Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

2019.05.17. 23:30
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: liliom28
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Novella, próza 2018
B. Kis János: Szentkirály történeti kronológiája
Szentkirály történeti kronológiája 1060-70-es évekig használt temető helyére később település épült, mely elég nagy kiterjedésű volt. Az itt épült templom legkorábbi alapfalai a mai református templom alatt találhatók. Az épület a tatárjárás idején vagy utána elpusztult, jó száz évig a faluban is megszűnt az élet. 1354-ben találkozunk először Szentkirály nevével, egy Nagy Lajos király által kiállított oklev...

Kálóczi Balázs: Te is fiam böllér
Kovászos úr és felesége 2 éve költözött fel vidékről Budapest szélére a panel rengeteg egyik tízemeletes épületének hatodik emeletére. Hamar kaptak állást. Kovászos úr a hivatalban, neje egy mosodában dolgozott. Egy nap levél érkezett. Meghalt a nagybátyja, és örökséget hagyott rá. Egy disznót. A levél elolvasása után csak mosolygott és nevetett az egészen. Nagybátyja ugyanis nagy tréfamester és füllentő volt világ életébe. A kocsmába ahova járt mesélte fantázia dús történetei Münchhausent is megszégyenít...

Kenéz István: Karácsonyi, és ünnepi üdvözlet
Karácsonyi, és ünnepi Üdvözlet ! - és egy Új Évet váró gondolatok ! Minden ember életében eljöhet az a pillanat, hogy elhagyja megszokott otthonát, esetleg fel is számolja - ki mi okból annyiféleképp. Úgy dönt, amennyiben módja és lehetősége adódik, hogy beköltözik egy idősek otthonába. Olyanba, mint itt ez a miénk is, vagy ide, vagy máshova. Nem könnyű döntés, de ezt is meg csak kell hozni egyszer, és dönteni is kell tudni további leendő sorsunk felet...

Lázár-Horváth Zsuzsa: Bánat-batyu
Az idősödő emberek magánya ünnepek táján még jobban felerősödik. Szaladó évek hagynak szikár nyomot megkopott Létükön. Hiánnyá kövülő várakozások kiszínezett emlékeibe merülnek, mikor még együtt ünnepelt a család. Aztán kirepültek a gyerekek, élik saját életüket, egyre ritkábban nyitva be a szülői ház kapuján. Azóta a karácsonyok is egyre szomorúbbak lettek. Nincs boldog készülődés, nincs ünnepi hangulat, elveszett a varázs, kettejüknek meg már minek. Egykedvű napok ezek is. ...

Nagy Csaba: Hajnali álom
Hajnali két óra lehetett mire végre sikerült elaludnom. Álmomban egy idegen város koromsötét falai vettek körül. Tökéletesen simára csiszolt, jéghideg falak, melyek mintha csak üvegből lettek volna. De amint hozzáértem, a fagy megcsípett, és egyszeriben nedvesség folyt végig az ujjaimon. Nem messze tőlem egy haloványan derengő ezüstös fényre lettem figyelmes. Amely csak bolyongott egyik folyosóról a másikra. Szerettem volna megérinteni, de hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valami fojtogatja a lábam....

Váronné Darabos Klára: Csak pár óra és otthon vagyunk!
Nem az számít, hogy jártál-e már sötét házban, hanem, hogy sikerült-e kijönnöd belőle! - ezt mondtam Annának, mikor végre hazaértünk a nagyiék tanyájára. Akkoriban Pécsett éltem. Az orvosira jártam, utolsó éves voltam. A szüleimet és a húgomat egyre ritkábban tudtam meglátogatni, nehézkes volt az utazás az alföldi tanyavilágba. Rengeteg volt a tanulnivaló és a munka. Anya egyszer azzal hívott fel, hogy eladták a tanyát, mert felköltöznek Budapestre. Azt mondta: - Talán így könnyebb ...

Szabó Jolán: Közös háztartásban
Ebben a sűrű hóesésben semmi kedvem sincs kimozdulni otthonról, pedig muszáj lesz elindulnom mielőbb, hogy még otthon találjam az albérlőimet, átvegyem tőlük a pénzt, amit aztán befizetek a bankszámlámra. Apropó, pénz! Igazán beszállhatna Balázs a háztartási költségekbe, mert a rezsit ugyan kifizeti, de minden mást nekem kell előteremtenem. Tizenöt éves házasságunk alatt ez a bevett szokás. Nincs közös gyermekünk, én nem is akartam, elég volt az előző házasságából ránk maradt fiát ist...

Tasnádi Rita: Viszlát!
Már csak pár hét karácsonyig, lassan, óvatosan ment hazafelé. Előbb kiváltotta gyógyszereit, aztán a vacsoráját vette meg, meg is lepődött a pénztárnál, ötszáz forintot sem fizetett. Pedig még málnás üdítőt is vett, pogácsát...ezen elmélkedett, átment a zebrán, hamar befutott a villamos. Tömve volt. Előre tudta, hazáig állni fog. Kapaszkodni is alig tud, kezei betegek, gerincével ajánlatosabb lenne leülni. Az ajtóban egy kilenc éves forma kisfiú elé vágott, már ekkor tehetetlen dühöt érzett. Valóban, egye...

Szalay Hajnalka: A Mikulás segítői
Az erdei iskolában az volt a szokás, hogy ősz végén néhány első osztályos tanuló egy hét felmentést kapott a tanulás alól, és a Mikulás Házikóban, Manócska felügyeletével, az ember gyerekeknek szánt csomagok összekészítésében segédkezett. Abban az évben két medvebocs és két süni voltak az osztályelsők, így őket választották ki. Bagoly tanár bácsi figyelmeztette Manócskát, hogy bár tényleg ez a négy kölyök a legjobb eszű diák, és még barátok is, de mindegyik nagy vadóc is egyben. Manócska nem aggódott, töb...

Palencsár Ibolya: Vajas kifli
Órák óta ül hajlott háttal a lépcső tetején, vaksi szeme tompán villan az aluljáró sötétjében, mikor nagyot sóhajtva lassan felemeli a fejét. Nehézkesen kinyújtózik, hogy elérje a korlátot, megkapaszkodik benne, és felhúzza magát. Csontjai panaszosan ropognak az erőlködéstől, csontjai, amit évek óta rág a téli fagy. Jobb kezével a falat érintve halad előre, megtanulta, merre van a kijárat zegzugos járatokból. A pékség előtt megtorpan, éhesen szívja be a frissen sülő kifli illatát, mire rég elfelede...

Szabó Jolán: Őszutó
Az ezernyi színben pompázó falevek egymáshoz simulnak a vastag, sötétbarna, szárazon zörgő avarban, amely nagyokat roppan léptem alatt. Valahol felettem, a magas fák koronái csúcsa körül cikáznak a szülők mellől előre rohanó szélgyerekek, akik képtelenek csendben közlekedni, mintha csúfolódnának velem, hogy hiába igyekszem, úgysem tudok elmenekülni felmenőik elől. Meglásd, könnyedén felkapják előttem a vastag avarszőnyeget, s addig rázzák, mígnem alkotó elemei egymás kezét el...

Tasev Norbert: Váratlan meglepetés
- Óriási hírem van! - ujjongott szinte mindenki helyett és mindenki nevében a fiatalos anyuka. - Munkaerőt keresnek a dohányboltba, még bőven lehet jelentkezni. A még csupán egy híján harmincéves fiatalember mélyen megilletődve, és elsápadva fogadta a hírt, hogy édesanyja máris szerzett neki egy amolyan elfogadható állást; félelme nem is abból táplálkozott, hogy gyötrő, égimeszelő távolságokat kellett volna megtennie - sokkal inkább abból a hírekben, és hírforrásokban olvasott elk...

Rákócziné Sasvári Mónika: Dráva
Vártam is, meg nem is a kenutúrát. 10-15 évvel ezelőtt voltam már többször, az egyiket például én szerveztem. A kísérő hanyagsága miatt nem volt jó élmény, több kisgyermekes családdal voltunk úton és a reggel későn magához térő lusta segítő helyett rendszeresen nekem kellett élelemért begyalogolni a legközelebbi faluba. Kicsit tartottam a bizonytalanul billegő állapottól, ellenben vágytam a csodaszép, érintetlen vízi világ látványára, amit annyian dicsértek. És valóban, mintha lejöttünk volna a tér...

Kégl Ildikó: A férfi, aki túl alacsony volt a boldogsághoz
A férfi, aki jóképű volt és intelligens, nem vette észre, hogy ő jóképű és intelligens. De észrevette, hogy alacsony. Különös volt, hogy ezt észrevette, hiszen a jóképűsége és intelligenciája szembetűnőbb volt, mint az alacsonysága. De hát a férfi már csak ilyen volt, magasra tette a mércét, különösképp az alacsonyságát illetően. A negyven körüli férfi lakásában nem is volt tükör, mert úgy vélte, épp eleget nézett tükörbe gimnazistaként meg egyetemistaként, akkoriban látott mindent, ami egy tükörb...

Ágoston Tibor: Szomorú karácsony
1956-Ausztria,Stadl-Paura Lambach,kis parányi falu a hegyekben eldugva. Tél volt és nagyon hideg. Oda voltunk beszállásolva magyar menekültek kik átszöktek a határon. Egyesek jobb életet reméltek, mások mint magam az életünket mentettük meg. Nekem nem volt választásom, egy orosz golyó volt bennem amit Amerikába vettek ki belőlem. Minden barakkban volt fafűtéses kályha ami némi meleget szolgáltatott. A tábor egyik végébe volt négy barakk amikben Jugoszláv menekültek lakta...

Bige Szabolcs Csaba: Juszuf
Juszuf éppen olyan gyerek volt, mint mi többiek. Öt éves korunktól már a kecskékre vigyáztunk, s egész álló nap kint hancúroztunk a hegyoldalban a kövek között, s csak néha-néha vetettünk egy-egy pillantást, a gyér füveket, meg a tövises növényeket rágcsáló állatainkra. Bozontos üstökét az édesanyja éppen úgy nyírta le tavasszal, miután elmúltak az esők, mint nekünk, többieknek a mi édesanyánk. Szerettem gyermekkoromnak ezeket a nyarait. Négy azonos korú fiú: Juszuf, Aziz, Khalid és jómagam - Sina...

Bakonyi Ervin: Kobold a tuján
Mégis csak szép az élet, még ha könnykövekkel van kirakva. November vége. Állok a villamosmegállóban. Fúj a szél, apró szemű eső permetezi szemüvegem. Nyakamba is beköszönt. Megfordultam. Szórakoztass mást. Vére begördült a tuja. Jobb eszköz ez, mint a Metró szerelvény. Áttekinthetőbb. A körúton sikló sárga gyíkban naponta ellesek olyan pillanatot, amiből történetet kerekíthetek magam szórakoztatására. Játszhatok a szavakkal. Fűzőm őket, akár egy nagyi a kelim mintázásakor. Fantáziám ilyenkor hossz...
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.