Pályázati novella, próza
Bige Szabolcs Csaba: Tükröződés
\"Ember-e az ember?\" (Baranyi József) A néni csak ült a fotelben, lábait, a dagadt lábait felrakta egy kisszékre. Csöndben ült, igyekezett senkit sem zavarni. (Hogy az milyen idegesítő, hogy nem szól senkihez egy szót sem!) Néha kötött valamit kattogó kötőtűivel. Sálat, vagy kicsike réklit valamelyik dédunokájának. (Kinek kell ilyen ódivatú holmi? A Kati is Bécsből hozatott gyermekholmikat az unokájának. Az igen! Az valami!) Máskor meg azo...

Fekete Ferencné dr.: Egy kis huncutság
A szemészet folyosóján várom, hogy a pupillatágító cseppeknek meglegyen a hatása. A rendelőben találkoztam egy tíz év körüli kislánnyal, akinek árpa nőtt az egyik szemén. Felderengett az emlékezetemben, hogy hasonló problémával én is voltam szemorvosnál. Kislánykoromban a kisebb sérüléseimet a nagymamám ügyesen meggyógyította az otthonról hozott praktikákkal, de a szemem világát annyira féltette, hogy inkább orvoshoz vitt. A meglett korú doktor úr kenőcsöt írt fel. Végül az arcomat megpaskolta, maj...

Fleiszig Rózsa: DÉLUTÁNI MERENGÉS
DÉLUTÁNI MERENGÉS /Ki vagyok én?/ MINDENBEN... Mindenben téged kereslek, A föld is csak teérted forog Nékem már nem dalol pacsirta Kihunynak csillagok... /részlet/ Ezt a verset nagyon fiatalon írtam, amikor elment, itt hagyott az, akit életemnél is jobban szerettem - azaz, akkor még azt hittem, ENNÉL NEM LEHET NAGYOBB ÉRZÉS! - de ez csak csalóka ámítása volt énemnek. Jött újabb, szép tavasz, és megismertem az igazi, sírig tartó sze...

Futó Eri: Halálosan boldog születésnap
HAJNALI KETTŐKOR KERESEK VALAMIT az égen, és rájövök, hogy túl sok béna vers kezdődik ilyenféleképpen. Hajnali háromkor valahol az erdő mélyén huhog egy bagoly, miközben az avar alatt életre kel egy hangaboly. Hajnali négykor előttem a főút, egy idegen térdel lerobbant kocsija mellett, kezében egy emelőrúd. Hajnali ötkor keresek valami újat a szobám falainak repedései között, mert már minden csillagot megismertem a fejem fölött. Hajnali hatkor egy régi luf...

Kacsó Krisztina: Nem építhetek határt közéd és magam közé
Lányomhoz Érzem az illatod. Már úgy vártalak! Az idő homogén masszává olvad egybe, nem tudom, mióta fekszem itt. Mozdulni sem bírok. Minden olyan távoli. Az élet. Az egykoron fontos dolgok. Még te is. Kinyitnám a szemem, de nem bírom. Szemhéjamat betonsúlyúnak érzem. Hosszú pilláim csiklandozzák a szemem alatti pergamen vékonyságú bőrömet, de nem tudom megvakarni. A kezem, mint két betonoszlop. Képtelen vagyok megmozdítani. Valahonnan messziről hallom a test...

Kothenc Mária: Társasutazás, avagy piatúra
Mindenkiben rejtőzik egy kisördög. Sokszor elgondolkodom azon, mi hívja elő belőlem. Két társasutazás óta biztosan tudom, hogy az indulatok. Azok, amelyekre cseppet se lehetek büszke. Akkor se, ha jogosnak érzem. Amíg egy bársonyos piros bőrű, selymes fekete szőrű már-már szerethető lényként jön elő, addig nincs nagy baj. Ha a bőre pikkelyessé válik és elveszíti élénk színét, üstöke bök, amikor hozzáérsz, akkor olyan indulatok feszülnek benned, amelyeket ki kell adnod magadból. Ha látod a kis fickót, jobb...

Müller Márta: Az illemszabályok
Dóra kamaszkorában maradt árván. Egy évvel az érettségije előtt autóbalesetben vesztette el a szüleit. Egy gyermektelen házaspár, egy távoli nagynénje és annak férje lettek a kinevezett gyámjai, a szülei vagyonát meg zárolták a számára a nagykorúságáig. A fájdalom mellett sokféle változást jelentett ez a számára. A nagynénijét és a nagybácsiját nem szerette, rideg, túlzottan rendszerető légkör náluk, mindig éles ellentétben állt az otthoni liberális rendetlenséggel. Nemcsak a lakás külsejére vonatk...

Radmila Markovic: Vitatkozok
Hajnal hét órakor arra ébredek, sipítozik az ágyam, kihasítaná a dobhártyámat, ha nem lenne a fülemben még egy fülem, a harmadik. - Mit ordibálsz nekem hajnalok hajnalán? Hagyj engem aludni! - Ilyen lusta, álomszuszi, hogy lehet valaki? - Te csak hallgass! Az a dolgod, hogy az ember kényelmesen elhelyezkedjen rajtad, ide-oda forogva előtte, majd amikor a gerince azt súgja: így most nem bántalak, a lábak is elkezdenek lelappadni, mert, élhetetlenségükben tele szippantották maguka...

Rudolf Zsuzsanna: Szonja konyhája
- Nézd, itt a közelünkben van egy német hölgy, aki thai főző tanfolyamokat tart turistáknak! -mutatott rá Christine egy neves turisztikai folyóirat bekeretezett cikkére. -Biztosan jó, ha még az újságba is bekerült-csillogott Christine szeme. - Megpróbálkozhatnánk, nem igaz? - De igen... még meglátjuk - feleltem. Thaiföldi utazásunkhoz készültünk és én még nem voltam igazán ráhangolva. Az még olyan messze van, három hónap, még annyi minden történhet. Most fáradt vagyok és nekem most vacsorát ...

Tarné Fiser Ildikó: A Takaró
A sok, egyformának tűnő nap egyikén, mikor épp csodálatos gyermekeim kevésbé csodás szobáiban próbáltam némi rendet varázsolni, s közben végiggondolni az aznap még rám váró feladatok sokaságát, valami megzavart. A telefon volt. Éles csengőhangja ugyanazt a dallamot ismételte újra, meg újra, meg újra. Az elszórt cukorpapírok, üdítős palackok között szlalomozva, a ruhakupacokat átugorva futni kezdtem, végig a folyosón, keresztül a nappalin, míg végre odaértem. Már éppen nyúltam a még mindig idegesítően hang...

Tóth Györgyné: Mindenszentek
A halottak napja közeledtével, eszembe jut egy kép, ami nekem az ünnepet jelentette. Kislány voltam, anyámmal mentünk a városi temetőbe, fiatalan elhunyt nagynéném sírján elhelyezzük a kegyelet virágait és pár szál viaszgyertyát elégessünk. Ahogy közeledtünk a temetőhöz, már messziről éreztük a sült gesztenye illatát, és a hozzátársuló lassan kavargó fanyar füstöt a levegőben. Közelebb érve láttuk a kis vaskályhát a mellette üldögélő nénikét, aki ennek az őszi finomság sütésének me...

Vad Éva: A konnektor
A laptopot felcsapva, a google-ba beírva 1.880.000 találatot kapunk arra a szóra, hogy konnektor. Van ott minden, kapcsolási rajzok, műszaki leírások, webáruházak és cikkek töménytelen mennyiségben az aktuális designokról. A Wikipédiáról azt is megtudhatjuk, hogy a nyelvészetben használt fogalomként nincs általánosan elfogadott meghatározása, és egységes elnevezése sincs annak, mit is értenek a konnektor szó alatt. Amit viszont a szak-, és világirodalomban sem találunk, az nem más, mint a történel...

Koncz Rózsa: Koponyaműtétem története
Nem tudtam beszélni betegségemről, hosszú évek kellettek ahhoz, hogy idáig eljussak és leírjam. Hazafelé mentem, szédelegtem. Gondoltam, leesett a vérnyomásom, vagy elfelejtettem délben ebédelni, attól is lehet a szédelgés. Nem vettem komolyan, nem is figyeltem magamra addig, amíg másnap vezetés közben fel nem mentem a járdára, pillanatnyi rosszul létem miatt. Szerencsém az volt, hogy a járdán kevesen voltak. Nem sérült meg senki. Elsötétedett előttem a világ, ami másodpercekig tart...

Rónai Katalin: A tükör mögött most Ön jön
Áll a tükörrel szemben, meztelen, nézi a tükörben látható testet, amely az ő összesűrűsödött energia-szőttese, nézi a visszaverődő délutáni napsütésben saját magát. Nos, ő egy Nő, a teremtés egyik csodája. Ott áll, és azonosulni próbál a tükörben látható testtel. Játszik, behunyja a szemét, lát egy csodásan vibráló képet, önmagát. Amikor, pedig kinyitja, újra ott van a kissé már idősödő test, minden anomáliájával. Újra behunyja, erősen szorítja, most, a homloka mögött egy vibráló gy...

Siposné Marica: Hittel gyógyulni
Nem ismertem, keresztmamáméknál találkoztam vele először. Furcsa érzésem támadt vele kapcsolatban. Nem volt kedves, gondterheltnek látszott. Nem beszélgettünk, csak általános dolgokról esett szó. Valamikor jó állása volt, műtős asszisztensként dolgozott, megbecsült munkaerő volt. Férje kérésére hagyta ott biztos állását, hogy az ő kertészetében dolgozzon. Kertészetben dolgozni egy agresszív, erőszakos ember mellett? Borzasztó! Bővítették a vállalkozást, hatalmas házat építette...

Lajosháziné Szohner Gabriella: Hajnalpírban
-Ébredj kicsim! - szólsz szinte súgva. Fejem búbjáig húzom a takarót. Nem kelek. Fáradt vagyok, és álmos. Pilláimon ólomsúlyokat érzek, nem bírom nyitni a szemem. Fáj a fejem, és pillanatnyilag azt sem bánom, hogy nem érzem az ablakon beáramló friss levegőt. Hallgatom a neszezést. Víz csorog a csapon, kanál hangja egy pohárban, kávét kutyulsz. Keverőset. Mint mindig, ha nem vagyunk otthon. Aztán kést fogsz. Zsemlét kensz, készülsz a mai élményekre. Szendvicset készítesz nekem. ...