Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Novella, próza 2020
Nagy Ágnes: Orbán doktornő injekciója
Idén, mikor bekaptam az influenza elleni oltást, utána lelkiismeret-furdalásom lett. -Csak 40 injekció van -csengtek fülembe Orbán Elza doktornő szavai. Hogy siettem, tülekedtem, hogy hétfőn délelőtt ott legyek a rendelőben, le ne maradjak az oltásról! Aki később jön, annak már nem jut. Ilyen az ember, gondoltam, karddal vág a maga érdekében. Most elvettem tán valami nagyon beteg elől, időstől, rokkanttól a betegségmegnemkapás lehetőségét. Valakinek nem fog jutni, aki jön, szám...

dr Ónody Magdolna: Budapesti este
Nem gyerekkorban szövődött, mindent elfogadó barátság alakult ki köztünk, már dolgozó felnőtt korunkban ismertük meg egymást. Sokat nem is tudhattunk egymásról, de elegendőnek tűnt a mindennapi, felületes megítélés is számunkra. Csak mikor egyedül maradt Ági, akkoriban gondolt arra, talán jó volna egyszer hosszabban beszélgetni is. Nem látszott könnyű dolognak, mivel ő rég Budára költözött, én pedig nem nagyon szántam rá magamat az utazásra. Egy nyáron mégis úgy éreztem, el kellene mé...

Filó Margit: Húsz év és négy gyermek sorsa negyvenöt percben!
Az asszony ült a bírósági épület folyosóján a padon és összesített papírjait nézte át, hogy ha belekérdez a bíró, akkor tudja hol keresse az adott témára a válaszát. Eléggé izgult, így muszáj volt saját magának jegyzetet készítenie, miről akar beszélni. Gyakorlatilag védőbeszédet kellett kreálnia önmagának., pedig soha életében nem járt olyan tárgyaláson, ahol azt kellett bizonyítania, hogy nem hazudik és jogos a gyereke apjától követelt tartásdíj felemelése. Remélte, hogy minden font...

Koncz Rózsa: Hova lett a sok virág? Virágvasárnap.
Közelednek az ünnepek, nagyon szerettem és vártam a virágvasárnapot. Ünnepeltük Jézus bevonulását Jeruzsálembe, ahol pálmalevelet szentelt, hogy megvédje minden rossztól az embereket, állatokat, növényeket. Azon a napon nálunk barkát szentelnek. A népi hiedelem szerint elűzi a rosszat és csakis jót hoz. Sokan földjeik végébe szúrták le a felszentelt barkát, a jó termés érdekében. Aztán otthon az eresz alá dugták, hogy megvédje a ház lakóit mindenféle rossztól. Kislányként, nagyon sz...

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Fürdőzés
A betűvetést, olvasást, számolást kicsiny falum dombtetején álló kétosztályos iskola vályogépületében sajátítottam el. Egyik osztályban a magyar gyerekek tanultak osztott kis iskolában 1-4 évfolyamig, ahol Géza tanító bácsi tanított bennünket, a másik osztályban szlovákul tanultak ugyanúgy a ruszin (rutén) származású gyermekek, akiket Gizike tanító néni, Géza bácsi neje tanított. Szünetekben kifutottunk a tornácra, és ott játszadoztunk, vagy az udvaron fogócskáztunk. Tél beálltával nehezen ...

Tasev Norbert: Egy nap margójára
\"Ma! - motyogta magában a fiatalember. Ma legkésőbb délután, mert aztán az éjszaka kapui gyorsan, és könyörtelen bezáródnak!\" Kora hajnal volt még, mikor megmagyarázhatatlan, és egyszersmind ünnepélyes áhítat töltötte el a szívét. Sárga villamosok csilingeltek meglehetősen türelmetlenül, és agresszíven, miközben megpróbált átkelni a - látszólag -, agyonzsúfolt tömegközlekedési dugóban a város egyik feléről a másikra. Mert mennyire megváltozik egy-egy városrész, és a benne élő emberek kisebb társadalmi c...

T. Tamás Ferenc: Sírhant
Csak állok és könnyezem. Egy oly\' ismerős, ám mégis ismeretlen miatt. Nem tudom miért, de könnyezem. 1925-ben megszületett egy Dél-Nyugat magyarországi, határmenti kis faluban nagyanyám, Terike. Apjának ő már sokadik gyereke volt. Talán az utolsó. Fiút akart, hogy majd felnőve segítsen a nadrágszíjnyi parcellában, de Terike sajnos lány lett. Nagy szegénységben felcserepedett, aztán apja megállapodott egy másik szegényemberrel és gyerekeiket összeadták. 1943-ben volt a lakodalom, de a nagy ...

Rajnai Rotter Csaba: Csongor (regény részlet) 3. rész
Számomra az általános iskola felső tagozata úgy telt el, mint egy nagyszerű kaland. Hetente kétszer jártam edzésre, vasárnap templomba, a hét többi napján pedig a haverokkal jártuk a közeli fenyves erdőt, meg a szántóföldeket. Már ebben az időben észrevettem, hogy különösen vonzódom a fegyverek iránt. Talán édesapám meséi oltották belém a puska iránti szeretet. Ő valaha vadászott, amikor még főjegyzőként dolgozott, de a háború után persze nem kapott vadászengedélyt. Legjobb barátom szintén megszállott feg...

ms: Pillanatkép
ALDI. A barátommal vagyok. Tele a troli, megyünk a pénztárhoz. Két nyitott pénztár, két sor. A másik sorban, szemben, egy kora középkorú nő, jó külsejű, normál alkat. Néz. Engem. Majd a barátomat. Most veszem észre, hogy szemeznek. A nő csak felmért, hogy ki van a pasassal, aki őt bámulja. Aztán mórikálja magát, tetszik neki a pasas. Barátom kihívóan bámulja a szemüvege fölött. Ha nem lennék ott, talán utána eredne. A nő fizet, barátom még rakodik. Távozóban a nő újabb vizsgálódó pillantást vet rám, mint...

Plesovszki Hajnalka: A VASÁRNAPI FÉRFI II. SZAKÍTÁS
Szakítás... Megtörtént már máskor, mással is. Fáj? Igen, mindig fáj. És hogy mi marad utána? Kérdések, amiket nem érdemes föltenni, mégis mindig feltesszük őket, és válaszok, amik félig sem fedik a valóságot. Miért ért véget? Azt mondják, minden kezdetben ott van a vég - legföljebb nem jutunk el odáig. Hát mi eljutottunk, az elejétől a befejezésig. Mikor, hol, hogyan találkoztunk? Már nem számít, csak hogy egy idő után annak láttalak, amiknek akartalak, és amire te is vágytál...

Hornyák Jánosné: Március első vasárnapja
Március első vasárnapja, nagymamák napja. Magyarországon május első vasárnapján, Anyák napján köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat. Kevesen tudják azonban, hogy a Nagymamáknak külön is van ünnepük, ez március első vasárnapja. A nagymama - unoka kapcsolat mindig különös, bensőséges. Az unoka szívében különleges helyet foglal el a nagymama. A mama, amit nem tudott talán megadni gyermekeinek, azt 100-szorosan pótolja az unokája felé. Talán ezért is van nekik az évben külön egy vasárnap, amikor rájuk emléke...

Hegedüs Mónika: A szar
Hazaérvén a munkából, ami kb. este 11 körül volt, ismét elkapott a dührohamom. Némi indulatkezelési problémával küszködöm, így 20 év pincérkedés után, ami valljuk be nem is csoda. Hosszú éveken keresztül az állandó vigyort kellett eljátszanom. Azt olvastam valahol, hogy az írás az jó terápia. Rendben, gondoltam inkább mint egy pszichiáter elvégre is nem bolond vagyok csak kib...ttul dühös! Laptop felcsap, ír mindent kíír!! Gyerünk adj ki mindent magadból!! ...

Ágoston Tibor: Római part....
Valamikor régen, az Árpádhídtól kezdve a Duna bal oldalán húzódott végig a Római part, ami sokaknak volt a legszebb nyári idő töltése. Fiatalabb koromban cserkész voltam (Vizicserkész), tevékenységünk többnyire a Dunán zajlott le. Sok hosszú túrát rendeztünk. Sajnálatunkra háború volt, amit éreztünk de próbáltuk a legjobbakat kihozni magunkból ,tanítani a fiatalabbakat a keresztény cserkész életre. MIkor a háborúnak vége lett, minden hasonló alakulat szervezet felbomlott és a szocial...

Hodos Éva: Azok a szemek...
A kocsmában a mennyezetről lógó lámpák körül füst tekereg. Emberi izzadtság- és alkohol szag terjeng. Csörömpölnek a poharak, s a hangok duruzsolását időnként félbe szakítja egy mély, zengő hang. A hanghoz egy vállas, piros arcú legény tartozik. Miska az, a helyi kovács fia. Erejével apró gyermekkora óta bírja a többiek tiszteletét, de a falu lányai sem maradnak közömbösek iránta, ha sötét szemeibe néznek. Egy kívülállónak, talán megfogalmazódhat a fejében, vajon kinek a genetikáját örökölte, hisze...

Tasev Norbert: Kultúr-bábok
Egy meglehetősen kedvetlen, borús Vasárnap délután magamra maradva csupa idegen között, hitetlenül, és önmagamba fordulva a Hadik Irodalmi szalon járata mellett ácsorogtam. Pufók, és hájas testemet meleg, pufajkaszerű kabát védte, és nagyobb méretű sál burkolta be nagy, elipiszisalakú, búsa fejemet, mintha a bacilusokat, vagy a limfociták támadása ellen kellene kiügyeskednem valamiféle ütőképesnek aligha mondható, silány, és túlzottan egyszerű védelmet. Odabent és a tágasnak mondott egykori Humani...

Szedő Tibor: EGY REMÉNYTELENÜL INDULÓ KITELJESEDŐ ÉLET
1979. október 22-én születtem Óbudán. A biológiai szüleimnek nem volt szükségük rám, ezért nevelőotthonba kerültem, és szeretet nélküli környezetben kezdődött az életem. Míg aztán egy nap Éva és Miklós eljöttek értem, és ők lettek a szüleim. Teltek a napok, hetek, hónapok. Lassan megismertem befogadó családom további tagjait is. Édesapám mérnök volt. Bölcs, józan, mindig következetes ember, akinek a családban és munkahelyén is adtak a véleményére, szavára. Édesanyám a Környezetvédelmi Minisztériumban dolg...

Ledniczky Éva: Az egyheted szürke vezér tanítása
A végelátható síkságok és a zavartalanul lovagolható rétek, mezők, szántók és földutak gyűrűjében heverészett időtlenül a Pest megyei Karvalyfalva. Ugyanúgy változtak fölötte a napszakok, és az évszakok is, mint bárhol máshol az országban, ahol patás jószágok színesítették az emberek mindennapjait. Lónyerítés köszöntötte a friss, korai, harmatszagú reggeleket, és a sötétségbe bukó vöröses árnyak forgatagában leköszönő napsugarak hasonló istenhozzáddal búcsúztatták a napot. Zita párhuzamos életét élve a vé...