Sz. Sipos Magdolna: Szerelem mindenáron - ÖTÖDIK TÖRTÉNET - - 3. helyezett (2012. június)

Estefelé a vasárnap délutáni csendes pihenő után az emberek ünneplőbe öltöztek, fogták a kis széket, és kiültek beszélgetni. Volt olyan ház, ahol 8-10 fős csoport is összegyűlt, elmesélték a régmúlt idők történéseit, és a legújabb eseményeket.
A fiatalok a falu szélén lévő dombon találkoztak, ott beszélgettek. A lányok nagyon szerettek énekelni, kezüket összefogva, ritmusra körben járni, közben lesni a fiúkat, este a bálban kivel táncolnának szívesen. A fiúk úgyszintén itt, és a bálban szemelték ki, melyik lányt vennék el feleségül. A 20. század első felében faluhelyen ez volt a szokás.

- Nem bírok a lányommal – szólalt meg egy aggódó asszony – ha meglát egy férfit legyen az fiatal, vagy idős, szeme csillogni kezd, szája huncutkás mosolyra vált.
- Mi hamarabb férjhez kell adni, hisz nemsokára 18 éves lesz – tanácsolták a szomszédok.

Egy kissé elhanyagolt ház udvarát takarította össze egy idős férfi.
- Gyere, segíts már – szólt fiához, aki akkor lépett ki a verandáról – nem győzöm egyedül, ne kelljen mindent a szádba rágni! Különben is ideje lenne, ha megnősülnél, már 25 éves vagy, öreglegény lesz belőled, még jó, hogy szegény édesanyád nem látja!
Pali kelletlenül nekifogott a munkának, közben magában morgolódott. - Könnyű azt mondani, hol keressek én feleséget magamnak, nem járok én se kocsmába, barátaim sincsenek, akikkel elmehetnék, és megismerném a jövendőbelimet!

- Jó napot Sógor! – toppant be a sógorasszony. De régen jártam nálatok, hogy vagytok?
- Adjon Isten! Köszönöm kérdésed, megvolnánk, csak azon mérgelődök, fiam nem nősül, pedig igencsak benne van a korban – válaszolt a kérdezett.
- No, ebben tudok segíteni, jövő vasárnap délután gyertek el hozzánk, a többi az én dolgom! – mosolygott rokonára.

Elérkezett a vasárnap, a férfiak megjelentek az asszony házában, aki leültette őket a nagy diófa árnyékába, megkínálta őket borral, majd olyan ürüggyel, hogy hozza a süteményt, eltűnt.
- Örzsikém, gyere át egy pillanatra hozzám, van nálunk egy fiatalember, Te nem ismered, és nem hiszi el, hogy bogárfekete szemed van, mutasd meg neki – kérlelte a meglepett lányt, aki hajlott a szóra.
A férfiak meglepődtek, hogy egyszerre két nő hozza a süteményt.
- Gyere, Sógor, megnézzük a kertet és a kiscsibéket, épp most keltek ki – invitálta az idős embert. A fiatalok egyedül maradtak.
- No, és milyen színű a szemem? – szólalt meg a lány.
- Hááát, fekete – szólalt meg csodálkozva a kérdésen, nem értette mi köze neki a lány szeméhez? Amikor a szép szemű hamiskás mosollyal egyre több kérdést tett fel, a legény egyre bátrabban válaszolt, belefeledkezve a pirospozsgás arcba. Olyan érzése volt, mintha mindig ismerte volna a lányt. A délután gyorsan, és kellemesen telt el, és búcsúzóul kérte a lányt, máskor is találkozzanak nagynénjénél.
Minél többet látta Örzsikét, a fiúnak egyre jobban megtetszett a leányzó, majd egy alkalommal kérte apját, egyezzen bele a házasságba. Pali apja elment megkérni leendő menye kezét, mert ez így volt illendő. Örzsike anyja szívesen adta lányát, majd megegyeztek, nem tartanak nagy lakodalmat, esküvő után a lányos háznál az udvaron egy sátorban megvendégelik a legközelebbi rokonokat.

A fiatalasszony a házat csinosította, az udvarra virágokat ültetett, a férfiakat tiszta ruhával, meleg étellel ellátta. Jól kijöttek hárman egymással, apósát apjaként szerette, mert még kicsi volt, amikor édesapját baleset érte.
Egy reggel az após nem ébredt fel, örökre elaludt, elment felesége után. Szerette volna megérni, hogy kezébe vegye unokáját, de bizony a „gólya” elkerülte a házat, a házaspárnak nem született gyereke. Sokáig szomorkodtak, de az élet ment tovább.
A ház ura egy nap örömmel mondta, hogy vidéken sikerült állandó munkahelyet találnia, eddig ugyanis csak alkalmi munkákból kereste kenyerét. Úgy vélte, ezzel biztosítja, hogy felesége ne szenvedjen semmiben sem hiányt, és a házat is tataroztatni kellene.
Pali csak hétvégeken jöhetett haza. Felesége egy ideig elfoglalta magát, de egyre jobban hiányérzete lett, hogy egyedül kell ágyba bújnia. Nehezen tűrte a hét közbeni magányt, nem azért ment férjhez, hogy heves vérmérsékletét visszafojtsa!
Egyik nap egy fiatal kéményseprő jött hozzájuk, és igencsak megakadt a szeme az élettől duzzadó, formás asszonyon, aki nem tért ki az udvarlás elől, sőt szemeivel biztatta a férfit, hogy jól esne neki egy kis „kedveskedés”.
Több alkalommal a postás tért be hozzá, és eléggé sok időbe tellett, mire átvette a fiatalasszony a levelet. Időnként átutazóban lévő férfi kapott szállást. A siheder fiatalokat kérésükre, szívesen „tanította”, hogyan kell majd leendő feleségükkel bánni.

- Örzse, nem szégyelled magad?! A minap hallottam, fogadod a férfiakat – választ nem várva pofon ütötte lányát nagy mérgében az édesanya.
- Anya, legalább Maga ne bántson, eléggé gyötör a lelkiismeret anélkül is – szólalt meg egy idő után könnyeit nyelve a fiatalasszony -, tudom, nem ezt érdemli a férjem, de nem tudok ellenállni a csábításoknak.
- Jól van, no, talán egy kicsit meg is értelek, de azzal nem törődsz, mit szólnak a falubéliek? – folytatta az idős nő.
- A falu népe törődjön magával, mindenki söpörjön a háza táján, tudnék én is mesélni sokfélét, de nem teszem! – zárta le a vitát, és nem szólt tovább egy szót sem.

Pali hétvégeken hazatérve tiszta otthonába, nem vett észre semmi változást életükben, mert felesége kirobbanó örömmel fogadta. Kora reggel felkelt, tyúkot vágott, finom tyúkhúslevest, pörköltet főzött, sütött diós és mákos kalácsot. Elhalmozta szép szavakkal, kedvességgel épp úgy, mint mikor megismerte. Egy pillanatra sem merült fel benne a gondolat, vajon távollétében mit csinál felesége.
A falubéliek szemtől szembe nem mondták neki mi történt, csak időnként összesúgtak a háta mögött.

Több évtized eltelte után a falu népe is napirendre tért Örzsike életformája fölött, nem beszéltek már róla, aki továbbra sem hagyta el a „tanítói” szerepet.
- Kinek a fiacskája vagy, aranyoskám? – kérdezte a távozóban lévő jóképű legénykét, és talán egy pillanatra az is eszébe jutott, neki is lehetne már ilyen korú fia.

A „félrelépős” szép fiatalasszony felett is elszaladtak az évek, megöregedett. Fiatal éveiben mindenáron kereste a szerelmet, de hogy igazán szerelmes volt-e valakibe, nem árulta el senkinek.

Írta: Sz. Sipos Magdolna
1403
titanil - 2018. szeptember 06. 13:51:22

Kedves Rita!

Köszönöm, hogy olvastad ezt a régi, Tollforgatóra küldött írásomat. "Szerelem mindenáron" volt a feladat, erről kellett írni. Nekem Örzsi néni szerelmetes természete jutott eszembe. Smile

Sok szeretettel: Magdi Rose

1403
titanil - 2012. július 02. 16:13:37

Kedves Eszter és Rozálka!

Nagyon köszönöm hozzászólásotokat. Szüleimtől ismerem Örzsikének szerelmi életét, hisz egy faluban semmi sem marad titokban. Szerette a "férfiakat", de én elgondolkodtam rajta, hogy valaha szerelmes volt-e valakibe. Talán erre gondoltam, amikor megírtam ezt a történetet. A néni már nem él, és nem tudja, valaki írt róla.
Sok szeretettel: Titanil

1209
angyalka - 2012. június 09. 22:28:33

Kedves Tollforgató!

A régi időkben furcsa szokások uralkodtak.
De úgy néz ki ez a házasság amiről te írsz ez egy hosszú-távú kapcsolat lett, hiszen a férj mit sem vett észre belőle.
Ma már könnyebben kötnek a fiatalok kapcsolatot..a házasságnak meg szinte nyoma sincs.
Tehát Palit felszarvazták ezerszer..mégis boldog volt..és nem ez a lényeg?

Szerettem a történetedet és gratulálok írásodhoz!

üdv:Rozálka

499
magyareszter - 2012. június 02. 15:58:37

Kedves Tollforgató!

Forróvérű, szerelmes ölelésre vágyó asszonyok voltak régen is, manapság is. Kiben mennyire erős a szemérem, milyen vérmérsékletű, vagy hogyan nevelték? Talán, ha született volna gyermeke ennek a "félrelépős" asszonynak, akkor lecsillapodott volna, elfoglalta volna magát a gyermekkel kapcsolatos gondokkal, örömökkel, s nem hajszolta volna mindenáron a szerelmet. Tetszett írásod! Gratulálok!
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.