Sz. Sipos Magdolna: Amnézia - HATODIK TÖRTÉNET (2012. július)

Befejeződött az arab nyelvtanfolyam, a hallgatók átvették oklevelüket.
- Anya, sikerült a nyelvvizsgám! - rontott be kitárva az ajtót a fiatal lány -. Még dicséretet is kaptam jegyem és nyelvérzékem miatt. Ugye, most kereshetek egy arab munkahelyet?
- Drága Nadin, jól meggondoltad? Nagyon aggódom, hisz egy teljesen más kultúra!
- De Anya, tudod, mikor angolból megkaptam az oklevelet, hogy jobban megismerjem a nyelvet, elmentem Dublinba felszolgálónak. Azóta szinte hibátlanul beszélek angolul. Egyébként is itthon hiába próbáltam elhelyezkedni, nem sikerült. Nem tehetek róla, ilyen nagy a munkanélküliség. Osztálytársaim is szerte vannak a Földön, sokan Svédországban, Angliában, Németországban, USA-ban, Ausztráliában tudtak elhelyezkedni, és többen nem is végzettségüknek megfelelő munkát találtak.
Az édesanya saját tapasztalatból tudta, hogy lánya nem adja fel tervét, így beleegyezett a külföldi utazásba

Moszulban egy jómódú család szobájából hangos vita hallatszott, amint a fiatal férfi megérkezett a konferenciáról.
- Jamir! Asima már szeretné, hogy az a házasság, amiben mi szülők régen megegyeztünk, végre valóság lenne.
- Apám, tudom nagyon jól - válaszolta a megszólított -, de mondtam már, még nem akarok nősülni, ha valaha megnősülök, szerelemből teszem. Semmi kifogásom Asima személyével, aranyos, kedves lány, de csak ennyi, nem tudom vele elképzelni az életem. Egyébként is, még ma este indulok Akrába, ahol elvállaltam egy szegény negyed orvosi állását.
- Neked teljesen elvette az eszed a külföldi tanulás! Ha ezt előre tudom, nem engedtem volna, hogy egy idegen országban, Budapesten tanulj! Elvállaltál egy állást anélkül, hogy megkérdeztél volna, ráadásul egy szegény negyedben!
- De Apa, felnőtt vagyok már, tudom, mit teszek.
- Ne is lássalak többé! - dühödött fel még jobban az idős férfi, majd ott hagyta fiát.

Jamir rosszkedvűen ült be terepjárójába, apja szavai csengtek fülébe. Majdnem kiért a városból, amikor az út szélén egy fekvő lányt vett észre. Gyorsan fékezett, és odasietett hozzá. Meglepetten látta, hogy a lány külföldi, farmernadrág és hosszú ujjú pulóver volt rajta. Sötétbarna haja szépen simult kreolos arcára. Észrevette, hogy a fején egy dudor van, és egy kissé fel is repedt a bőr. Megnézte pulzusát, szabályosan vert a szív, tehát a fej sérülése miatt nincs észnél a nő. Hozta a táskáját, fertőtlenítette a sebet. Sokáig szólítgatta, veregette arcát, mire kinyitotta szemét. A biztonság kedvéért alaposan megvizsgálta a lányt, aki semmilyen kérdésre nem tudott válaszolni, pedig angol és magyar nyelven is megismételte azokat. Amnéziát állapított meg nála, csak pontosan nem tudta, részleges vagy végleges amnézia lépett-e fel az ütődés során. Beültette kocsijába, és magával vitte Akrába.
Megérkezésükkor kérte az idős asszisztensnőt, aki egyben a háztartási alkalmazott is volt, hogy szállásolja el, és reggel adjon a lányra abaját, vagyis arab viseletet.

Másnap reggel Jamir egy arab ruhába öltözött zöldeskék szemű nővel találkozott, egy kissé elmélyült e különös szemekben. Az amnéziás mindent automatikusan végzett, amit az orvos angolul mondott neki, két hétig csak nézett, de semmi iránt nem érdeklődött, és nem szólalt meg.
A kisváros szélén álló rendelőben sok volt a munka, mert sokáig nem volt jelentkező, ezért reggeltől estig tartott a rendelési idő.
Egyik alkalommal vidékre hívták az orvost, mert a beteg nem tudott bejönni, és autó hiányában beszállítani sem tudták.
Kérésére a lány elment vele, és útközben szólalt meg először.
- Milyen hegység van előttünk? - kérdezte angolul.
- A Zagrosz-hegység - válaszolta örömmel a férfi.
- És az hol van?
- Irakban, aminek a fővárosa Bagdad, és Moszulban találtalak meg, az út szélén feküdtél.
- Nem emlékszem rá, nevemet sem tudom, nem tudom hol éltem eddig.
- Nevet választhatunk Neked! Felsorolok néhányat: Adira, Farah, Hanan, Johara, Karida, Nadia...
- Nadia! Ez tetszik nekem - válaszolt a lány.
- Legyen a neved Nadia, ezután így foglak szólítani.

Ez a kiruccanás arra volt jó, hogy az amnéziás lányban felkeltse az érdeklődést környezete iránt. Látta, hogy a férfi és mindenki naponta ötször földre vetve imádkoznak. Salma, az asszisztensnő elmondta, milyen ételeket fogyasztanak, főként salátákat hússal dúsítva. Kedvelt húsuk a birkahús, de fogyasztanak baromfit és szarvasmarhát is, de disznóhús fogyasztása tilos. Ezen kívül esznek folyami és tengeri halat is. Népszerű zöldségféle a paradicsom, padlizsán, sárgarépa, burgonya, tökfélék. Sok vöröshagymát, fokhagymát, petrezselyemzöldet, metélőhagymát, zöld koriandert, kaprot használnak fűszerként. Kedvelt fűszerük a fodormenta, amivel a húsos, zöldséges ételeket, de a teát is ezzel ízesítik.
Étkezések után gyümölcsöt fogyasztanak.

Egy nap az orvos egy angol nyelvű Korán című könyvet adott a lány kezébe, aki azt szorgalmasan olvasgatta. Sok mindent megértett belőle, és azt is, hogy a gyerekeket ebből tanítják az iszlám vallásra.

- Biszmilláh – szólalt meg Jamir vacsora előtt.
- Isten nevében – felelte Nadia.
- Te tudsz magyarul, és értesz arabul? – kiáltott fel örömmel a férfi. – Lehet, hogy magyar vagy?
- Nem tudom, nem vagyok biztos benne – mondta bizonytalanul a lány.
Vacsora után a hőséget a langyos meleg váltotta fel, és elmentek sétálni. Mesélj valamit az országról, mert én még mindig nem tudom, ki vagyok.
- Egy régi monda szerint – kezdte a fekete szemű férfi – az Édenkert Irak területén volt. Az Eufrátesz és Tigris folyó között termékeny földű területen éltek Kr.e. 2800-ban a világ egyik legrégibb kultúrnépének a képviselői, a sumérok. Itt született meg a mezőgazdaság, és az ékírást is ők találták fel. Kifinomult öntözési módszerekkel rengeteg gabonát és gyümölcsöt termeltek annak ellenére, hogy Mezopotámiában az éghajlat már akkor is nagyon forró és száraz volt. Kr.e. 1500-ban a sumérok hanyatlása után előbb a harcias asszíroké, majd a babiloniaké lett a vezető szerep. Ekkor Babilon volt a főváros. A babiloni függőkertek az antik világ hét csodájához tartoztak. A 13. századi mongol betörések után hanyatlásnak indult az öreg kultúrbirodalom. Hatalmas kőolajtartalékai okán Irak az arab térség egyik leggazdagabb országa lehetne.
- És miért nem lehet? – érdeklődött a lány.
- Ezt majd máskor mesélem el, mert ez egy szomorú, nehéz időszaka országunknak, és a politikát, a háborút gyűlölöm. Én gyógyítani akarom az embereket, nem pedig nyomorba dönteni – fejezte be tájékoztatását Jamir.

Két hónap telt el, Nadia egyre jobban érezte magát, különösen, ha mellette volt az őt megmentő férfi. Tetszett neki határozottsága, nagylelkűsége, különösen, ahogy betegeivel bánt. A szegényektől nem fogadott el iraki dinárt, mert tudta jól, nincs nekik, helyette a betegek hússal és zöldségfélékkel fizettek.

- Holnap reggel el kell utaznom Moszulba konferenciára – jelentette be egy este a férfi.
- Veled mehetek? – kérdezte csillogó szemekkel a lány.
Ennek a kérésnek nem tudott ellenállni az orvos. Egy gondja volt csak, hol legyen a lány, míg ő értekezik. Eszébe jutott Karida lánytestvére, bemutatja majd egymásnak a két nőt, biztosan jól kijönnek egymással.

Moszul városát a Tigris folyó szeli át. A konferencia helyszíne a folyó túloldalán volt, ezért hídon kellett átutazniuk.
- A híd! – kiáltott fel Nadia – Most már eszembe jutott, mi történt. Igen, magyar vagyok, és az arab nyelvvizsga után, hogy jobban megismerjem az arab nyelvet, ide jöttem a Mosul Hotelbe dolgozni. Egy este nem tudtam ellen állni, hogy át ne sétáljak a hídon. Egy autó jött közvetlen mellettem, valaki kikapta kezemből a kézitáskám, egy ütést éreztem a fejemen, elestem, a többire nem emlékszem.

Három év elteltével egy nyugdíjas nő izgatottan várta az Isztambulból érkező repülőt. Lánya értesítette, átszállás után ezzel a járattal érkeznek.
Eszébe jutott, több mint 30 évvel ezelőtt karján ülő kislányával zokogva búcsúzott el élete nagy szerelmétől, férjétől, egyetlen gyereke édesapjától, akinek haza kellett térnie Irakba, mert kitört az öbölháború. Nemsokára érkezett a hír, hogy életét vesztette.
- Anyaaa – tárta ölelésre karját Nadin -, csakhogy végre látlak! Bemutatom Jamirt, a férjemet, és kislányomat, aki a Sahar, Sára nevet kapta.

Írta: Sz. Sipos Magdolna
839
dominjoli - 2012. július 05. 07:47:27

Nagyon tetszet izgalmas irásod, a végét talán kicsit gyorsan zártad le, én legalábis még tovább olvastam volna. Gratula a témának.
szeretettel Jolán

499
magyareszter - 2012. július 03. 19:40:55

Kedves Tollforgató!

Érdekes történettel körítetted a megadott címet. Egzotikus világba vitted az olvasót. Egy távoli kultúra, vallás, szokások. Azért a szerelem ott is rátalál a férfiakra és a nőkre.Smile A lány amnéziája átmeneti volt, a híd látványától beugrottak emlékei. Igen szerencsés, hogy pont egy orvos találta meg, talán sorsszerű. Érdekes, hogy valamikor az édesanya is egy arab férfiba szeretett bele, a lány szinte hazatért az arab országba. Kalandos úton-módon talált rá párjára. Remélhetőleg a lány élete férjével, kislányával szerencsésebben alakul, mint ahogy édesanyjáé.
Tetszett írásod, gratulálok! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.