Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Nagymamám és a bűvös nyolcas

Apai nagymamám a tizenkilencedik században született, 1888-ban. Az érdekesség kedvéért 88 éves korában halt meg. Mint egyetlen unokája, kedvence voltam, sok hasznos ismeretet kaptam tőle. Számomra érdekes személyiség volt - ellentétben anyai nagymamámmal, akit /noha évekig ő nevelt/ soha nem láttam nevetni - rendkívül jó humora, játékos kedve, harsogó, szívből fakadó nevetése most is fülembe cseng. Tőle tanultam keresztrejtvényt fejteni, römizni és mindenfajta kézimunkát - kötést, horgolást, hímzést sajátítottam el már kicsi gyermekként, ami aztán hobbivá vált nálam.. Egész családomat elláttam kötött holmival /jórészt bontott fonalakból/ a háború utáni hideg telek nyomorúságos éveiben.
Nagymamát - lányaim megszólítása nyomán csak dédiként szoktuk emlegetni - soha nem láttam betegnek, rosszkedvűnek, pedig lett volna rá bőven oka.
Jómódú polgári családban született harmadik lányként, voltak szép ruhái, nevelőnője, polgári iskolában tanulhatott, művelt asszony lett. Külseje alapján nem nyert volna szépségversenyt. Majdnem férfiasan markáns vonásai, nagy sasorra, vékonyszálú keseszőke haja mégsem tette ellenszenvessé. Egy reménytelen, de gyümölcsöt termő szerelem - apám volt ez a gyümölcs - elrontotta az úri életet.
Férjhez adták a szégyent kerülendőn egy göthös, műveletlen, de csúnyának is mondható lakatosmesterhez. A házasság bizonyára megalkuvás volt, de nagyanyámat ez sem tette keserűvé. Szült az én fogadott nagyapámnak még két fiút, akik unokát nem adtak neki. A poén kedvéért D betűs beceneveket adott fiainak: Duci, Dini, Dönci... Dédi cigarettázott - ez akkoriban elég megbotránkoztató ritkaságszámba menő viselkedés volt, de ő sohasem törődött mások megbotránkozásával. Azzal igen, hogy fiai kedvét elvegye e rossz szokástól. Megelőzésképpen maga elé ültette őket, megkínálta cigarettával, amit el kellett szívniuk… köhögtek, hánytak, de egyikük sem szokott rá... Bölcs anya volt az én nagyikám.
Remek szakácsnőként is megállta helyét - specialitása volt a korbácsrétes, ami kedvencem lett, amikor egy évig nála laktam… Onnan jártam ki a nyolcadik osztályt biztonságos továbbtanulásom érdekében. Ennek a süteménynek a receptjét elkértem, de senki sem tudta úgy elkészíteni, mint ő. Sokat foglalkozott velem, mégis haza vágytam, mert nagyanyám nagyon nyomorúságos körülmények között élt öreg korára.. Ütött-kopott régi bútorok között, pici ablakú egyszobás, ablaktalan konyhás, teljesen komfort nélküli lakásban, WC az udvaron… nagybátyám pedig még motorbiciklijét is a szobában tartotta... Szüleit viszont anyagilag nem támogatta, pénzét olcsó nőkre pazarolta...
Nagyikám még megérte, hogy én diplomát szereztem - az ő nagy örömére - és lányaimat is megismerhette, vicceiken nagyokat nevetett...
Nem emlékszem, hogy valaha is beteg lett volna, holott télen sem öltözött meleg holmikba, ha kiment az udvarra. Nagyapám - aki sokat betegeskedett, - halála után egy hónap múlva - magányosan /éppen külföldön voltam akkortájt/ - meghalt, pedig nem volt beteg és még csak meg sem őszült. Nyolcvannyolc évesen is szőke volt. Ezt a furcsaságot és a keresztnevemet - no meg emlékeimet - tőle örököltem. Csodálatos, optimista asszony volt, nem törte meg a sok viszontagság, amit a sors rámért. Sajnálom, hogy ezt az élet-ajándékot nem örököltem tőle.

Írta: Tóth Sarolta
3177
mamuszka - 2012. május 15. 16:30:22

Kedves Eszter!

Két nagybátyám hallani sem akart gyerekről, sőt rólam sem. Testvérükre irigyek voltak, mert ő okos volt és csinos - más apja volt - így lettem én egyetlen unoka: csak nagymamám szeretett, sajnálom, hogy csak kevés időt tölthettem vele, de az nagyon szép és értékes volt. Ő a szegénységet is méltósággal viselte.
köszönöm, hogy írtál nekem szeretettel - SaroltaSmile

3177
mamuszka - 2012. május 15. 16:26:15

Kedves Viola!

öröm nekem, hogy az emlékeimet megoszthatom megértő lelkekkel, amilyen te is vagy. Most így visszanézve - öregen és betegen - még jobban csodálom nagymamát, hogy nem panaszkodott - és nem szomorkodott, noha lett volna rá oka. Sajnálom, hogy ezeket a géneket nem hagyta örökül rám, mert én nagyon nem szeretek élni már ilyen sok szenvedéssel és ügyetlenül, haszontalanul...
köszönöm, hogy kedvesen írtál nekem
szeretettel - Sarolta

499
magyareszter - 2012. május 15. 13:43:37

Kedves Mamuszka!

Érdekes, hogy Te voltál egyetlen unokája Nagymamádnak, bár születhetett volna másik két fiánál is gyermek. Mindenesetre sok öröme lehetett Benned és Neked is sok szép emléked van Tőle. Sokat adhattatok egymásnak az ablaktalan konyhájú, egyszobás kis lakásban, amik feledhetetlenek!
Sok szeretettel Eszter

277
farkas viola - 2012. május 14. 12:43:57

Kedves Sarolta!

Nagyon tetszik az írásod, szép emléket állítottál Nagyikádnak.
Látom, az önbizalmat hoztad szóba, ezt ki se kellene ejtened!
Jobbnál-jobb verseid, írásaid vannak, igenis, legyen önbizalmad. Említed a betegséget is. Nem vagy egyedül, mindannyian szenvedünk mindenféle bajokkal és közeledünk az utunk vége felé és nem csak Te, hanem mindannyian. Sőt, a legváratlanabb időpontban, vagy megérzés, esetleg álom alapján a várt időpontban.

Békés, nyugalmas napokat kívánok szeretettel: Viola

3177
mamuszka - 2012. május 13. 16:22:26

Kedves Magdi!

Nagyon megható, hogy ismeretlenül ilyen szívre ható sorokkal kerestél meg. Köszönöm szépen és azt is, hogy üzenetet írtál - mert kevés az önbizalmam, noha szeretek mesélni az életemről, és vannak tanulságai.
szeretettel köszöntelek nálam. SaroltaSmile

1403
titanil - 2012. május 13. 09:04:07

Kedves Sarolta!

Bárcsak én is bölcs lettem volna,
és mielőtt gyerekeim rászoktak a dohányzásra, azt kellett volna tennem, amit nagyanyád a fiaival. A korbácsrétesről még nem hallottam, biztosan valami finom különlegesség. Véleményem szerint a család optimista asszonyának génjeiből sokat örököltél.
Itt írok a Jóslat című írásodhoz is.
Szomorúan emlékeztél meg édesanyád 100. születésnapi évfordulójára. Valóban életed regénybeillő, mint ahogy sok ismerősömé is. Nagyon meghatott írásod, mert eszembe juttatta egy hozzám közelálló beteg nő szenvedését.
Sok lelki és fizikai erőt kívánok életedhez!
Jó volt olvasni visszaemlékezéseidet.
Szeretettel: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.