőségünk tudatában bezárkózunk és talpig páncélban éljük az életünket. Nyitottnak, érzékenynek lenni mások iránt, veszélyes vállalkozás. Mindig az volt, mára ez szégyellnivaló is lett. Ezzel a hamis érzéssel takarózunk, hogy ne kelljen bevallani: félünk. Félü...

Balázsi Pál Etel: Lomtalanítás
Elmúlt a vénasszonyok nyara, hűvösre váltott az idő. Ilyenkor azt érzem a Nap is megunta mindennapos útját, fáradt, bágyadt. Az állatok is télre készülnek, sűrű bundára váltanak, kiálló bordáik nem látszanak. A hegyekben ők mindig éhesek. Messziről hallják autónk jellegzetes motorzaját, s mire a házhoz érünk, ők már a legnagyobb barátsággal, örömmel fogadnak. Nem a miénk egyik sem, de étkezéskor rájuk gondolunk. Összegyűjtjük a maradékot, hadd tudják meg mit is, ettünk, amíg nem voltunk kint. A ...

Nagy Vendel: Angyal jött a széllel
Az öregember kinyitotta a lakásajtót, és kilépett a hideg utcára. Érezte a decemberi hűvös szelet, de nem törődött vele, mert ilyenkor mindig izgalomba jött, mikor meghalt szeretteihez indult a temetőbe. Összébb húzta magán a kabátot, és fehér botjával kopogtatta a járdát, és a mellette elmaradozó házak falát. Ismeri az utat, hiszen régóta jár errefelé, de mióta megvakult, már lassan tízedik éve, kezdenek elhalványodni az emlékek. Néha belelép egy gödörbe, vagy vízlefolyóba, nekiko...

Bakos József: Különös utazás
– Hajjaj, de unatkozom. El kellene indulnom, de ez nem olyan egyszerű. Itt jó most, csend van, nyugalom, félhomály, és ha nem jár erre a szomszéd félvak macskája, akkor tulajdonképpen semmi sem történik körülöttem, csak a levelek táncolnak ide-oda a gyenge szélben. Ahogy elnézem, még eső sem lesz, bár azt tulajdonképpen szeretem. Csak egy baj van, kezd egyre hidegebb lenni. Éjjel fehér harmat terít már be mindent. A szemben lévő nagy ház udvarára pedig furcsa fényeket hordanak k...

Édia: Gyerünk az ágyba be!
"Te az enyém, én a tied" - mondta az izmos hányós vírus. Nem érdekelte a közelgő karácsony, hogy ezer dolgom van, hogy a lakás már a saját anyám előtt is vállalhatatlan - egy dolog érdekelte csak, hogy leteperjen és bennem legyen. Nem volt türelmes, azonnal akart, engem és nem mást, és nem tudtam ellenállni. "Én nem várhatok rád, nem tart örökké ami köztünk lesz, maximum két napunk van együtt" - suttogta mély, simogató hangján, amit csak az én okádásom hangjai tudnak elny...

Kitti: Huszonöt-harminc
Huszonöt-harminc Hónapok óta végigálmodom, mintha a valóságban élném meg újra és újra. Már álmomban is tudom, hogy csak álmodok, mégsem zárulnak másként a képsorok, mégis végigélem a valóságos teljes hosszát az álomnak, és álmomban is tudom, hogy mikor fogok felébredni. Pont akkor, amikor a kezemben tartom a véres hímtagot, és begyűröm a meglepetéstől kitátott szájába. Csak ekkor ébredek, amikor a sértettség, a megalázottságérzés és becsapottság elégtételt vett, és a pillanatokig tartó mámo...

Bakos Attila Péter: A Kihívás
Sötét volt még, bár már nem sok hiányzott ahhoz, hogy elérkezzen az új hajnal, s a Napnak első fénysugara, vörösre fesse az eget. Ott állt egyedül, közvetlen az erőd külső fala mellett. De most hírtelen megtorpant, várt még. Szüksége volt pár percre, mielőtt a továbbiakban bármit is cselekedett volna. Eddig eljutott, mert tudta merre kell jönnie, emlékezett vissza. Úgy érezte, jó, ha még egyszer átgondol mindent. Hiszen nem éppen szokványos dolog, amire készül. Ebben a rendszer...

Putterer Magdolna Léna: Miért ? Miért ?
Tizenhét éve nem csináltak mást, csak tevékenykedtek . Tevékenykedtek éveken keresztül hol ezt , hol amazt, de legtöbb esetben nem tettek mégsem semmit . Megérte ennyi mindent nem csinálni havonta néhány magyar forintért ennyi éven keresztül ? Persze, hogy megérte. Egy darabig biztosan megérte . Tényleg megérte ? Hosszabb távon biztos megérte volna , ha az elvégzett munka arányos a kapott bérrel, de nem volt az. ...

Csika: Amit a szél, 106 éve mesél
Dédanyám Az őszi szél szelíden kergeti a lehullott, színes leveleket a temetőben. Játszik, bujkál a sírok között. Néha elcsendesedik, mintha gondolkodna, néha úgy suttog, mintha mesét mondana. A Szél, aki mindent lát, és hall, aki ott volt a múltban és ott lesz a jövőben is. Ma Julikáról suttog, a szép szőke árváról. Egyszer volt, hol nem volt…. Élt egyszer egy szép szőke kislány, aki boldog akart lenni. Tátott száj...

Kui Janos: Megélni a lehetetlent
Kui János: Megélni a lehetetlent Friss hajnal készülődött, ezüst harmatcseppek csillogtak a leveleken. Vihar az álmaival küszködött. Rémek üldözték: már alig tudta rakni a lábát. Már-már elérték volna, de abban a pillanatban felrettent. A saját félelmetes hangját hallotta: kiabált. Ledobta magáról a paplant,s kiugrott az ágyból Mélyeket sóhajtott. Gyakran voltak ilyen fehér éjszakái. Megtörtnek látszott, mintha nem aludt volna egész éjszaka. A különlegesen erős, félelmetes hang fel...