Sz. Sipos Magdolna: Történetek a ragadványnevekről
Falunkban több család él ugyanolyan vezetéknévvel. A múlt század elején nagyszüleink, szüleink adtak csúfnevet, finoman mondva ragadványnevet egymásnak, hogy meg tudják különböztetni a családokat. Ma már ezeket a neveket nem használják, újabb beceneveket találnak a fiatalok egymásnak.
A teljesség igénye nélkül felsorolok pár nevet.

Szerletics = Bika, Böke, Kájó, Pecó, Szúnyog, Zsderi, Zsíkó
Kernya = Bagó, Brecska, Dunyha, Kökény, Poszkó
Radics = Harangozó, Pupák, Riga, Zsugora
Lógó = Dőre, Feklenc, Pupi
Sipos = Bolyhos, Jela, Matli, Páter
Vörös = Érsek, Sámán, Tököli
Rácz = Potor, Suta
Kozma = Cipő, Tüskes
Késmárki = Bunyerka, Csusza
Soós = Sapa, Vétek
Csordás = Cukros, Szerdó

A csúfnevek használata oly mértékben elterjedt, hogy sokszor a szomszédok sem tudták egymás igazi nevét.
Ezekből olykor mulatságos esetek fordultak elő.

A Pecó (igazi néven Szerletics) családban a fiatalasszonyt korán reggel bevitte a mentő, mert elkezdődtek a szülési fájdalmak. A baba csak este fél 8-kor volt hajlandó meglátni a világot. Az otthoniak várták, többször telefonáltak a helyi postáról, megszületett-e a kis jövevény.
A fiatal nőnek a szomszédja a kórházban dolgozott, és mielőtt hazament, bement a szülészetre érdeklődni, mi újság?
- Valami Pecánét keresnek – szólt hangosan a szülésznő a vajúdó nőkhöz.
- Lehetne úgy is mondani, mert férjem szeret pecázni – szólalt meg az érdekelt -, de bizonyára Pecóné után érdeklődik valaki, ugyanis férjem ragadványneve Pecó.
- No, még ilyet sem hallottam! – nevetett a fekete hajú kórházi dolgozó, és vele együtt nevettek a kismamák is.

Az újszülöttnek a Róbert nevet adták. Gondolták, bizonyára ritka név lesz ez. Tévedtek, mert egy év múlva a Szúnyog ragadványnevű családban is úgy döntöttek, Róbert nevet adnak fiuknak. Így falunkban két Szerletics Róbert nevű egyén él.

A Pecó (Szerletics) családban az apa és fia is József. A fiú megnősült, a menyecske odaköltözött hozzájuk, így a házban ifj. Szerletics Józsefné és id. Szerletics Józsefné lakott. Ez nem is lenne furcsa, de pár házzal odébb szintén élt egy Szerletics Józsefné nevű nő.
Ebből lett egy kis kavarodás. Ifj. Szerletics Józsefné megbetegedett, és a táppénzét várta már két hónapja. Megkérdezte munkahelyén, átutalták-e számára az összeget. Mivel ott igenlő választ kapott, a postásnál érdeklődött táppénze felől. Mariska, a postás emlékezett rá, hogy a Kati keresztnevű Szerletics Józsefnének odaadta az összeget, és rögtön fel is kereste tisztázni vele a téves kifizetést. Szerencsére Kati - aki szintén Pecóné, vagyis Szerletics Józsefné - nem volt akkoriban beteg, de mivel nem nézte meg, hogy az táppénz összeg, eltette. Kati visszaadta a pénzt. A postás elnézést kért a fiatalasszonytól, és elmondta, hogy amikor meglátta a címzettet, rögtön Pecóné Katira gondolt, hisz ő lakik legrégebben abban az utcában Szerletics Józsefné néven.

A fiatal házaspár gyerekeikkel beköltözött az újonnan épített házba. Mellettük lévő házban élőket Potor családnak ismerték.
Egyik alkalommal a postás kérte a fiatalasszonyt, vegye fel a szomszédasszony, Rácz Józsefné részére jött csekély összeget, ne kelljen holnap ismét jönnie.
- Áááá, én nem veszem fel – tiltakozott a megkért személy -, nem ismerem Rácz Józsefnét, itt a szomszédban a Potor Jóska bácsiék laknak
Akkor kerekedett nagyra a szeme a meglepetéstől, amikor délután a szomszédasszony közölte vele, nyugodtan felvehette volna, mert őt Rácz Józsefnénak hívják.

Vasárnap délutáni pihenő után a Páter családban apa utasította legkisebb gyerekét, menjen el meglátogatni az Ő szüleit. A szöszi kislány felvette piros alapon fehér pöttyös bő szoknyáját, fehér blúzát, két copfba font haját megigazította, piros szalagot kötött belé, felvette fehér szandálját, és elindult a hosszú útra, hisz nagyszülei a falu végén, kb. három kilométerre laktak. Út közben már majd minden ház előtt kinn ültek a felnőttek, beszélgettek, nézelődtek.
- Dicsértessék a Jézus Krisztus – köszönt mindenkinek a nyolcéves lányka. Fölvégen még ismerték, de alvégen több helyen megállították.
- De szépen tudsz köszönni, kinek a jánykája vagy? – érdeklődtek tőle.
- Sipos János lánya vagyok – válaszolt a kérdezett.
Erre a felnőttek el kezdtek gondolkodni, vajon ki lehet az? Nem ismernek Sipos János nevezetű férfit.
- Nincs másik neve apádnak? – kérdezték tőle, mikor nem tudtak rájönni, kiről lehet szó.
- De, van, Páter Janinak szólítják a felnőttek.
Ekkor már rögtön tudták, kinek a lánya.

Sipos Jánost csak Páter Janinak ismerték. Még gyerek korában nevezték el így, mikor oda volt szolgálni messze a falujától. 1937-ben, 24 éves korában megnősült, elvette Soós Borbálát, akit csak Vétek Borisnak ismertek.
Szép páros voltak együtt, Páter-Vétek házaspár. A Teremtő hosszú életet ajándékozott nekik, 70 évig kitartottak egymás mellett jóban-rosszban. Ez idő alatt többször került vitára is sor. Gyerekeik felnőtt korukban jót mosolyogtak rajtuk, a Páter próbálja megtéríteni a Vétek Borist.

Körülbelül egy évszázadig éltek a fenti nevek, majd újabb „becenevek” születtek, és a régiek feledésbe merültek, vagy pedig nincs utód, aki tovább vinné a régi ragadványneveket.

Írta: Sz. Sipos Magdolna
1403
titanil - 2019. január 29. 13:09:04

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastad írásomat a falumban valaha elnevezett ragadványnevekről. Néhány még most is érvényben van, mert nem halt ki teljesen a család, de ha a népszaporulat nem emelkedik a faluban, sajnos feledésbe mennek ezek a nevek.
Sok szeretettel: Magdi Rose

6081
varonklari - 2019. január 26. 09:35:32

Kedves Magdi!
Örülök, hogy elolvashattam ezt az írásodat. Én is falun nőttem fel, emlékszem egy-két igen csak találó ragadványnévre. Nagyon jó, hogy írtál róla, mert mára sok régi dolog, szokás feledésbe merült.
( Valami hasonló dolgot írtam én is, ha van kedved elolvasni megtalálod, ha beírod a Google-ba: Clara Dar: Százhuszonegy év üzenete- érdekelne a véleményed, örömmel venném.
Szeretettel: KláriRoseHeart

1403
titanil - 2012. augusztus 27. 14:34:08

Kedves Katalin!
Örülök, hogy olvastál, és hozzá is szóltál. Bár nem a ragadványnevekhez tartozik, de leírok most Neked egy vágyamat. Harmadik osztályos koromban lakodalomban voltunk, és megismertem ott egy Brigitta nevű kislányt, gyönyörű aranyszőke, hosszú hullámos haja volt. Nagyon szerettem volna én is Brigitta lenni, ezért még a tankönyvemre is azt a nevet írtam. Különösen fiatal korunkban sokszor szeretnénk valakire hasonlítani.
Sok szeretettel: Titanil (Magdi)
A magazin honlapján Titanil nevet használok, Ő kikapcsolódik, Magdi pedig dolgozik. Csak kár, hogy mindkettő egy személy, és nem tud kétfelé szakadni.Smile

1403
titanil - 2012. augusztus 25. 13:45:02

Kedves Eszter!
Sokszor eszembe jutott, hogy ezt a sok ragadványnevet jó lenne valahol megörökíteni, vagy legalábbis olvashatóvá tenni. Főleg most, amikor már kihalóban vannak ezek a nevek. A fiatalok újakat találnak ki, a régieket már nem használják, vagy pedig nincs utód, aki tovább vinné ezeket a neveket.
Kissé meg kellett mozgatnom agytekervényeimet, hogy ha nem is teljességre törekedve, de minél több nevet fel tudjak sorolni.Smile
Örülök, hogy olvastál, és tetszett írásom.Smile
Sok szeretettel: Titanil

1403
titanil - 2012. augusztus 25. 13:36:23

Kedves Veronika!
Sok helyen a foglalkozások után, vagy a név elé tett betűvel kapják a ragadványneveket. A mi falunkban meglepő, hogy a Szerletics névből milyen sok becenév van.
Egyik évben Leányfalura mentünk üdülni szakszervezeti beutalóval. Mivel Szerleticsné vagyok, a Szerletics nevet északon annyira nem ismerték, hogy betűznöm kellett a nevünket, hogy megértsék.Smile
Egy alkalommal hivatalos szerződést kellett átíratnom, mert Szerletics helyett Terletics nevet írtak.Smile
Mennyivel könnyebb helyzetben vagyok a Sipos lánykori nevemmel, mert azt nem értik el.
Örülök, hogy olvastál!
Sok szeretettel: Titanil

499
magyareszter - 2012. augusztus 25. 13:28:38

Kedves Titanil!

Nagyon érdekes szokás ez a ragadvány, vagy becenév, csúfnév kitalálás. Nem emlékszem, hogy valaha hallottam volna ilyesmiről. Ahogy a régi szokások is feledésbe merülnek, sajnos úgy látszik ezeknek az emléke is elhalványul. Bár most már, hogy leírtad, a későbbi generációk is olvashatják.Smile
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2012. augusztus 25. 13:23:44

Kedves Ida!
Sajnos, vagy szerencsére (is-is) ma már a falusi élet sem olyan, mint régen. Valahogy mi is elvárosiasodtunk. A rokoni kapcsolatokat sem ápolják az emberek, egyes régi szokások is feledésbe merültek.
Nagyvárosban élők között, mivel sok hasonló vezetéknevű ember él, előfordulhat, hogy esetleg rokonok házasodnak össze. Bár gondolom, az első és második unokatestvérek ismerik egymást.
A fiatalok ma már új beceneveket találnak ki, mint pl: Katica, Picke.
Örülök, hogy olvastál és hozzá is szóltál.Smile
Sok szeretettel: Titanil

2678
Emperor - 2012. augusztus 24. 21:14:09

Kedves Titanil!
Érdekes dologról írtál. Faluhelyen ebből nagyon fura helyzetek is előadódhattak, de hát egyébként tényleg nem tudták volna egyiket a másiktól hogyan megkülönböztetni. Ha megnézed egy nagyváros telefonkönyvében hány Kovács, vagy Szabó vezetéknév szerepel, hm, azt hiszem ezt már mind nem győznék csúfnevekkel ellátni, milyen jó, hogy nem is ismerik egymást.Smile Már csak azért is falupárti vagyok.Smile Nagyon érdekes az írásod, élvezettel olvastam.
Szeretettel
Ida

1403
titanil - 2012. augusztus 24. 19:16:18

Kedves Róza!

Örülök, hogy nálam jártál, és elolvastad írásomat. Valójában nem rossz szándékból születtek ezek a bece- vagy csúfnevek.Jobbára inkább azért, hogy meg tudják különböztetni, kik rokonai egymásnak. Szerletics névből például hét nemzetség élt, Kernyákból öt.
Érdekesség, hogy keresztapámat Sipos Ferencnek, keresztanyámat Sipos Máriának hívták. Keresztapámnak nem volt másik neve, míg keresztanyám a Matli nemzetséghez tartozott, így nem voltak rokonok, holott a vezetéknevük ugyanaz volt.
Köszönöm hozzászólásod!
Sok szeretettel: Titanil

3300
kandracs roza - 2012. augusztus 24. 11:19:49

Kedves Magdikám!! úgy látszik a falu már csak ilyen..Nálunk is így működik...gratulálok.Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.