Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: meseCapella
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 2
bigeszab, Magdolna43
H. Gábor Erzsébet: Köszönöm, jól vagyok

- Hogy, hogy vagyok? -ne is kérdezd! -legyintett lemondó ábrázattal régi ismerősöm, akinek tényleg csak udvariasságból tettem fel a kérdést nagy könnyelműen.
A „már szaladok is tovább” gondolatom teljesen szertefoszlott, amikor láttam, hogy lábának támasztva, a földre helyezi hatalmasra tömött szatyrait, rákészülve ezzel egy várhatóan hosszabb beszélgetésre.
- Te akkor nem is tudod, hogy én már nem dolgozom ott?- kérdezte.
- Nem! - mondtam csodálkozást tettetve, és közben azon törtem a fejemet, hogy hol is lehetett az az ott, mert az, valahogy - a viszonylag távoli ismeretség miatt-, sehogy sem akart rémleni nekem.
-Otthagytam őket harminc év után! Mit képzelnek ezek, lenyúzzák az emberről a bőrt, aztán kidobják, mint egy kutyát, hát én ezt nem vártam meg! Igenis leszámoltam egyik-napról a másikra, gondoltam mindenhol jól járnak velem, majd megmutatom nekik, hogy mit is érek én!
-Na, és megmutattad?- kérdeztem sürgetően.
- Sajnos nem sikerült - mondta megadóan, annyira nem, hogy azóta sem tudok elhelyezkedni sehová. Kinek kell ma már egy ötven akárhány éves nő, amikor képzettnél képzettebb fiatalok között válogathatnak kedvükre. Ráadásul a férjemnek meg éppen akkor mondtak fel a cégnél, amikor én leszámoltam. Most mind a ketten munkanélküliek vagyunk. Ha én ezt előre tudom,
biztos, hogy nem teszem meg ezt az elhamarkodott lépést. Teljesen kivagyok borulva, nyugtatókon élek, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az is bekövetkezik, hogy nem tudom kifizetni a fűtésszámlát. A gyerekeim nem tudnak még átmenetileg sem segíteni, hiszen ők nálunk is nehezebb helyzetben vannak az egyre magasabb összegű lakásrészletük miatt. A kísérő gyűrűm árából vettem az unokámnak kiscsizmát, mert a tavalyi már nem ment fel a lábára. El sem tudom mondani, hogy milyen megalázó ez a kiszolgáltatottság.
Még azzal is megpróbálkoztam, hogy visszakuncsorogjam magam a régi munkahelyemre, de sajnos erre már nem adtak lehetőséget.
A gyanúsan degeszre tömött szatyrokra pillantva kicsit kétségeim támadtak, de mintha a gondolataimba látott volna már mondta is:
- A bolhapiacra viszem - mutatott a szatyrokra- hátha összejön legalább a gyógyszerre való. Meg lassan itt a karácsony, ha a felnőtteknek nem is, de legalább az unokáknak jó lenne valami kis ajándék a fa alá.
-Ismerted Kovács nénit, tudod, aki ott lakott a…- és mondta, mondta, mesélte szegény Kovács néni történetét, de meg mondom őszintén, hogy Kovács néni esetét az osztályos orvossal, már csak erőltetett bólogatásokkal nyugtáztam, valahogy nem volt kedvem a tragédia ilyen részletekbe bocsátkozó fejezeteihez…
Az eső, mint egy mentőangyal, úgy érkezett. Ismerősöm gyorsan összeszedegette szatyrait, és indulásra készen még odaszólt.
- És ti, hogy vagytok?
-Mi? -nyeltem egy nagyot- és eszembe villant az a sok minden, ami az utóbbi hónapokban felőrölte a családunk idegeit, az a sok álmatlan éjszaka, amit ébren töltöttem, vagy éppen végigimádkoztam az enyémekért. Az a sok bántás, sérelem, megalázás, érdemtelenül. Betegség, munkanélküliség, reménytelenség. Az ősz hajszálak, amiknek még nincs itt az ideje, és az a sok NEM, amit olyan gyakran ki kellett mondanunk. De eszembe jutott az is, hogy mindezt, bár nagyon nehezen, de átvészeltük, visszatért a hitünk, és megpróbálunk erőt kovácsolni mind abból a sok rosszból, amit a sors ránk szabott.
- Mi, köszönöm jól vagyunk, és remélem, hogy neked is hamarosan jobbra fordul a sorsod - mondtam őszinte szívből, és hátra se pillantva siettem tovább az utamon…

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. augusztus 21. 20:24:06

Kedves Gabi, Kata, és Rozálka!
Nagyon örülök, hogy itt jártatok,és köszönöm szépen, tanulságos, értő, hozzászólásaitokat.
Sok szeretettel:ZsikePfftPfftPfft

1209
angyalka - 2011. augusztus 19. 13:39:15

Kedves Zsike!!!
Tipikus ma élő emberi viselkedés!!!
Történetedet szerintem bármelyikünk tekintheti magáénak, az is aki panaszkodik, és az is aki , mint te , hallgat.Melyik a bölcsebb...hát ez kedvesem most nagyon jó kérés..mert az aki elmondja búját- bánatát az legalább megkönnyebbül.De te aki a te sok-sok gondod mellé még az övét is kénytelen vagy meghallgatni..és csak gyűlik , gyűlik..hogy mi lesz a vége?Az biztos nagyon nehéz az élet .
Szeretettel, és baráti üdvözlettel:RozálkaSad

1984
Gabriella 36 - 2011. augusztus 18. 20:54:22

Kedves Zsike!

Egy ismerősömet juttattad eszembe, aki hasonlóképpen járt.
Válaszként, egy rákos betegség, utolsó stádiumában lévő ember elkeseredett beszámolóját hallgatta végig.
Akkor nem tudta, ma már talán bánja...
Te megértő voltál, és kíméletes. Emberi. Értem az üzenetet.
A nagynéném fura dolgokat mond néha. "Aki dicsekszik, annak nincs, aki panaszkodik, attól el kell venni." Nem tudom, ez illik-e ide, csak eszembe jutott.
Maradsz továbbra is nekem, az én nagyra becsült Zsikém, már ha megengeded.
Nagyon jó az írás, csak ma én vagyok bonyolult, bocsi...

Szeretettel,

Gabi

2175
hzsike - 2011. augusztus 16. 13:29:32

Kedves Ida,
Kedves Viola!
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat.
Szeretettel:ZsikePfftPfft

277
farkas viola - 2011. augusztus 16. 05:25:17

Kedves Zsike!
Olyan jól megírtad, hogy mindent láttam a szemeim előtt. Őt, a degeszre tömött szatyraival a lába mellett és Téged, keresve a menekülés lehetőségét, - melyet végül is az eső megoldott - lelkeden a láthatatlan terhekkel és a "Mi, köszönöm jól vagyunk"-kal. Remekbe szabott írás!
Szeretettel gratulálok: Viola Pfft

2678
Emperor - 2011. augusztus 15. 16:41:41

Kedves Zsike!
Igazi mai gondokkal, panaszokkal foglalkozó írás, jóllehet magunk is részesei vagyunk valamilyen formában, de százával zúdul ránk a panasz ismerős körökben. Ez így igaz, és Te nagyon jól hoztad a történetet. Gratulálok!
Szeretettel, Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.