Ilyés András Zsolt: Határtalan szeretet

A forgalmas, zajos és túldíszített utcák, a bámulatosan kicicomázott kirakatok karácsony megérkezését jelezték. Az ünnepi hangulatban szorgoskodó, vásárlókedvű emberek tömege alaposan átrajzolta a város megszokott arculatát. Táncoló hópelyhek szálingóztak a levegőben, érkezésük megszabta december jellegzetes pillanatait.
A cigarettagyár vezetősége hamarabb haza engedte alkalmazottjait, hogy felkészülhessenek a szeretett ünnepére. A munkások között lépegetett egy kis bajszú férfi is, akit barátai Bitangnak neveztek el, mert nem tudja ki az apja. A személyi igazolványában, az apja nevéhez egy apró vonalkát húztak, de azt mindenki tudja, ez nem jelenti azt, hogy apa nélkül fogant. Miután letért az utca kereszteződésénél, a sarki virágárus boltban vásárolt egy csokor virágot, hogy újdonsült feleségének ez által is megnyilvánítsa érzéseit. Mert egy vallomást, mi tükrözhet jobban egy csokor illatos virágnál.
Déli egy órakor lépett be a tízemeletes tömbház lépcsőházába, beszállt az üresen várakozó liftbe, majd megnyomta a 10-es gombot. Emelkedve átfutott az elméjén, hogy a bejárati ajtónál nem használja a kulcsait, mert szeretné a meglepetés teljes varázsát átélni, amint az ajtóban álló feleségének átadja a csokrot és megcsókolja a küszöb fölött.
Csöngetett. De nem nyitott ajtót a felesége.
- Na, mi az, tán alszik? - töprengett magában, s várta a zár kattanását. Még egyszer csöngetett, kissé türelmetlenül halászta elé zsebeiből a kulcscsomóját és kizárta az ajtót.
- Drágám, megérkeztem – lépett be az előszobába, kiszabadította magát nagykabátjából és felakasztotta a fogasra. – Hoztam valami hozzád hasonló gyönyörűséget. Nem akarod megnézni.
Ezúttal sem kapva választ benyitott a szobába, ahol kissé szokatlan látvány fogadta, már csak az időszak miatt is. A felesége lenge öltözékben ült a vetetlen ágyon, arcát két tenyerébe fektetve, szótlanul gyilkolta halomra a terhére lévő másodperceket. Teste megrebbent, ijedten nézett fel a férjére, mint akinek bűntudata vagy titkolni valója van.
- Miért, jöttél korábban haza? – kérdezte számon kérően, némi ingerültséggel a hangjában. – Nem tudsz telefonálni?
- Meg akartalak lepni. Neked hoztam, hogy megbocsáss, amiért tegnap elfelejtettem cukrot tenni a kávédba. - felelte Bitang, nem is sejtve, hogy a meglepetés fordítva is működik, közben a hátánál szorongatott virágcsokrot feleségéhez nyújtotta. Felesége egy erőltettet mosoly kísérletével, remegve vette át a virágokat. Megcsókolta a lehajló férjét, közben szeme sarkából az erkély felőli ajtót leste, mint kisgyerek, ha a télapót várja. Bitang érezte neje szájának enyhe remegését, de ő a túlzott szerelmi vágynak tulajdonította. Túlzottan is erotikus beállítottságú volt, felesége minden mozdulatában és érintésében a gyönyör(űsége)t a tökéletességet látta életre hívva, így nem volt képes betelni a csodálatával.
Bitang tekintete az ágynemű tartóra vetődött, amelyen számára ismeretlen férfiöltözet volt ledobva.
- Voltál a turkálóba? – kérdezte, miközben magára próbálta a kabátot. - Egészen férfias vagyok benne… - végighúzta kezét a kabát elején, s belenyúlt a zsebeibe – …ezt, nézd drágám, milyen vicces, találtam benne egy ugyanolyan öngyújtót, amilyet a villanyszámlás lopott el tőled a konyhából…
A felesége elsápadt, egész testét eluralta a remegés és fokozottan sóhajtozott. Kitartóan figyelte az erkély felőli ajtót, szótlanul tátogott, mintha akarna mondani valamit a férjének, de nem jött ki hang a torkán.
- Rosszul érzed magad, drágám? Nem akarlak mosolytalanak, ennyire gondterheltnek látni. Igyekszem boldogabbá tenni az életünket. – ölelte magához feleségét, de suttogása süket fülekre talált, mert annak gondolatai még elvétve sem körülötte forogtak. Bitang gondolta meghozza a kedvét: gyengéden nyúlt fel a ruha alá, megsimogatva neje bársonyos combjait.
- Drágám, rajtad nincs bugyi!? – nézett érthetetlenül feleségére. Ám ez csak könnyítette eredeti szándékát, s már éppen sliccével bajlódott, hogy kiszabadítsa merevedő férfiasságát, amikor meglepetésére egy anyaszült meztelen férfi jött be dideregve. Bitang megkövülve bámulta a betoppanó „Ádámkosztümös” férfit, felesége hófehérré válva fordult félre, mintha zavarná a pikáns jelenet, ám zavarát nem a hidegtől diónyira zsugorodott hímvessző okozta…
- Bocsásson meg, uram! Nem akartam én alkalmatlankodni, de a fenti emeleten szeretkeztem, de közben hazajött a férje… - magyarázkodott fogait vacogtatva az ismeretlen. - Kimenekültem az erkélyre, de ebben a hidegben lefagyok, ezért merészkedtem lemászni az erkélyen. Szeretnék feltűnés nélkül távozni, nem szeretnék a felszarvazott férfival csatázni.
- Így akar, ruhátlanul menni – mosolygott a történeten az ámulatából magához térő Bitang. Nem sokat gondolkozott, csak nézte a lefagyott ismeretlent, ahogy könyörgő tekintetével ott várakozott a végkifejletre.
- Na, jöjjön, öltözzön fel! – dobta a csábító lábai elé a turkálós cuccot, aki igyekezve kapkodta magára, s lám úgy állt rajta, mintha eredetileg rá szabták volna.
Bitang az ajtóig kísérte, ott zsebéből egy kis aprót adott neki, hogy legyen a buszra.
- Köszönöm a szívességét, ön egy igazi úriember! Remélem, még visszasegíthettem… - hálálkodott volna tovább, de Bitang közbeszólt – Inkább járjon templomba és tanulja meg a tízparancsolatot.
Bitang kacagva tért vissza a szobába.
- Láttad drágám, ezt az alakot?! Ebben a ropogós hidegben kellette erkélyről-erkélyre mászkáljon meztelenül, mert csodás pillanataiban megzavarta a hazatérőférj. Megérte ez neki?
Felesége még mindig szótlanul ült az ágyon. Bitang leült melléje, majd újra neki buzdulva kezdte csókolgatni a nyakát. Ám, hiába próbált felesége irányába összpontosítani, mert az előbbi jelenet nem hagyta nyugodni a gondolatait.
- Mennyire elfajulnak manapság a szerelmi történetek. Éppen csak nem sírva könyörgött nekem, hogy ne szóljak a felső szomszéd férfi… - hirtelen elakadt a szava Bitangnak, homlokán pattanásig dagadtak az inak. – Hogy én mekkora egy ostoba barom vagyok, hiszen a mi az utolsó emeleten lakunk.
Egy kis szünetet tartott, majd idegesen túrt a hajába. Ezúttal önmagát érezte kiszolgáltatottnak, mert vele ily módon nem voltak könyörületesek. Kérdőre vonóan nézett a vétkes asszony felé, aki késő bánatot tanúsítva sírni kezdett. Ekkor Bitang megragadta a csuklójától és magával vonszolta az erkélyre, ott nem törődve a lent tátongó mélységgel, kilógatta feleségét, aki tehetetlenül tűrte, annyira elgyengítette a félelem.
- Most az egyszer megbocsátok és elengedlek – mondta kétértelműen Bitang elkeseredettségében. Másodpercek múltán visszahúzta, majd közölte vele, hogy egyenlíteni fogja a számlát.
Magára vette a kabátját, kába fejjel indult el a téli, hópelyhes szürkületbe. Titkos vágyainak felszabadulását, és új kalandok ígéretét látta felvillanni az érkező éjszakában. Hosszan tartó lépések után megállt egy pillanatra, és tűnődve nézte a „SZÉPLÁNYOK KLUBJA” feliratú reklámtáblát, melyet vörösen árnyékolt a szétszóródó piros fény. Szíve vadul dobogott, torkán óriási galuskák futottak le, míg fejében borús gondolatok kavarogtak, de a nagy zavarodás között, ott magaslott egy tiszta érzés, amely megtagadhatatlan volt, és meggátolta Bitangot, hogy benyisson a bordélyház ajtaján. Tisztán érezte, hogy nem tagadhatja meg önmagát, hiába hajtja a bosszúvágy, mert azzal csak halmozná a fájdalmat önmagában is, de a megbocsátás útján enyhíteni lehet. A felújulás gondolataiba merülve, engedte, hogy a szívébe elhatalmasodott érzések haza vezessék.
- Boldog Karácsonyt, drágám! – lépett be az ajtón. Magához ölelte a megbánást mutató feleségét és halkan suttogta, hogy a jégvirágos ablakok mögül leselkedő angyalok is alig hallhatták – Szeretlek!

Írta: Ilyés András Zsolt
230
Torma Zsuzsanna - 2011. december 17. 13:46:09

Kedves Zsolt!

Történeted nagyon tetszett, engem is meghatott a szerető férj megbocsátása.

Pedig amikor azt írtad, hogy: " Most az egyszer megbocsátok és elengedlek ", akkor azt gondoltam: No most fogja leejteni a feleségét a tizedik emeletről!

Minden jó, ha jó a vége!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

2678
Emperor - 2011. december 14. 21:57:02

Ez remek történet volt, kedves Zsolt!
Gördülékenyen, érdekfeszítően megírva. Gratulálok!

Üdvözlettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.