Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
H. Gábor Erzsébet: Születésnap - - 1. helyezett (2012. április)

- Mikor végzel?- szólt oda Robert, Liliannának, mikor meglátta a folyosó végén.
- Hosszús vagyok!- mondta Lili.
- Rendben! - küldött egy puszit Robert - akkor majd tíz után megcsörgetlek!

Lili ledobta a szőnyegre a lehúzott paplanhuzatot. Belekötötte a többi szennyessel együtt a lepedőbe. Kigombolta a magas nyakú blúzát, melege lett.
Még legalább tizenöt szobából kell összeszednie az ágyneműt, muszáj igyekeznie.
Hideg vízben megmosta az arcát. A tükörből egy ragyogó tekintetű, kissé fáradt, de boldog, csillogó fekete szempár tekintett vissza rá.

A piperék közül leemelt a polcról egy gyönyörű formájú, átlátszó üvegű parfümöt. Óvatosan letekerte az elegáns kupakot. Egy pöttynyit az ujjára cseppentett, majd a füle tövéhez érintette.
- Isteni!- szagolt bele a levegőbe.
Leült a hatalmas franciaágy szélére, és lassan kortyolni kezdte a frissen eresztett csapvizet. Körbepillantott a fényűző lakosztályon.
- Gazdagok! - futott át az agyán - luxus, fényűzés, mulatozás. Nekem meg itt kell robotolnom és nap, mint nap eltűrnöm a megaláztatások sorát, ezért a néhány huncut dollárért.
- Még másfél év - sóhajtott - ennyi van hátra az egyetemből, és még másfél évi szolgaság.

Ki gondolta volna, hogy a jólét, amiben éltek, csak látszólagos volt. Csak anya balesete után derült ki, hogy szinte kölcsönökből éltek. Ha a nagyanyja nincs, árvaházba került volna az biztos. Drága nagymama drága jó Mami, ha ő, akkor nincs vele, még belegondolni is szörnyű.
Az egyetemet már nem tudta volna megfinanszírozni, de nem is várta el tőle, hiszen jól tudta, hogy sok pénzbe kerül, és ezt magának kell előteremtenie, ha tényleg diplomát akar.
Azért is vállalta el itt a szállodában a mindenes lány szerepét. Amolyan fregoli ember, akit oda osztanak be, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá. Sok helyen megfordult már. Volt szobalány, ételosztó, felszolgáló, de nem bánta, dolgozni mindig is szeretett. Korán megtanította az élet, hogy semmit sem adnak ingyen.

Nagyanyja fedezte fel a rendkívüli rajztehetségét, ezért művészeti szakközépiskolába íratta. Elsőre felvették a képzőművészetire is, hatalmas volt az öröm.
Mami minden pénzét odaadta az induláskor. Fél év múlva pedig már volt állása itt, a szállodában. Időnként még Maminak is küld néhány dollárt haza.
Roberttel az egyetemen ismerkedtek meg, évfolyamtársak voltak.
- A két kis árva - mondták mindig, mert a sorsuk, szinte szóról szóra megegyezett. Robert intézte el a munkát is, ő már akkor itt dolgozott konyhai kisegítőként.

Tudta, hogy sietnie kellene, valami mégis visszatartotta, talán az illat, ez a semmihez sem fogható finom illat, ami eszébe juttatta az édesanyját.
- Anyának is mindig ilyen jó illata volt.

- Mennem kell - simított végig a halványkék köpenyén - nem végzek tízre, aztán lesz szőnyegszélére állítás megint, mint ahogyan a múltkor is. És kinek van igaza mindig? Persze, hogy a vendégeknek.
A múlt héten is, amikor az a nagy fürdőruhás parti volt, kis híja, hogy ki nem rúgták. Ha akkor Bob nem áll mellé, már ki tudja, hol lenne, pedig csak néhány percet késett.

A medencés bulit, tél lévén, a hatalmas fedett uszodában tartották a gazdag úri-suhancok.
Az uszoda színes, villogó fényárban úszott. A két és fél méter mély medence partján körben, roskadásig megterített asztalok, finomabbnál finomabb étellel, itallal.
A pihenőágyakon, fiatal csinos lányok kellették magukat, és itták az isteni koktélokat.
Akkor is be kellett ugrania, mert Maria megbetegedett. Ő szolgálta fel az italokat, vitte a koktélokat.
A pezsgő mellé hatalmas szemű zamatos epret szolgált fel, és minden asztalon ott csobogott az illatos csokoládé-szökőkút is a fiatalok nagy örömére.
A kis pálcikákra rászúrt eperszemet csak odatartották a csoki-szökőkút csobogó nedűje alá, és abban megforgatva, a párocskák, egymás szájába varázsolták a finomságot. A szertartás kéjes örömét nagyon élvezték a fiatalok.
Lili nagyon nyelt. Rég evett már epret. Szájában összefutott a nyál.

Este elmesélte Robertnek.
- Nem baj Lil! - mondta - ha majd híres festőművészek leszünk és annyi lesz a zsozsónk, hogy már a bankba sem fér, akkor kibéreljük ezt az egész szállodát és jól megszívatjuk a bandát.
- Meg felfaljuk az összes epret és az összes csokoládét! - kacagott Lili.
- Meg még a szökőkutat is! - nevetet Robert - meg mindent, és mindenkit!
- Legelőszőr Bobot, mert ő ott tesz alám, ahol csak tud.
- Ne! Bobot ne! Ő csak féltékeny rád, tudod, hogy tetszem neki!
- Na jó, Bobot meghagyjuk, de csak azért, mert megértem, hogy mit érez!
Magához húzta Lilit.
- Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Tudom! - mondta Lili - én is nagyon szeretlek, nagyon, nagyon.
És hagyta, hogy Robert ölelje szorosan magához, hisz erős karjaiban oly édes volt a menedék.
Sokáig szerelmeskedtek.

Nagy fekete zsákba gyömöszölte a szennyest. Kinyitotta a szobaajtót. Kihúzta a zsákot a folyosóra, majd feltette a fémrácsos kocsira, amit továbbtolt a következő szoba ajtaja elé.
- Százkettes - pillantott a számra - nagyon kell sietnem, levagyok maradva rendesen.

Kicsit el is szundikált talán, amikor a mobil megcsörrent.
- Királyi lakosztály?- szólt bele bohókásan Robert.
- Igen! - mondta vidáman Lili.
- Kérem szíveskedjék a Kisasszonyt, átkísérni hozzám, most!!!
- Gyere szívem, itt várlak a folyosó végén, van egy kis meglepetésem. Siess!
Robert szorosan megmarkolta Lili kezét, és húzta maga után.
- Hová viszel ilyen későn, fel sem öltöztem rendesen! Nem is látok ebben a sötétben Robert, szólalj már meg!
Nos, itt is lennénk! - állt meg a Robert az uszoda bejáratánál.
A zsebéből valami fura célszerszámot halászott elő, és egyetlen rutinos mozdulattal kinyitotta az ajtót.
- Várj! - fogta meg Lili csuklóját.
A másik zsebéből előhalászott egy kis selyemkendőt és azzal bekötötte a lány szemét.
- Rendben, most már indulhatunk kedves kisasszony!
Óvatosan vezetette maga után Lilit. Leültette egy székre és szeméről levette a kendőt!
- Boldog Születésnapot szerelmem! - hajolt fölé és lágyan megcsókolta a száját.
- Az ajándékod! - mutatott jelentős kézmozdulattal, a kis terített asztalkára.

Lili az asztalra pillantott. Csak egy aprócska gyertyaláng világította meg, de teljesen kivehető volt, a csoki-szökőkút, és két fehér tányéron a gyönyörű nagy szemű eprek.
- Ezt nem hiszem el! - csapta össze Lili a tenyerét.
- Csoki, és eper? - nézett őszinte meghatottsággal Robertre.
- Tényleg örülsz? - ölelte át a lányt - tényleg?
- Nagyon! Köszönöm szépen, igazi lovag vagy! Nagyon szeretlek Robert.
Nagy élvezettel mártogatták az epreket a meleg csokoládéba. Nevetve etették egymást, mint az önfeledt boldog gyermekek.
- Csupa csoki még az arcod is!- mondta kacagva Lili.
- Majd mindjárt lemosom! Gyere! - állította fel a székről a lányt.
- Ússzunk egy nagyot, ha már itt vagyunk!
- De nincs is itt a fürdőruhám! - szabadkozott Lili.
- Na és? Kit zavar az! - mondta vidáman Robert - és már tolta is le a nadrágját a bokszeralsóval együtt.
Lili körülkémlelt. Szinte vak sötét volt az uszoda. Az egyetlen kis árva gyertya pislákolt csak az asztalon.
- Oké!- mondta Lili, és már bújt is ki a ruhájából.

Fejest ugrottak a vízbe. A víz alatt Robert átölelte Lilit. Gyöngéden magához húzta. Kicsit fölbukkantak a víz fölé levegőért, majd a víz alatt teljesen egymásba fonódtak. Robert végigcsókolta a lány csupasz testét. Hegyes, kemény kis mellbimbói teljesen lázba hozták.
A medence széléhez úsztak. Lili, izmos combjaival, szorosan magához ölelte Robertet és lágy, ringó mozdulatokkal kényeztették egymást sokáig.
A tompa puffanást Lili még hallotta, érezte az ütést is, de a fájdalmat már nem. Eszméletlenül hanyatlott hátra.

- Eper meg csoki-szökőkút! - ordította ellilult fejjel az igazgató - szerencsétlen csóró népség!
- és kezével hevesen leseperte tányérostól a félbeharapott két, csoki-maszatos eperszemet.

***

Lili óvatosan nyitotta ki a szemét. A fény olyan bántó volt, hogy csak résnyire tudta kinyitni.
Vakító fehérséget látott, meg elmosódva mintha egy arc is felvillant volna előtte.
Teste szinte teljesen zsibbadt volt. Meg akart szólalni, de nem jött ki hang a torkán. Úgy érezte, mintha lebegne ég és föld között.
Majd hirtelen olyan fájdalom nyilallt a fejébe, mintha késsel hasogatták volna az agyát.
- Hol vagyok? - préselte ki nagy nehezen a szavakat.
A fölé hajoló arc most már tisztán kivehető volt. Egy őszes bajszú férfit látott. A hangja nyugodt volt és kedves.
- Kórházban van. Önt súlyos baleset érte. Már túl van az életveszélyen. Sajnos a fiú nem élte túl. Őt úgy találta el az uszoda tetőről lezuhanó gerenda, hogy már nem volt esélye.

- Robert, Robert, drága egyetlen szerelmem - szakadt fel valahonnét nagyon mélyről a szívszaggató fájdalom.

***

Lábával maga mögött becsapta az ajtót. A keze tele volt csomagokkal. Lepakolta az asztalra.
Elégedett volt. A kiállítás jobban sikerült, mint várta.
Nem gondolta, hogy Robert korai vázlatai ennyire magával ragadják a közönséget.
Emlékkiállításnak szánta. Halálának a harmadik évfordulójára. Ezt már korábban megbeszélték. Az első kiállításuk közös lesz, csak akkor még nem tudták, hogy Robert nem lesz ott.
A kabátját sem vette le. Leült a konyhai székre. Kezét az arcába temetve úgy zokogott, mint egy gyermek. Muszáj volt sírnia, annyira szerette, és annyira hiányzott.
- Köszönöm szerelmem, köszönöm, hogy ebben is segítettél.
- Nagyon szeretlek, ugye tudod? - futott át az agyán, és azonnal az villant be, hogy ugyanazokat a szavakat használja, mint Robert. Ő mondta mindig ezt, hogy:
- Nagyon szeretlek, ugye tudod?
Még jobban elkezdte rázni a zokogás. Nehezen nyugodott meg. Mintha a szívét szaggatták volna annyira fájt, még mindig.
Bepakolta a romlandó élelmiszert a hűtőbe. A doboz epret kint hagyta az asztalon. Nem bírta ki, hogy egy szemet be ne kapjon. Újra rátört a sírás, iszonyatosan szenvedett.

Bekapcsolta a Tv-ét. Maga mellé tette a tányér epret, és a kistálka olvasztott csokoládét.
A lábát maga alá húzva kényelmesen elhelyezkedett kedvenc fotelébe.
Az epret belemártotta az olvadt csokiba, majd bekapta. Soha nem harapta el akármilyen nagy volt is a szem. Érzékeit átjárta az isteni íz, és a fájdalom elegye, szeméből patakokban ömlött a könny.
Már csak néhány szem eper maradt, azt már nem tette vissza a hűtőbe. Bebújt az ágyba és álomba sírta magát.

Nehezen ébredt. Gyorsan lezuhanyozott. Az erős forró vízsugár szinte perzselte a bőrét, de nagyon jól esett. A forró után jéghidegre állította a vizet, sokáig állt alatta. Borzongva bújt vastag, frottír köntösébe.
Tekintete a kis dineren hagyott tányérra tévedt. A tányéron öt szem eper volt. Kettőből hiányzott egy-egy harapásnyi. Ő soha nem harapja ketté az epret, egészben kapja be, és csak utána rágja meg. Ez nála egy szertartás.
Két ujja közé fogta az epret. Fura borzongás járta át.
- Lehetetlen! Hülyeség! - hessegette el még a gondolatot is, és az egészet gyorsan beleöntötte a szemetesbe.

Este már alig bírt magával. Öt szem epret tett a tányérra. Mellé a csokoládét. Nehezen aludt el. Egész éjjel nyugtalanul forgolódott.
- Robert?- ijedt fel hirtelen éjfél körül - de csak a szél csapkodta a külső elsötétítőt.
Felkattintotta a lámpát. Alig mert a tányérra nézni. A szívéhez kapott. A tányéron három érintetlen, és két szem, félig elfogyasztott eper volt.

- Beszedted a nyugtatót kicsi csillagom? - kérdezte aggódva Mami - miközben lágyan megsimogatta Lili kócos haját.
- Beszéltem azzal a pszichológussal - mondta - csütörtökön tudna fogadni, ha gondolod, szívesen elkísérlek.
- Rendben! Úgy sem hagysz addig békén- mondta megadóan Lili.

***

Mami összeszorult gyomorral lépett be a kórterembe. Nagyon megviselte, amit a többi nyitott ajtajú szobában, meg a folyosón látott.
Egy fiatal lány éppen meztelenül rohangált a lépcsőn, van aki csak ül és hallgat, van aki az ágyhoz van kötözve, mint ahogy szegény Lili is.
Ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége, elmegyógyintézet. Az ő egyetlen, imádott unokája, az őrültek házában.
Arcára mosolyt erőltetett.
- Szervusz drágaságom - csókolta meg lágyan Lili homlokát.
- Hogy vagy életem?
A kis csomagot letette az asztalra és leült Lili ágya szélére.
- Teljesen ellilult a kezed! - add ide, kicsit megmasszírozom - és elkezdte morzsolgatni Lili elgémberedett ujjait.
- Látod kicsikém, ha nem lennél ilyen kis vadóc, nem kellene téged is ideszíjazni az ágyhoz.
- Hallod? - nézte Lili fakó arcát könnyeivel küszködve.
- Igazítsd meg a képet a falon! - szólalt meg váratlanul Lili.
- Nem látod milyen ferde, mindig elferdíti valaki, hogy néz így ki? Mit szólna Robert, ha látná, hogy csak ennyire becsülöm, a gyönyörű vázlatát!
- Milyen képet szívem? - nézett az üres, hófehér falra Mami.
- Azt! Azt ott, hát nem látod? Robert képét, igazítsd meg azonnal! Érted, azonnal! - ordította Lili.
- Rendben drágám, máris megigazítom- mondta hevesen dobogó szívvel a nagyanyja, és indult a fal felé megigazítani a semmit.
- Most már nem ferde - simított végig Lili haján - megigazítottam.
Lili közben újra elszundikált.

Mami óvatosan az éjjeli szerényre tett egy kis tányért, és arra öt szem gyönyörű epret most is, mint mindennap. Lilinek ez volt az egyetlen kérése. Ennyit igazán megtehet az imádott unokájáért, bár szívesen megtett volna többet is, de sajnos a többre már nem volt szükség.

Hajnalban, Evelin nővér rutinos mozdulattal Lilianna hóna alá dugta a lázmérőt, s közben be nem állt a szája, folyamatosan csak mondta, mondta a magáét.
Ahogy a kis éjjeliszekrényre pillantott, most sem állta meg szó nélkül, amit látott. A tányéron öt szem gyönyörű eper volt. Kettőből hiányzott egy-egy harapásnyi, a másik három pedig, sértetlen volt.
- Pocsékolni azt tudnak! - motyogta az orra alatt, miközben felháborodva indult kifelé a szobából.
- Megvetetik azt a drága epret, aztán meg összeharapdálva ott hagyják a tányéron, ehhez persze van eszük! Őrültek! Őrültek mind!

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2012. május 07. 11:54:13

Kedves olvasóim, alkotótársaim! Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy megtisztelt azzal, hogy elolvasta a novellámat. Köszönöm szépen az értékes szavazatokat is. Szeretettel.H.Gábor Erzsébet ZsikePfft

2175
hzsike - 2012. április 15. 15:22:37

Köszönöm szépen kedves Viola az értékes szavazatot. Rendben, megyek olvasni!(nagyon limitált az időm sajnos)
Szeretettel:ZsikePfft

277
farkas viola - 2012. április 15. 06:20:56

Zsike Drága!
Tegnap már szavaztam is Rád. Itt vagyunk egymás mellett, örülnék, ha megnéznéd az enyémet is.
Szeretettel: Viola

2175
hzsike - 2012. április 14. 15:59:19

Kedves Violám!
Örülök, hogy Veled is megoszthattam ezt a történetet, én is nagyon szeretem.Imádtam írni, és ez talán a hangulatán is meglátszik.
Örülök mindig a véleményednek, Tőled is nagyon sokat tanulok, tanultam. Köszönöm szépen, kiemelt figyelmedet.
Sok szeretettel:ZsikePfft

277
farkas viola - 2012. április 14. 12:11:12

Kedves Zsike!

Döbbenet van bennem, de örülök, hogy végre elolvastalak. Megérdemled, hogy az első helyen állj.
A fiú, - ezek szerint a duálja - szellemként sem tud elmozdulni párjától, ezért jelzi az állandó jelenlétét. Csak a Földön hívják az ilyet "őrültnek"!
Valószínűnek tartom, hogy Lili, hamarosan követi szerelmét, hogy végleg, egyesüljenek.
Te mindenesetre, átlagon felüli, szellemi szinten lévő író vagy. Én, legalább is, így látom.

Szeretettel gratulálok: Viola

2175
hzsike - 2012. április 10. 09:19:51

Kedves "ermi-enigma"! Olyan rossz így, kommunikálni, hogy csak a "nick" nevet ismerem.
Köszönöm Neked is, hogy elolvastad a novellámat, mindig örülök, a véleményeknek, kritikáknak. Mindenből tanul az ember, és ez így a helyes.
Igen, jól érzed, -bár a történet végén hagytam egy kérdőjelet is- a lány "beleőrült" az őt ért tragédiába, illetve az azt követő megmagyarázhatatlan történésekbe.
Köszönöm értő tanácsaidat, soha nem mondom, hogy nem, akár egy kisregény is születhet még belőle, vagy egy jó, filmforgatókönyv. A jövő nem árulja el "önmagát".
Szeretettel fogadtalak Téged is. További szép alkotói napokat. ZsikePfft

2279
ermi-enigma - 2012. április 09. 08:06:50

én befejezetlennek érzem....vagyis nekem azt közvetíti, hogy a lány beleőrült a történésekbe.....ma már másnál említettem Hitchcock nevét....itt is megtehetem...ez nekem olyan pszicho-dráma lenne....egy kisregényben feldolgozva elférne....így túl hosszú......a "csoda" ma már elfér egy írásban...írd tovább....pozitív katarzissal...
gratulálok amúgy...

2175
hzsike - 2012. április 04. 20:06:28

Kedves Katalinka!
Nagyon örülök, hogy elolvastad, ezt a nem éppen rövid történetet. Valóban kérdőjel a vége, de így lehetőséget adok arra, hogy az olvasó egy kicsit kételkedjen, egy kicsit meditáljon, hogy: Most akkor hogy is van ez?Pfft
Köszönöm szépen a kedves szavaidat, igazán jólestek.
Szeretettel fogadtalak:ZsikePfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.