Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Winczheim Tibor: TV-NÉZÉS

- Na, kopaszok! Ki akar ma TV-t nézni? – rontott be a körletbe nagy elánnal, közvetlenül az ebédelés után a szakaszvezető.
- Ééén! – kiáltották egy emberként az újoncok.
- Na, akkor takarítsák ki ezt a ganyé-dombot! De tisztességesen! –azzal elviharzott…
A 40 fős újonc állományon kellemes bizsergés lett úrrá. Már 3 hete, hogy bevonultak, de a KISZ-klub küszöbét még nem léphették át. Pedig ott volt a TÉVÉ! Igen, így, nagybetűkkel. Minden „kopasz” álma…
(Amúgy senki sem tudta volna megmagyarázni, miért csak a másod - ill. harmadidőszakos katonák privilégiuma ez. Bizonyára így volt ez a világ megteremtése óta, vagy legalábbis a laktanya megépítése óta, ami idestova ugyancsak sok esztendeje már. Egy kis kiszúrás a kopaszoknak, hogy érezzék, mennyire „törődnek velük”, mennyire senkik ők! S ez a „szívatás” a hosszú évek alatt megszokássá kövesedett…)
„Egy hét múlva eskü-tétel, kezdenek lassan ember számba venni minket.” – gondolták egyesek. Néhány merészebb meg már azon álmodozott, hogy a nagy esemény után biztosan visszakapják „hivatalos” nevüket, mint „első időszakos katona”, a most közszájon forgó „szar… kopasz”, „tetves kopár”, vagy „senkiházi, köcsög csürhe” helyett… Igen, minden újoncnak ez, vagy ennél is megalázóbb állandósult jelző járt titulusként. Egy olyan állandósult jelző, mint pl: Homérosz hőskölteményében „hókarú” Nauszikának.
A raj megbolydult. Mindenki rohant seprűért, lapátért, por- és felmosórongyért, vödörért és egymást tapodva hatalmas hévvel álltak neki a takarításnak. Tudták jól, a szakaszvezető élet és halál ura, nagyobb isten talán, mint egy vezérezredes, (akit ugyan még sosem láttak, de a szakaszvezetőt annál sűrűbben), s ez elég is volt ebbéli hitük fenntartásában…
Sercegtek a söprűk, csikorogtak a lapátok, suhogtak a „fókák” (a felmosórongyok)… Az ágyak „élre-vasalva”, ráncmentesen várták az ellenőrzést.
Az emeletes ágyakat tartó háromszögletű vas volt a közvetlen parancsnokuk „gyengéje”. Ha hinni lehetett a szóbeszédnek, az előző újonc-állomány emiatt nem nézhetett TV-t annak idején. Elő tehát a portörlő rongyokkal! Vékony csíkokra vágva a legszűkebb sarkokból is kiszedték a koszt.
Már vagy két órája gürcöltek, mikor „hőn-szeretett” főnökük ismét beviharzott. Csípőre tett kézzel kérdezte:
- Mit csinának emberek? Az újoncállomány erejében megfagyott a vér… - Emmaguknak takarítás? Ultra és hypó nélkül? Tán nincs mán raktáron? Vagy szamuklálni akarják a parancsomat? Hát honnan szalajtották magukat, hogy veccerek nélkül takarítanak!? - üvöltötte, majd ahogy jött, már el is tűnt.
„Hülye állat!” – gondolták egyesek. „bizonyára kopasz korában úgy megszívatták, hogy teljesen lelki topronggyá vált, és most nem győzi visszaadni az átélt kikúrást, kamatos kamattal”…- s ezzel napi rendre is tértek üvöltözése felett. A takarítás gőzerővel folyt tovább.
A tisztes azonban újra megjelent az ajtóban. Oroszlánt megszégyenítő hangon kiáltotta: Vételeztem ezt-azt maguknak. De, hogy el ne sumákolják, magam szóróm szét. S azzal 4 zacskó, fél kilós Ultrát hintett szét. Jó magasról, hadd csípje a szemünket...
- 10 vödör vizet gyorsan! – ezt már a folyosóról kiáltotta - és beléjük a hypóval! Tudják, maguk „söpredék”: tisztaság és rend a lelke mindennek! – és úgy örült ennek a kijelentésének, mintha ő találta volna ki… Aztán ahogy jött, ment is.
A vödörszámra megérkezett víz elhelyezést nyert a körlet kövezetén. Kis híján átbukott a küszöbön. A söprűsök elkezdték a padozat súrolását, hatalmas habot képezve. A felmosó rongyokkal rendelkezők kétségbe esve próbálták beleszedni a vödrökbe a habos vizet.
Egy fél óra múlva visszatért a szakaszvezető. – Az ágyak alját és a sarkokat ki ne hagyják! És igyekezzenek, mert ha a híradóig nem lesznek készen, elfelejthetik a TV-t! – aztán megint eltűnt.
A hab a bokánkig ért, tudtuk, nincs ember, aki ezzel a mennyiséggel megbirkózna, a hőn áhított TV nézésnek tehát lőttek…
Valakinek eszébe jutott, mi lenne, ha a habot egyszerűen kilapátolnánk az ablakon? Mivel veszíteni valónk nem volt, megtettük…
Megszenvedtünk ezért a rendért, de időben készen lettünk. Körletünk úgy csillogott-villogott, mint a szóbeszédbeli Salamon töke.
A szakaszvezető gúnyos pillantással nézett körül, mintha csak azt mondaná: „Fogadjunk, hogy találok kivetni valót?” Egyik zsebéből kötszert, másikból kis üveg seb-benzint vett elő. Szúrópróbaszerűen vizsgálta át a háromszögeit, a falak sarkait, de még a kövezet fúgáit is. Hibát azonban nem talált.
- Sorakozó a folyosón! –adta ki a parancsot. - Lassan negyed nyolc, félkor kezdődik a híradó. Megkönnyebbülve szállingóztunk ki a körletből.
- Most pedig ruha ellenőrzés! - harsogta. – Csak nem gondójják, hogy szakadt zsebbel, vagy hiányzó gombbal betehetik lábukat a klub- szobába!
Akinél hiányt észlelt, már küldte is vissza, varrni.
Azt hittük, ezzel vége is a tortúrának, de még csak most kezdődött az „egészségügyi ellenőrzés”: - „Koszos, vagy hosszú körömmel, ill. borostásan nem szentségteleníthetik meg a KISZ-klubot! – üvöltötte, s a neki nem tetsző egyéneket szintén visszaküldte.
- De igyekezzenek, mert a többiek nem mennek maguk nélkül! – s biztos volt benne, ha az előbb nem is, de most megfogta a csapatot…
Viszont minket sem puhafából faragtak: ha vérző ujjal, vagy arcbőrrel is, de időben összeállt megint a raj. Indultunk – végre! - TV-t nézni…
- Jobbra át! Lépést ne tarts! Indulj! - szólt az ukáz, s mi besétáltunk a „titkok világába”, „vágyaink szentélyébe”.
A helyiség tömve volt már másod, - ill. harmad időszakos katonákkal. Ülőhely egy darab sem, de ezzel nem is izgattuk magunkat. (Két órát guggolásban is ki lehet bírni!…) A TV még nem volt bekapcsolva, de nem is volt még fél nyolc. Szépen elfértünk több sorban a székek mögött és vártuk a „csodát”.
A szakaszvezető kaján hangja térített vissza minket a puszta valóságba: - Aki jól megnézte a TV-t, vonulhat kifele, akik még nézni akarják, egy percük van rá. De jól nézzék meg, mert egy darabig megint nem fogják látni!”

A bent maradtak hangos röhögésébe szinte beleremegtek az ablakok…

Írta: Winczheim Tibor

FELHÍVÁS!

GUINNESS REKORD KÍSÉRLET A HOLNAP MAGAZINON!

Winczheim Tibor író és a Holnap Magazin Guinness rekord felállítására készül!

A kísérlet leírása:
Winczheim Tibor egyedülálló rekordkísérletbe kezd, 2012 júniusában.
7 hónap alatt 7 könyvet állít össze, ír meg, ad ki és ad el, a Holnap Magazin támogatásával, segítségével.
A kötetek egyedi, sorszámozott kiadványként jelennek meg, kizárólag egyszeri kiadásban, összesen 100-100 példányban, a szerző által dedikálva!
A könyvek 2.000.-Ft/kötet egységáron kerülnek forgalomba.
A köteteket megrendelő olvasóknak a 7. kötet, amely 2012 decemberében jelenik meg, ajándék!
Várjuk azokat a megrendelőket, akik a 12.000.-Ft befizetésével részesei szeretnének lenni a kezdeményezésnek, támogatnák a rekord sikerét!

A rekord kísérletről a Guinness bizottságnak is küldünk értesítést, a magyarországi bizottság kíséri figyelemmel.
Megrendelés és további információ magazinunknál:
E-mail címünk: holnapmagazin@gmail.com
A kötetek egyenként is megrendelhetőek 2.000.-Ft+300.-Ft postaköltség áron), illetve a könyvek megjelenési sorrendjében a teljes sorozat megrendelése esetén havonta fizethetőek!

Kérjük a megrendelést előre jelezni, mert a kötet csak 100 példányban jelenik meg.
Minden megrendelőnek biztosítjuk a köteteket, amelyek író-olvasótalálkozó keretében, vagy ha erre nem tud eljönni a megrendelő, akkor postai úton kerülnek kézbesítésre.

A könyvek ára rózsaszín postai csekken, vagy átutalással küldhető el:
Postacím: Bakos József (Holnap Magazin) 8000. Székesfehérvár, Németh László. 12. fsz. 2.
Átutalási számlaszám: Bakos József, Raiffeisen Bank: 12023008-00159812-00100007

Hiszünk abban, hogy ma Magyarországon helye van az irodalomnak és a kísérlet sikerrel jár, ezzel is bizonyítva, hogy az irodalmi értékek a 21. században is életünk fontos részét képviselik, igazi értékeket továbbítanak mindenki számára.

Bakos József
2603
orkutya - 2012. május 11. 21:14:09

Köszönöm a hozzászólásotokat lányok. Örülök, hogy megmosolyogtattalak Titeket.

A GUINNESS REKORDOT meg összefogással együtt megnyerjük!

Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.