Winczheim Tibor: Az Élelmiszer-vegyészek dicsérete - 3. helyezett (2012. február)

Ha hiszik, ha nem ,mi, öregek nehéz, embert-próbáló időket éltünk meg. Bizony, volt idő, mikor a sajt még kemény volt, a túró darabos, és száraz, az egyéb, elrághatatlan, vagy nehezen megrágható élelmiszerekről nem is beszélve!
De, - szerencsére -, nem maradtunk magunkra. Az újkor pionírjai színre léptek, és kutya-kemény munkával, oroszlánt megszégyenítő bátorsággal, hatalmas akarással, és még nagyobb elánnal oldották meg égető problémánkat.
Mert miről is van szó?

Beszéljünk először is a tehéntúróról: az a szemét, az az élelmiszernek csúfolt förmedvény, bizony, azokban a sötét években még pergett, morzsálódott, száraz volt, mint a törek, szívből sajnálom mindazokat, akiknek végig kellett szenvedniük ezt a borzalmas időt. Nem is tudom elképzelni, hogyan tudtuk megenni ezt a kiszáradt, összeaszott túrót anno, tudják, azt, amit a túrós csuszára szórnak sok-sok, apró kockára vágott füstölt szalonnával!
Primitív kísérletek a túró képlékenyítésére már a neandervölgyi ősember is tett néhány, bizonytalan, és végeredményben nem sok hasznot hajtó kísérletet: hogy a túró valamiképpen puhább, omlósabb, selymesebb legyen, szegény elődeink holmi pálinkával próbálták meg lágyabbá tenni.
(A mai falusi embereknél még ma is találkozhatunk eme primitív próbálkozással, csak hát ami falun jó, az a városban nem biztos, hogy működik, így a citykben kényszerűségből lakó honfitársaim tovább szenvedtek a kőkemény túróval)…
De, - szerencsére - megjelentek az élelmiszer-vegyészek: hosszú, gondos tervezés, majd próba-gyártások tömkelegei után megjelentek az első krémtúrók. Végre, ami nem ropog az ember foga alatt! Végre valami, amit az idősek is nyugodtan ehetnek! Akár fog, vagy protkó nélkül is.
Bizony, évtizedek teltek el, mire rájöttek ezek a nagyszerű koponyák, hogy a tejjel kevert túró puhább, mint a túró, de sűrűbb, mint a tej, ráadásul finom is. Ez a felismerés, - higgyék el nekem-, nagyobb tett volt az emberiség életében, mint a holdra-szállás. (Azzal, hogy egyesek, - passzióból - ide-oda röpködtek, és egy csomó követ hoztak ide, az amúgy is eléggé köves földre, semmi hasznosat nem tettek, csak egy rahedli pénzt dobtak ki az ablakon! Tudják kérem, hogy abból – az ablakon kidobott - pénzből a világ összes túróját átalakíthatták volna túrókrémmé?... Vagy Túró Rudivá).
A gyártók tisztességét mutatja az a tény, hogy a nagy munkával kikísérletezett túrókrém kilója még a tízszerese sem volt az eredetinek.
De a fejlődés ezzel még nem állt meg!

Mivel a sajtok nagy részével is hasonló gond volt, (kemények voltak, szárazak voltak, törtek, morzsálódtak, stb.), az élelmiszer-vegyészek – a már jól bevált szisztéma alapján- kikísérletezték az ömlesztett sajtot. Végre valami, amit lágyan kenni lehet, nem pedig nehézkesen vágni. Minden tiszteletem ezen okos fejek előtt! Már csak azért is becsülöm őket, mert e világ-siker után nem ültek a babérjaikra, hanem vállvetve, hosszú, gondos tervezések, majd próbagyártások tömkelegei után feltalálták az extra-könnyen kenhető sajtokat, melyeket igazából nem is kell kenni, hanem a kenyérre (kalácsra, baguettre, zsömlére, kiflire, stb.) csepegtetni, csurgatni. De ez még mindig nem a megelégedettséget kínáló megoldás volt, a kutatásokat emberfeletti erővel folytatták tovább…
A sok-sok kísérletezésüknek be is érett a termése: a legújabb termékeiket már szóró-flakonból (a tisztítószeres pray-khez hasonlóan) lehet felvinni a pékárúkra. De nem csak ez csodálatos ebben a kérdésben, hanem az a tény is, hogy az áruk még tízszerese sincs az eredeti sajtokénak. Pedig a különböző ízhatásokat is ki kellett kísérletezniük, ezzel nemesítve, gazdagítva az amúgy is finom sajtokat. Míg őseink kétségbeesetten törték, marcangolták a kemény sajtot, mi már kenjük, vagy fújjuk a paradicsomos-, a csípőspaprikás,- a kolbászos-, a bacon-szalonnás,- a tejszínes, vagy a köményes-mandarinos-sóska ízesítésűeket.
De a fejlődés ezzel még mindig nem állt meg!

Bizonyára emlékeznek még egyesek azokra az embert-próbáló, iszonyatosan nehéz időkre, mikor a tejberizsben megállt a kanál! Rég volt ugyan, de – ha hiszik, ha nem - igaz! Az emberek erős akarattal, nagy elszántsággal kanalazták – anno - ezt az étket. Nem csodálom, hogy állandó izomlázzal, alkar-fájdalmakkal küszködtek. De csak addig, míg meg nem jelentek korunk hősei, az élelmiszer-vegyészek!...
Ők aztán egy csapásra véget vettek ennek az áldatlan állapotnak! Hosszas tervezgetés, szakmai megbeszélés, és átvirrasztott éjjelek után megszületett a soft (vagyis: lágy) tejberizs. Végre valami, amit úgy a nagyobb babák, mint az idősebbek úgy ehettek meg, hogy a rizs-szemek hegyes végei nem karistolták fel a szájpadlásukat, vagy a nyelőcsövüket.
A legújabb szériákat meg már szívószállal lehet fogyasztani! Ez ám a fejlődés! Ráadásul, - ha hiszik, ha nem,- ennek a csoda-tejberizsnek az ára sem drágább tízszer annyival, mint az eredeti.
Ezzel persze még nem jutottunk el a fejlődés csúcsára!

Bizonyára tudják, hogy millió számra vannak embertársaink, akik vagy tej- vagy annak valamelyik komponensére érzékenyek. Pl: a laktozra, (más néven: a tejcukorra), tejfehérjére, vagy tej-zsírra. Ezen embertársaink akkor ne is fogyasszák – az amúgy nagyon jóízű, és kalciumban gazdag - tejtermékeket? Csak azért fosszuk meg őket ezen élelmi-anyagok élvezetétől, mert a szervezetük nem bírja?
Nem kérem, a problémát másképpen kell megoldani! Erre vannak korunk hősei, az élelmiszer-vegyészek, akikben eleddig nem is csalatkozánk.
Nos, hosszú, keserves vajúdás, rengeteg tervezés, és még több áttervezés után megszülettek a különböző tej-variációk: a zsírszegény, a laktózmentesített, a cukor-mentesített, s végül a tejmentesített tej.
Tény, hogy ez az út nem volt mentes göröngyöktől, (a sziklákról nem is beszélve!), de az eredmény önmagáért beszél: minden, ami eddig kemény, és durva volt, most selymes, és lágy, az ízek kavalkádjáról nem is beszélve, miközben a végtermékek sosem lettek tízszer drágábbak a kiinduló anyagoknál!

Jaj! Már hallom is a vájt fülű, hozzá nem értők sisere hadának szakértelemtől mentes, gúnyos megjegyzéseit: egyszerűen felvizeztek mindent, aztán volt pofájuk közel tízszeres áron ránk tukmálni ezeket a szarokat: a túrókrémben több a víz, mint a túró, a sajtkrémekben se sajt, se tej, csak valami ízesített, a II. világháborúból visszamaradt gépzsír, amiből még a zsírt is kilopták, a tejberizsben ugye tej eleve nem lehet a tejérzékenyebbek miatt, már csak tejport helyettesítő, tejsavóval kevert emulgeálószeres oltott mész van, és így tovább, és így tovább...

Kérem, ne hallgassanak ezekre a sötétben bujkáló, rémhírt terjesztő emberekre. Ők a modern, fogyasztói társadalom ellenségei, a fejlődés kerékkötői!
Ők azok, akik a kákán is csomót keresnek. De minket, józanul gondolkodó modern emberi lényeket nem tudnak megtéveszteni! Mert miről is van szó?
Egyszerűen arról, hogy hígitani szeretnénk egy kemény anyagot a könnyebb ehetőség érdekében. Ugye, erről van szó? Most már csak az a kérdés, mivel lazítsuk, hígitsuk a fent nevezett anyagokat? Mert, hogy valami folyékonyabbal, mint az eredeti állaguk, az addig érthető…
Az is, hogy – bármennyire is folyékonyak -, benzinnel, petróleummal, csónak-lakkal, vagy fa-beeresztővel nem hígíthatunk, mert ezen anyagok nem élelmiszerek.
Bár élelmiszerek, mégsem hígíthatunk borral, sörrel, kólával, vagy citromlével, az 5 puttonyos Tokaji aszúról nem is beszélve. Egyszerűen azért nem, mert akkor más ízt kapunk.
Természetesen tejjel sem, hiszen most világítottam rá a különböző tejérzékenységekre. Marad tehát a víz, a drága, jó ivóvizünk.
Merthogy drága, az nem vitás. S az árához hozzájön még a csatornadíj, a környezet terhelési-díj, az ÁFA, a béfa és a céfa...
Ha valakinek egy kis rátekintése is van – mondjuk például - a paradicsompürével töltött májkrémes túrókrémre, az mindjárt tudja, hogy nemcsak a túróba kell víz, hanem a paradicsom-dioxid-porba is, amit aztán itt, a gyárban pürésítenek. De éppúgy kell víz a máj-anhidrid porba, az adalékanyagként felhasznált fűrészporba, valamint a gyártósorok, és gépek tisztítására, illetve a takarítónőnek a vödrébe…
Tehát senki, - aki nem szakember - ne mondja azt, hogy most itt nagy felvizezések mennek végbe, hiszen - mint rávilágítottam - a víz nem olcsó! Már csak azért sem, mert nagyon is drága!

Most, hogy a tejtermékek minőségében minőségi változás ment végbe, gondolhatják néhányan, hogy ezzel minden munka befejeztetett, az élelmiszer-kémikusoknak nem lesz munkájuk, mehetnek mindannyian pecsételni a munkaügyi hivatalokba. Ezen hiedelmüket bizonyára arra alapozzák, hogy a továbbiakban nincs mit felvizezniük.
Pedig van, sőt: ezt a munkát már akkor elkezdték, amikor még ugyancsak embert-próbáló idők jártak, s a felvágottak (valami iszonyatosan hülye elvtől vezérelve) még húsból készültek. Volt is vele gond bőségesen, különösen a kevés fogazattal rendelkezők körében. A hús-fehérjére érzékenyekről nem is beszélve!
(Most csak azért ne egyenek húskészítményt embertársaink milliói, mert fehérje-érzékenységben szenvednek?)
Azért vannak korunk hősei, hogy ezt a problémát megoldják! És meg is oldották!
Amióta a sokkal olcsóbb szója betört az állattenyésztés után az élelmiszer-iparba is, a fejlődés íve a csillagokba nyúlik!
(A szójának viszont az a hátránya, hogy porzik, ezért vízzel kell péppé pürésíteni, s mint jeleztem, a víz nem olcsó!)
Az évtizedeken át nyúló, félelmet nem ismerő kísérletezések után kémikusaink végre elő tudtak rukkolni a húsmentes húspástétommal, a hústalan fasírtokkal, a párizsiról nem is beszélve.
De a fejlődés töretlenül folytatódik!

Úgy hallottam, hogy most az ásványvizek felhígitásának problémáján dolgoznak. Ez már csak abból az aspektusból sem egyszerű, mivel roppantul bonyolult.
Ne tamáskodjanak! Ne higgyék, hogy az emberiség ezen gondja megoldhatatlan!
Egy jó ötlet, egy kis kísérletezgetés, egy csipetnyi tervezés, majd áttervezés, és próba-gyártások tömkelegei után meg fog születni. Higgyenek nekem!
Mert én ismerem az élelmiszer kémikusokat…
Ők viszont nem ismernek lehetetlent!

Írta: Winczheim Tibor
2603
orkutya - 2012. február 29. 08:47:55

Köszönöm mindenkinek a hozzászólást. Most egész nyáron nem hallotok rólam, mivel nagy fába vágom fejszémet. Ettől függetlenül néha-néha Rátok nézek, és ha nem is kommentelek, lelkileg veletek vagyok. Kívánok Nektek kellemesen lágy tavaszt, nem túl forró nyarat, jó szurkolást az olimpia ideje alatt, és csodálatos őszt. Majd késő ősszel találkozunk, sziasztok: Tibi

2135
mami - 2012. február 27. 11:17:55

Kedves Tibor!

Elolvasva az írásodat, ismét visszarepültem az időben. Több évig dolgoztam tejüzemben, többször voltam olyan tejüzemben is, látogatóban, ahol az externákból leszállított kőkemény juhsajtot dolgozták fel. Tudod, bement a lukon a kő (kemény) sajt és kijött a végén a finom juhtúró, juhsajt és még sorolhatnám azt a sok, finomságot. És láttam a sajthegyeket, amelyeket csak akkor szállíthatták le a Kézdivásárhelyi Tejüzembe, amikor az idő olyanra fordult, hogy egyáltalán lemehettek az emberek a hegyoldalon. Érdekes volt az írásod és érdekes volt összevetni az emlékeimmel.

Tibor! Megint egy maradandót alkottál.

Szeretettel: Jártó Róza

2952
bruxinelli - 2012. február 05. 20:27:18

Kedves Tibor !
A mai élelmiszeripart, kereskedelmet a fogyasztó
szemszögéből mutattad be, annak is a negatívumát.
Bizonyosan vannak vadhajtások amit nem árt néha nyesegetni. El kell ismerni azonban azt is, a választék
terén nagy változáson ment keresztül a feldolgozás.
Anno a hatvanas években csak a cukorbetegek számára gyártottak külön diabetikus termékeket abból is főleg édesipari készítményeket. Ma már se
szeri ,se száma , a sokféle betegségekben szenvedő
emberek számára gyártott termékeknek.
Hát bizony a szabvány betartását sok esetben megszegik.Az az érdekes ,hogy régen amivel nem voltak megelégedve a vásárlók azt később meg se
vették. A kereslet bizonyított. Nem is gyártották tovább, vagy éppen betiltották.
Aktuális témát feszegettél,egyéni stílussal mutattad be, jó erre is odafigyelni.
Szeretettel gratulálok,Zsófi

2952
bruxinelli - 2012. február 05. 20:25:56

Kedves Tibor !
A mai élelmiszeripart, kereskedelmet a fogyasztó
szemszögéből mutattad be, annak is a negatívumát.
Bizonyosan vannak vadhajtások amit nem árt néha nyesegetni. El kell ismerni azonban azt is, a választék
terén nagy változáson ment keresztül a feldolgozás.
Anno a hatvanas években csak a cukorbetegek számára gyártottak külön diabetikus termékeket abból is főleg édesipari készítményeket. Ma már se
szeri ,se száma , a sokféle betegségekben szenvedő
emberek számára gyártott termékeknek.
Hát bizony a szabvány betartását sok esetben megszegik.Az az érdekes ,hogy régen amivel nem voltak megelégedve a vásárlók azt később meg se
vették. A kereslet bizonyított. Nem is gyártották tovább, vagy éppen betiltották.
Aktuális témát feszegettél,egyéni stílussal mutattad be, jó erre is odafigyelni.
Szeretettel gratulálok,Zsófi

1543
Mab Tee - 2012. február 04. 20:41:18

Kedves Tibor!

Nem kértem, hogy formázd át az írásodat, csupán kérdeztem, hogy tudnál-e ebből egy jó kis történetet írni, csakis a te szájízed szerint, mert azt is szívesen olvasnám, érdekes lenne.

Az ominózus szó szerintem alpárinak hat ebben az írásban, nem tesz hozzá pluszt, és lealacsonyítja az írást. Kár érte. Nem az a gond, hogy van benne, hanem az, miként hat. Itt nem jól, csak szimpla káromkodás. Nekem ez a véleményem.

Az nagyon jó, ha megvan a magad stílusa, viszont ha soha senki véleményére nem hallgatsz, nem fogsz fejlődni. Ha olvasásra ajánlanak műveket, az nem azért van, hogy akként írj, hanem hogy egyfajta képet kapj, mire gondoltak. A te fejlődésedet szolgálja, és az olvasás sosem árt, egyúttal helyesírási hibáid száma is csökkenne, mert ebben az írásodban akad jócskán.
Nekem is megvan a magam stílusa, viszont akkor lépek előre, ha a kapott és értékes, építő jellegű véleményeket le tudom fordítani a magam stílusára, így megmarad az egyéniségem.
Ha folyton mereven elutasítasz mindenkit, akkor mindig ugyanazon a szinten maradsz. Egyértelmű, nem kell mindent elfogadni, de ha egy dologról több ugyanolyan véleményt kapsz, talán nem véletlen.

Természetesen értettem, hogy az írásod abszurd, ezért tettem fel az abszurd kérdést, azt hittem, érteni fogod.

Üdv: Mab Tee

2603
orkutya - 2012. február 04. 12:44:08

Kedves Mab Tee!
Köszönöm a hozzászólásodat, röviden válaszolok is rá:
1. Nem ÉN, hanem a HOZZÁ NEM ÉRTŐK SISERE HADA mondja, hogy szar. ÉN azt mondom, ne hallgassanak rájuk! Hol itt a bibi?
2. Józsinál van 3 írásom, a Nyomtatottba. Múlt év nov.-ben rákérdeztem, mizu? Azt írta, anyag torlódással küzd, nem tudja, mikor, melyik írást tudja megjelentetni. Ezt én -jó katonához méltóan- tudomásul vettem, és kész. Ő a szakember, ő tudja, mit akar.
3. A "szar", mint szó már majdnem annyira átment a hétköznapi beszédbe, mint a "hülye". Néhány
évtizeddel ezelőtt sértegetés miatt pert lehetett volna nyerni "lehülyézés" miatt, de ma?... Változik a világ, változik a nyelv, én nem találok kivetni valót benne, hiszen meggyőződésem, hogy ennyi bele fér az alkotói szabadságba. Én tiszteletben tartom a véleményedet, és örülök, hogy hozzászólásra érdemesítetted írásomat, de én nem óhajtok változtatni a megírtakon.
4. Mint ahogyan nincs szándékomban átírni, átdolgozni, megváltoztatni sem. Mert ha a TE szád íze szerint formáznám át, (bár még az sem kizárt, hogy jobb lenne), de mégsem az, ami az ÉN írásom lendülete, stílusa, szóhasználata. (Amúgy nem Te vagy az első, aki kritizálta a nagy ritkán előforduló csúnya szavaimat, és adott tippeket, kit kellene elolvasnom. Ha mindig, mindenkire hallgatnék, és aszerint írnék, elveszíteném az egyéniségemet, mely igenis! karakteresen jellemző rám.
5. Az utolsó mondatodat meg nem értem, ezt most valóban, komolyan kérdezted? Nem vetted észre, hogy ez az írásom egy ABSZURD? Vagy Te tényleg azt hitted, hogy az ásványvizet lehet vizezni?...
Üdvözlettel: Tibor Cool

1543
Mab Tee - 2012. február 02. 20:11:40

Kedves Tibor!

Érdekes cikket hoztál a tehéntúról, sajtról, tejberízsről, meg a többiről.
Ezt az írást én inkább a cikkek között, vagy a nyomtatott HM-ban jelentetném meg. Kérdés: Tudnál-e ebből a cikkszerűségből egy történetet írni? Szerintem, úgy még érdekesebb lenne.
A kivitelezésbe sok hiba csúszott, ezek orvosolhatóak, de amiért tőlem nagy fekete pont jár, az a "Jaj!..." kezdetű bekezdésben használt vulgáris kifejezés. Egyszerűen nem illik a szövegbe, és lealacsonyítja az írás értékét. A vulgáris kifejezéseket csak akkor tudom elfogadni, ha azt szereplő mondja, és ezeknek a kifejezéseknek a használata nem minden írónak áll jól.
Olvasd el Urbánszki László (Profundis De Clamavi) "Csövi fater" című írását. Ő például irodalmi módon képes használni a vulgáris kifejezéseket.
Ezektől eltekintve elgondolkodtató és érdekes, amit írtál. Nem árt tudni, mit is eszik az ember.
Komolyan higítani akarják az ásványvizet? Surprised

Üdv: Mab Tee Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.