Sz. Sipos Magdolna: A hattyú monológja

A szüleim mesélték, a kis folyó, ahol élek, a Dunából ered és oda is tér vissza. Mesterségesen kialakított folyam, a közeli falu népe csak kanálisnak hívja. Nyugodt, csendes hely, a partot összefüggő nádas borítja, a vízben hínár és mindenféle növény található. Itt megvan számomra az élelem, úszóhely, búvóhely, valóságos paradicsom. Nem zavar senki, illetve csak majdnem, mert épp az én területem egy embernek is tetszik.
Már messziről megismerem motorjának zúgását. Amint leszáll a motorról, rögtön leveszi hátáról az óriási hátizsákot, amiben horgászfelszerelését tartja. Felállít a horgászbotjainak két ágast, a horgokra csalit húz, bedobja, majd türelmesen vár, nézi, mikor jelez a villantó. Közben többször is rágyújt a cigarettára. Pfúj, az a büdös szag! Csodálkozom, egyáltalán, hogy lehet órákig egyhelyben várakozni, csak bámulja a vizet!
Időnként morog, főleg velem, ki nem állhat, amikor odacsúnyítok a helyére. Mit képzel, tán majd átengedem jó és kényelmes napozóhelyemet? Igen, tovább is jól beeszek az előre elkészített ízletes, zamatos ételeiből, amit a halainak dob be, etetés címén!
Egy alkalommal felfigyelek, meg akar dobni, mert épp felségterületi vitát tartok az ifjúsággal. Öt szemtelen, számomra idegen fiatal pályázik a helyemre. Csak nem adom oda az én jól megszokott területemet! Még mit nem! Bizonyára ez az idős horgász kedveli a fiatalokat, és nekik ad igazat! Pedig eléggé szánalmasak a szürke pelyhecskéikkel, és idétlen mozgásukkal.

Milyen jó sora van egy vadon élőnek tavasztól őszig! De egyre hidegebb lesz. Ilyen még nem történt! Olyan hideg a levegő, teljesen befagyott a víz. A varjúk is vészesen kárognak az alvó fák ágain. Várok egy pár napig. Az időjárás nem enyhül, nincs mit tennem, itt kell hagynom helyemet, és keresni vizet, különben elpusztulok. Nem kell sokáig repülnöm, és máris megérkezem a nagy folyó partjára, ahol kitelelek.

Végre ismét tavasz van, itt vagyok a régi helyemen! Kellemesen meleg az idő, jó sütkérezni a víz felszínén. Ismerős hangot hallok. Kár volt előre örülnöm, hogy enyém az egész terület! Megáll a motor, és megjelenik a horgász.
- De jó, hogy látlak, hiányoztál! – szólít meg.
Most hízelegsz, utána ismét jön a vitánk a hely körül? Még magasabbra nyújtom hosszú nyakamat, sőt, hátat is fordítok neked, hisz én vagyok a vizek szárnyas királya!

Szép áprilisi reggelre ébredek, és süt a nap, az éjjeli viharnak nyoma sincs. Nocsak! Mit látok? Egy hattyúlányka most ereszkedik le a vízre, ide az én területemre. Szépségét látva, különös érzelem járja át testemet, örülnék, ha itt maradna, nem repülne el. Talán Ő is ezt gondolja, hisz egyre közeledik felém, kacérkodik velem. Egyre jobban elhatalmasodik rajtam a férfiúi érzés, előre látom ebből párválasztás lesz. Körüludvarolom, próbálom megérinteni hosszú nyakammal az Ő nyakát, de arrébb vonul. Csak el ne menjen! Kissé kéreti magát, gondolom én, utána úszom. Már közelebb enged, dicsérem szépségét, kecses alakját, gyönyörű szemét. Körbe úszkál, időnként lehajtja fejét. Most az idő! Megérintem szép nyakát, Ő is viszonozza, és nyakunk összefonódik. Órákig tart ez az udvarlás, míg megkérem, legyen az én hűséges párom.
Nászunkat követően nézem, amint sorban kerülnek elő testéből a megtermékenyített tojások. Párom ezután azokkal van elfoglalva, melegíti testével őket, én pedig vigyázok rá, nehogy valami betolakodó kárt tegyen benne. 35. napon a tojások felől halk zörejeket hallok. Nagyon türelmetlen vagyok, vajon hány fiókánk lesz? Mekkora család leszünk? Hallom kedvesem szólítását, sietek oda, biztosan történik valami. Épp most bújik ki a tojásokból egymás után négy fióka. De örülök, apa vagyok!

Nagyon sötét van, a holdvilág sem világít, valami furcsa neszt hallok. Egy róka sompolyog családom felé. Mit gondolsz te ravaszdi, az én eszemen akarsz túljárni? Kitárom nagy szárnyaim, csőrömmel jól megagyabugyálom a fejét, úgy vélem, nyomatékosan tudtára sikerül adnom, családomat az életem árán is megvédem! Nyüszítve el is iramodik gyorsan.

A párom és a kis apróságok teljesen megváltoztatják az életem, nem vagyok már rátarti, morgolódós, hanem családját féltő, kötelességtudóvá válok. Jó nézni, amint az apróságok anyjuk hátán a szárnyak közé ülve utaztatják magukat. Időnként ezt a szórakoztató műveletet átveszem. Hogy csiklandozzák a hátam, amikor némelyik megcsúszik egy pillanatra.

Egyik nap estefelé párommal, gyerekeinket közrefogva, egymás felé fordulva, hűsölünk a partszéli nádas árnyékában. Ismét hallom a motor zúgását, hamarosan megjelenik a horgász. Ránk néz, száján különös mosolyt látok. Úgy tesz, mintha ott sem lennénk, leül és folytatja megszokott hobbiját.
Eddig sokszor bosszantott, ha megjelent, nem akartam senkivel osztozni a területemen. A családi élet viszont megenyhítette a szívemet, most már tudom, milyen a békés egymás mellett élés."

2012. július 14.

Írta: Sz. Sipos Magdolna
1403
titanil - 2018. szeptember 21. 13:13:42

Kedves Rita!

Örülök, hogy tetszett a hattyús történetem. Valóban, tanulhatnánk az állatoktól. Nagyon meghatott, amikor megláttam a hattyúkat a négy kis fiókájukkal, és ekkor született meg bennem, írok róluk,
Köszönöm, hogy olvastál és hozzá is szóltál!

Sok szeretettel: Magdi Rose

1403
titanil - 2012. július 24. 09:43:39

Kedves Róza!
Köszönöm, hogy nálam jártál. Megnéztem hol van országunkban a Gyopárosi-tórendszer. Ti nagyon szép helyen laktok, és ha gyógyfürdőre vágytok, nem kell messze utazni, ha pedig a természet csendjére vágytok, a Kerek-tó jó erre, és gyönyörködhettek a madárvilágban.
Sok szeretettel: Titanil

2135
mami - 2012. július 22. 09:48:27

Kedves Titanil!

Kedves, mégis emberi történeted örömmel olvastam. Én a Gyopárosi-tórendszer közelében élek. Tanyánk kedves és szívesen látott vendégei a hozzánk be-be tévedő vadkacsák. De ha hattyút akarunk látni, mi is kimegyünk a Kerek-tóra. Örömmel olvastam történeted.

Szeretettel: Jártó Róza

1403
titanil - 2012. július 19. 19:55:38

Kedves Veronika!
Köszönöm a tájékoztatást. Sükösd, a Duna másik oldalán fekszik, így a Ti kanálisotok a Dunántúlon folyik.
Írtam hozzászólást az "Árva pipacs" versedhez.
Sok szeretettel: Titanil

1403
titanil - 2012. július 18. 22:33:06

Kedves Ida!

Köszönöm kedves hozzászólásod. Örülök, hogy tetszett az írásom. A falu alatt folyó kanálison egy hattyú családról tudok, de tőle nem messze a horgásztavakon is találhatóak. Mikor látom őket, gyönyörködök kecses tartásukban, szép hosszú nyakukban, nagy testükben. A Balaton mellett pedig az üdülőknek, különösen a gyerekeknek nagy élmény etetni őket, ott már annyira "emberbarátok" lettek.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Sok szeretettel: Titanil

2678
Emperor - 2012. július 18. 21:17:43

Kedves Titanil!
Nagyon kedves történetet hoztál, a hattyúról, aki kötelességtudó apává válik, és megbarátkozik az emberrel is. Nagyon szép történet. Élmény volt olvasni.
Szeretettel
Ida

1403
titanil - 2012. július 18. 13:48:40

Kedves Veronika!

Nagyon köszönöm, hogy olvastál, és örülök, sikerült így egy kis "kirándulást" tenni. Lehetséges, hogy mi ugyanazon kanálisra járunk. A mi falunk alatt a Dunavölgyi-főcsatorna folyik. Közvetlen környezetünkben is vannak szép helyek, ahová érdemes egy kicsit elmenni kikapcsolódni.
Sok szeretettel. Titanil

1403
titanil - 2012. július 17. 20:58:09

Kedves Eszter!

Nagyon köszönöm, hogy olvastál, hozzászóltál, és annak örülök, hogy tetszett is.
Férjem nagyon szeret horgászni, néha én is vele megyek kikapcsolódni a természetbe. A hattyúk különös szárnyasok, igen méltóságteljesen, büszkén tudnak viselkedni. Eleinte nagyon féltik felségterületüket, később megszokják, ha valaki a közelükben van, mondhatni az ember és a madár összebarátkoznak.
Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2012. július 17. 19:15:20

Kedves Titanil!

Nagyon kedves ez a történet a hattyú és a horgász csöndes kis harcáról, majd a megbékélésről. Ott ültem én is a kis kanális partján, láttam a nádast és a ravasz rókát is, ahogy éjszaka megpróbált a kis hattyúk közelébe férkőzni. Hattyú papa igencsak felelősségteljesen végzi kötelességét, a családi élet megváltoztatta az életét. Jól esett kikapcsolódni, nagyon tetszett írásod!Smile Gratulálok!
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.