Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
H. Gábor Erzsébet: Gerle mama segít

Vidám gyerekzsivaj töltötte be a városszéli kiserdőt. Szívesen jártak ide, hiszen benn a városban a parkok korántsem olyan izgalmasak, mint ez a kis dimbes-dombos erdőcske.
Hétvégi kiruccanó helynek is jó volt. Lehetett fára mászni, a tisztáson szalonnát sütni, a bokrok tövében kényelmesen elnyújtózni, és élvezni az isteni napsütést.

A gyerekek nem állták meg, hogy iskolából hazajövet legalább egy fél órát ne futkározzanak, vagy focizzanak, a kiserdő tisztásán, ha már úgyis arra visz a hazafelé út.
Így volt ez azon a csütörtöki napon is, amikor kicsit hamarább fejeződött be a tanítás, valamilyen tanári értekezlet miatt.
A gyerekek bújócskát játszottak, csak Peti nézte szomorú vágyakozással a többiek jókedvű hancúrozását. Fura magányba zárkózott. Senki nem barátkozott vele, a társai teljesen kiközösítették, mégis mindig ott kullogott a többiek nyomában. Sötét hajú, szemüveges, cingár kis srác volt és alkatánál fogva kicsit esetlen is.

A környezet ugyancsak ideálisnak tűnt. A sok bokor, fa, a fák tövében a dús fűvel benőtt árkok, jó búvóhelyül szolgáltak.
Peti soha nem tudott fára mászni, de most, valahogy mégis felküszködte magát egy viszonylag alacsony törzsű dús lombozatú fára, ami isteni megfigyelőhelyül szolgált. Belátta majdnem az egész területet, így pontos szemlélője lehetett az eseményeknek. Látta, hogy ki hol húzta meg magát a hunyó elől, és azt is, ahogy az rálel a búvóhelyekre, így maga is részesévé vált, akaratlanul is a játéknak.
Aztán a gyerekek lassan megunták, meg hát igyekezni is kellett már hazafelé, nehogy a szülők aggódni kezdjenek a késésért.

Petire hirtelen rászakadt a csend. A gyerekek percek alatt elhagyták a kiserdőt és ő ott maradt a fa tetején gubbasztva árván. Nem kiabált senki után, mert tudta, ha meglátják, megint kitalálnak valamit ezek a gonosz kis ördögök és kikezdenek vele. A múlthéten is azt tették, amikor tornaórán leesett a vastag kötélről. Egészen hazáig csúfolták
Édesanyja gyöngéden ölelve próbálta vigasztalni Petit, miközben a szíve szakadt meg, mert tudta, hogy tehetetlen, hiszen védőszárnyai csak a kapuig érnek el, tovább már csak a szíve kísérheti a kisfiát.

Peti kezdett kétségbeesni. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolog a fáról lejutnia, még azon is csodálkozott, hogy egyáltalán fel tudott rá mászni.
Egyre nagyobbnak tűnt a fa és a föld közötti távolság. Forgott vele a világ, hirtelen félelem fogta el.
- Muszáj lejutnom - gondolta - senki nem segít.
- Ne félj, majd én segítek! - hallotta maga fölött, a mély búgó hangot.
Szemét a magasba törő ágakra szegezve próbálta halálra rémülten megfejteni, hogy ki is szólhatott hozzá.
Csak egy pillanatra látta a lombok közé rejtett, viszonylag nagyméretű madárfészket, mert közben megszédült, és lezuhant a földre. Az ütést már nem érezte, elveszítette az eszméletét...

…Amikor kinyitotta a szemét, nagyon megijedt. Egy nagyméretű madár hajolt fölé.
- Hol vagyok, ki vagy te? - kérdezte ijedten - és érezte, hogy majd szét reped a feje annyira fáj.
- Gerle mama vagyok - turbékolta kedvesen a madár - és szárnyával lágyan végigsimított Peti lüktető fejecskéjén. - Szerencsére nincs semmi komolyabb baj - mondta.
- Haza akarok menni! - tört fel hirtelen Petiből a zokogás.
- Éppen azon igyekszem, hogy ezt megoldjam - mondta Gerle mama. - Csukd be a szemed, és próbálj megnyugodni.
Petinek szinte leragadtak a szempillái. Olyan könnyűnek érezte magát, mintha hirtelen levegővé vált volna. Aztán valami megfoghatatlanul jó érzés vett erőt rajta, és megérintette egy ismerős finom illat, ami hamar álomba ringatta.

Lassan nyitotta ki a szemét. A házuk kertjében a fűben feküdt, mellette hűséges németjuhászuk Alex lihegett, és izgatottan csóválva a farkát.
Peti megpróbált felülni és megmozgatni a kezét, majd a lábát. Egy kicsit szédült még, de már nem fájt semmije.
- Álmodtam volna? - dörzsölte meg a szemét. Ahogy a fűre pillantott, meglátta a kis halványszürke farok-tollat. Megfogta, és a zsebébe dugta. Óvatosan feltápászkodott.
Az ajtóban már várták aggódó szülei.
- Hol voltál, csakhogy megkerültél, gyere be gyorsan, már mindenhol kerestünk - ölelte át szorosan édesanyja.
- Te remegsz - mondta az anyja és gyorsan ágyba dugta kisfiát. - Mi történt - simogatta forró homlokát - mesélj, merre jártál?
Peti szóról szóra elmesélt mindent. A fáramászást, a leesést, és Gerle mamát is.
- Jól van, aludj csak kisfiam, pihenj, majd holnap megbeszéljük.

Anya a villanykapcsolóhoz indult, amikor megpillantotta a nadrágzsebből kikandikáló kis szürke tollat, ami valóban a galambtollhoz hasonlított a legjobban. Megtapogatta, arcához érintette.
Aztán gyorsan el is hessegette a buta gondolatot:
- Még hogy Gerle mama - mosolygott - még hogy Gerle mama - és óvatosan visszatette kisfia zsebébe a finom pihe-puha kis tollacskát. Csöndben lekattintotta a lámpát és halkan kiosont a szobából.
- Hadd pihenjen szegénykém, majd holnapra biztosan kialussza ezt a buta kis történetet...

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2012. január 09. 11:54:19

Kedves Zsuzsi!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt is, örülök, hogy tetszett.
BUÉK Neked is!
Szeretettel:ZsikePfft

230
Torma Zsuzsanna - 2012. január 01. 13:02:35

Kedves Zsike!

Nagyon szép ez a történet, örülök, hogy az olvasásban ideértem!
Köszönöm a kellemes élményt!

BUÉK!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.