H. Gábor Erzsébet: Őrizni kihűlt kályha melegét… - - 3. helyezett (2012. május)

- Helló! - köszönt oda Péternek Nóra, miközben becipelte a sok szatyrot a konyhába.
- Mi zújs?
- Semmi- dünnyögte Péter morózusan. Mindig utálta, ha zavarják újságolvasás közben. Nála ez egy szertartás.
- Mi van most, ünnep, mi ez a sok szatyor mindenféle? - kérdezte gúnyosan.
- Ez a sok mindenféle a vacsora, a holnapi reggeli, mosószer, meg egy csomó tisztítószer, ugyanis holnap ablakot fogok pucolni! Kaptam ananászbefőttet is, biztosan örülnek majd a gyerekek, meg sósmogyorót, az olcsóbbikat vettem négy dobozzal! És mindez csak egy tízes!
- Persze, mert minden szart megveszel, amit meglátsz!
- Úgy! - állt meg Péter előtt csípőre tett kézzel Nóra. - A vacsora is szar, meg a mosószer is! Az nem szar, amit a „Derű” cukiban mindennap megiszol?
- Az nem!- mondta ingerülten Péter - azt én busásan meg is keresem! Talán nem érdemlek meg egy konyakot?
- Dehogynem! És én nem érdemlem meg ezt a nagydoboz mosószert? Majd holnaptól szappant főzök!
- Mi a bajod már megint? Ma nem csapott a főnök a kemény kis seggedre, vagy mi hiányzik?
- Azt jobb, ha nem tárgyaljuk ki, hogy nekem mi hiányzik, mert te csak rosszul jársz!
- Én, aki egész nap a családomért dolgozok, én járok rosszul? Meló után túlóra, túlóra után meló, hogy az a rohadt pénz több legyen, te meg egy délután elvered a felét!
- Egy percig sem tárgyalok veled tovább - kiabálta Nóra - veled nem lehet normálisan beszélni! Olyan vagy, mint egy idegbeteg! Csak az a hülye újság, az internet, az edzőterem, a családod az semmi! Levegőnek tekintesz bennünket!
- Most már te is hallgass el!- üvöltötte Péter. - Azt hiszed, hogy csak te unod? Elég volt torkig vagyok veled is, meg ezzel az egész hülye kócerájjal! Megyek lefekszem, az embernek már a saját otthonában sincs nyugta! - mondta dühösen - bevágva maga után a hálószoba ajtaját.
- Menj csak, menj- kiabált utána Nóra- már megint egy jó kifogás a halálos fáradtságra!

Nóra hirtelen riadt fel a telefoncsörgére. Fejére szorította a hűvös hűtőzselét.
- Szia Anya, nem ne ijedj meg, csak egy nap szabit vettem ki, megint kínoz ez az átok migrén!
Holnapra kialszom! Milyen Dr.Gálnak? Nem! Te csak ne szólj senkinek, kérlek ezt bízd rám, nem vagyok taknyos kölyök! Hétvégén? Nem tudom még, majd beszélek Péterrel. Jó, jó, jó! Köszi, vigyázok! Nem, tényleg nem! Majd hívlak, puszi!- csapta le ingerülten a kagylót.

Betett egy CD-t. A halk zene mindig megnyugtatta. Fölkucorgott a nagy fotelba, lábát maga alá húzta.
- Pihennem kell- gondolta - rengeteget aludni. Nekem kell változtatni az életünkön, okosan, talán még nem késő. Anya azt mondta, egy asszonyon múlik minden, meglátjuk!
Az, az undorító szerkesztőség is! Balogh minden harmadik cikkemet visszavágja!
„ Ez már lerágott csont, ez nem elég modern, Nórika drága, ezt nem eszi meg az olvasó!”
Az a sok éjszakázás, idegeskedés, nem is vagyok igazi feleség. Mire lefekszem, Péter már alszik. Ha ő éjszakázik, akkor meg én alszom el. Muszáj változtatni, mielőtt tönkre megy minden teljesen.
A géphez ült, gyorsan átfutotta a moziműsort.
- Ez jó lesz - gondolta. „ Gyógyír északi szélre „- Állítólag remek film. Meglepem vele Pétert. Nyolctól, éppen jó lesz. Gyorsan megrendelte a jegyeket. Olyan régen voltak már moziban.
Végigdőlt a heverőn és a homlokára tette a hűvös jeget. Nem csillapodott a fejfájása. Kicsit elszundikált.
A telefoncsörgés riasztotta fel.

- Te vagy az Bea? - kérdezte rekedtes hangon. - Miért, hány óra van? Úristen, már hét? Semmi, csak éppen átaludtam egy napot. Igen, vettem ki egy nap szabit, megint a fejem. Képzeld már kávé után is tudok aludni jó, nem? Csak a szokásos hajtás. Legalább azt a beutalót kaptuk volna meg víz mellé, ránk fért volna nagyon egy kis lazítás. Az ikrek? Ők Györökön vannak a másik nagyinál, van még egy hetük.
Furcsa nélkülük, pedig egyébként is alig vagyunk együtt. Tudod, edzésre járnak, angolra, este meg hullafáradt mindenki. Hajtunk, mint a güzü. Csak az a rohadt pénz ne lenne!
Rég voltál már nálunk! Éppen ezért hívtál? De jó! Oké, akkor péntek! Megpróbálok egy kicsit előbb meglógni a szerkesztőségből. Péter? Nem, ő csak tíz körül jön haza, ahogy a munka megkívánja. Mondtam már, hogy kell a pénz. Tudod, mit megeszik két serdűlő fiúgyerek? Ezek mindig éhesek! Pia? Hát persze, hogy lesz, ne aggódj! Akkor várlak, csók!
Gyorsan a géphez ült, és lemondta a mozijegyet, már nem érnének oda.
A motorzúgásra az ablakhoz lépett. Péter száll ki a kocsiból.
Vaktában kinyitott egy könyvet, úgy tett, mintha olvasna. Halkan fordul a kulcs a zárban.
- Szia! - köszönt Péter és apró puszit nyomott Nóra homlokára.
- Mit olvasol?- kérdezte - és a táskáját az íróasztal mellé téve már indul is a fürdőszoba felé.
- Mi újság? - kiabál ki a zuhany alól.
Nóra nem válaszolt, hisz úgy sem hallaná, meg nem is érdekli igazán.
Péter, a derekára csavart törölközővel tért vissza.
- Van valami harapni való?
- Szalámi a hűtőben, zsemle a kenyértartóban, tálca a helyén, szolgáld ki magad!- mutatott a hűtő felé Nóra - a jeget szorosan a halántékához nyomva.
Péter csapkodva, csörömpölve, tálcára rakta az ennivalót és tüntetően a TV-elé ült, nem nézett Nórára.
- Túlóráztál? - szól oda Nóra.
- Miért mit csináltam volna? - kérdezte Péter ingerülten.
- Csak azért kérdezem, mert ma úgy volt, hogy nem maradsz benn, ezért kitaláltam egy meglepetést neked.
- Meglepetést? És mi volna az?
- Rendeltem két mozijegyet a „Gyógyír”- re, azt mondtad nem lenne rossz megnézni.
- Fel akartalak hívni, de átaludtam a napot.
- A napot? Miért, nem dolgoztál?
- Nem! Annyira fájt megint a fejem, hogy kénytelen voltam itthon maradni.
- Hányszor kértelek már, hogy ne hívogass a munkahelyemen!- emelte fel a hangját Péter. - Alig vagyok az irodában, egész nap kijárok ellenőrizni, azokat a nyavalyás elfuserált házakat! Még azt hiszik, hogy nyomozol utánam!
- Most ezt úgy mondod, mintha olyan gyakran hívogatnálak! Talán egy hónapja hívtalak utoljára, és akkor is muszáj volt, ha még emlékszel rá!
- És te? Akkor maradhatsz itthon amikor csak akarsz? Én a főnököd helyében nem engednék meg ilyen egy napos kifogásokat az biztos! Hányszor mondtam már, hogy vizsgáltasd ki magad? A semmitől nem állandóan valakinek a feje!
- Az biztos! Az enyém sem a semmitől fáj, olyan ideges vagyok, hogy majd el futok. És te is, nemhogy megértenéd az embert, még durva is vagy!
- Én, durva? - kiabálta Péter!
- Igen, te! Szavakkal is lehet durva valaki! Én hittem, hogy lesz két boldog hetünk, amíg a gyerekek odalesznek. Most lenne alkalmunk egy kicsit megszeretgetni egymást. Mi a baj Péter? Mért nem mondod meg? Miért rossz minden, amit én csinálok? - kérdezte elszorult torokkal.
- Nekem? - csattant fel Péter. - Te provokálod állandóan, még a puszta jelenléteddel is a veszekedést. Olyan kétkedően nézel rám, hogy egyből felmegy a pumpám! - mondta, és előkapta a bárszekrényből a Whiskys üveget. Nagyot húzott belőle, pedig tudta, hogy Nórának az a halála, ha az üvegbe beleiszik.
- Gyere - mutatott maga mellé a kanapéra Nóra - gyere, ülj le ide mellém, beszélgessünk!
- Miről?
- Rólad, meg rólam, hogy mi lesz így velünk!
- Jaj ne kezd már elölről, te boldog vagy, ha kínozhatod a másikat?
- Miért, mert beszélgetni akarok veled? Péter én már nem bírom tovább, szükségem van rád, szükségünk van egymásra. Sokat gondolkodtam magunkon. Nem kellene annyit dolgoznod, mi a fenének az a telek, úgyse lenne rá időnk! Csak egy gonddal több! Hány ember él sokkal rosszabb körülmények között, mint mi, és boldogok. Nézz magadra Péter, olyan ősz vagy már, mint egy ötvenéves! És nem a semmitől!

- Szóval ide akartál kilyukadni, hogy nem kell a telek! Azt nem érzed, hogy mindezt értetek teszem, érted, a gyerekekért, hogy néha szmog helyett egy kis friss levegőt is szívhassatok!
Különben is már rég összejöhetett volna az ára, ha nem vered el azt a rengeteg pénzt divatos rongyokra meg mit tudom én, hogy milyen drága parfümökre. Nem tudom, ki a fenének akarsz te még tetszeni, miért vagy így besózva?
- Én, besózva, hát te nem vagy normális! És mi az, hogy én még? Olyan öreg vagyok, hogy azt hiszed, én már a kutyának sem kellek? Amiért te már rám untál, másnak még nem tetszhetek? Nagyon tévedsz, tudod, nagyon tévedsz!
- Nem, én azt egy percig sem gondoltam, hogy senkinek sem kellesz! - mondta gúnyosan Péter- sőt, nagyon is jól tudom, hogy miért jársz abban a seggeden szétrepedő szűk szoknyában! Így akarod behülyíteni a főnöködet! Egyformák vagytok mind!

- Csodálkozol, hogy másnak akarnék tetszeni? Hát nem olyan vagyok már itthon, mint egy megunt bútordarab? Mondd, mikor bújtál utoljára hozzám, három hete, négy, vagy még több? Azt hiszed belőlem kihalt minden nőiesség, nekem nincsenek vágyaim? Igenis jólesik, ha valaki észrevesz, ha valaki nőnek néz!
- Hogy mikor voltunk együtt? Rajtam múlik? Nem te gépeled egész éjszaka a nyavalyás cikkeidet? Más a munkahelyén végzi a melóját, nem itthon!
- Hát itt kötöttünk ki megint, hogy én vagyok a hibás! Te már rég horkolsz, amikor én a nyavalyás cikkeimet gépelem. Csak tudnám mitől vagy mindig olyan „halálosan” fáradt
- mondta gúnyos éllel Nóra.
- Vajon mitől? Mit gondolsz, ingyen adják azt a sok pénzt? Én tizennégy órákat dolgozom ám, nem úgy, mint egyesek. És mégsem elég!
- Hát akkor ne dolgozz! - zokogta Nóra- ki a fene kényszerít rá? - Ki akart kertes házat, ki akart új autót!? Nekem megfelelt volna az a két szoba hall is, akkor legalább még boldogok voltunk! Most meg, mint két gyűlölködő idegen! Már a gyerekek előtt is veszekszel, legalább akkor fékeznéd magad! Pakolj össze, ha ennyire unod és költözz el, legalább nyugtunk lesz ebben a rohadt házban!

- Úgy, költözzek el, a nagyságos asszony meg valahogy eléldegél ebben a villában! Én meg nyomorogjak valami kis koszos albérletben így gondoltad? Biztosan van már egy palid, aki lesi, hogy mikor hozhatja a pizsamáját, meg a fogkeféjét az én hálószobámba! Hát ebből nem esztek, nem szerzem meg nektek ezt az örömet!
- Gazember vagy! Ezt mind csak azért mondod, hogy engem kikészíts! Még ha, akarnám sem tudnám megtenni! Mikor lenne nekem erre időm? Munka után rohanás haza, bevásárlás, háztartás, gyerekek. Mikor ültél le utoljára a fiúkkal beszélgetni? Amikor este hazaérsz, elintézed őket két rutinkérdéssel. Azt hiszed, ők nem érzik, hogy valami nem stimmel, a gyerek a legjobb radar!
- Hát jó, majd esténként, ha hazajövök, leülök velük kanasztázni, meg reggelig beszélgetni, meg lehet, hogy a Hófehérkét is elmesélem majd nekik! Akkor te mi a fenének vagy! Vannak anyai kötelezettségek is! Ha nem hoznád haza az őrületesen fontos firkálmányaidat, akkor neked is lenne időd velük foglalkozni. Most is azért küldted el őket a nagyanyjukhoz nyaralni, hogy neked több időd legyen az etyepetyézésre!

- Elég volt! Hagyd abba! Nem tudod felfogni, hogy akadnak még a földön tisztességes emberek is! Nem csak olyan kétszínűek mint te, és a tisztelt barátaid! - üvöltötte Nóra.
- A barátaimat te csak hagyd békén!- mondta majdnem kiabálva Péter. - Neked úgyis csak az a jó, akit te megtisztelsz a nagy barátságoddal! Mondd, van egyáltalán ember a földön, aki ellen nincs valamilyen kifogásod? Halálra sértegeted a legjobb barátaimat.
Mit műveltél Máté Pistával is, azon a bálon? Pofon vágtad! Mindenki rajtunk röhögött! Tesz ilyet egy normális ember? Mert, állítólag nyílt ajánlatot tett neked!? Persze, mert addig riszáltad, magad előtte, hogy szerencsétlennek már más választása nem is volt!
- Nem! Szegénynek nem is volt más választása! - kiabálta sírva Nóra. - Még csak meg sem fordul benned, hogy esetleg az én pártomra állj? Tudod, néha már sajnálom is, hogy nem használtam ki egy-egy adódó lehetőséget, akkor legalább nem sértene ez a sok aljas rágalom! Nem is tudom, talán ki kellene próbálni még nem késő.

- Kis ártatlan asszonyka! Állítom, a legnagyobb színésznő a te nyomodba sem léphet. Nagyon értesz a tálaláshoz, szép szavú újságíró asszony! El tudom képzelni miket híresztelsz rólam a kollégáidnak, azok meg egész nap kárpótolják, vigasztalják szegény elnyomott asszonykát.
- Elég volt! Nem tűröm, hogy állandóan gyanúsítgass, ennél már az is jobb, ha a hálóban horkolsz. Nem fogok miattad nyugtatókon élni!
- Még a végén kiderül, hogy miattam vagy ilyen beteg! - ordította Péter. - Te csinálod magadnak, nem veszed észre? Na, én megyek aludni, te meg nyugodtan gépelgesd csak a cikkeidet, hátha attól majd megnyugszol.

- Ki lehet az ilyen későn - futott át Nóra fejében, mikor megcsörrent a telefon.
- Szia Bea! Nem, nem zavarsz. Hogy inkább holnap? Várj csak, holnap egy vidéki üzemben csinálok riportot, öt körül már itthon leszek. Jó, akkor holnap, semmi gond jó éjt.
A gyógyszeres szekrénykéből kivett egy kis fiolát. Markába szórt számolatlanul néhány szem pirulát. Néhány korty ásványvizet ivott rá, és halántékát szorítva sietve a fürdőszoba felé indult.

- Na ez kész! - nézett elégedetten a finomságokkal megpakolt asztalkára A bimm-bamm csengő egyfolytában galangolt. Bea buta szokása volt, hogy addig le sem vette róla az ujját, míg Nóri ki nem nyitotta az ajtót.
- Helló- ölelte át örömmel a barátnőjét Bea.
- Mutasd magad, jól nézel ki - forgatta meg Nórát - csak egy kicsit nyúzott az arcod.
- Te viszont remek színben vagy! - mondta Nóra - szabályosan ragyogsz!
- Nem jöttem túl korán? - kérdezte Bea - és kényelmesen lehuppan a kanapéra.
- Dehogy, jókor jöttél - mosolygott Nóra - és már tette is Martinis poharakat az asztalra.
- Olyan gyerekek nélkül, mintha kihalt volna a ház. Látod, erre vagyok én kiéhezve, egy kis dumcsira, egy kis röhögésre. A kolléganőim csak pletyózni szeretnek, meg időnk sincs ott egy jóízű beszélgetésre tudod, mindig csak a munka.
- Tölthetek? Jég, citrom?
- Töltsön csak kedves, de el ne rontsa, mindent csak módjával! - mondta jókedvűen Bea.
- Egészségünkre! Csili-csili.
- Kimondottan nem rossz! Péter Api?
- Dolgoziiiiiiiik! - húzza el a szót gúnyosan Nóra. Csak értünk dolgozik, és csak miattunk megy tönkre!
- Akkor csuda jól megy minden?
- Igen, csuda jól!!!
- Erre inni kell!- emelte fel a poharát Bea. - Éljen a munka, éljen a család, éljen a békés egymás nélkül élés!
- Na, mesélj! - biztatta Nóra - új fiú, új szomszéd, új férj???
- Ne is mondd! - legyintett Bea. - Vegetáriánus lettem! Semmi hús, csak az a fonnyadt zöldség!
- Ne hülyéskedj, komolyan kérdeztem!
- Komolyan mondom, elegem van a hapsikból. Elég volt két házasság, két válás! Még szerencse, hogy Töröknek nincs utódja, mit kezdenék most egy kölyökkel?
- Lehet, hogy jobb lett volna!
- Mi?
- Egy kölyök! Akkor lehet, hogy el sem váltok!
- Hülye vagy? Jobb lett volna, ha csak a gyerek tart össze bennünket? Őszintén, nektek jó? Már rég szétugrottatok volna, ha nincs a két gyerek!
- Nem igaz! Nemcsak a gyerekek! Nemcsak - bizonytalanodott el Nóra- mi azért még szeretjük egymást, talán.
- A fenét! Minden férfi egyforma! A szerelem, náluk az ágy! Aztán ha nem kapják meg otthon, megkeresik máshol!
Nóra teletöltötte a poharát és az egészet egyszerre felhajtotta.
- Te! - szorította meg Bea karját - rúgjunk be! - Úgysem voltam még részeg soha! Tudod mit? Ha nagyon durva lennék, fogjál le, ne engedd, hogy mindent összetörjek oké?
- Oké! Majd odakötözlek a székhez - mondta kacagva Bea. - Finom ez a lötty, van még?
- Még két üveggel van a frigóban, elég lesz?
- Ha nem, hát hozatunk fel a szobainassal!

- Fáradt vagyok, állandóan fáradt- mondta Nóra az italtól kicsit elcsukló hangon. - Azt hiszem végigtudnék aludni egy hetet. Nálunk mindenki fáradt - folytatta akadozó nyelvvel. - Péter is állandóan fáradt. Ha dolgozik fáradt, ha itthon van ideges. Valami nagyon nincs itt rendben, valami nagyon nem jó.

- Mindig csak panaszkodsz - mondta méltatlankodva Bea- pedig nekem aztán igazán lenne okom a panaszkodásra! Egyedül, mindig csak egyedül, a magány a legszörnyűbb a világon. A férfi is nagyon hiányzik, sokszor reggelig virrasztok, már csak az altató segít. Üres a lakás ha elmész, üres, ha hazajössz. Nincs, akihez odabújj és elmeséld neki, hogy a főnököd lecseszett, vagy, hogy szemtelenül nézett egy pasas a villamoson. Bele lehet hülyülni. Neked legalább van egy férjed, van valakid, ha tudom, hogy ilyen nehéz egyedül, akkor lehet, hogy nem válok el.
- Ne hidd, hogy nekem jobb! - mondta nagyot kortyolva Nóra. - Tudod mikor feküdtem le vele utoljára? Már vagy egy hónapja, érted, egy hónapja. Néha arra gondolok, hogy mi a fenének szedem a fogamzásgátlót. Legfeljebb akkor jó, ha netán megerőszakolnak.
Arra gondoltam, hogy biztosan van valakije, egy kis szajha elcsavarta a fejét és elrabolja azt, ami csak nekem jár - borult zokogva Bea vállára. - Gazember! De én majd megmutatom neki, megmutatom!

- Mutasd is! - mondja akadozó nyelvvel Bea! - Ne vedd be neki a hülye kis meséit! Kurvája van érted, egy kis húszéves undorító csontkollekció! Hogy mit eszik rajta, azt nem tudom!
- Micsoda! Mit beszélsz - rángatta meg durván Bea karját Nóra! - Honnét veszed ezt a hülyeséget, honnét!?
- Bea kicsit imbolyogva elindult kezében a tele pohárral és az ablaknak támaszkodva megállt.
- Hát jó, elmondom, te akartad, de jobb, ha nyugalmat erőltetsz magadra kislány, mert nagyon megfogsz lepődni! Elmondom, már csak azért is - csuklott el részegen a hangja - mert velem szemben is egy gazember volt a kedves férjed!
- A „Kakaskirály” - így hívják őt a tervezőirodában. - Gőgös, beképzelt, mint egy király, és ha meglát egy nőt egyből kakassá változik, Kakaskirállyá, nem tűr konkurenciát!
Nincs előjog, nincs elsőbbség, minden nő először az övé! Akire ráun, eldobja, eltapossa, aztán jöhet az új, jöhet a másik!
Nóra a fülét befogva artikulátlan hangon ordítani kezdett.
- Nem igaz! Nem igaz, hazudsz, csak engem akarsz te is kikészíteni! Irigy vagy, irigy, érted!?

- Na, jó! Hát idehallgass! Én Péternek két évig voltam a szeretője! A szerelme, a mindene.
A munkaideje felét nálam dolgozta le!
- Hazudsz, te egy kígyó vagy! - rázta eszeveszetten a fejét Nóra - álnok kígyó! - Nem igaz!
- Dolgozott is persze - folytatta Bea- amennyivel betömheti az éhező szádat, de minden este nálam kötött ki. És csak utánam következtél te, meg a gyerekek. Két évig imádtuk egymást, amíg ki nem derült, hogy terhes vagyok tőle. És amikor megmondtam neki, hogy meg akarom tartani a gyereket, lekurvázott, összevert annyira, hogy elabortáltam. Soha többé nem lehet gyerekem érted, soha többé!!! - zokogta a földre lerogyva.
- Nóra odatámolygott és megrázza a vállát.
- Ne sírj, hallod, ne sírj. Elé térdelt és két tenyerébe fogta Bea arcát.
- Hogy szeretett? Azonnal meséld el, mit mondott, hogy csókolt, hogy becézett? A melledet is megcsókolta, meg??? Hallod megcsókolta?
- Meg! Azt is! Mindenemet, a nyakam, a combom, a mellem, mindenemet érted, becézett, én voltam az ő Kiscsibéje, és most azt a kis ringyót csókolgatja ugyan úgy, ahogy még nemrég engem.

- Nem hiszem el! Nem hiszem - motyogta értetlenül Nóra.
- Nem? Na, figyelj! Közös lottóval játszottunk. Megtettük a kilencvenest, mert akkor lettem a szeretője, a hetest, a nyolcast, mert akkor született, a tizenegyest, a harmincast, mert akkor születtem én. Megmutatom neked!
Odatámolygott a kanapéhoz és a kézitáskájából a földre szórt mindent. Előhalászta a lottószelvényt.
- Ide nézz! Itt van!- mutatta. Idegesen összegyűrte, és ledobta a földre.
- Fújj! És én még mindig játszom a számokkal - dühösen rátaposott és zokogva kiabált. - Gazember! Gazember!
- Nóra nagy nehezen feltápászkodott. Lesimította a ruháját és az ajtó felé mutatott.
- Most aztán takarodj! Szedd a koszos cuccodat, és takarodj innen érted? Te ócska ringyó! Be ne tedd többé ide a lábad, hallod? - és erővel lökdösni kezdte az ajtó felé Beát.
Az ajtóból még utána ordította:
- Te utolsó szajha!

***

- Mondd gyorsan Anya, már éppen indultam szerkesztőségbe! Még fáj egy kicsit, de vettem be gyógyszert ne aggódj!
- Tegnap? Nem, nem voltunk nálad! Milyen poharakat Anya? Hogy másnak nincs kulcsa? Jó vagy, akkor egy betörő volt! Milyen nyomokat kellett volna eltüntetnünk? A heverő, meg a két Whiskys pohár? Hidd már el, hogy megmondanám! Nem! Péter nem jött tegnap haza! Nem jött és kész! Apával is előfordult néhányszor mikor még élt, vagy nem? Dolgozott! Biztosan fáradt volt, és az irodában maradt!
Milyen nőcskét? Ugyan Anya! Hozzád, Péter, a nőjével, badarságokat beszélsz! Mi az, hogy milyen feleség vagyok én? Már te is kezded? Ilyen vagyok és kész! És nem is akarok másmilyen lenni, érted, nem is akarok! Kérlek Anya, hagyj engem az őrültségeiddel elegem van már érted? Elegem van belőled, mindenkiből, meg ebből az egész rohadt világból is!
- csapta le mérgesen a kagylót.

- Hát már az anyám lakását is bemocskolja! Aljas disznó! Arcát forró könnyek öntötték el, alig tudta abbahagyni a zokogást. Védtelennek és megalázottnak érezte magát.

Elővette a nagy gyógyszeres ládát. Kiszórta az egészet a földre és válogatni kezdett. A Whiskys poharat csurig töltötte az erős itallal. Leült a fotelbe, és szemenként, egy-egy korttyal, sorban lenyelte az összes tablettát.
Lefeküdt a kanapéra, és nyakig magára húzta a puha takarót.
-„ Kakaskirály”- motyogta torz fintorral az arcán, és fáradtan lehunyta a szemét.

***

Péter óvatosan fordította el a kulcsot, majd belülről is bezárta az ajtót.
Meglepte a halk zene, nem gondolta, hogy Nóra itthon lehet. A heverőre pillantva látta, hogy felesége ott fekszik beleburkolózva a takaróba.
- Hát te, megint egynapos szabadságon?- kérdezte gúnyos hangsúllyal. A szőnyegen nagyot roppant a lába alatt a kis üvegfiola. Amikor lehajolt, hogy megnézze mi az, meglátta, a szanaszét szórt üres üvegecskéket.
- Úristen! - villant át az agyán, hogy mi is történhetett.
Odaszaladt a kanapéhoz, lehúzta Nóráról a takarót.
- Nóra! Nóra Kiscsibém! - rázta kétségbeesve az asszony élettelen karját. - Istenem, Nórám, egyetlenem! Mit tettél te őrült, mondd mit tettél! - zokogta az asszonyra borulva.

A rádióbemondó érces hangja akaratlanul is belekúszott a fülébe.
- Ismertetjük az e-heti nyerő számokat: hét, nyolc, tizenegy - Péter lassan felemelte a fejét, amikor lassan tudatosultak benne az ismerős számok - harminc, kilencven. Megismételjük: hét, nyolc…
Amikor ráeszmélt arra, hogy ötöse van a Lottón - hiszen ő is minden héten megtette ugyanazokat a számokat - ugrott a képbe Bea!
Most már összeállt a kép. Ez volt Bea bosszúja, hogy felfedi a titkukat, tönkretéve ezzel az egész család életét…

***

- Itt mindig állt a bál - mondta a rendőrnek az egyik szomszéd. Napirenden volt a veszekedés, pedig úgy tűnt, hogy megvan mindenük, aztán látja mégis, mégiscsak megtörtént a baj.

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2012. május 16. 18:28:25

Kedves Mila! Nagyon szépen köszönöm, hogy Te is elolvastad a novellámat. Örülök mindig Neked. Sok szeretettel fogatalak:ZsikePfft

2275
Radmila - 2012. május 14. 15:06:33

Kedves Zsike, szomorú ez a történet, nem csak a halál miatt, hanem a rettenetesen rossz házasság miatt is.
Szeretettel gratulálok: Mila

2175
hzsike - 2012. május 08. 21:11:39

Kedves Eszter!
Nagyon örülök Neked, köszönöm szépen, hogy elolvastad az írásomat. Örülök, a véleményednek is. Szeretettel fogadtalak itt nálam. ZsikePfft

499
magyareszter - 2012. május 08. 18:00:07

Kedves Erzsébet!

Szomorú történeted bizonysága annak, hogy előfordulhat nem tudjuk, kivel élünk együtt? A férj ocsmány természete, viselkedése mellett nem lehet eléggé elítélni a "barátnő", mármint a feleség és a férj barátnője is egy személyben, Bea szerepét sem. Kár az édesanyáért, a gyerekek fontosabbak lettek volna, az öngyilkosság nagyon tragikus lépés.
Szomorúan olvastam.Sad((
Sok szeretettel Eszter

2175
hzsike - 2012. május 07. 12:14:29

Kedves Magdika!
Örülök, hogy elolvastad ezt a viszonylag hosszú novellámat. Köszönöm szépen az olvasást, és kedves, értő kommentedet is. Nagy szeretettel fogadtalak:ZsikePfft

1403
titanil - 2012. május 07. 11:01:49

Kedves Erzsébet!
Fordulatokban gazdag, igen szomorú történetet írtál. Szegény fiatalasszony a többszörös csalódást már nem tudta elviselni. Gratulálok írásodhoz!
Szeretettel: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.