Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
H. Gábor Erzsébet: A beteljesülés

(sci-fi)

András még soha nem csalta meg Katát. Szerette és tisztelte a feleségét. Még az egyetemen kerültek össze, és annak már tizenöt éve.
Gyermekük nem született, lassan már bele is nyugodtak a megváltoztathatatlanba. Tizenöt év bizony tizenöt év, elég hosszú idő ahhoz, hogy még a legszuperebb feleség is veszítsen a varázsából, főleg, ha van valaki, valaki más is…
- Annamari! - mostanában egyre többet gondolt rá. A feltűzött vörös hajzuhatagra, és azokra a huncut kis pihékre a tarkóján. Hirtelen forróság öntötte el, becsukta a szemét és megpróbálta felidézni a lány illatát. Amikor a hatalmas irodaház liftjébe az ötödiken beszállt, az illata olyan magával ragadó és mámorító volt, hogy azóta sem tudja elfelejteni. Soha nem érzett még ilyen illatot és soha nem látott még ilyen igézően szép zöld szempárt.
Annamari mindenkivel távolságtartó volt, szeméből különös, szomorú fény áradt. Az a fajta nő, aki először sokat válogat, majd hoppon marad, aztán szépen lassan kénytelen elfogadni a helyzetét. Ő az a típus, akinek a férfiak nem mesélnek trágár vicceket, de bókolni sem mernek, nehogy tolakodásnak vegye. A férfiakat mégis vonzotta titkon ez a fura, megfejhetetlen távolságtartás. András csak ritkán látta a lányt, néha összefutottak a hivatali kávézóban vagy éppen ebédnél. Amikor pillantásuk találkozott, enyhe pír öntötte el lány arcát. András ezeknek a perceknek élt. A nevét is csak véletlenül tudta meg, egy kolléganője szólt utána a folyosón.
- Annamari! - milyen gyönyörű név.
Hogy a sorsuk hozta úgy azon a késő péntek délután, hogy Annamari autója ne induljon, vagy az éteri erők rendezték így, nem lehet tudni, de hogy András nagyon hálás volt ezért a szerencsés „véletlenért” az biztos.
Szinte beleszédült még a gondolatába is, amikor a lány elfogadta, hogy ő vihesse haza. Az autóban halk zene szólt, a lány sejtelmes illatú parfümje belehelte az amúgy is fülledt kis teret.
Andráson eufórikus boldogság lett úrra. Örült az új autójának is, ami úgy suhant végig a göröngyös, erdei úton, mintha a legkitűnőbb autópályán vezetne. Szerette volna, ha soha nem érik el a kisközség határát ahol Annamari lakott. Alig váltottak néhány szót, de ezek a szavak olyanok voltak, mint a sokáig elfojtott tüsszentés, jóleső és felszabadító.
A vakító fény olyan váratlanul és akkora erővel villant át előttük, hogy azt hitte, megvakult. Az iszonyatos fékcsikorgást még hallotta, de a hatalmas ütődést már nem érezte, elvesztette az eszméletét…
…Nagyon fázott. Lassan nyitotta ki a szemét, éles fájdalom hasított a halántékába. Az illat, az illat az nagyon ismerős, - igen, Annamari parfümje - eszmélt rá.
Tekintetével lassan végigpásztázta hideg-szürke falakat, fogalma nem volt, hogy hol lehet. Óvatosan feltápászkodott. Egy pillanatig azt hitte, hogy álmodik, még a lélegzete is elállt a látványtól.
Az ovális alakú tágas térben foszforeszkáló zöld, szabálytalan alakú, áttetsző testek vonagló mozdulatokkal változtatták a helyüket ide-oda, lehettek vagy tízen.
A testek, kisebb ember nagyságúak voltak, és olyan átlátszóak, mint egy akvárium. Belsejükben, több csigaformájú valami volt, mindegyik más színű, de ezek a színek olyan lélegzetelállítóan gyönyörűek és meghatározhatatlanok voltak, hogy ehhez hasonlót. András még sohasem látott. A „csigákat” vékony zsinórocskák kötötték össze, amik minden mozdulatnál ellebbentek, mintha folyadékban úszkálnának. Bizonyos időnként lila és narancsszínű fényeket bocsátottak ki egymás felé, talán így kommunikáltak egymással.

Semmi félelmet nem érzett. Olyan volt ez, mint valamiféle alfa állapot. Látta, érezte, de csak lassan és tompán jutottak el a tudatáig a dolgok. A lények körülvették Andrást, és az egyik, hosszú, selymes érintésű nyúlványával óvatosan visszatolta, fekvőhelyzetbe.
Olyan érzése volt, mintha leheletkönnyű fátyollal takarták volna le, már egyáltalán nem fázott.
Nehéz, álomszerű fáradtság erőtlenítette testét, szemét alig tudta nyitva tartani, és megint az az ismerős illat. Csak homályosan látta, hogy az egyik kocsonyás testű fölötte lebeg, aztán ahogy arca felé közelített, tekintete találkozott két vakítóan izzó zöldes színű csigaszerűséggel, ami hirtelen, igézően gyönyörű zöld szempárrá változott.
Aztán a test lehelet-puhán rátapadt az övére, és azzal az ismerős, vágykorbácsoló illattal, úgy körüllengte a férfit, hogy annak minden zsigere beleremegett.
- Annamari! - suttogta, és úgy szakadt ki öléből a vágy beteljesült gyönyöre, mint egy új élet kezdetét jelentő ősrobbanás…

Kata, a kulcszörgésre riadt fel, a fotelben szundikált. Nagyon aggódott. Még sohasem fordult elő, hogy András, tudta nélkül, máshol töltötte volna az éjszakát.
- Hál Istennek! - sietett András elé - már azt hittem, hogy valami baj történt!
- Hagyjál ! - hárította el az asszony közeledését. - Szörnyen fáj a fejem, reggel majd mindent elmesélek, meg úgy sem értenéd! - motyogta.
- Dehogynem értem! - mondta sírással küszködve Kata - tudtam, hogy egyszer úgy is megtörténik.
András iszonyatos fejfájással ébredt. Örült, hogy Kata már elment, semmi kedve nem volt a magyarázkodáshoz. A zuhany, jóleső vízsugara alatt megpróbálta visszaidézni a történteket.
A balesetet, aztán a mentősöket, akik megkönnyebbülten hálálkodtak a sorsnak, hogy sikerült „visszahozni”, a helyszínelő rendőröket, a taxit, ami végül is hazaszállította Annamarit…
- És a többi? - testén jóleső borzongás futott végig. - Álom volt, vagy csak a képzelgés? Nem, ez túl valószerű volt álomnak. De mikor, de hogyan? - morfondírozott. A finom frottírral erősen átdörzsölte a testét. Nagyot szisszent, amikor a nyakához ért.
- Mi a fene ez? - tapintott ki ujjával egy kis hegesedést. Előkapta a kis kézitükröt és alaposan szemügyre vette a tarkóján lévő valamit. Egy körömnyi nagyságú szabályos csigavonalú köröcske volt, mintha beleégették volna. Megkapargatta a kis jelet.
- Na, nem! - hessegette el még a gondolatát is annak, ami megmozdult benne. – Hülyeség…hülyeség!
A hivatali kávézóban hirtelen összerándult a gyomra az ismerős illatra. Annamari állt mögötte.
- Tölthetek? - kérdezte a kiöntőt András felé tartva.
- Igen, köszönöm, egy jó nagy adagot kérek! - makogta zavartan András.
Ahogy Annamari hátat fordítva, a kávéval foglalatoskodott, András mohó pillantást vetett az annyira imádott, kis tarkópihékre, de ereiben megfagyott a vér.
Ott éktelenkedett a gyönyörű nyakon, az apró puha pihécskék között, egy vörösesbarna csigamintázatú kör alakú folt...

Ez volt az utolsó találkozásuk. Annamarinak egyszerűen nyoma veszett. Egyesek szerint a diliházban kötött ki, mások meg azt állítják, hogy valakitől gyereke született és messzire költözött, ahol senki sem ismeri.
Talán András az egyetlen, aki sejti, hogy az a bébi, az ők „égben” fogant gyermekük lehetett…

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. július 23. 18:50:07

Kedves Judit!
Köszönöm szépen, hogy erre jártál, nagyon örülök mindig a hozzászólásaidnak.
Szeretettel:ZsikePfft

686
T Pandur Judit - 2011. július 22. 22:59:09

Kedves Erzsike!

Az írásodról nekem a Mátrix trilógia ugrott be, amikor az emberek csak álmodják az életüket, miközben egy "bebábozódott" lényként a bio energiájukkal egy földönkívüli gépezetet működtetnek.
Mikor volt "ébren" András, és mikor "álmodott"?
Jól feladtad a leckét az olvasóknak... Smile

Judit

2175
hzsike - 2011. július 10. 18:36:16

Kedves Veronika!
Köszönöm szépen kedves soraidat, és a gratulációdat.
Vigyázz magadra, és sok örömet kívánok Neked és gyönyörű unokáidnak is.
Sok szeretettel:ZsikePfft

2175
hzsike - 2011. július 10. 18:31:27

Kedves Ida!
Nagyon megörültem, amikor megláttam itt, a prózáknál is a nevedet. Igen, én inkább prózista vagyok, mint versíró, ha visszalapozol az Olvasószoba -Archív pályázati novellák/pzózák-hoz-, megtalálhatod a nyertes pályázati novelláimat is, amikre nagyon büszke vagyok.
Ennek ellenére szívesen írok verseket is, és most már örülök, hogy azokat is feltettem, mert látom, másoknak is tetszik.
Örülök, hogy tetszenek az írásaim, szeretettel várlak máskor is.
További jó olvasást, és szép, alkotói napokat kívánok Neked.
Szeretettel:ZsikePfft

2678
Emperor - 2011. július 08. 09:19:18

bocsáss meg Zsike, de lemaradt valami:
Gratulálok, szeretettel Ida

2678
Emperor - 2011. július 08. 09:17:54

Kedves Zsike!
Ezt hogyan csinálod? Sok verset írsz, s itt is mennyi írásodra bukkantam. Elolvasni sem győzöm őket... és Te írni, hogyan???
Nos, visszatérve az írásodra, nagyon tetszett, remekül írsz, de elárulom neked csendben: gyűlöltem Annamarit!Grin

Sort kerítek minden írásodra, előbb-utóbb, hiszem még csak most fedezem fel a Magazint, és van bőven lemaradásom. De ami késik nem múlik, bekukkantok minden sarokba, és nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a Magazinra. Hiszem, hogy Isten vezérelte a kezemet, amikor rákattintottam!

2175
hzsike - 2011. július 07. 21:58:50

Kedves Tara!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szeretettel:ZsikePfft

1346
Tara Scott - 2011. július 06. 20:49:20

Olyan szemléletesen írtad le, hogy akár meg is történhetett.
Remek ötlet, remek írás.
Szeretettel gratulálok: Tara

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.