Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.20. 22:36
Békés Boldog Húsvéti Ünnepeket Kívánok! HeartMiklós

2019.04.20. 21:32
Békés, Boldog Húsvéti Ünnepeket Kíván szerkesztőségünk mindenkinek! Rose

2019.04.20. 19:28
Áldott , békés Húsvéti ünnepeket kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, a kedves Olvasóknak. Köszönöm szépen m... Bővebben

2019.04.20. 17:34
Mindenkinel szeretettel kívánok nagyon boldog húsvéti ünnepeket! Angel Heart

2019.04.20. 17:13
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.04.20. 12:36
Szép napot, kellemes ünnepeket mindenkinek. Smile

2019.04.20. 09:39
Áldott húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek! Smile

2019.04.20. 07:37
Szép ünnepet.

2019.04.19. 23:42
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.19. 22:08
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok sok szeretettel: Kövesdi Ferencné Teri

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 1
varjuzoltan
H. Gábor Erzsébet: Úton a szerelem felé - 2. HELYEZETT (2012. augusztus)
Bogi felkapta a slusszkulcsot és zokogva rohant ki a házból. A Kabrió ajtaját ki sem nyitotta, csak beugrott a nyitott tetejű hófehér autócsodába. Alig mozdította a kulcsot, a motor máris indult.
Meleg, fülledt idő volt, a feketén gyülekező felhők nem sok jót ígértek. Ahogy kiért a városból, nagyobb sebességre kapcsolt. Haját tépte, cibálta szél, de ezzel most mit sem törődött, csak el innen, minél messzebbre.
Fölkanyarodott az autópályára. A kilométeróra százötvenet mutatott. Tartotta a sebességet. Több mint egy órája száguldott már. Érezte, hogy könnyes arcát teljesen kicsípte a szél.
A levezetőn visszakanyarodott a sima országútra. Kicsit levett a sebességből. A kocsi hirtelen megrándult. Aztán még egyszer, és még egyszer. Fékezni kezdett, majd az autó hirtelen megállt. A nyaka erősen meghúzódott, azt hitte komolyabb baja esett, de szerencsére nem.
- A francba! - ütötte hisztérikusan öklével a kormányt - kifogyott az üzemanyag! Ilyen már nincs! Ez nem lehet igaz! Újra kitört belőle a sírás. Tehetetlen volt és dühös, dühös erre az egész szerencsétlen rohadt világra!
Kiengedte a kéziféket, és tiszta erejéből nekifeszülve, lassan legördítette az autót az út legszélére. Valami szántóföldféle volt körös-körül amerre a szem ellátott. Sehol egy ember sehol egy lélek.
Nagyot dördült az ég! A nyári zápor hirtelen olyan erőből kezdett el zuhogni, mintha dézsából öntenék.
Bogi megpróbálta felhúzni a tetőt, de hiába nyomogatta a gombokat, az meg sem mozdult.
Ruhája egy perc alatt csurom víz lett. Úgy tapadt rá a leheletfinom selyem, mintha nem lenne rajta semmi. Hiába volt fülledt meleg, a testhőmérséklete hamar lehűlt, vacogott.
Az autóúton, mintha fény villant volna. Odaszaladt az út szélére, és valóban, egy halványan világító valami látott közelíteni.
Kétségbeesetten integetni kezdett. Valami nagy teherautóféle, vagy talán egy kisebb kamion rajzolódott ki. Úgy suhant el mellette, mintha nem is lenne ott.
Letérdelt és két karjával fejét átfonva próbálta védeni magát a rázúduló esőtől. Aztán egy éles fékcsikorgást hallott.
A teherautó volt. Úgy, száz méterre lehetett. Bogi tiszta erőből futni kezdett. A sofőr áthajolt a másik oldalra, és kinyitotta az ajtót. Egy fiatal, napbarnított, bajszos férfi volt.
- Szálljon be gyorsan - mondta - és odanyújtott neki egy agyonhasznált frottírtörölközőt.
- Jól megázott! Törölközzön meg! Hova igyekszik ebben a zord időben? - nézett kérdően a nőre.
- Sehova! Illetve mindegy hova - mondta zavartan Bogi - csak el, el innen!
- Rendben van, nem kíváncsiskodom, majd szóljon, ha ki szeretne szállni oké?
- Oké! - mondta vacogva Bogi.
- Nem zavarja a zene?
- Nem, nem zavar.
- Igyon ebből egy kortyot! - nyújtott oda egy pálinkás üveget. - Biztosan jót tesz most, felmelegíti egy kicsit! Nagyapámnak vettem a vásárban. Mindig viszek neki ebből a remek itókából, ha erre járok.
Bogi nagyot húzott az üvegből.
- Köszönöm! - nyújtotta vissza az üveget.
- Soha nem iszom pálinkát, nem is tudtam, hogy ez ilyen jó!
- Na, ugye? Egyszer mindent ki kell próbálni! - nevetett Pali.
- Bocsásson meg, még a nevemet sem tudja. Bérci Boglárka vagyok. Szólítson csak Boginak.
- Szilvási Pál. A kisasszonynak Pali.
- Asszony! Asszony vagyok már öt éve!
- Ejha, már öt éve? Azt hittem, még az iskolapadot koptatja valahol, olyan kislányos a külseje.

- Ilyen az alkatom, anyám is ilyen, nyugodtan letagadhatna néhány évet. Mondjuk, le is tagad. Színésznő, eléggé ismert. Bánfalvy Bettina.
- Ezt nem mondja komolyan! A sorozatszínésznő? Imádom, az egyik kedvencem! Nagyon bírom azt a nőt. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lánya van!
- Nem is propagálja. Nem sokat törődött velem, szinte a nagyanyámék neveltek fel.
- Engem is! De nekem meghaltak a szüleim! Magvadultak a lovak és eltaposták mind a kettőt, akkor is ilyen betyár egy idő volt. Ott, a farmon, és a saját lovaik. Én még egészen kicsi gyerek voltam.
- Egy kicsit alábbhagyott az eső! Látja, ott elől már derül! Ha nem sértem meg vele, van az autó hátuljában egy két ruhadarab. Ing, nadrág. Biztosan nagy magának, de legalább száraz.
Nemsokára odaérünk egy kis panzióhoz, ott át is öltözhet, nehogy tüdőgyulladást kapjon.
- Köszönöm szépen, az nem lenne rossz.

- Pali bekanyarodott a panzió elé. A tulaj készséggel segített.
- Kisasszony! Éppen most pakolt össze a nejem az árvaháznak egy egész zsák ruhát. Jöjjön csak, szerintem akad itt magára való is, válogasson csak nyugodtan.
Bogi egy koptatott bermuda-farmerben és egy szorosan, formás melleihez simuló zöld ujjatlan pólóban jelent meg. Válláig omló sötétbarna haját is megszárította. Kimondottan szemrevaló volt így.
- Mintha egy divatlapból lépett volna elő! - mondta széles mosollyal a fogadós.
Pali is elégedetten pillantott rajta végig tetőtől talpig. Igazán csinosnak találta Bogit.
- Fogyasztanak valamit? Itt az étlap, de ha más kívánságuk van, a feleségem szívesen elkészíti Önöknek. Kártyát is elfogadunk.
- Enne valamit? - nézett kérdően Pali a lányra.
- Boginak megkordult a gyomra. Reggel evett utoljára.
- Igen, jó lenne valamit enni. Pizza van?
- Itt az ajánlat, szóljanak ha választottak.

- Ez jó ötlet volt! Rég ettem ilyen isteni pizzát.
- Engedje meg, hogy ezt én rendezzem! Nem tűrök ellenvetést. Maga ingyen fuvaroz engem, én meg meghívom hálából egy pizzára.
- Rendben - nevetett Pali - látom, hogy tényleg komolyan gondolja.

- A szemét! - csapott dühösen az asztalra Bogi! Letiltatta a kártyámat! - Hogy az a!
- Hagyja - fogta meg a kezét Pali - az én vendégem.
- Köszönöm - motyogta megszégyenülten Bogi, nagyon köszönöm.

- Nagyon hálás vagyok magának Pali, de tényleg - mondta Bogi - és hátradőlt az autóban.
- Meséljen magáról! - nézett a férfire. Hol él, hova tart?
- Én azt szeretném, ha előbb maga kezdené, ha nem baj! - mosolyodott el Pali.
Boginak nagyon tetszett ez a szolid, de sokat sejtető mosoly. Tetszett, hogy a férfi nem tolakodó, hagyja őt megnyílni, és úgy tűnik, tényleg érdekli és nem csak udvariasságból kérdez.
- Oké, bár sok mesélni valóm nincs, semmi extra, semmi érdekes. Engem is a nagyszüleim neveltek fel.
Abbahagytam a főiskolát, korán férjhez mentem. Egy bankban helyezkedtem el, és a nagyfőnök felesége lettem. Nem kis kihívás volt. Először még csak, csak elvoltunk, a nagy korkülönbség sem számított, de amikor nap-mint nap a fejemhez vágta, hogy műveletlen vagyok, akkor már elgondolkodtam azon, hogy meddig vagyok én köteles ezt eltűrni.
Zsarnokoskodott fölöttem, csak dekorációnak kellettem, kérkedni azzal, hogy milyen mutatós fiatal felesége van. Munkahelyet kellett keresnem, összeférhetetlenség miatt nem lehettünk egy pénzintézetnél. Egy könyvesboltba lettem eladó. Azt mondta, ez ránézve szégyen, inkább maradjak otthon.
Soha nem akart gyereket. Egyszer, amikor kiderült, hogy terhes vagyok azt mondta vetessem el. Nem kellett, elment a baba magától, érezte, hogy nem jó helyre születne.
Nagyon nehezen hevertem ki. Már öt hónapos terhes voltam, majdnem rámentem én is.
Ezek után még szörnyűbb lett a helyzet. Azt mondta szándékosan nem vettem be a fogamzásgátlót, pedig ez nem igaz.
Semmibe vett, levegőnek nézett. Eltartott lettem. Iszonyatosan megalázó a kiszolgáltatottság. Számon kérte minden percemet, engedélyt kellett kérnem mindenre. Luxus körülmények között, aranykalitkában éltem, egy kiégett, sivárlelkű emberrel.
Aztán már én sem kellettem neki, alig járt haza. Inkább a luxuskurváival, meg az agyonművelt barátaival töltötte a szabadidejét. Persze tagadott mindent.
Többször összecsomagoltam, hogy visszamegyek a nagyszüleimhez. Amikor megtaláltam azt a szállodaszámlát, az egyértelmű szolgáltatásokkal, akkor végleg betelt a pohár.
Alig vártam, hogy hazajöjjön, és kipakoltam. Elhordtam mindennek ordítottam, hisztiztem, és akkor pofon vágott. Pofonvágott úgy, hogy beleszédültem.
Szó nélkül felkaptam a Kabrió kulcsát és ész nélkül száguldozni kezdtem, mindaddig, amíg ki nem fogyott az, az átkozott üzemanyag. És most itt ülök, maga mellett, és mesélem az életemet. Hát, ennyi!
- Köszönöm a bizalmát! - nézett rá - kedvesen Pali.
- Szívesen! Maga mindig és mindenen mosolyog? Mondja csak mi olyan vicces? - kérdezte elszorult torokkal Bogi.
- Jaj, nehogy megharagudjon rám, dehogyis vicces, nagyon is szíven ütött a története, de én ilyen vagyok, ilyen mosolygós, mint a nagyapám. Majd meglátja, meglátja, ha megérkezünk.
- Ha megérkezünk? Hová?
- Arra gondoltam, hogy magának is jó lenne valahol egy kicsit meghúzódnia amíg rendeződnek a dolgok. Vagy jobb lenne, ha itt hagynám az országúton?
- Dehogy is! Nem lenne jó, nagyon hálás vagyok magának Pali, remélem lesz alkalmam megköszönni a segítségét.
- Akkor jó! - mondta Pali, és szeretetteljesen megszorította Bogi törékeny kézfejét.
Az érintése úgy érte a nőt, mint egy villámcsapás. Valami megmagyarázhatatlan, fura, rég nem tapasztalt érzés volt ez. A kölcsönös vonzalom érzése. Olyan volt, mintha már ezer éve ismerné ezt a férfit, pedig csak négy óra telt el a találkozásuk óta.
Pali ugyanezt érezte. Mintha már nem először látta volna ezt a gyönyörű nőt, mintha már több köze lenne hozzá, mint egy egyszerű útitárshoz.

- Akkor most én jövök- mondta Pál.
- Nekem egyszerűbb a történetem, sokkal egyszerűbb. A nagyapámnak hatalmas birtoka van. Rengetek állatot tart, főleg lovakat. Gyönyörű versenylovakat nevel. Tulajdonképpen ezzel foglalkozik még ma is.
A lovaglás nálunk olyan volt, mint másnak a kerékpározás. Apró gyerekkoromtól kezdve, mindennap lovagoltam. Mondtam már, hogy szüleim abban az iszonyatos lovasbalesetben haltak meg. Sokáig kerültem a lovakat, rettegtem én is. Aztán nagyapám mégis rávett, hogy újra szálljak nyeregbe, és azóta ez, az életem. Naponta végiglovagolok a birtokon, és ahová lehet, lóháton megyek. Megszállottan szeretem ezeket a nemes állatokat. A versenylovakat én szállítom a megrendelőknek, meg a vásárba is én viszem őket. Most is onnét jövök, két gyönyörű telivér talált ma gazdára. Két napos volt a vásár, mindig szombat és vasárnap tartják.
A farm az életem, a szabadság, a föld, és az állatok közelsége. Alig várom, hogy megmutathassam, hogy hol élek. Huszonnyolc éves vagyok. Én még nem találtam meg az igazit, illetve egyszer, egyszer igen.
Pali hirtelen elhallgatott.
Bogi azonnal észrevette, hogy kényes témához érkeztek.
- Ha nem akar róla beszélni, ne beszéljen, magára bízom.
- Semmi baj! - sóhajtott egy nagyot Pál - én is tartozom ennyivel magának.
- Szóval, volt egy lány, egy gyönyörű lány. Nálunk tanult lovagolni. Rebekának hívták.
- Én azt hittem, hogy ő is úgy érez, ahogyan én. Nagyon szerettem. Amikor bevallottam neki, kinevetett, azt mondta, hogy csak flörtölt, nem gondolta, hogy én ilyen komoly érzelmeket táplálok iránta. Nagyon sokára hevertem ki a csalódást, pedig jelentkező lett volna bőven, elhiheti, de engem nem érdekelt azóta se, senki. Csak nagyanyám nyaggat állandóan, hogy szeretne már egy rendes asszonyt látni mellettem, meg legalább három kis kócos dédunokát.
- Nem valami tartalmas élet ugye? Maga hogy gondolja?

- El sem hiszi, mennyire imádom a lovakat! - mondta ragyogó tekintettel Bogi. Kicsi koromtól lovagolni járok én is. Az én nagyszüleimnek is volt egy lova, Szöszke, csak így hívtuk, Szöszke. Miattam tartották, tudták, milyen sokat jelent nekem. Aztán elment, elég öreg volt már, valami lóbetegség vitte el szegényt.
- Alig várom már, hogy ott legyünk a farmon - nézett Pali napbarnított markáns arcára.
- Örülök neki, de tényleg, most úgy örülök, mint egy gyerek, ne kérdezze miért, csak úgy, mint egy szabad, boldog gyerek.
- Nagyon kell pipilnem. Nem állhatnánk meg valahol?
- Dehogynem! Öt percet, még kibír?
- Megpróbálom! - mondta Bogi, száját összeszorítva.
- Ráz a hideg! Fázom!- szólt reszketve.
- Ne őrjítsen meg, legalább harminc fok van még mindig! - mondta Pali.
- Bekanyarodott a kiskocsma elé. Tenyerét rászorította a lány homlokára. Tűz forró volt.
- Maga tiszta láz. Na, menjünk gyorsan, intézze el a toalettet.
- Bogi lassan kortyolgatta a citromos teát műanyag flakonból.
- Jöjjön, az autóban van lázcsillapító, addig is míg megérkezünk.
Bogi hagyta, hogy az erős férfikéz megmarkolja az ő vékony kis kezét, és az vonszolja maga után, sietve az autó felé.

Már sötétedett, amikor bekanyarodtak a birtokra. A hosszú alacsonyépítésű ház, sok kis apró ablakából ragyogtak a fények.
Bertold a hatalmas termetű bernáthegyi nagy csaholással üdvözölte a gazdáját.
Bogi, a férfi vállára borult, és engedte, hogy az vezesse, nagyon gyenge volt már.
Mami, gyorsan megvetette az ágyat a tisztaszobában. A nagy tollpárnát megveregette, és könnyű nyári takarót tett a hófehér lepedő tetejére.
Így, aranyoskám, pihenjen csak, mindjárt hozom a mézes kamillateát. Bogi engedelmesen bevette a pirulákat, amit a néni a kezébe nyomott. Mami, a lány lábát, kezeit, betekerte hideg vizes törölközőbe, mellére, homlokára is borogatást tett. Negyedóránként cserélte azokat.
Egész éjszaka őrizte Bogit, nem hagyta, hogy Pali felváltsa.
- Palkó! Mégiscsak menj el Bánáti doktorért! - rázta fel hajnalban az unokáját.
- Nagyon magas a láza, nehogy baj legyen!
A doktor, csak hümmögött.
- Lehet, hogy tüdőgyulladás, nagyon úgy néz ki - mondta, miközben beadta az injekciót.
A harmadik napon Bogi erőre kapott. Még Mami isteni húsleveséből is kanalazott egy keveset.
- Hála az égnek! - kulcsolta össze vénséges kezeit - megijesztettél bennünket tudod-e?
- A lényeg, hogy jól vagy - ült le mellé a székre Pali. Megfogta a törékeny kis kezet, és a szájához emelte. Leheletnyi csókot adott rá.
- Köszönök mindent, nagyon, nagyon köszönöm - nézett Bogi hálásan Palira.
- Akkor most tegeződünk? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Hogy, hogy most? - nevetett Pali.
- Úgy, hogy az előbb azt mondtad, lényeg, hogy jól vagy!
- Vagy úgy, észre sem vettem! Igen, akkor tegeződünk, ha neked is jó így.
- Nekem jó, nagyon is jó - mondta bágyadtan Bogi.
Palkó, a homlokát is megcsókolta.
- Pihenj kedves - mondta - és lágyan betakarta a fiatalasszonyt.

Lábujjhegyen osont ki a szobából.
- Csitt! Elaludt! - tette mutató ujját a szája elé, amikor Mami szólni akart.
Pali átkarolta a nagyanyját, és az arcára nyomott egy puszit.
- Ezt miért kaptam?- kérdezte huncutul Mami, miközben fátyolos tekintettel, elfogódva nézte, imádott unokája ragyogó, fekete szemeit.
- Csak úgy! - mondta Palkó mosolyogva - csak úgy, mert szeretlek Mami, szeretlek Téged is! - és kihajolva az apró kis zöldre festett ablakon, mély lélegzettel magába szívta, a langyos nyári zápor, szerelemillatát.

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2012. augusztus 21. 19:27:31

Kedves Gabi!

Nagy örömöt szereztél nekem a kedves szavaiddal. Köszönöm szépen. Boldoggá tett, hogy így magával ragadott ez a történet, valamiért én is nagyon szerettem, még írás közben is ezt a munkát. Szerintem látszik egy alkotáson, hogy az írója azt lazán és őszinte örömmel teszi-e, vagy nem. Én nagy örömmel tettem. Szerettem volna ezt a két rendes fiatalt megajándékozni valamivel, és úgy gondoltam, hogy a szerelem érzése -mely semmihez sem fogható gyönyörűség - nagyon szép ajándék lesz majd...
Szeretettel fogadtalak Téged is.
ZsikePfft

366
MajorGabi - 2012. augusztus 21. 12:37:24

Kedves Zsike!
Húúú! Ez nagyszerű írás! Teljesen magával ragadott. És mégis milyen egyszerű csakis pozitív értelemben! Nem kell gondolkodni közben, hanem csak visz magával a történet. Nagyon szerettem!
Őszintén gratulálok!
Gabi

2175
hzsike - 2012. augusztus 13. 17:45:47

Kedves Zsuzsi!
Nagyon örülök, hogy nem csak a verseimet olvasod. Tudod, egy alkotás lényege éppen az, amit a novellám alatt megfogalmaztál, hogy: elvarázsolja az olvasót, és ameddig a történetet olvassa, merüljön el abban úgy, mintha körülötte megszűnne a világ.
Ha ez valóban így történt, akkor már el is érte a célját. Nagyon boldoggá tettél, kedves szavaiddal. Kösszönöm szépen Neked. Szeretettel:ZsikePfft

2175
hzsike - 2012. augusztus 13. 17:39:27

Kedves Rózsa!

Köszönöm szépen, hogy elolvastad a novellámat, nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésedet. Szeretettel fogadtalak itt is. ZsikePfft

3362
zsubanya - 2012. augusztus 12. 06:23:10

Zsike, Drága Lelkem!

Elvarázsoltál, alig tudok visszatérni a valóságba. A történet: meseszövésed mesteri, fantasztikusan tudod ideragasztani az ember figyelmét, agyát, lelkét. Ámulok! Tiszta szívből gratulálok, és fejet hajtok tehetséged és tudásod előtt!
Szeretettel ölellek: Zsuzsa

3300
kandracs roza - 2012. augusztus 11. 20:30:01

Kedves Zsike!!! nagyon szépen írtad meg .."minek a vagyon ,ha benne van a majom" gratulálok.Lexirózsa

2175
hzsike - 2012. augusztus 11. 18:45:59

Kedves Katalinka!
Tiszta szívből örülök, hogy elolvasod a novelláimat is. Az is örömmel tölt el, hogy Neked is tetszett a történet.
Szeretettel fogadtalak Téged is:ZsikePfft

2175
hzsike - 2012. augusztus 05. 15:27:02

Kedves Titanil!

Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt a novellámat is. Nagyon örülök a véleményednek és kedves szavaidnak is. Szeretettel fogadtalak most is: Zsike Pfft

1403
titanil - 2012. augusztus 04. 14:28:12

Kedves Zsike!

Nagyon tetszett szépen, könnyed stílusban megírt történeted. Az ily módon elromlott házasságból csak menekülni kell. Örülök, hogy a fiatalasszony mellé egy olyan férfit sodort az élet, aki volt férjének az ellentéte korban, gondolkodásmódban, természetben. Teherautón utazás közben jutottak el az "úton a szerelem felé", mert ebből az lesz.
Gratulálok szép írásodhoz!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.