Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.23. 12:24
Szép tavaszváró napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.02.23. 10:26
További szép napot kívánok.

2019.02.23. 10:20
Szép napot és jó hétvégét mindenkinek. Smile

2019.02.23. 06:47
Kellemes napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.02.23. 00:02
Jó éjszakát mindenkinek.

2019.02.22. 21:42
Jó éjt mindenkinek! Ma is sok szépet olvashattam, köszönöm. Jó itt lenni, köztetek... Smile

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: domianica25
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Szöszi emlékei

Balázs tanár úr már két éve vágyakozott plátói szerelemmel Szöszi után, akit előadásain hetente látott. Kedvező alkalom kínálkozott a közelebbi kapcsolat kiépítésére, amikor a varsói egyetem magyar tanszékéről meghívó érkezett csoportos diákcsere látogatásra. A szervezéssel Balázst bízták meg, mert ő - mint kutató - már többször járt a lengyel egyetemen. Tizenkét fő hallgató és három kísérőtanár tíz napot töltött a testvér országban gazdag kulturális programban részesülve.
Több városba is ellátogattak megtekinteni a nevezetességeket, a krakkói Wavelt, Auschwitzet, a gdanski tengerpartot… és Varsó közelében Chopin egykori emlékhelyén hangversenyt hallgattak.
Hazatérésük előtti estén búcsúbállal ünnepeltek együtt a lenyel és magyar diákok. Balázs táncra kérte szerelmét, és most először megérinthette a vágyott karcsú testet. Hazakísérte a kollégiumi szállásra. Szép, csillagos májusi éjszaka volt... jólesett a séta. A lány meg is jegyezte - óvatlanul és naivan:
- Elsétálnék most akár reggelig...
Balázs ezt úgy értelmezte, hogy ez vallomás, és neki szól - holott a megjegyzés csupán a kellemes májusi sétára vonatkozott. Ám ettől kezdve erőszakosan, bár kellő tapintattal nyomulni kezdett a szőke lány felé.
Szinte kibírhatatlan hőséggel köszöntött be a kor nyári vizsgaidőszak. Sok nehéz szigorlatot kellett végigszenvedni jó eredménnyel... de az utolsót már az egész évfolyam elhalasztotta, mert a fáradtságtól és a hőségtől nem tudtak eleget tenni követelményeknek.
Így a nyár, tanulással telt és az új tanév vizsgával kezdődött. Szöszi jelesre vizsgázott, és ezzel elérte, hogy ösztöndíjat kapott a szociális támogatás mellé.
Elérkezett az ideje a diplomamunkát jelentő szakdolgozati téma kiválasztásának. Szöszit leginkább a nyelvészet, ezen belül is a nyelvtörténet érdekelte, ezért ilyen témakörből akart választani, de a sors és Balázs másképp tervezte. Felkereste a lányt és a másik tanulócsoportból a legtehetségesebb - később neves tudóssá váló – fiú hallgatót, felajánlotta nekik, hogy nála írjanak szakdolgozatot középkori témából és így esélyesek lehetnek az egyetemi gyakornoki állásra - a tudományos kutatói utánpótlás keretében. Az ajánlat csábító volt, és bár a fiú is inkább a nyelvészet iránt érdeklődött, ráállt a változtatásra és elkötelezte magát Balázs tanár úr ígéretében bízva.
Mihály - a másik jelölt dél-alföldi városból jött, az évfolyam legtehetségesebbnek tartott hallgatójaként ismerték és tisztelték társai és tanárai. Középiskolás korában súlyos gerincműtétje után gipszágyban feküdt egy évig, és ez idő alatt rengeteget olvasott.
Sportolni nem tudott többé, életét a tudományok művelésére tette fel.
Jóképű fiú létére - magas volt, sűrű fekete hullámos hajával égszínkék szemével, szabályos fogsorával tetszett a lányoknak, de ő nem foglalkozott velük. Egy jó barátja volt, fiatalabb nála, hasonlóan komoly, tehetséges fiú. Pletykák keringtek ennek a mély barátságnak gyanús jellegéről - ezekről a mendemondákról mindenki tudott, az érintetteket kivéve.
Balázs tanár úr a két kiválasztott hallgatóval heti rendszerességgel két-két órát foglalkozott külön-külön. Ezek az együtt töltött órák komoly munkával teltek, hiszen a tanár úr nyelvtudásával segíteni tudott a forrásanyagok feldolgozásában.
Pihenésképpen rágyújtottak egy cigarettára - Mihály is rászokott – és ilyenkor nem is beszélgettek... A csend azonban telve volt a vágyakozás feszült várakozásával... és két hónap múlva Szöszit elkábította ez a várakozás, a tanár karjaiba vetette magát, szinte ő kezdeményezve, mert már pattanásig feszültek zsigerei... Balázs nyíltan megmondta, hogy nem fog elválni, de akkor ez nem számított már... Olyan elemi erővel tört rájuk a szenvedély, hogy noha titkolták, mindenki sejteni kezdte - a tanár úr szerető gondoskodással vette körül védencét... Ismerte családi hátterét, szegénységét, de sem pénzt, sem ajándékot soha nem adott neki - érezvén, hogy ezzel megalázná és tönkretenné a kapcsolatot. Másik, korábbi szeretőjéről nem tett említést, és amikor kiderült, komoly válságot okozott, de olyan erős volt a kötődés, hogy ez sem szakíthatta szét.
Mihály erről semmit sem tudott, pedig a tanárnak tervei voltak vele. Kiderült ugyanis, hogy csak egy állás van az egyetemen gyakornoknak, és ez Mihályra vár. Így Szöszinek a közelben kellett állást keríteni, ha a kapcsolatot fenn akarta tartani, és ő akarta - nagyon is... Ha Mihállyal összeházasodnak, a probléma magától megoldódik... Ezt a tervét elmondta a lánynak is. Ez nagy hiba volt.
Szöszi és Mihály jó barátok voltak, sokat beszélgettek kutatási témájukról, de szerelemről szó sem volt köztük, eszükbe sem jutott - és ez így természetesnek tűnt mindkettőjük előtt.
A tanár úr tervét Szöszi becstelen dolognak tartotta és ez volt az első lépés a távolodásra, a kijózanodásra. Közel volt már az államvizsga és az álláskeresés ideje, amikor ők együtt készültek egy májusi délután a következő vizsgára és pihenésképpen saját terveikről kezdtek beszélgetni.
Szöszi mindent elmondott Mihálynak a pletykákról és a tanáruk gonosz tervéről is - hozzáfűzve, hogy ő sem ért vele egyet. Mihály hálásan megköszönte őszinteségét - és ekkor sajnálni kezdték, hogy közös jövőjük véletlenül sem lehet ezek után. Mihály megcsókolta - és
feltehetően ez volt az első csók, amit nőnek adott életében - de az utolsó is, Szöszinek. Ezután megállapodtak abban, hogy a lány messze városban keres állást magának, hogy véget vessen a megalázó helyzetnek. Mihály már meg is fenyegette: ha meggondolná magát, akkor ő leleplezi a viszonyt és botrányt csap, mert nem akar egy ilyen becstelen ember beosztottja lenni.
Az alku megköttetett - és minden eszerint történt. Az utak szétváltak
Mihályból nagy tudós lett, a tanár másik állást keresett magának, Szöszi pedig háromszáz kilométerrel távolabb vállalt állást, és csupán az ötévenkénti évfolyam találkozókon futottak össze - nagy szeretettel, mintha valóban lett volna valami nagy kölcsönös szeretet köztük.
Talán volt is, lehetett volna...
Ma már senki sem él a szereplők közül, csak a történet Szöszi emlékei szerint.

Írta: Tóth Sarolta
3177
mamuszka - 2012. július 17. 16:37:21

Köszönöm kedves Titanil!

Sok emlékem van, amiket így őrzök meg magamnak. Idén szeptemberben lesz 50. éves évfolyam találkozónk. Szeretnék elmenni, de súlyos betegségem miatt valószínüleg nem tudok...
köszönöm, hogy írtál szeretettel köszöntelek
Sarolta

1403
titanil - 2012. július 17. 13:08:43

Kedves Sarolta!

Szép és tanulságos történetet hoztál az akkori egyetemi hallgatók életéről. Sajnos egy tanár igencsak tönkre tudja tenni egy fiatal lány álmait, hogy magába bolondítja, majd pedig az ottani pályáját tönkreteszi.
Tetszett írásod!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.