Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.27. 00:25
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Cs. Nagy László: Vörös, mint a rubin - MÁSODIK TÖRTÉNET (2012. október)
Szemben (Vörös, mint a rubin)

Megállt, jobbra fordult és bár tudta mi fog következni, mégis meglepődve vette tudomásul a helyzetet. Ott állt vele szemben a nő. Nem túl közel,-lehetett vagy négy,öt lépés-de annyira mégis, hogy lássa a szemét. Mozdulatlan, rezzenéstelen tekintettel nézett, valahová az ő háta mögé, mint ha valami nagyon érdekes volna ott, pedig nem volt. Próbálta kitalálni, miről árulkodik a tekintete. Erőlködött, de nem bírt felfedezni sem félelmet, sem megvetést, sem más érzelmet abban a két előreszegezett szempárban. Még a közönynek sem volt csak parányi szikrája sem, ahogy mereven elnézett valahová egészen messze.. Legszívesebben megfordult volna, hogy megnézze, mi az, amit néz olyan kitartóan, ott hátul, de nem tehette. Bármilyen más alkalommal ezt tette volna, önkéntelen reakcióval követve a tekintet útját, de ez most lehetetlen volt. Pedig érezte, hogy valamit tennie kellene. Tennie kellene valamit, hogy legyűrje a közeledő kellemetlen hányingert, de másban kell keresnie a megoldást, mert itt, ő most nem fordulhat meg. Gondolataiban igyekezett, hogy ha csak pillanatra is, de legyűrje a félelmét. Azon gondolkodott, vajon a nő látja e a szemében, hogy fél. Remélte, hogy nem, mert az az üres tekintet még mindig a messzeségbe bámult a legkisebb érzelem jele nélkül. Pedig bizonyosan láthatta volna, hisz ő is látja, mennyivel szaporábban lüktetnek az erek a nő nyakán. Ez volt az egyetlen jel, ami némiképpen valami belső érzelem kivetülése volt, tudatva vele, hogy a nő nem a távolba bámul üveges tekintettel, hanem mélyen befelé. Ez a pár lépésnyi távolság valahogy személyessé tette kettejük kapcsolatát, vagy legalábbis ő így gondolta. Pedig hadakozott magában minden személyesség ellen. Nem akarta tudni hány éves, van e barátja, vagy férje és hogy gyereke van e, azt végképp nem. Érezte, ha nem történik valami, elhányja magát. A bizonytalanság kergette a gyomrát egyre kétségbeesettebb állapotba, de ez valójában önmagától való félelem volt. Bár tudta, hogy képtelenség felkészülni egy ilyen helyzetre, de mégis szerette volna tudni képes e megbirkózni a gondolataiban dúló kavarodással. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy ő most itt áll, szemben a másikkal, de egyre csak azon járt az esze, hogy miért éppen ő? Miért éppen neki kell borzalmasan éreznie magát, attól az eddig nem ismert énjétől, akit biztosan megismer majd. Ha pedig így lesz, együtt tud e majd élni vele?
Próbált másra gondolni, de kiirthatatlanok voltak ezek a gondolatok a tudatából. Újra és újra csak visszatértek, felerősítve a gyomrában felgyülemlő kellemetlen feszültséget.
Egy éles harsogó hang zökkentette ki ebből a tudattalan állapotból és ő mintegy válaszolva a benne feltoluló kérdésekre, meghúzta a ravaszt. A fegyver a mellette felcsapó dörgések zajában halk kattanással csütörtököt mondott. Önmagától megrémülve bámulta a hasznavehetetlen karabélyt, mert nem akarta látni hogyan csuklik össze a nő élettelen teste.

Két nap múlva vége lett a háborúnak. Az elsők között volt, aki, miután bezárta az iratokat tartalmazó ládát, elhagyhatta a harcálláspont irodáját, csatlakozva a hazainduló konvojhoz. Azzal a keserű gondolattal szállt fel a repülőre, hogy megölt egy nőt. Örökre az emlékezetébe vésődött az utolsó kép, ahogy a fehér blúzon egy hatalmas folt éktelenkedett, ami vörös volt, mint a rubin.
3439
titus56 - 2012. november 28. 08:38:21

Kedves Titanil!

Elnézést, hogy csak most jutottam ide, nem szándékosan hagytalak válasz nélkül.
Nos, kissé ki kell, hogy igazítsalak, talán nem derült ki az írásból, de ez egy kivégzőosztag egyik tagjának gondolatkivetülése és a végén a tudat, hogy bár nem ő ölte meg a nőt, de a ravaszt meghúzva, képletesen mégiscsak elkövette ezt a tettet, bár háború lévén, nem nagyon volt más választása!

Köszönöm, hogy elolvastad!

titus56

1403
titanil - 2012. október 03. 18:11:28

Kedves Tollforgató!
Elgondolkodtam történeteden. A nő talán látott valakit a férfi mögött. Hisz a vele szemben álló mikor meghúzta a ravaszt, a fegyver csütörtököt mondott. Ez szerintem azt jelenti, nem működött a fegyver, valaki más lőtte le a nőt.
Szomorú, hogy azzal a tudattal utazott haza a férfi, ő ölte meg a nőt.
Gratulálok!
Szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.