Kőműves Ida: A nagy meglepetés

Misi némi lelkiismeret furdalást érzett. Nem vesztek össze Katival, de elég határozottan megmondta neki a múltkor, hogy ő még nem akar gyereket, szeretné ha egy kicsit kettesben élveznék az életet. Kati akkor nem szólt semmit, azóta olyan lehangolt. Mégis megbántódott volna?
Butaság. Hát persze, hogy ő is szeretne gyereket, csak gondolta... Mindegy, hogy mit gondolt, megbántotta Katit és most szeretné kiengesztelni. Csak azt nem tudja hogyan. Hiába állna elé és győzködné, hogy egyetlen álma, hogy gyermekük szülessen... Ezek után Kati nem hinne neki.
Valami meggyőzőbbet kell kitalálnia.

Kati másnap munka után nem ment haza, előbb elment Julihoz, a barátnőjéhez. Neki volt egy három hónapos kisbabája, élvezte az együttléteket a csöppséggel. Olyan tündéri volt, gügyögött, hangosan kacagott, olykor már ők is a hasukat fogták a röhögéstől, olyan jó volt együtt nevetni a babával.
Most aludt a kicsi, amikor megérkezett. Így hát eltudta panaszolni Julinak, hogy Misi nem akar gyereket, s legalább jól kisírhatta magát.
Juli hagyta sírni... Tudta most minden szó fölösleges. De mire végre felszáradtak Kati könnyei, előadta milyen kolosszális ötlete támadt.
- Figyelj! Ezt a bölcső baldachint én magam készítettem. Én hímeztem, horgoltam rá a csipkét, mit szólsz hozzá, neked tetszik?
- Igen, gyönyörű, de remélem nem ilyennel akarsz meglepni karácsonyra, mert amint látod nekem erre nem lesz szükségem. - s újra sírva fakadt. De Juli nem hagyta annyiban.
- Jaj, ne kenődj már el annyira, és ne add fel ilyen könnyen. Egyáltalán nem azt akartam mondani, hogy neked is ajándékozok ilyent. Annál jobb ötletem van! Tudsz hímezni?
- Nem. - szipogott Kati.
- És csipkét horgolni? - forszírozta tovább Juli.
- Azt sem, én már csak ilyen kétbalkezes vagyok. - mondta Kati, még mindig szipogva.
- No elég az önsajnálatból. Elmondom mit fogsz tenni! Most november dereka, ha hozzáfogsz, elkészülsz karácsonyig. Ne aggódj, segítek! Megtanítalak hímezni, meglátod milyen gyorsan beletanulsz. Ezt fogod Misinek ajándékozni karácsonyra. Meglásd, ha látja mennyire vágysz egy kisbabára, meg fog enyhülni és ő is akarni fogja. Na, fel a fejjel, és hidd el nekem. Úgy lesz ahogy mondom!
Kati megadta magát. Tudta, hogy barátnője addig erőszakoskodik, míg el nem éri amit akar, hát legalább neki legyen meg az öröme.

Sok fejtörés után, Misinek remek ötlete támadt. Munka után azonnal ment is a boltokba, hogy megvásárolja a hozzávaló anyagot. A garázsban van gyalupad. Ezt még az édesapja hagyta rá. A rácsokat meg kézi faragással fogja elkészíteni... Bele kell húznia, hogy karácsonyra elkészüljön a bölcsővel... De azzal biztosan kiengesztelheti Katit. Milyen boldog lesz, ha a karácsonyfa alatt meglátja a maga faragta bölcsőt... Már előre élvezte a pillanatot.
Mivel a feleségét nem találta otthon, amikor hazaért, azonnal munkához is látott. Iparkodnia kell, hogy karácsonyra elkészüljön vele, de megoldja valahogy, majd éjszakánként is kiszökik a garázsba, amikor Kati alszik.

Kati sokat túlórázott mostanában, így hát Misi jól haladt a munkával, nem kellett bujdokolnia.
Már kigyalult minden elemet a bölcsőhöz, kivagdosta a rácsnak valót és most azt kezdte faragni.
Ez lassú munka volt... közben gondolkodhat az ember. Ilyenkor eszébe jutott gyakran, hogy mostanában alig van itthon Kati, folyton túlórázik. Korábban ez ritkán fordult elő. Ha jól belegondol, talán éppen az a nap óta, amikor... gyorsan elhessegette a gondolatot. Badarság... legalább nyugodtan tud így a garázsban dolgozni. Lesz nagy meglepetés karácsonykor. Csak ez lebegett a szeme előtt. Mennyire fog örülni Kati, s biztosan kiengesztelődik!

Kati munka után rohant Julihoz. Kicsit furdalta a lelkiismeret, hogy hazudnia kell Misinek, hogy túlórázik, de hát a karácsonyi meglepetés érdekében teszi, talán megbocsátható. Jól haladtak a hímzéssel. Igaza lett Julinak, gyorsan beletanult. Főleg, amikor ránézett a bölcsőre és látta a gyönyörű hímzett, finom csipkével díszített baldachint, akkor szinte szárnyalt. Ő is olyant készít Misinek karácsonyra! Micsoda meglepetés lesz... A szívét is belehímezi ebbe a kis ruhadarabba, Misi meg fogja érteni mennyire fontos neki, s biztosan ő is akarni fogja a babát. Ó... bárcsak karácsony lenne már! Amikor Julinak éppen semmi dolga nem akadt, ő is leült Kati mellé és együtt hímeztek, hogy biztosan elkészüljenek vele időre.

Lázas munka folyt a garázsban, és Julinál is. Kati egyre később ment haza. Egyre csillogóbb szemmel készítette a meglepetést, s amikor hazament, még mindig ragyogott a szeme, érezte, Juli ötlete telitalálat, alig bírt magával, alig várta az ünnepet!
Misi egyre gyanakvóbban figyelte Katit. A garázsban, fafaragás közben volt ideje gondolkodni.
Feltűnt neki, hogy Kati a rengeteg túlóra után sem fáradt, szinte felüdülten jön haza, a szeme is csak úgy csillog. Itt valami nincs rendben. Már egyszer meg is jegyezte a feleségének, de akkor azonnal leplezni próbálta a jókedvét és fáradtságot színlelt. Itt valami nincs rendben, ismételgette magában, s úgy döntött, hogy ennek utána jár.

Másnap felhívta a céget, ahol a felesége dolgozott.
- Hajdú Katalint keresem a jogi részlegről. - mondta a portásnak.
- Uram, vége a munkaidőnek, nincs már senki az irodaházban. Volt szerencsém! - Neki annál kevésbé, gondolta Misi. Senki sem dolgozik, tehát nem túlórázik Kati, lehet, hogy egyáltalán nem túlórázott eddig sem? Ja, csak a szeme ragyogott, hát nem a túlórától annyi szent. Lehet, hogy a felesége megcsalja? Egek! Amíg én itt a bölcsőt készítem... a közös jövőnket... Mikor idáig jutott gondolatban, Misi majdnem sírva fakadt. Aztán dühében kettétörte az éppen befejezett faragást: minek, kinek csinálja ő ezt? Közben a felesége ki tudja kivel hempereg? A düh kerekedett felül, ennek a végére fog járni!

Kati késő este jött haza ezúttal is. Mint aki titkos utakon jár, úgy lopózott be a házba. Nagyon meglepődött, mert mindenütt sötét volt. Megnézte az órát, majdnem kilenc óra. Tényleg jól elmaradt most, de hol lehet Misi. Körbejárt a házban, Misit szólongatta, de az nem volt sehol.
Hirtelen került elő, azt sem tudta honnan, csak rátámadt.
- Hol jártál ilyen késő estig? Elárulod végre, de az igazat akarom hallani. - Misi hangja ellentmondást nem tűrő volt. Kati hirtelen azt sem tudta, mit mondjon annyira zavarba jött.
- Ugye, nem azt akartad mondani, hogy eddig túlóráztál? Ne fáradj, kerestelek az irodában. - közben Misi egy pohár vizet töltött magának, s felhajtotta. Élvezte, hogy Katit sarokba szorította, látta, hogy szinte levegő után kapkod, megszólalni sem tud.
- No, ki vele, ki az, akivel le akarsz cserélni? - Ez már sok volt Katinak. Hát ennyire nem bízik benne? Pedig a hétvégét sem töltötték együtt, és az igazán nem rajta múlott. Itt csetlett botlott a házban egész nap egyedül, mert Misinek folyton a garázsban akadt dolga, egész késő éjjelig... a fene sem érti mi a csudát lehet egy hülye garázsban takarítani annyi ideig. Ő maga az egész házat kitakarította, nem egy nyavalyás garázst. Egyszer le is ment a szuterénbe, még csak azt sem mondhatja, hogy rend volt. Ennyi takarítás után? Sőt, tele volt a garázs valami forgácsfélével, szanaszét mindenütt. Nem is maradt ott sokáig, nehogy még ezt is neki kelljen felsöpörnie. Ő a nagytakarításnak nyomát sem látta... Hm, férfiak! S emiatt nem mentek el együtt sehová, s már nem is ez volt az első hétvége, és még ő vádaskodik, meg is mondta neki, jól a fejéhez vagdosta mindazt, ami a szívét nyomta. Összevesztek! Az egyik erre pakolt a hálószobából, a másik arra. Nem is szóltak egymáshoz. Kati végig sírta az éjszakát, most mit tegyen? Holnap felhívja Julit, most adjon tanácsot, ha már megfogadta a hülye ötletét... igen, Juli az oka mindennek...
Misi egész éjjel a sötét plafont bámulta. Most mi lesz? Mindennek vége? Minek csinálja tovább a bölcsőt, kinek kell, hisz Kati megcsalja... nem is tiltakozott, csak vádaskodott... mindennek vége...

Másnap reggel mindketten olyanok voltak, mint a kifacsart citrom. Egyik sem szólt a másikhoz. Némán készülődtek, majd egyik jobbra, másik balra ment. Kati már az utcán felhívta Julit, rázúdította panaszát, haragját, mindent... Juli az egész zagyvaságból csak annyit értett, hogy összevesztek. De hogy min? Azt nem értette. Ahogy összevesztek, úgy ki is békülnek gondolta, ő ugyan nem avatkozik bele senki életébe, a végén még ő lesz a bűnbak.

Munka után Kati Julihoz ment. Haza minek menjen, Misi szóba sem áll vele, azt hiszi megcsalja.
Hát csak higgye, ha ilyen konok. Most Julinak is megmondogassa, az ő hülye ötlete tönkre tette a házasságát. Legalább bántsa őt is egy kicsit a lelkiismeret. Az egészet ő találta ki, neki köszönhet mindent! Nincs most már férje, ne legyen barátnője sem. Most jól beolvas Julinak. Úgyis vége mindennek, vége a boldogságának...

Juli örült Katinak, most Kornél is otthon volt vigyázott a picire, s úgy tervezte, hogy együtt fognak hímezni egész délután. De mikor barátnője savanyú ábrázatát meglátta, megdöbbent.
- Kati mi van veled, bántott valaki? Olyan savanyú vagy. - Ezekre a szavakra Kati Juli karjaiba vetette magát, s végre szabadjára engedte könnyeit, amik egész nap majd szétfeszítették.
Juli próbálta vigasztalni, de tudta, hagynia kell, hogy kisírja magát, addig nem tud meg semmit tőle, hogy valójában mi az a nagy baj.
- Csak sírd jól ki magad, azután majd elmondod mi bánt, tudod rám mindig számíthatsz! -
Na, amikor ezt hallotta Juli szájából, akkor Kati támadásba lendült. Hirtelen a sírása is elakadt, s röpködtek a vádak Juli fejéhez, hogy bizony ő az oka mindennek, az ő hülye ötlete volt a karácsonyi meglepetés Misinek, s most tartsa meg ezek után magának azt is, mert neki úgysem lesz szüksége rá többé. Aztán hirtelen gondolt egyet, s indulni készült. Juli próbálta visszatartani, beszéljék meg, nem olyan tragikus az ügy, mint amilyennek látszik. Kati ettől még jobban kiborult, meggondolta magát. Elővette a félig kész baldachint, becsomagolta, el sem köszönt Julitól csak bevágta maga után az ajtót. Szegény Juli szinte földbe gyökerezett az előszobában, s a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Mégis ő lett a bűnbak!

Kati gyalog vágott neki az útnak. Loholt dacosan, durcásan, dühösen. Haragudott az egész világra. Mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellene. Egy pillanat alatt omlott össze a házassága, az egész élete. Loholt egészen hazáig. Az arca lángolt a futástól, a dühtől, a haját jól összekuszálta a szél. A leginkább egy boszorkányra hasonlított, amikor az előszoba tükrében megpillantotta magát.
Ledobta táskáját és a csomagot, majd a fürdőszobába ment, megmosta az arcát jó hideg vízzel. Jólesett. Azután kicsit rendbe szedte a haját is. Ahogy kilépett a fürdőszobából, szembe találta magát Misivel. Szó nélkül akart elmenni mellette, de Misi goromba hangja megállította.
- Panaszkodtál Julinak? Lehet, hogy ő arról is tud, amiről én még nem? Kivel csalsz meg és mióta?
Kati szembefordult Misivel, a szemei villámokat szórtak felé... azután lemondóan legyintett egyet s bement a nappaliba. Misi utána.
- Jól van, ha így akarod, ám legyen! - felvette a telefont, s tárcsázni kezdett. Katit már semmi sem érdekelte, kiment a konyhába. Egyszerre iszonyú éhséget érzett, akkor jutott eszébe, hogy még nem is evett aznap egy falatot sem.

Juli dühösen vette fel a telefont. Éppen csak ez hiányzott még neki, akárki legyen is, megkapja most tőle a magáét. Misi hangját hallotta. Ettől kicsit megrettent. Mindjárt Kati után érdeklődött, haza ért-e, nem esett-e baja, merthogy olyan nagy dérrel, dúrral haraggal rohant el. Azután még hosszan beszélgettek.
Kati ez idő alatt nyugodtan vacsorázott a konyhában. Mindent kirakott a hűtőből, s evett, csak evett, egészen belefeledkezve. Sokat evett. Majdnem torkán akadt a falat, amikor Misi megszólalt a háta mögött.
- Bocsáss meg a vádaskodásért! - Kati nem értette ezt a pálfordulást, rámeresztette szemeit Misire.
- Meg tudsz bocsátani? Én már mindent tudok, de te még nem. Gyere mutatok valamit. - a kezét nyújtotta Katinak, felhúzta a székről és húzta maga után a garázs felé. Kati mint a holdkóros követte.
- Juli mindent elmondott a karácsonyi meglepetésről, úgy fair, hogy te is tudj az én meglepetésemről.
Közben leértek a garázsba, s Kati szeme megakadt egy félkész bölcsőn. Az agya még nem működött, s nem értette mit lát. Misi segített. Elmondta, hogy ez a bölcső lett volna az ő karácsonyi meglepetése, ezen dolgozik annyit a garázsban. Azt is elmondta, hogy most már tud róla, hogy lesz a bölcsőre szép hímzett baldachin. Kati szeme előtt végigperegtek az elmúlt hetek eseményei. Most egyszerre mindent megértett, eszét vesztve ugrott Misi nyakába. Boldogsága határtalan volt.

Ezután nem kellett titkolózniuk egymás előtt. Kati is otthon folytatta a hímzést, csak a csipkehorgolással nem boldogult, de azt Juli boldogan vállalta. S közben Misi is elkészült a garázsban a bölcsővel. Igaz, az ajándék már nem volt meglepetés, mégis nagyon boldogan álltak gyertyafényben a karácsonyfa előtt, ami alatt ott volt a szép faragott kis bölcső, gyönyörűen hímzett, csipkés baldachinnal letakarva. Boldogságuk határtalan volt, mert abban a hitben álltak ott, hogy már a bölcsőlakó is velük van.
- Boldog Karácsonyt! - mondták szinte egyszerre, s összeölelkezve álltak, hosszan...

Írta: Kőműves Ida
2678
Emperor - 2011. december 26. 20:54:11

Sokszor hosszú és rögös út vezet a nagy egymásra találáshoz. Ha mindjárt ezzel kezdték volna, akkor miről is írtam volna?!Smile
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv. Ida

2678
Emperor - 2011. december 23. 08:50:44

Kedves Judit!

Köszönöm szépen! Örülök, hogy levett a lábadról ez a karácsonyi történet.

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok Neked és egész családodnak!

Szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2011. december 23. 08:45:32

Kedves Veronika!

Örülök, hogy tetszett a novellám, köszönöm, hogy elolvastad!Az ujjadra meg vigyázz, az ünnepek alatt rendbe fog jönni.

Köszönöm az ünnepi jókívánságokat. Én is kívánok:
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket Neked és családodnak!
Szeretettel
Ida

686
T Pandur Judit - 2011. december 22. 23:38:02

Kedves Ida!

A romantikát kedvelő nő olvasókat mind levetted a lábukról a történeteddel. Smile Engem is! Smile Smile Smile
Nagyon aranyos történet! Gartulálok!

Judit

2678
Emperor - 2011. december 22. 20:33:27

Kedves Zsuzsanna!

A boldogság könnyei olyan hatást váltanak ki az emberben, mint egy jó ízű kacagás. Örülök, hogy annyira tetszett, hogy öröm könnyeket sírtál.
Ez az én karácsonyi ajándékom Nektek! Legalábbis azoknak, akik elolvassák.
Köszönöm, hogy Te elolvastad. Nekem is jól esik, hogy tetszett és ilyen kedves szavakkal tudomásomra hoztad.

Áldott, szép Karácsonyt kívánok Neked és családodnak
szeretettel
Ida

230
Torma Zsuzsanna - 2011. december 22. 15:47:13

Kedves Ida!

A boldogság könnyei jöttek ki a szemeimből, amikor a történeted vége felé közeledtem az olvasásban!
Csodálatomat fejezem ki, hogy ennyire nyönyörűszépet olvashattam, amilyent csak kevesen tudnak írni!
Neked ez kitűnően sikerült és őszintén gratulálok!

Szeretettel: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.