Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.11.24. 22:46
Jó éjszakát kívánok! Angel

2017.11.24. 21:51
Szia Katicabogár Smile Nem aludnod kéne már? Cool

2017.11.24. 21:48
Szia Miklós! Smile

2017.11.24. 19:47
Szép jó estét mindannyiunknak! Smile

2017.11.24. 17:01
Kelemes estét kivánok ! Smile

2017.11.24. 13:55
Ó, de jó lenne Jégmadár!! Előbb is szólhattál volna... Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ott! Sleepy

2017.11.24. 12:59
Szép napot kívánok mindenkinek. Amennyiben van kedvetek ma délután fél négytől Kőbányán az Újhegy sétány 7. szám alatt (Könyvtár mellett) Ari Fabr... Bővebben

2017.11.24. 12:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.11.24. 10:03
Szép napot kívánok mindenkinek! Heart Miklós

2017.11.24. 09:57
Szép napot Holnaposok Heart Józsi Smile Köszönöm a feltöltést !

Archívum
Felhasználók
Bakos József: Lovasok

A kocsmaajtó hatalmas lendülettel csapódott ki.
– Lassabban öreg, mert eltöröm a kezedet – kiabálta a pultos és fenyegetően elindult az elázott vendég után, aki az utcára érve rögtön meg is jelölte a falat.
– Ide… ide még… visszajövök… cimbora! – motyogta akadozó nyelvvel és tétova léptekkel elindult a kivilágítatlan mellékutcán.
Botladozva haladt előre, néha el is esett. Ilyenkor káromkodva tápászkodott fel.
Már az utca felénél járt, amikor egyre nehezebben látott. Sűrű, fehér köd telepedett a házfalak közé.
– Mi a kénköves… pokol ez? – morgott mérgesen és mielőtt ismét elesett volna, leült egy padra. Sajgott a lába és pislákoló értelmével is sejtette, hogy jónéhány kék-zöld foltot is összeszedett. Erőt próbált gyűjteni, hogy felálljon, de nem sikerült. Jól jött volna egy kis segítség, de ilyen későn már senki sem járt az utcán.
Mély lélegzetet vett és végül nehezen, de sikerült lábra állnia.
Ebben a pillanatban hallotta meg a lódobogást. Először csak halkan, távoli, gyenge neszként, majd egyre erősebben, de nem látott semmit és senkit. Megdörzsölte a szemét és a tejfehér ködfalra meredt, amin furcsa folt jelent meg, majd mintha egy ajtó nyílt volna meg, rés támadt és teljes életnagyságban megjelent egy lovas. Páncél fedte az egész testét, így eléggé szokatlan látványt nyújtott.
Megállt közvetlen előtte, felhajtotta a sisakrostélyt és megszólalt:
– Hé! Falusi ember! Hol van itt a legközelebbi fogadó?
Mereven bámulta a hihetetlen figurát, döbbenete pedig csak tovább fokozódott, amikor nyomában még több lovas tűnt fel.
– Nem hallod jóember? Megkukultál talán?
Érezte, hogy a szája szavakat formál, de egy árva hang sem hagyta el a torkát. A lovas pedig egyre türelmetlenebb lett.
– Nem értesz magyarul falusi ember? Vagy tiszteletlen akarsz lenni a királyoddal?
Az utolsó mondat hallatára kitört belőle a nevetés:
– Királyom… hát ez jó! Na és milyen király?
– Hát Hunyadi Mátyás te paraszt! – kiáltott rá egy másik testes lovas. – Borulj le az uralkodód előtt szemtelen alattvaló!
A férfi elvesztette amúgy is gyenge egyensúlyát és térdre esett.
– Így már jobb – nyugtázta a bajszos, marcona külsejű idegen.
– Megismételné… a kérdést „nagyuram?” – szólalt meg leplezetlen gúnnyal a hangjában. – Tudja… ennyi sör, bor és pálinka után, már kicsit… kicsit nehezebben fog az agyam… és könnyen felejtek.
– Hol van a legközelebbi fogadó? – kérdezte ismét a lovas és egy lépéssel közelebb állt meg a földön térdelő férfi előtt, aki sűrűn pislogott, nem álmodik-e, mielőtt válaszolt.
– Ha inni szeretnétek… itt tovább mentek és megtaláljátok a kocsmát. Erre falun, csak ez van. Ha jó, álljatok meg. Ha nem… hát akkor tovább kell mennetek a városig. A fickó itt vizezi a bort és szűken méri, de így is elég jó.
– Köszönet a segítségért. Fogadd el ezt! – kiáltotta a háttérben álló magas, nagy orrú lovas és felé dobott valamit.
Eszébe sem jutott, hogy elkapja. Megvárta, amíg földet ér, lehajolt és kikaparta a sárból.
Egy fényes, sárga aranypénzt tartott a kezében. Megköszönhette volna, de e helyett csak nézte, ahogyan a három lovas eltűnik az utca végén. Felállt, legyintett egyet, zsebre tette a csillogó érmét és elindult a szomszéd utca felé.

***

– Hé csapos! Ma mindenki a vendégem. Ja, és jut eszembe! A bort ne vizezze fel! – lépett be másnap este az ajtón, és lerázta kabátjáról a vizet. – Kutya hideg van ma is. Akárcsak tegnap.
Kábult tekintetek meredtek rá. Mindenki kíváncsi volt, ki ez a gazdag idegen.
A pult mögött álló kopasz, tetovált fickó mosolyogva könyökölt tovább.
– Aztán miből fizetnéd ki te szerencsétlen? – böffentette oda a nyurga férfinek.
– Hát ebből! – csapta le a pultra a pénzérmét. – Mátyás király aranyával. Személyesen tőle kaptam.
Hatalmas röhögés fogadta a kijelentését.
A kocsmáros azonban hallott már furcsa történeteket a falusiaktól, így amikor kiszórakozta magát, kíváncsian vette kézbe az érmét. Szájához emelte, mint ahogyan a filmekben látta és ráharapott. Belesajdult az állkapcsa, de a fogát nem tudta belemélyeszteni. Döbbenten meredt maga elé, majd szó nélkül tölteni kezdte a bort a poharakba.
– Egészségetekre cimbora! – nyújtotta a tálcát a borostás fickó felé, éppen akkor, amikor odakint nagyot villámlott, és megdördült az ég.
Még a falak is beleremegtek. A kocsmaajtóban pedig feltűnt egy magas, hosszú hajú alak. Az arcát nem látták, mert megszűnt a világítás. A fellobbanó gyertya fénye megcsillant rajta és az őt kísérő két férfi páncélján.
– Fogadós! Megszomjaztunk a hosszú úton. Innánk egy kis jófajta bort – szólt oda az elöl álló alak és megindult a remegő csapos felé…

Írta: Bakos József
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
2
Jozsi-foszerkeszto - 2012. július 25. 07:56:06

Kedves Katalin, Veronika, Titanil!

Köszönöm, hogy olvastátok írásomat.
Ki tudja, lehet, hogy egyszer még megvalósul az időutazás. Smile

Szeretettel
Józsi

1403
titanil - 2012. július 24. 19:40:24

Kedves Józsi!
Tetszett történeted a múltból visszatérő Mátyás királyról. Jó lenne, ha az ország kincstárát és a szegény emberek zsebét is megtömné arannyal.
Gratulálok!
Szeretettel. Titanil

1777
ronika - 2012. július 24. 18:03:55

Kedves Józsi!
Tetszett a történet a múltból visszatérő Mátyással.
Gratulálok szeretettel: Veronika

2
Jozsi-foszerkeszto - 2012. július 24. 08:59:48

Kedves Róza, Doroty és Eszter!
Örülök, hogy olvastátok írásomat.
Készülök a második novelláskötetemmel. Jövőre jelenik meg.
Az első könyvemben, amely Élet morzsák címmel jelent meg 28 novella található, rövidebbek és hosszabbak egyaránt.
Bizony néha jó lenne személyesen találkozni a múlt nagy alakjaival és megnézni milyen volt egy-egy korszak a valóságban.
Köszönöm, hogy olvastatok. Smile
Ajánlom mindenki figyelmébe a többi írásomat, a Szerzőink rovatban mindegyik megtalálható és persze a könyvemet is, a Kiadványok rovatban, további részletek.

Szeretettel
Józsi

499
magyareszter - 2012. július 23. 20:46:07

Kedves Józsi!

Legenda, álom, ki-ki gondoljon, amit akar. Mátyás királlyal én is szeretnék találkozni, pláne, ha aranypénzt dobna elém. Le is hajolnék érte, akár azonnal. Érdekes az írásod, tetszett!
Sok szeretettel Eszter

2693
doroty - 2012. július 23. 19:51:32

Kedves Józsi.
Nem ártana ha jó pár helyen valóra válna ez az álom.Wink
Üdv
Doroty

3300
kandracs roza - 2012. július 23. 12:42:13

Kedves Józsi!!! gratulálok....Álom vagy való...Szeretettel..Lexirózsa