Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.23. 21:41
Javítottam István.

2019.04.23. 16:35
Józsi! Amikor feltöltöttem a szonettkoszorúmat a 8. szonettben a "Mért hosszú az éj?"-nél a két idézőjelet nem voltam képes betenni, mindenfé... Bővebben

2019.04.23. 15:14
Vidám szép Tavaszi napokat Tinéktek kedves Holnaposok Rose Smile

2019.04.23. 13:59
Mindenkinek kellemes napot írást és olvasást kívánok. Heart

2019.04.23. 13:11
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Heart

2019.04.23. 12:24
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.04.23. 11:49
A feltöltés befejeződött. Szép napot mindenkinek. Smile

2019.04.23. 11:49
Magdolna, javítottam a verssort.

2019.04.23. 11:33
Javítottam Kankalin és fent van a versed.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Emberismeret
Van néhány foglalkozás, melynek gyakorlásához empátiára, lélekkurkászásra is szükség van, ha sikeresek akarunk lenni. Ilyen a pedagógus pálya is.

Diákként magam is szenvedő alanya voltam ennek a tanári első benyomásra kialakított képnek, melynek alapján a törekvő butuskák dobozába kerültem hosszú időre, sőt annál a tanárnőnél, aki a növénytant tanította nekünk a gimnázium első osztályában - mondhatnám végérvényesen. Ez utóbbin azt értem, hogy tanárként egykori iskolában kezdtem a pályát és kollégám lett a tanárnőm. Nem barátkozott meg velem, a szükséges köszönésnél többet nem beszélgetett velem. Ma sem értem az okát, de azt hiszem, tévesen hitte, hogy az ő első benyomásai a leendő tanítványokról - csalhatatlanok. Tévedését magának sem vallotta be.

A történet röviden annyi, hogy akkor, amikor bemutatkozó első biológia óránkon kijelentette:
- Úgy igyekezzetek, hogy nálam az első benyomás rólatok, - döntő az elkövetkező egész tanévre.

Nem vettük komolyan, pedig kellett volna. Az én bemutatkozó első felelésem a táblánál apró, de meghatározó tévedés volt.
- Rajzold fel a fák növesztő hengerét! - szólt az utasítás. Jól tanultam, érdekelt is a biológia már gyerekkoromtól fogva kedveltem a növényeket.
Magabiztosan láttam neki a táblánál a rajzolásnak, és ekkor eltévesztettem a helyes választ.
Középen van a kambiumgyökér, kívül a háncs, belül a fa rész- én sajnos, felcseréltem, - pechemre:
- Tűnj a helyedre! Olyan ügyetlen vagy, hogy rád nézni sem jó. - mondta Mária néni... és ezzel elástam jövendő jeles osztályzataimat mélyen. Soha nem kaptam írásbeli feletekre, házi feladatokra sem jelest, akkor sem, ha a kérdésekre a választ lexikonokból, szakkönyvekből másoltam ki. Nagyon bántott a helyzet, bizonyítani akartam, de a feladat reménytelennek bizonyult. Szerencsére a biológiát nem gyűlöltem meg emiatt. A következő tanévben állattant tanultunk - akkor még élt bennem némi neheztelés, bár más tanár tanította, hanyagoltam a rendszeres felkészülést. Néhány gyengébb osztályzatot is sikerült begyűjtenem.
Ekkor viszont úgynevezett „kis érettségin” az évi tananyagból kellett év végén vizsgát tenni, tételeket húzva egy-egy témáról. A bizonyítványba kerülő jegyet ez határozta meg.
Volt huszonnégy tétel, - de én csak az első tízet tanultam meg, mert nehezteltem és dacból nem érdekelt, ha rosszabb jegyet kapok. A vizsga előtti éjszakán különös álmot láttam: megjelent előttem egy kisfiú - akiről kiderült álmomban persze,- hogy ő Jézuska /annak nevezte magát/ - megsimogatta a fejemet és azt mondta:
- Ne aggódj kislányom, a nyolcas tételt fogod húzni és minden rendben lesz!
Reggel élénken élt bennem az álom, és - bár nem nagyon hittem benne - megnéztem a tankönyvben a tétel anyagát. A téma a gyűrűs férgek felépítése volt. Alaposan átolvastam, noha nem érdekelt - de ma is emlékszem rá még, noha nem lenne fontos - de döbbenetes volt az álom teljesülése.
Bementem az iskolába vizsgázni, már megkezdődött, néhányan már bent voltak a teremben. Sorrendben, érkezés szerint mentünk be... mindenkit figyelmeztettem, hogy a nyolcas tételt ne merje kihúzni, mert az enyém. Kinevettek, de én sem vettem komolyan. Amikor sorra kerültem, hogy tételt húzzak, a tanárnő - aki osztályfőnököm is volt - aggódva kérdezte:
- Tudod? - féltett, mert a többi jegyem jeles volt.
- Természetesen, tudom! - feleltem, mert valóban a nyolcas tételt húztam, és kiválóan elmondtam a legapróbb részletekig a gyűrűs férgek testi felépítését. Ettől kezdve a biológia kedvenc tárgyammá vált és mi még érettségi vizsgát is tettünk belőle /ez 1955-ben volt/ - és kitűnőre érettségiztem.
Tanárként ezt az „első benyomás” meghatározó szerepét nem alkalmaztam, de azt sem állítanám, hogy nem vettem figyelembe - és azt tapasztaltam, hogy gyakran bevált - talán több érzékem volt hozzá, mert nem alkalmaztam ezt annyira mereven. Mondhatnék példát, de ez már másik történet lenne.

Írta: Tóth Sarolta
2952
bruxinelli - 2017. augusztus 31. 06:32:52

Kedves Sarolta !
Minden sorodat érdeklődve olvastam. A tanító, tanár hivatással mint szóval kb. az 1952 évben találkoztam. Édesanyánkról ránk maradt festményeket nézegettük testvéremmel amit tízfilléres rajzlapokra rajzolt és festette ki. Ott ültünk egymás mellet és nagyon vigyázva lapozgattunk. Akkor mesélte a nővérem, hogy volt egy tanyasi tanító bácsi, aki látta a festményeket és nagyon tetszett neki, elakarta küldeni édesanyánkat a Nép Főiskolájára. Azóta is ez az emlék táplálja bennem a mély tiszteletet a tanítók, tanárok iránt. Most pedig azt látom, hogy a nyugdíjas éveidben is megosztod velünk a hivatásodat, bevezetsz bennünket a hivatásod berkeibe. . Attól még szebb amit írsz, hogy írásaidban mindig ott van a tanítás, mintha abba sem hagytad volna.
A fiam ezen a pályán van és hála Istennek azt folytatja amit szegény édesanyám félbehagyott, rajztanár lett .

A szakma gyakorlását a nyugdíjas években és annak pozitív hatását az emberre az alábbi kis esetben illusztrálom.
Van egy gyermekkori barátnőm akinek a férje már régóta nyugdíjas és a foglalkozását minden nap gyakorolja. Pincér volt. Már nem egy helységben élünk, ritkán találkozunk.

Egyik alkalommal, mikor érdeklődtem hogylétük felől, mosolyogva válaszolta.

-Minden rendben van, de a férjem nem akar lemondani az étkezések előtti terítésről. Áhítattal rakosgatja a kellékeket, minden étkezéskor másképpen, ahogy tanulták valamikor. Nem maradhat ki soha semmi sem a terítékből a-z-ig pedánsan sorakozik minden. Amikor befejezte, akkor szól neki,- Rózsikám drágám, jöhetsz készen van a teríték, ebédelhetünk. Egész életét a kiszolgálásnak szentelte, Ő még az az igazi békebeli pincér volt, aki tisztelettel meghajolt a vendég előtt, a kabátot lesegítette,kihúzta neki a széket, és az étlapot elé rakva, hagyta a vendéget választani róla. Kértem a barátnőmet
,- Hagyd,hadd lelje örömét benne, mert ez örömöt szerez neki, ezzel nem hagyja kihűlni lelkében a lángot amivel minden nap feltöltődik és az emlékei ott vannak vele minden étkezéskor. Engedd, hogy szerezzen neked örömet és a vendégeidnek,hiszen ez volt az élete.
Megj.
/ A mosogatásról nem kérdeztem ! / Wink

Szeretettel gratulálok , Zsófi

230
Torma Zsuzsanna - 2012. november 08. 20:07:32

Kedves Mamuszka!

Örülök, hogy olvashatom életrajzi történeted egyik "töredékét", a leírtak már ismerősek voltak nekem!
Örülök, hogy egészségei problémáid mellett van türelmed és erőd ennyi mindenről írni. Azt kívánom, hogy legyen erőd még sokáig!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3177
mamuszka - 2012. november 07. 16:36:56

Katalinka kedves!

Valóban rengeteg történetem lenne életemről és tanári pályám emlékeiről - de kevés a fizikai erőm a gépeléshez és többnyire elhatalmasodik rajtam a depresszió és ilyenkor semmit nem tudok tenni, még a háztartási munkát is csak a férjem hatékony segítségével tudom ellátni. Ez a mostani frontos időjárás teljesen tönkretesz...
szeretettel üdv. mamuszka

3177
mamuszka - 2012. november 07. 16:33:32

Kedves Titanil!

A tanár személye, viselkedése, szakmai tudása, türelme fontos feltétele a tantárgy megszerettetésének - ezt a magam példájából is tudom, tanárként pedig sokszorosan tapasztaltam és ez jelentette számomra a sikert, az elismerést. Sok példát tudnék idézni erre.

Az pedig, hogy megálmodtam a vizsgakérdést nem volt ritkaság, mert többször is előfordult velem hasonló álom vagy megérzés, ami segített gondom megoldásában - de mióta beteg vagyok, legyengült immunrendszerem a szerencsét és ezt a megérző képességemet is - úgy tűnik - végleg elvitte.

köszönöm, hogy időt szántál írásomra
szeretettel - Mamuszka

1403
titanil - 2012. november 06. 13:56:08

Kedves Sarolta!
Írásod olvasása közben elgondolkodtam, milyen sokat jelent, hogy egy tantárgyat a gyerek megszeret, vagy esetleg a tanár viselkedése miatt megutál. Szerencséd volt, hogy nem vette el kedvedet a biológiától, az én lányom sajnos nem volt ilyen szerencsés.
Mivel a tanári pályát választottad, gondolom, Te ezekből az esetekből tanultál, és diákjaiddal szemben megértőbb voltál.
Ritka eset történt Veled, hogy megálmodtad,melyik tételt húzod ki az érettségin! Egyszer én is álmodtam olyant, ami később egyik munkatársammal megtörtént, de az egy szomorú álom volt.
Szeretettel várom további írásaidat, jó olvasni őket.
Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.