Novella, próza 2020
Sebvestyén József: Ember mese [ÚJ]
Hol volt, hol nem volt.. volt a világon, egy ember. Annak az embernek volt egy tarisznyája, azt megtömte maradék jósággal, reménnyel és jóakarattal. Azzal elindult megtalálni azt a gyógyírt ami nélkül csak tovább tátong benne, az a nagy üresség. Ment mendegélt az ember hetedhét határon túl, egész addig míg eljutott egy sivatagig. Ott leült a homokba, majd nézett balra, nézett jobbra. Addig ült ott, hogy a forró sivatagi szél egész megperzselte arcát, de a gyógyírt nem találta. Megsa...

Szedő Tibor: Végső búcsú édesanyámtól [ÚJ]
2002-öt írtunk, amikor lelke angyalként eltávozott. Elszállt, ahol egy fájdalommentes élet várta, a Mennyország már nyitotta neki kapuját. Könny-gyöngyök gördültek szemem sarkába. Vigasztalhatatlan voltam, arcomat két tenyerembe temettem. Emlékképek cikáztak fejemben, gyász elsorvadt virága költözött szívembe. Közöny árnya borította be megárvult lényem. A külvilág megszűnt létezni körülöttem, csupán vegetáltam, boldogságom kútja végleg kiapadt. A szomorúság helyét a bánat foglalta el. Édes...

Permay Zsuzsa: Csepp, eső, csepp [ÚJ]
Csepp... csepp... csepp. Egész nap esett. A szürke felhők tornyosultak az égen, és nem akarództak megmutatni a mögöttük megbúvó napot, mintha óvnák őt valamitől. Vajon mitől? Ezen tűnődött Olívia, ahogy az ablakpárkányra könyökölve bámulta az esőt. Tulajdonképp szerette, amikor az esőcseppek legördültek az ablaküvegen, olyankor mindig elmerengett az életről, és különféle filozofikus kérdések foglalkoztatták. Például miért él, mi az élet értelme, mi vár rá odaát... Annyira szeretett volna hinni abba...

Ledniczky Éva: Mesél a vén cigány [ÚJ]
Nyíló hóvirágok és egyre hosszabbodó nappalok köszöntötték az öreg Pistát Karvalyfalvi otthonában, ahova bő egy hete nem csak ő maga költözött vissza, hanem néhány ló is társául szegődött, hogy a Pest megyei határvidéken kezdjenek közösen egy új életet. Világszépe, a 17 éves beszédes szemű, sárga angol telivér kanca, csontsoványan, szívfacsaró bordasorok látványával, kiálló csípőcsontokkal, fekélyesedő sebekkel kísérte gyalogosan sötétképű gazdáját a szomszéd faluból új otthonába. A megmunkált földsávok k...

Hegedüs Mónika: Többé nem. [ÚJ]
"Hétfő reggel volt pont ugyanolyan mint az összes többi hétfő. Egyetlenegy dologban mégis különbözött a többi napatól, az érzés, hogy valami megváltozott. Sandra ugyanúgy kelt fel mint mindig, de belül érezte ez a nap más lesz. Az a fajta lány volt aki hitt a megérzéseiben. Beletúrt szőke göndör fürtjeibe s elindult a fürdőszoba felé. Legyen ahogy lennie kell gondolta magában. Pár perc múlva már az autójában ült indulásra készen. Bekapcsolt valami halk...

Futó Eri: A viszkis Doktor [ÚJ]
A SZÉK HÁTTÁMLÁJÁNAK ALABÁSTROMFEHÉR kárpitját ősz hajszálak tarkították, amikből sajnos a hosszú évek szinte az összes színt kicsavarták. Két hajszál között bekukucskált kismilliónyi mosolygós arcú napsugár, kivételesen a problémák mögött az ég épp vígan kivörösödött. A Doktor tekintete mindezt a tükörből fürgén követte, ahogy egy ötvenegy éves Glenglassaugh segítségével lelkét öblögette. Székében hátradőlt, nagyot pislantott, ahogy világkárunkba bepillantott. Fürgébben cikáztak gondolat...

Bata Éva: A fal [ÚJ]
A házvezetőnő magában morogva nyitotta ki az ultramodern ajtót. Mindig veszkődött ezzel a kártyás belépővel, meg a biztonsági kódokkal. Dehát az úr annyira félti a lakását meg az értékeit. Valóban sok érték volt a lakásban. Az úr pedig jól fizetett. De még ha nem is fizetett volna.. Olyan fess legény.. Amikor hozzá jön takarítani mindig kirúzsozza ajkait. Persze észre sem veszi őt, a városban minden lányt megkaphat. Szép hosszúcombú hosszúhajú lányok. Persze főzni egyik se tud! Bezzeg az ő sültje után meg...

Tasev Norbert: Egy régi tanítvány levele [ÚJ]
Kedves Jó Professzor Úr! Bocsássa meg kérésemet, amiért annyi hosszú éve már alig találkozhattunk egymással. Az utóbbi egy-két évtized egyszerre volt rizikós, megterhelő, és agyonidegeskedő, mely sebezhető szervezetem szinte maradék ellenállását, teherbíró képességét is majdnem teljesen felőrölte. Pedig jobb szerettem volna egy irodában beszélgetni Önnel. Nyugodt, és harmonikus körülmények között, semmint egy személytelen levélen keresztül vallani legféltettebb érzésemről. Utolsó t...

Ágoston Tibor: Veszélyes fordulat.... [ÚJ]
Hajdanában, volt egy éjjeli szórakozóhely a belvárosban, amit Zulu nak hívtak... Zulu nyitva volt hajnal két óráig, vendégei, jómódú üzlet emberek, szinészek, mindazok kiknek az éjjel volt az életük. Régebben volt ott komoly zenekar amit idők múltával megszüntettek és zongora váltotta fel a táncot kedvelőket. A zongorista neve Konrád, ki mestere volt a billentyűknek, negyvenöt évével népszerűségnek örvendet, mindenki tudta, hogy nőtlen. Ő volt aki fel akarta újítani a hangula...

Szabó Jolán: Méhkirálynő [ÚJ]
Züm-züm… Napok óta fülembe cseng a méhek zümmögő kórusa, mintha talpig védőszerelésbe öltözve pöttöm gyerekként ismét nagyapának segédkeznék a mézpergetésben, csupán az arcomon lévő maszktól könnyebb a lélegzetvételem. Miért nem jön értem nagyanyám? Kimenekíthetne e nem veszélytelen tevékenység alól. Ám, ha nincs méz, nem tud nekem nagy kerek, fahéjillatú mézest sütni, közepén fél szem dióval, amit nagyon szeretek. Uzsonnára egy findzsa forró tejet is kapok hozzá. Zzzzzzzz...

Winczheim Tibor: A KÖNYVTÁR [ÚJ]
– Pálinkás szép jó reggelt Tiborkám! Merre jártál tegnap, hogy egész nap nem láttalak? – Üdvözöllek Bélám! Elvoltam a fiam diplomaosztóján. – Uram Isten! Hogy rohan az idő! Nemrég még a tóban tanítottam őt úszni, ma meg egy érett férfi lett. De mondd csak! Milyen helyen tanult? – Nekem nagyon tetszett az egyetem. Gyönyörű, nagy parkban kényelmes, minden komforttal ellátott kollégium, hatalmas, nagy előadó-termek, igazán nem érheti szó a há-zuk táját. De neke...

Ledniczky Éva: A váckertesi halálkapu [ÚJ]
A Gödöllői-dombság rutinszerűen összemosódó változatos természeti képe és egy pályaszéli egerészölyv párhuzamos röpte kísérte a 21 éves Zita utazását a Pesti síkság egy felfedezésre váró szegletébe, mikor négykerekű szerelmével az M3-as autópálya kivezető szakaszán haladt nem ismret célja felé. Szerette megpihentetni a szemét a végtelenbe futó párhuzamos felfestéseken, és a jobb lábát ennek a hátsókerekes aszfaltszaggatónak a gáz pedálján, mikor igyekezett emlékezni rá, hogy ne repüljön gyorsabban, mint a...

Hornyák Jánosné: Egy fácska bánata [ÚJ]
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos szép erdő. Fái békességben éltek egymás mellett, mint egy nagy család. Minden nap boldogan beszélgettek, susogtak egymással. Történt egy reggel, hogy favágók lepték el a kedves fák birodalmát. Hirtelen nagy kopogás, csattogás támadt. Szívszorító érzés uralkodott. Sorra dőltek el a fák a földre. Utoljára még mindegyik mondott egy-egy biztató mondatot szomszédjának. - Ugye, még találkozunk egy \"másik\" erdőben?! Egy, csak egy fa mar...

Horák Andrea Kankalin: Szárnyak [ÚJ]
Szárnyakat ragasztasz. Olyan szárnyakat, amelyekkel úgy repülhetek, hogy biztonságban érzem magam. Gondoskodsz arról, hogy véletlenül se essek Ikarosz hibájába. Ezermester vagy. A mai világban szinte lehetetlen hasonlóhoz jutni, de nekem megadatott. Mégiscsak szerencsés vagyok? Óvatosan kibontom gyenge szárnyaim, úszom a talaj fölött. Nem vágyom túl magasra, csak bátortalanul, széttárt karokkal, csendes mosollyal hasítom a levegőeget. Hatalmas belégzés... tüdőtágító sóhaj... lent hagyok mind...

Hodos Éva: Jeromos, a medve [ÚJ]
Jeromos, a medve, barlangjában az igazak álmát aludta. Álmában egy erdei málnabokorról szedegette a piros gyümölcsöket, mikor valaki megcibálta bozontos fülét: - Ébredj! - hallotta a vékony hangot, s hogy nyomatékot adjon szavának, még egyszer megrángatta a hang gazdája a mackó fület. Igazából nem volt ez rángatás. Szelli a denevér próbálta felébreszteni barátját. Jól megfértek itt a barlangban egymás mellett. Szelli családjával a mennyezeten lakott, Jeromos lenn a földön. Az ébresztgetésre ...

Bucsi Mariann: Házassági évforduló [ÚJ]
A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte. - Igazán finom ez a leves, kedvesem - mondta a férje. Összerezzent. Tekintetét a tányérra ejtette és halkan felelt: - Köszönöm. - És szép a teríték, meghitt a gyertya - folytatta a férje - látszik, hogy sokat fáradtál vele - Újabb adag leves...

Tasev Norbert: Kizökentett életek [ÚJ]
Egy kis idő múltán már minden idegesítette, és úgy gondolta ellene dolgozik. A zakó szabása. A hófehér, és makulátlanul patyolat tiszta inge gallérja, mely mindig is valami hanyag, lusta, és egyszersmind könnyed eleganciát sugározott. Ha elárulta, és leleplezte volna magát egy-egy romantikusabb jellegű randi alkalmával, miszerint: sem a márkás öltöny, sem pedig az összes kiegészítő, melyeket visel nem is az ővé, hanem egy jutányos, és megfizethető árakkal manipuláló kölcsönző kellékei - több, mint valószí...