Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.10.22. 00:16
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.10.21. 22:47
Jó éjt mindenkinek! Smile Határidős feladataim miatt egy ideig a megszokottnál is ritkábban leszek, hiányoztok. Sad

2017.10.21. 17:04
Szép hétvégét és ünnepet.Minfenkine
k gratulálok! Smile In Love Rose

2017.10.21. 16:56
Kellemes délutánt kivánok Mindenkinek ! Smile

2017.10.21. 13:56
Kedves Vadvirág !Nem tudom milyen képről vagy képekről írsz a HSZ-odban, mert én a videón kívül egyetlen képet sem találtam sehol,,,, Kérle... Bővebben

2017.10.21. 13:51
Kedves Társaim ! Kétnapig nem leszek, mert otthonomban tartózkodom - ezért sem írok most HSZ-okat, meg itt bent 56-os és születésnapi ünnep... Bővebben

2017.10.21. 13:21
Kedves Holnap Magazin Alkotói , Írói, Olvasói ! Köszönöm szépen , hogy olvastok, értékes válaszokat hagytok minden esetben a számomra ! Kelleme... Bővebben

2017.10.21. 12:23
Gratulálok a verselő vers nyerteseinek! Smile

2017.10.21. 11:16
Szeretettel gratulálok a Verselő vers nyerteseinek. F.egri Rózsa

2017.10.21. 10:50
Gratulálok a verselő vers nyerteseinek! Várjuk további verseiteket! Rose Szeretettel, Etel

Archívum
Felhasználók
Pályázati novella, próza
Bige Szabolcs Csaba: Lukács és a torony
Lukács szülői háza ott állott egy sorban az iskolával, s a templommal, valahol a falu közepe táján, a nagy hegyek lábánál. A takaros, gerendákból épített, de kívül-belül bevakolt tágas épület, lehet még ma is áll. Rendesen megépítették azt! Lukács kora hajnalon lépett ki a kapun, s indult völgynek le a patak mentén. Nem nézett vissza, de ahogy kikanyarodott az út a házak közül, leült egy nagy bolovánkőre. Szemeit a piros tetős házak fölé emelkedő templomtoronyra függesztette. - Te torony, ...

Magdus Melinda: A bankett
Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli ekkorra már kezdett kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan kerülhetne ki innen mihamarabb. Hosszú és fáradságos volt az a négy év, amit a középiskolában eltöltött, meg kellett ünnepelni a végét. Úgy érezte ideje lesz kifújni a gőzt, ami az évek alatt bennrekedt. Os...

Müller Márta: Egy boldog sziget
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziget. Egy boldog sziget. Mitől boldog egy sziget? Talán attól, ha ő is, és valamennyi lakója is boldog, boldogok a növények, a fák, az állatok és az emberek. Boldogok, mert nem ismernek háborút, nem ismernek pusztítást, békében élnek a környezetükkel és önmagukkal. Lehet, hogy úgy is nevezték őket, hogy a boldogok szigete, de ma már ebben nem lehetünk biztosak, olyan régesrégen volt. A sziget lakói boldogok voltak. Miért voltak boldogok a lakói? Mert békébe...

Nagygyörgy Erzsébet: Deja vu
2016. ősze volt... A lány Maupassant-t olvasott, ez került a keze ügyébe, anyja fiókjában találta... hmm, talán leköti a figyelmemet - gondolta. Sétálni indult, pedig szeles napnak ígérkezett ez a mai. Sebaj, szvettere majd megvédi és a történet heve... Az ifjú a kalapját megfogta, mert egy hirtelen szélroham alákapott. Veszélyben a méltósága, ha netán giccses módon leverné róla az anyatermészet. Kihúzta ismételten magát és elindult a platánsoron, alig jártak erre emberek, csak a meré...

Tiszai P. Imre: Kurva vagyok /monodráma/
Szereplő: Kyri /hangok: István a férje, Szabina a lánya, Edit a barátnője, Zoltán a főnöke/ /Kyri negyvenhét éves nő, egy multinacinális cég magyarországi középvezetője, diplomás, férjezett, egy lány anyja. Lánya már élettársával él. Kyri jó anyagi körülmények között él férjével, aki ugyanannál a cégnél felsővezető ahol Kyri dolgozik./ Szinpad: jólétről árulkodó családi ház amerikai-konyhás nappalija, nagy, kertre néző ablakkal, ajtókkal az előszobára, fürdőszo...

Urmánczi Margit: Sodrásban
Mondják,hogy a szerelemnek nincs kezdete és nincs vége,hogy örökkön-örökké Péntek délután van,máskor örülnék ennek,most megrémít a tudat,hogy két egész napig együtt kell lennem önmagammal és a gondjaimmal.Munkából jövet leszállok a buszról, messze attól,ahol kellene,úgy döntök gyalogolni fogok,mert jobban tudok gondolkodni séta közben,Mégsem tudok,fájnak a gondolatok,a mellkasomban fájnak,-nem a fejemben kellene lenniük?-lehet,hogy a szívinfarktus jelez. Bemegyek ebbe a kocsmába,itt balra,ny...

Apáti Kovács Béla: Mindent látó macska
Valamikor réges-régen egy faluban élt egy gonosz ember. Egy hatalmas házban lakott a falu közepén. Annyi pénze volt, mint a pelyva vagy talán még annál is több. Hiába volt a nagy gazdagság, amikor állandóan még többet akart. Nem elégedett meg amennyije volt. Szünet nélkül azon gondolkodott, hogyan tudna pénzt szerezni. Ez még talán nem is lett volna baj, ha vagyonát nem gonoszsággal gyűjtötte volna össze. Akit csak tudott becsapott. Kihasználta az emberek jóhiszeműségét. Ezért ne...

Győri Nagy Attila: Horthy
Mari néninek kopogtattak a kapuján. Kicsit meglepődött, nem szokott látogatója lenni, a gyerekek külföldön élnek a saját családjukkal, ritkán jönnek haza, a szomszéd Julis pedig inkább bekiabál és az ablakot veri. Kicsoszogott, a kerítésen át meg is látta Imrét, a polgármestert. -Jó napot kívánok, polgármester úr! Mi járatban errefelé? -Szép jó napot Marika néni! Jó hírrel jöttem. -Hát, ha jóval, akkor csak fáradjon beljebb -invitálta be. Leültette a konyhaasztalhoz és kérdően ...

Laszczik Andrea: Fogd a kezem!
Élvezettel fordítom arcom a finom, meleg napsugarak felé. Szeretem, ezt a kora őszi időt. Mikor már langyosul, szelidül a nap heve, de még selymesen simogató. Gyerekeim velem örültek. Ordítva rohangáltak a kertben. Kényelmesen belebújtam a kis fészkembe, miközben teámat kortyolva arra gondoltam, milyen jó ez most így. Mekkora csoda, hogy élek. Ráadásul saját családom van! Sok évvel ezelőtt ez az érzés, ez a nyugalom oly elérhetetlen volt számomra, mint a Hold. Apám gyűlölt. His...

Nagy Vendel: a bohócorr
ÍGY ÍRTOK..... ÉN.... A múlt században, leírni is borzasztó, a hetvenes évek első éveiben kezdtem el írogatni, a magam, és fiókom számára, és a hosszú évek során rengeteg fiókban maradt, és megjelent írás látta meg a napvilágot elősször mártogatós, majd töltö, utánna golyóstollamból. Manapság már a számítógépen próbálom megváltani a világot, eléggé naívan, és a hatvan évemmel, illetve a negyven év irodalmárkodásommal még mindíg nemjutottam el odáig, hogy tanuljak belőle...

Saláth Barbara: ÚT FELFELÉ
Robi felült a fekhelyén. Hátracsúszott, a háta mögé igazította a párnáját, és a falnak dőlt. Egyenesen a Budai várra látott. Milyen szerencsés vagyok ‒ gondolta. A múlthéten még egy kényelmetlen, esőáztatta játszótéri padon éjszakázott, mára pedig befogadták ebbe a Duna parti zugba. ‒ Mihez lenne kedved? ‒ kérdezte. Mivel nem kapott választ, tekintetével Janit kereste. Jani, a hálótársa, eltűnt, ágyneműje gondosan összecsomagolva. A földön viszont, a fekhelyük mel...

Suba Patríciai: Üres lélek
Kis padlásszobámba készülődök az estére. Az arcom már hófehérre van festve. Miközben feketével kihúzom a szemem, reménykedek, hogy vidám emberekkel fogok találkozni. A lelkem tele van szomorúsággal és bánattal. Lassan, fáradt mozdulatokkal felhúzom csíkos ruhámat. Belenézek a tükörbe, üres tekintett pillant vissza rám. Ideje indulnom és már nyitom is az ajtót. Várakozásokkal telve lépek ki rajta. Az utcán tömeg van. Egy kislány szökdécsel előttem vidáman, mikor észreveszi utánzó m...

Szabó Jolán: Paplanka
Ez a hetedik évzáróm. Délelőtt tíz órakor kezdődött, mert azt mondta az osztályfőnök, hogy addigra csökken a hőség, ezért a szülők többsége eljön e jeles eseményre. Így mondta, szó szerint: a jeles eseményre. Jobban tennék a tanárok, ha a bizonyítványokba adnák a jeleseket! Mi ebben a jó, hogy a hatemeletes házak övezte betonozott iskolaudvaron álldogálunk a harminckét fokos hőségben? A téglalap alakú tér hosszabbik oldalán osztályonként kettes sorokban sorakozunk az osztályfőnökök ...

Bende Liza: A kordonokon túl
A harangzúgásban egymás szavát sem hallják a járókelők. A zebrán mindjárt átszaladhatnék a túloldali postára. Igazán nem bonyolult művelet. Mégis megtorpanok, mert úgy tudom ezt megtenni; ha aznap már harmadszor; megint belebotlom a csupasz kövön görnyedő hajléktalanba. Ugyanaz a középkorú, sovány ember, kötött sapkában. Évek óta, mintha a sok használattól gömbölyű kövön élne. Amikor szakad az eső, a templom küszöbére húzódik, hogy a lezúduló víz ne csapkodja erősen. Előfordul, hogy...

Czibere Péter: Enni, vagy nem enni
Már jó ideje gyakorolta. De tudta, érezte, hogy valamit még nem értett meg. Nagyot nyújtózott, majd felkelt az ágyból. Mély levegőt vett, és figyelte, ahogy a levegő beáramlik az orrán keresztül, kitölti tüdejét, majd újra kiáramlik onnan, finoman felmelegítve orrlyukait. Ekkor viszketést érzett a koponyája bal oldalán. Már-már reflexszerűen mozdult volna a keze, hogy megvakarja, de mozgás közben megállította, és szép lassan visszaengedte maga mellé. Aztán az érzésre koncentrált, a ...

Egervári József: Döntéskényszer
Ez a katyvasz természetesen a modern világ gyümölcse, kérem, nincs mit beszélni erről, csak hát az ember örök elégedetlen, jobb kell, több kell. Muriel Barbery írja A sündisznó eleganciája című könyvében, hogy „A szerelmet, a barátságot és a művészet szépségét leszámítva nemigen látok semmit, ami táplálhatná az emberi életet.” Én sem, bár kétségeim a szerelem és a barátság terén adódnak, mint amikor az áttetszően tiszta víz szennyes lé lesz, ihatatlan, élvezhetetlen, bár n...

Márffyné Horváth Henrietta: Föld alatt
Idegesítette az egymáshoz préselődő emberek szaga, érintése. Kínzó légszomjjal küzdött a tömött metrón. Az ablakon át kémlelte az elsurranó lámpákat a sötét alagútban. Aztán hirtelen minden fényárban úszott. A szerelvény lassított, az emberek még jobban egymáshoz szorultak. Lágy női hang figyelmeztette az utasokat az új állomásra:” Deák tér”. Túlélt még egy megállót anélkül, hogy összehányta volna magát. Fél siker, bár az ájulás környékezte. Szemei kétségbeesve pásztázták...