Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Tiszai P. Imre: Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem (2012. március)

Apó nehézkesen tápászkodott fel a régi székből. Már minden mozdulatra fájt a térde, szíve is bele-bele hasított a mellkasába.
Ránézett Anyóra és elmosolyodott. Hatvan éve ismerte meg. Naponta nyolc kilométert gyalogolt hozzá és nyolcat vissza. Meg sem kottyant. Persze 17 éves volt. Hajtotta a vére is.
Anyó barna hajú, barna szemű, combos, mejjes lányka volt. A tanyán ahol éltek csak apja, anyja és két bátyja hallotta ahogy mindig énekelt. Ha vele volt csak neki énekelt és akkor halkan, szívhez szólóan, sokszor könnyes szemekkel, hozzá bújva.
Ez persze nem volt egyszerű, mármint a hozzábújás, hiszen abban a világban szigorú szülői tekintetek előtt voltak. Talán egy év után engedték meg, hogy a kert végében a szilvafák alatt üljenek. Ott ízlelték meg a csók ízét is és ott simította meg először a lány büszke mellét.
Még ma is kezében érzi a forróságát, a telt kerekségét és alatta érezte a vadul dobogó szívet.
Dobogott az Ő szíve is. Szólni sem tudott néha, ha magához ölelte Őt. Persze ezek csak röpke percek voltak, hiszen hol a apja, hol az anyja, hol valamelyik bátyja szólította ebben-abban segítsen nekik.
15 éves volt a lány, már kérői is akadtak, de hittek abban mindketten, hogy nem csak a szerelmük kovácsolja egymáshoz őket, de a két család is dűlőre jut majd.
Két év telt így el. Egyre többet engedhettek meg maguknak mert egyre inkább magukra merték hagyni őket.
Ez időben már a szoknya alá is benyúlkált és egyre tovább engedte meg a lány hogy ott matasson. Aztán egy este az alkonyat csöndjében érezte, hogy kőkemény akaratán pihen a lány keze, mintha véletlenül ért volna hozzá. Szűzek voltak mindketten. Ismeretlen volt akkor még a kikapós élet. Aki megtette, azt a falu hamar a szájára vette és ítéletet mondott felette.
Tudták, ki kell várni az esküvőt, tudták ennek így kell lenni, de nem tudták megvárni.
Egy este, nyári lágy este, csillagfényes ég alatt Anyó a nyakába kapaszkodott, lábait átkulcsolta a derekán és annyit mondott:
- most akarom, kérlek, vigyázz rám!
És úgy, némi tapasztalatlan ügyetlenkedés után megtörtént. Apró sikoly volt, aztán csak a könnyek folytak a lány arcán és Ő megismerte a csodát. Talán havonta ismétlődött ez, de mindig szégyellték. Ma már mosolygott ezen a mai fiatalokkal hasonlítva össze magukat.
Emlékezett rá, hogy akkor este Anyóka - már megpihenve - halkan énekelte a Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem dalt. A huncut szemén látszott, hogy nem átkozott gyötrelem az, hanem édes boldogság.
Anyóka a tűzhelynél tett-vett.
Mögé lépett, maga felé fordította és halkan kérte:
- kedvesem, énekeld el nekem azt a dalt amit akkor énekeltél nekem a kert végében.
Anyóka rámosolygott, leültek az ágy szélére. Halk hangon énekelni kezdett. Egymás kezét fogták és könnyek csillantak a szemükben.

------

Anyóka korán ébredt. Apónak mindig ébredéshez már az asztalon volt a diétás reggeli és a nagyon híg kávé. Vigyázni kellett a szívére.
Most már rég ébren kellene lennie, de csak fekszik a falnak fordulva. Óvatosan megérintette a vállát, kicsit megrázta. Furcsán hidegnek érezte. Erővel hanyatt fordította.
Két élettelen szem nézett rá.
A fény örökre eltűnt belőle.

Állt az ágy mellett. Állt némán.
Könnycseppek bújtak elő a szeméből és halkan énekelni kezdett:

- szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem....

Írta: Tiszai P Imre
2279
ermi-enigma - 2018. február 15. 09:33:04

köszönöm szépen Klári...

szinte valószerűtlen, de igaz történet....a halálig....mert az más volt....egy autós karambol...

üdv
iMRE

5847
klaradomahidi - 2018. február 14. 14:57:56

Nagyon tetszett.
Üdv: Klára

2279
ermi-enigma - 2012. március 09. 22:24:14

köszönöm Klári, hogy olvastál......ebben a világban így is élnek emberek...és ez a jó.....Smile))))

3220
nyulfirka - 2012. március 08. 18:55:13

Kedves Imre!
Ez a történet egyszerűen gyönyörű szép.
És nagyon emberi.
Örömömben csordultak ki a könnyeim. Amíg ilyen történetek vannak nem is olyan szemét ez a világ.
Köszönöm az élményt.
Üdv: Klári

2279
ermi-enigma - 2012. március 08. 10:30:12

Péter...nem volt szándékom "ijesztgetni".....de gondolom TE sem így értetted....hát igen, félelmetesen valószerű történet....szerintem sokszor történt ez már így...még ha a részletek talán mások is voltak.....

2279
ermi-enigma - 2012. március 08. 10:28:47

Ida.....keveseknek adatik ez meg....nekem egy nagyon Kedves ismerősöm élte így az életét...onnan merítettem....bár a vége nem ez volt....hanem egy frontális ütközés egy kamionnal......de még ma is vele él...lélekben....

3175
Morgen - 2012. március 05. 08:53:17

Libabőrössé tettél!

Gratulálok!
Péter

2678
Emperor - 2012. március 04. 22:40:20

Szívszorító történet, kedves Imre!

Együtt megöregedni, szép, szép és átkozott gyötrelem...

Üdvözlettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.