Sz. Sipos Magdolna: Hurrá nyaralunk - NYOLCADIK TÖRTÉNET - (2012. május)

A kis irodahelyiségben munkájába elmerülő fiatal lány ijedten kapta fel fejét a hirtelen ajtónyitásra. Ági, a szakszervezet üdülési felelőse toppant be.
- Marikám, kaptunk egy kéthetes egyszemélyes beutalót, a bizottság úgy döntött, Téged küldünk el!
- Engem? Hisz van más is, aki egyedülálló – szólalt meg bátortalanul a még mindig munkájára koncentráló lány.
- Igen! Munka mellett most fejezted be a középiskolát, rád fér egy kis pihenés! Míg Te dolgoztál, tanultál, más fiatal esténként önfeledten szórakozott. Most menj üdülni, ha férjhez mész, úgysem lesz lehetőséged.
- Dehogynem, csak akkor nem egyedül megyek! Nagyon köszönöm, és ha már rám gondoltatok, elfogadom szívesen a beutalót.

Teltek- múltak az évek, a lány férjhez ment, megszülettek gyerekei. Idejét teljes mértékben lefoglalta a háztartás, a gyerekek nevelése, a kert művelése, még álmában sem jutott eszébe, hogy esetleg jó lenne egy kicsit üdülni valahol.
Közben munkahelyet változtatott, nagy sajnálattal otthagyta családja érdekében előző munkahelyét. Szerette új munkahelyét is, mert az állattenyésztő állomás két falu között működött, és ha nagyon elfáradt a szellemi munkában, sétált egyet, és a zöld övezetben a sok számmal megtelt feje kiszellőzött.
Főnöke örömmel jelentette munkatársainak, hogy az idei nyáron, aki csak teheti, mindenki igénybe veheti az állomás által bérelt balatoni üdülőt, egyhetes turnusokban. Önellátóak lesznek ezek az üdülések, de nagyon jól felszerelt konyha áll a családok rendelkezésére. Mindenki éljenzéssel fogadta ezt a jó hírt, és máris nekifogtak a tervezgetésnek, ki, mikor menjen pihenni.
Marika boldogan jelentette be családjának, az idén végre alkalmuk lesz közös nyaralásra. Megbeszélte férjével, csak a bolti kiadásokat kell állniuk, minden más ingyen van, a főzéshez szükséges nyersanyagokat is el tudják vinni, mert az állomás kis mikrobusza szállítja, és hozza a családokat.
Elérkezett az indulás napja, izgalommal szálltak be a kis buszba. A gyerekek azt sem tudták örömükben, hol foglaljanak helyet, a szülők nem győztek válaszolni a sok feltett kérdésre. Egy turnusban több család is együtt lakott a csinos kis üdülőben. A gyerekek, mint ahogy más napokon sem, a nyaraláskor sem tudtak sokáig aludni, 6 órakor ébresztőt tartottak szüleiknek. Hogy a többi család nyugalmát ne zavarják, csendben felöltöztették a gyerekeket, és gondolták elmennek vásárolni. Meglepődve látták, a bolt csak hét órakor nyit, ezért sétáltak. A tó partján csak a horgászok tartózkodtak, figyelték nagy türelemmel és bizakodással, hogy ma szerencséjük lesz. A víz tükörsimán sötétkék színben fogadta a látogatókat.
- Gyerekek, ilyen szép színűnek még nem láttam a Balatont – kiáltott fel önkéntelenül anyuka. - Pedig lány koromban már többször volt alkalmam látni, de ehhez a Ti korai ébredésetek kellett!
Délutánra felmelegedett a víz, ebéd után a másik családdal közösen lementek strandolni. Az üdülőhöz tartozott egy stég, és egy csónak. Ide derékig érő vízben lehetett eljutni. A munkatárs serdülőkorú gyerekeinek keresztapjuk kihozta a csónakot, akik eleveztek a stégig.
- Keresztapa, melyik karóhoz kössük a csónakot?
- Ahóóója! – válaszolta a kérdezett tájszólással.
- Melyikhez? – ismételték a gyerekek egy párszor, pedig tudták nagyon jól, melyikhez, csak tetszett nekik keresztapjuk hangos kiabálása.

Harmadnap, amikor már kifürödték magukat kedvükre a gyerekek, anyuka közölte, holnap hajókirándulásra mennek. Rövid utazás és sétálás után várakoztak a mólónál.
- Megérkezett Beloiannisz, a magyar tenger királynője – szólt gyerekeinek anyuka, mert korábbi üdülése során így nevezte el ezt a szép hajót. A kirándulást mindannyian élvezték, az apróságoknak a kékeszöld színű víz felett repkedő sirályok etetése hagyott felejthetetlen élményt.
Az egy hét nagyon gyorsan eltelt, és úgy érezték, az ilyen üdülésekre minden évben szükségük lenne.

Marika, még mielőtt megérkezett a kis busz, elszaladt a postaládához, és egy szép képeslapot adott fel egykori munkatársának, Áginak.
„ A hetedik házassági évfordulónk alkalmából küldöm üdvözletem e szép tájról, és most végre elmondhatom: hurrá, nyaralunk!”

Írta: Sz. Sipos Magdolna
499
magyareszter - 2012. május 08. 17:20:47

Kedves Tollforgató!

Mikor második otthonunk volt a munkahely.Smile)) Valamikor törődtek a dolgozókkal, hiszen még a kis mikrobusz is a rendelkezésükre áll az utazóknak, kellemes emléket ébresztettél ezzel bennem. Nagyon tetszik írásodban a bevezetés, a lány eljut egyszer a Balatonhoz, később pedig már családjával újra átélheti a nyaralás felejthetetlen élményét. Nagyon szép írás, gratulálok!Smile))
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.