Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.25. 20:35
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.04.25. 19:11
Köszönöm Józsi, h. feltetted a kerti partimról szóló meghívómat már csak azért is, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. (Lassan 70 leszek, ház-átép... Bővebben

2019.04.25. 12:17
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.04.25. 10:55
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.04.25. 10:31
Kellemes napot kívánok szeretettel Heart Mindenkinek !

2019.04.24. 21:29
Szép estét és Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.24. 21:29
Javítottam István.

2019.04.24. 17:34
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.24. 15:28
További szép napot kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, Olvasóknak ! Heart Nagyon szépen köszönöm a figyelmét ... Bővebben

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ThiefOfKings
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 2
ThiefOfKings, bruxinelli
H. Gábor Erzsébet: A csók nélküli szerelem

Arcát az égszínkék puha sálba temetve, hangosan fuldokolva zokogott. Talán kisgyermekkorában sírt utoljára ilyen keservesen, ilyen őszintén, amikor intőt kapott és kitépte az ellenőrző lapját, hogy anyának ne okozzon vele fájdalmat. Csak később döbbent rá, hogy mit is tett, amikor már megbánta és ügyetlenül visszaragasztotta a kitépett lapot. Tudta, hogy így még súlyosabb helyzetet teremtett saját maga számára, mintha azonnal bevallotta volna az igazságot.
Sokáig nem felejtette el anya tekintetét. Inkább vágta volna pofon, vagy kiabált volna vele, de nem, csak nézett azzal a szomorú fekete szemével.
- Ugye nem teszel máskor ilyet, ugye nem csapsz be soha többé kisfiam?- kérdezte.
- Nem! - Soha! - mondta volna Gábor, de egy hang sem jött ki a torkán…
A sál, meleg-nedvesen nyújtott menedéket a fény ellen. Hanyatt fordult a heverőn, de a sálat nem vette le az arcáról. Kicsit talán feloldotta benne, a feszítő görcsöt a sírás. Nyelve hegyével körbetapogatta duzzadt kicserepesedett ajkát és arra a semmit nem jelentő, de mindent szétromboló kesernyés csókra gondolt…
- Ne rontsuk el! - tolta el gyengéd határozottsággal magától Detti.
- Csak meg akartam köszönni a karácsonyi ajándékot! - mondta Gábor.
- Már megköszönted, kaptam két puszit!- mondta a lány.
-Puszit, puszit! -csattant fel Gábor. Mindig csak puszit! Azt hiszed, hogy ez egy fiúnak elég? Más lány a te korodban már máson is túl van! Csókolóztál te már életedben valaha, vagy nem is akarsz soha?
-Nem, és még nem is akarok! Majd eljön annak is az ideje! -kiáltotta Detti sírással küszködve.
-Hát akkor várj! Várd a királyfit, akinek az is elég, ha csak a kezedet fogja! Tudod is te, hogy mi az szerelem! -mondta cinikus éllel Gábor.
-Na és ha tudom, na és ha én másképpen tudom, akkor mi van?
-Akkor csak várj türelemmel királykisasszony! - mondta gúnyos mosollyal a fiú és sietve indult a kabátjáért.
-Az….ajándékod!- szólt utána rekedtes hangon Detti.
Gábor szégyenlősen nyúlt a könnyű kis csomagért.
-Boldog Karácsonyt!- motyogta, de rá sem nézett a lányra úgy ment el…
Egy éjszaka keserve és lelkiismeret furdalása elég volt ahhoz, hogy rájöjjön milyen butaságot csinált. Hiszen ő tiszta szívéből szereti ezt a lányt, hogy is gondolhatta komolyan, hogy otthagyja.
Gyorsan felöltözött és elindult Dettihez bocsánatot kérni..

Sűrű pelyhekben hullott a hó, kellemesen enyhe volt az idő. Kora délután volt, de már kicsit sötétedett. Egyetlen szó lüktetett csak agyában.
- Szeretem! - Szeretem! - Szeretem!
Egy ismerős hang térítette vissza a valóságba.
- Helló Gábor! - Hova hova?
Kéri Kinga volt, egy csinos osztálytársnője a gimiből, aki mindig akkor ragad rá amikor a leginkább nem kéne.
- Csak sétálgatok! - füllentett Gábor - kicsit kiszellőztetem a fejem. És te?
- Ugyanaz a cipő! - villantotta ki hófehér fogait Kinga. - Csatlakozhatok?
- Persze!- mondta kelletlenül Gábor és együtt folytatták a sétát.

Annak ellenére, hogy a lány egy bombázó volt, Gábor kényelmetlenül érezte magát vele, nem bírta ezt a rámenős fajtát. A lány számára viszont Gábor egy újabb kihívás volt, éppen kapóra jött neki ez a találkozás.
Az ünnepi fényárban pompázó kirakatok, a vakító-fehéren csillogó hó, és az arcukba repkedő simogatóan hűvös pelyhek, jó érzésekkel töltötték el őket.
A lány egész úton csak csacsogott, még Gábort is magával ragadta a pillanat varázsa.
Kinga váratlanul nagyot esett a síkos járdán és sikoltva kacagott, amikor a nagy segítés közben Gábor is hanyatt vágódott. Nevetve porolgatták egymás kabátjáról a havat.
- Fogd meg a kezem, úgy biztosan nem esem el! - ajánlkozott a lány.
Gábor nagy erős markába fogta Kinga izmos kis kezét és úgy andalogtak tovább. Sokáig csatangoltak a hóesésben, közben jóízűen nevettek minden kis semmiségen.
- Észre sem vetted és hazakísértél! - mutatott a magas homlokzatú házra a lány, és szembefordult Gáborral.
- Köszi a szép estét - suttogta - és Boldog Karácsonyt! Kinga olyan erővel csókolta szájon Gábort, hogy az, ha akarta volna sem tudta volna kivédeni.
Észre sem vették, hogy Detti suhant el mellettük, mint egy szélkisasszony…

Gábor sokáig nem tudott elaludni, iszonyatos bűntudata volt. Olyasmit érzett, mint amikor becsapta anyát. Becsapta azt, akit a legjobban szeret. Érezte, hogy helyrehozhatatlanul elrontott valamit…

Nem tudta értékelni a szünetet sem, csak állt az ablak előtt és nézte a szűnni nem akaró hóesést.
Az égszínkék sálat egész nap nem vette le a nyakáról, jólesően simogatta a puha anyag.
- Ő kötötte nekem! - gondolta - nekem kötötte…
Félredobta a könyvet is, nem volt türelme az olvasáshoz sem.
- Rossz, hogy anyáék nincsenek itthon - gondolta - pedig milyen boldog volt, amikor bejelentették, hogy a hegyekben töltik az ünnepet. Legalább egy kicsit egyedül maradhat Dettivel…
Bekapcsolta a TV-ét. A Whamtól a Karácsony című dalt játszották, imádta ezt a számot.
Hirtelen eszmélt fel a halk kopogtatásra. A szétgurult sósmogyoró sem zavarta, sietett ajtót nyitni.
Szíve hevesen verni kezdett, amikor megpillantotta Dettit. Ösztönösen a nyakához kapott, és az égszínkék sál érintése olyan lágy és olyan szelíden meleg volt, mint Detti ragyogó, megbocsátó szeme...

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. december 27. 09:26:23

Kedves Kata!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a kis történetet is.
Szeretettel fogadtalak.ZsikePfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.