2017. Június 28.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.06.28. 21:04
Szép álmokat kivánok szeretettel ! Smile

2017.06.28. 18:41
Kívánok minden kedves holnaposnak kellemes estét, békés, nyugodt éjszakát! Vigyázzatok magatokra - amíg távol leszek! Szeretettel ölellek Bennet... Bővebben

2017.06.28. 18:35
Szép estét kívánok mindenkinek! Remélem mindenki jól van ebben a nagy melegben... Coffee cup Maria

2017.06.28. 17:22
Szép délutánt kívánok Mindenkinek! Rose

2017.06.28. 17:16
Köszönöm Józsi. Smile

2017.06.28. 15:16
Javítottam Erzsike.

2017.06.28. 13:09
Kefves Józsi a a Hivatlan vendég című versemnél a Cím is bele csúszott a versbe.Köszönöm,ha
kijavítod.

2017.06.28. 12:17
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.06.28. 08:13
Jó reggelt Smile Legyen szép a napunk,hűvös szobában !

2017.06.28. 00:09
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Online vendégek: 5

» Online tagok: 0

» Regisztráltak: 5,550
» Legújabb tag: Holdember

In Memoriam:
Laskodi Éles Ferenc
Lengyel Jolán
Niedermayer Anna
Orosz Dávid
Leonardovics
Varnusz Xavér
Szabó Ferenc
Pályázati novella, próza
Kondra Katalin: A Mammon hatalma
Matyi képén már rég nem volt bőr, ugyanis csak így tudott újra meg újra tükörbe nézni. Naponta kuncsorgott pofátlanul kölcsönért, pedig tudta nem fogja megadni. Miből adná? Fél éve nincs munkája, se pénze. Amit innen-onnan kapott, odaadta az asszonynak, az asszony a gyereknek. Végtére így is jól éltek. A család úgy hitte, hogy a deszkagyárból jön a fizetés. Matyi rendesen eljárt \"dolgozni\", akkor is mikor már nem volt hova. Egy nap azonban tyúkot lopott. Kénytelen volt, mert k...

Balázsi Pál Etel: És az én?
És az én? Kék egű, napfényes reggelre ébredtünk. Jó érzés ilyenkor túrára indulni, különösen a barátokkal. A kora reggeli bágyadtság hamar elillant a friss hegyi levegőn. Meredek oldalon haladtunk a csúcs felé. Látni, érezni, simogatni akartam a még harmatos virágot, kipróbáltam a zöld moha gyepszőnyegét, amin kis pihenőt tartottunk, ölelkeztem a több évtizedes, öles nagyságú fákkal, kilestem koronájuk között, s képzeletben érintettem az ég kékjét. Az erdő szélén a még nedve...

Bubrik Zseraldina: A Bohóc
1. Rohantam az utcán, hátra sem fordulva. Néha felnéztem az égre, a Hold még velem szemben van, vagy már ő is elhagyott? Folyt rólam a víz, a zsebemből kivettem a zsebkendőmet, letöröltem az arcomon folyó izzadságcseppeket. Már levegőt is ritkán vettem, kihagytam pár percet. Azt hittem megfulladok. Szaladtam, szaladtam… Az utca kezdett egyre sötétebb lenni. Azt sem láttam, jó fele futok? Úgy éreztem nem bírom sokáig, de kénytelen voltam. Ha élni szeretnénk, akkor futnom kel...

Bujdosó Miklós: Az ajándék
Kavargó hóeséssel, nagy tollkabátjában végre eljött a tél. Azon a decemberi reggelen a feketerigók csodálkozva nézték, mit keresek én a házam előtti kis kertben, ásóval a kezemben. Tanakodtak, vajon hóembert építek-e, vagy talán nekik kerítek elő valamilyen itt felejtett régi eleséget a hó alól. Amikor az első nyári gumit kiástam, még a fejem feletti faágon fészkelődve figyelték mozdulataim. Amikor a második gumihoz értem, megértették, hogy csak az öreg kocsimat próbálom előkeríteni új, fehér taka...

Édia: Lélekharmat
Napok óta nem jó semmi, amit mondok. Amit kérek. Amit szeretnék.  Napok óta a válasz "nem", "de...", "csak...". Nem teszi meg. Ő azt nem szeretné. Nem akarja. Én vagyok a hibás. Mert be kell venni az undorító ízű gyógyszert. Mert meg kell fürdenie, amikor nem is koszos. Mert ismét édességet akar enni ebéd helyett, és én megint csak nem engedem. Mert nem akarom, hogy a tüdőgyulladása birtokában, az asztmás roham lecsengő, de még szépen szóló akkordjaiban fekvőtám...

Farda József: Színek
Maszatka. Visszaemlékezett, hogy így hívta az édesanyja kislány korában. A becenév teljesen jogos volt, hiszen állandóan csatakosan, koszosan ért haza az ő kis magánvilágából. Ahogy a nap kibukkant a látóhatár mögül, ő már fenn volt, gyorsan felvette a kikészített ruháit, felkapta a fél malomkőnyi zsíros kenyeret, és huppsz, már ott sem volt. Egy trappban tette meg az utat a színek csodálatos otthonába, a virágos rétre. Kifulladva lehuppant a színkavalkád közepén, és bemajszolta a reggeli maradékát. Bódul...

kátya portoro: Lucifer levele Istenhez
Istentelenek Istene, Jó Uram ! Vádollak . Vádollak ezért a lehetetlen és célját be nem töltő teremtésért ami az ember. Nem értettelek a kezdetekkor sem, és nem értelek azóta sem. Lázadásom hűségem, és nem valami istentelen szándék, mint ezeké, akiket szeretsz. Bizony mondom, soha nem lesznek képesek betölteni akaratodat ,ami ismeretlen előttük, és ahogy látom ismeretlen is marad míg a világ, világ és az élet örök. Nem kenyerem a sok beszéd, a tettek beszélnek helyettem. Láto...

Müller Márta: Belépő Meseországba
Eredetileg a folyóhoz készültünk lemenni, fürödni és labdázni. Ilyen meleg nyári napokon majdnem minden napot ezzel töltöttünk. Örültünk a szabadságnak, a nyárnak, a gimnáziumnak még az emléke is messzeszállt. Hatan voltunk fiúk és hatan voltak a lányok is, de ez a paritás véletlen volt, egyszerűen így alakult. Volt még néhány haverunk, akik hozzánk tartoztak, de valamiért kiestek ebből a nyárból. Az egyiket elvitték egy külföldi nyaralásra, egy másik dolgozik egész nyáron az apja vendéglőjében, egy harma...

Saláth Barbara: OORT TÚRA
‒ Látod, vészmadár, mégiscsak elértük! ‒ Kevin barátságosan hátba veregette Ábelt, aki idegesen felmordult: ‒ Még át kell jutnunk rajta. ‒ Egy ilyen kisméretű szonda könnyedén átsiklik az üstökösmagok között. Kevin jól tudta, hogy ezzel Ábel is tisztában van, kioktató stílusát csipkelődésnek szánta. ‒ Hogy lehettek ilyen magabiztosak, amikor ismeretlen terepen járunk? ‒ Úgy mondod, mintha te nem lennél tisztában az Oort felhő szerkezetével &#...

Tiszai P. Imre: Ugrómókus
Jól emlékezem arra a napra, sőt az előző estére és éjszakára is. Már a vacsoránál is kiérdemeltem apám szigorú tekintetét és anyám egy-két tasliját is. A televíziót néztük lefekvés előtt, addig míg apám nem kezdett el szokása szerint horkolni a fotelban. Persze, amikor anyám kikapcsolta a Kékest, azonnal felébredt, hogy ő bizony nézi a filmet, mire anyám közölte vele: - mit nézel? A Csárdáskirálynő volt színházból, de már sokszor láttuk, kikapcsoltam, a gyereknek most aludnia kell, ...

Tóth Lászlóné Rita: Empátia
Zolinak nem sikerült a házassága. A kis lakásban, amit még együtt vásároltak, a volt nej maradt a gyerekkel. A férj részére szerény összeg befizetésével szereztek egy önkormányzati lakást, amely mindössze egy helyiségből állt. A bérlakásnál a WC a folyóson volt. A „lakást” úgy alakította ki, hogy legyen egy kis konyha része, ahol egy rezsón el tud készíteni magának egy teát, kávét, vagy akár valami egyszerű ételt is. Vödörben tartotta az ivóvizet, lavórban mosakodott. ...

Tóth-Hekkel Arany: Bűvös nyolcasok
(Visszhangok – Szívhangok c. igaz történetű novelláimból) Régi, közel ötven évvel ezelőtti történet, amely a bűvös nyolcasokról jutott eszembe nemrég, amikor egy kedves barátom a 88. születésnapját ünnepelte. Élt a szomszédunkban egy kedves ember, Imre bácsi, akit én Hóapónak becéztem. Dús hófehér hajú, törékeny alkatú, alacsony ember volt. Nagyapám halála után szinte naponta átjött hozzánk, látogatóba. Történt őszidőben, vénasszonyok szép havában, Ezerkilencszázhatvanhatb...

Dragu Erika: A tenger meséje
– Mester! – szólt a fiú. – Tegnap meghalt egy favágó a faluban. Munka közben rádőlt egy fa, ami odanyomta. Milyen buta és meggondolatlan volt az a fa! Bosszúságában, amiért kivágták, megölt egy ember. Hiszen tudhatta volna, hogy jó célért vágják ki: bútor lesz belőle, szép és hasznos, vagy eltüzelik, és melegével sok embernek örömöt okoz. Azt tanítottad nekem, hogy a Föld igazságos és bölcs. A fa tettét viszont mégsem értem. A Tanítója elmosolyodott a fiatal szavain...

Albert Vivien: Minden pillanat lehet az utolsó
Vannak számunkra fontos, különleges tárgyak és személyek, melyekről magasztosan beszélünk, szinte áriákat zengünk a létezésüknek. De ennek a fenséges dallamnak vége szakadhat, sosem tudhatjuk, mit hoz számunkra az idő forgataga, a tudásunk nem terjed ki a még meg nem élt pillanatainkra. Nincs Isteni képességünk, amivel a távolba tekinthetnénk, tovább a percekben. Csak a jelennel rendelkezünk, azzal játszhatunk kedvünkre. A beleélés pillanata köddé veszik, a társam lábnyomainak hangja ...

Bige Szabolcs Csaba: Este tíz után
„Ritkán fordul elő, hogy valaki ne meneküljön az italba, ha lecsúszik.” (Georges Simenon) Este tíz után elnéptelenedett a Bunyitay liget, s miután az utolsó villamos is elzakatolt a Főutcán az állomás felől a depóba menet, már csak a szökőkút halk csobogása hallatszott. Egy elkésett szerelmespár is elhagyta már a ligetet, a mészkőből körberakott szökőkút mögötti bokrok között motozás hallatszott, s egy toprongyos alak óvakodott az ágak ta...

Frideczky Katalin: A búcsú
Éppen a megbeszélt időpontban lépek be a titkárság ajtaján. Még enyhén zihálok a sietségtől. Majdnem elkéstem, ami vétkes könnyelműség lett volna részemről. Az ember ne késsen el a kivégzéséről! Ha valakit a főnök kéret, méghozzá előre egyeztetett időpontban, az jót nem jelenthet! Mindenre el vagyok készülve. A titkárnő türelmet kér, az igazgató úrnál megbeszélés van, de pár perc múlva végez. „Végez, vagy kivégez?” – morfondírozok magamban. Az e...