Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Egy nap a bíróságon

Szívesen nézek olyan filmeket és olvasok olyan krimiket, amelyekben nem a bűn elkövetésének részletein van a hangsúly - esetleg nem is mutatják meg a vérgőzös jeleneteket - viszont a nyomozás részleteit aprólékosan nyomon lehet követni. Szeretem a bíróságon lefolytatott tárgyalások, az ügyész, a védő és a bíró, meg - ahol van esküdtszék - viselkedését, érvelését, módszereit figyelni, beleélem magam a vádlott, a tanúk és az érintett családtagok helyzetébe.
Középiskolás koromban olyan nagy hatást gyakorolt rám egy ilyen témájú indiai film - Radzs Kapur rendezte, címe A csavargó – hogy védőügyvédnek készültem. Ez romantikus elképzelés volt, amitől az akkori valóságos társadalmi, politikai helyzet elrettentő tényei eltántorítottak. /koncepciós perek/ Bár pályamódosítást kerestem, továbbra is kedvelem a regényes történeteket, a nyomozást, a pereket.
Ennek ellenére nem jártam tárgyalásokra, pedig tudom, hogy sok ráérő embernek hobbija, hogy nyílt tárgyalásokra jár rendszeresen és kitűnően szórakozik.

Egyetemista koromban egyetlen alkalommal vettem részt tárgyaláson, mert elég közelről érintett az eset. Nyári szünetekben nem utaztam haza, hogy üdüljek vagy pihenjek, inkább dolgoztam - kellett! – hogy pénzt keressek a következő tanév költségeire. A kollégium igazgatója egy szobát azon diákok rendelkezésére bocsátott, akik ott maradtak a városban, és hozzám hasonlóan különböző helyeken félnapos munkát vállaltak vagy a jogászok gyakorlatukat töltötték.
A diploma megszerzése előtti nyáron tízen laktunk együtt emeletes ágyas szobákban - különféle egyetem karok és főiskolák hallgatói. Két jogászlány is volt így lakótársunk. Többnyire csak későn vetődtünk haza, mert külön programjaink, más baráti körünk volt, de ennek ellenére jól megfértünk egymással és barátok lettünk.
Akkoriban az egyetemi könyvtárban dolgoztam - a raktárban a régi könyveket rendeztük, selejteztük. Élveztem, tanulságos volt és nem nehéz elfoglaltság. Ennek a könyvtári kapcsolatnak a későbbiekben nagy hasznát vettem, mert minden nehezen hozzáférhető anyagot, folyóiratot megszereztek nekem, kikölcsönözhettem, sőt írógépet is kölcsönöztek nekem ingyen, amikor szükségem volt rá.
Egyik délután, amikor hazatértem, a kollégiumi szobánkban nagy pánik és sírás fogadott. Az egyik jogászlány zokogása betöltötte az épület folyosóját is. Vőlegényét siratta, akit azon a hajnalon szíven lőtt a szobatársa részegen egy legálisan magánál tartott pisztollyal, ugyanis ez a fiú munkásőr volt. A tárgyalások több napon át folytatódtak, akkor is, amikor már megkezdődött az új tanév.
Azon a napon, amikor én is elmentem, többen végig hallgattuk a tanúvallomásokat szobatársaimmal. Ekkor került sor a fegyverszakértő meghallgatására, aki elmondta, hogy a fegyver elsütéséhez komoly erőkifejtésre volt szükség, és minden alkalommal - háromszor – külön kellett meghúzni a ravaszt. Ez azt jelentette, hogy nem állja meg a helyét a gyilkos joghallgató vallomása, miszerint véletlenül lőtte le társát.
Utólag az áldozat menyasszonyától értesültem a részletekről: a végzetes lövésekre részeg kivagyiságból került sor. Éjjeli őrség-szolgálatból ment haza a gyilkos és szobatársára fogta a töltött fegyvert. Ő nevetve mondta neki.
- Ugyan, ne hülyéskedjél, még elsül véletlenül...
- Na és, csak nem vagy betojva?
- Ez nem játék! Csak nem akarsz lelőni?
- Miért is ne! - hiszen még senkit sem lőttem le, most kipróbálom... - mondta nevetve… és lőtt, egyszer, kétszer, háromszor, mire a szép boldog, fiatal, reményekre jogosító fiú, szüleinek egyetlen gyermeke, a házasodni készülő szerelmes vőlegény vérbe borulva hanyatlott a földre.
Többé nem voltam kíváncsi sem a folytatásra, sem egyéb ügyek részleteinek tárgyalására. Elment a vonzalom belőlem teljesen, amikor megtudtam, hogy a bűnös ittasságát - akkor még - enyhítő körülménynek tekintették, és mindössze öt év börtönbüntetésre ítélték.
Volt menyasszonya elhagyta az országot, egy hazánkban tanuló afrikai orvoshoz ment feleségül és még látogatóba sem tért vissza többé.

Írta: Tóth Sarolta
3300
kandracs roza - 2012. augusztus 01. 19:43:04

Kedves Sarolta-Mamuszka!! Gratulálok...Ez bizony a való világ...Szeretettel Lexirózsa

499
magyareszter - 2012. július 28. 13:56:25

Kedves Sarolta!

Sokszor döbben meg az ember azon, hogy mennyire irreális ítéletek születnek a bíróságokon. Igaz, hogy nem vagyunk ott a tárgyalásokon, nem követjük nyomon az érveket, ellenérveket, az enyhítő, esetleg súlyosbító körülményeket, mégis igazságtalannak érezzük sok esetben a tetthez képest a kiszabott büntetést. Emlékszem arra, amiről írtál, hogy az alkoholos befolyásoltság mentő körülménynek számított. Ezzel alapvetően nem értek egyet. Inkább súlyosbító körülménynek tekinteném, aki nem képes kontrollálni a cselekedeteit, az szerintem ne igyon alkoholt. Ez az öt év egyszerűen gyalázat, azért, mert valaki ittasan, szórakozásból kioltja az életét egy fiatal fiúnak, tragédiát okozva egy családnak. Nem csodálom, hogy a menyasszony is ennyire csalódott a magyar igazságszolgáltatásban, hogy már a hazájába sem kívánkozott vissza többé.
Nagyon szomorú történet, amit megosztottál velünk, de sajnos voltak már ehhez hasonlók és vannak manapság is. Most nyilván az nyom sokat a latban, hogy kinek ki az ügyvédje. Az igazságot hiába keressük ezen a világon, a poénos mondat, hogy "Az igazság odaát van" nagyon is valóságos. Vagy még odaát sincs, de azért reménykedjünk, hogy egyszer rátalálunk. Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel Eszter

2678
Emperor - 2012. július 26. 23:00:50

Kedves Sarolta!
Nagyon szomorú a történeted, attól, hogy valóságos csak még szomorúbb lesz. Sohasem fogom megérteni, miért kell fegyverviselési engedélyt adni oktondi fiataloknak, akik begőzölnek néhány italtól és máris a kivagyiságukat fitogtatják, természetesen a fegyverükkel. Számtalan példa volt már erre, és ma is adnak fegyverviselési engedélyt, vagy talán már engedély sem kell?
Tetszett az írásod.
Szeretettel
Ida

1403
titanil - 2012. július 26. 22:36:45

Kedves Sarolta!

Régebben én is nagyon szerettem a krimi filmeket és könyveket. Ma már inkább más témájúakat választok.
Olvasás közben eszembe jutott, hogy mindig irigyeltem azokat, akik kollégiumban éltek tanulásuk során, főként mikor az ottani életről meséltek.
Jogász szerettél volna lenni, de gondolom, amint megtörtént szobatársad vőlegényével a tragédia, már nem bánod, hogy nem lettél az.
Felháborított, és elszomorított az ittasság hatására elkövetett gyilkosság. Bárcsak ez is egy könyv, vagy film lett volna, de mivel valóság, nagyon fájó.
Gratulálok szomorú írásodhoz!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.