Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: meseCapella
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Keresztapák
A szó – keresztapa – az olasz maffia, bűnöző csoport mindenható főnökét jelöli, aki csak parancsot ad „fiainak” – és ők a legkegyetlenebb gyilkosságokat, kivégzéseket is végrehajtják. Keresztapa maga háttérben marad, míg végül megerősödik egy hatalomra törő utód, és a főnököt is meggyilkolják.
Mozifilmekből jól ismert történetek az egész világon hírhedett maffiáról.

A keresztény vallás szerint a keresztszülők vállalják a csecsemő lelki gondozását, bűneiért felelősséget vállalnak, jó útra térítik. A vallásos háttér már eléggé megkopott, inkább gazdag és híres keresztszülőket választanak gyermeküknek a gondos szülők, akik majd gyermekük boldogulását segítik, ajándékokat vásárolnak, vendégül látják, ha szükséges, magukhoz is fogadják.
- Az én keresztapám nem tartozott egyik csoportba sem, de viselkedését tekintve a maffiózókhoz állt közelebb, noha gonoszságait személyesen gyakorolta irányomban. Saját családját rajongásig szerette, feleségét nem csalta meg még gondolatban sem, minden kívánságát teljesítette, szerelméért minden alkalommal köszönetet mondott és kezet csókolt hálája jeléül. Lányainak nagy karriert és boldog házasságot, előkelő férjet álmodott. igazi keresztapa volt tehát.
Mégis sok bűn terhelte lelkét, ha volt lelkiismerete. Szüleit kizsákmányolta, testvéreit elkergette, kifosztotta őket az örökségből azzal az ürüggyel, hogy ő gondozza idős szüleit. Ez csak annyiban volt igaz, hogy a szép tágas, kertes családi házba együtt éltek, de külön lakrészben a szülők haláláig.
A szülők kedves, szerény, dolgos emberek voltak. A városi püspökség alkalmazottaiként ismerkedtek meg és a püspök úr kiházasításukról is gondoskodott. Anna néni kiváló szakácsnő,Imre bácsi főként asztalos munkákat végző karbantartóként dolgozott.a püspökségen. Házasságkötésük után takaros családi házban éltek három fiúkkal. Jó nevelést adtak nekik és mind a három fiú tisztviselői állást kapott, mert elvégezték a négy polgárit, ezt a középfokú oktatást jelentő iskolát, ami a háború után hamarosan megszűnt az iskolareformok következtében. A két idősebb fiú a fővárosba költözött és látogatóba sem gyakran jártak haza, mer öccsük – az én jövendőbeli keresztapám – nem látta szívesen őket. A szülők szépen éltek, állatokat tartottak, karban tartották a házat, gondozták a kertet, zöldséget, gyümölcsöt termeltek maguknak és a felesleget
Anna néni pajtásszekéren gyalog elhúzta, a piacon értékesítette. Így folytatódott Imre bácsi halála után is, de a mama kiszorult a lakásból, a mosókonyhában rendeztek be neki lakóhelyet.

Otthon is Ő látta el a szakácsnő szerepét. Keresztanyámnak semmiféle munkát nem kellett végezni, soha nem vállalt állást munkaadónál, noha női szabó szakmája volt. Anyai nagyanyám négy gyermeke közül egyedül őt taníttatta szakmára, és csak őt szerette szíve minden ragaszkodásával.
F.N. – a keresztapám – anyámnak ezt a húgát vette feleségül. Illettek egymáshoz irigységben és hízelgést mímelő kapzsiságukban.
Gyermekként sok időt töltöttem náluk Unokanővéremmel majdnem egyidősek voltunk, megértettük egymást, sokat játszottunk és beszélgettünk eleinte. Szívesen vendégeskedtem náluk a szépen berendezett úri polgári lakásban, ahol mindig meleg volt a szobában télen és szólt a rádióban a zene. / nekünk otthon még villanyunk sem volt és fűtetlen szobában éltünk/. nyáron gyümölcsöt ehettem a kertben. Itt tanultam meg kerékpározni, mert nekik az is volt, míg nekünk csak egy ócska férfikerékpár volt otthon, amivel nevelőapám dolgozni járt.
Keresztapám télen bekapcsolódott a römizésbe, játszott velünk, élményeiről mesélt közben. Észrevettem, hogy néha csalt, de tudomásul vettem a vereséget, mert általában én veszítettem a játékban. A rádióban hallott zenéket, főleg operetteket nem ismertem, hiszen nálunk otthon csak népdalokat énekeltek szüleim. Keresztapám gúnyolódott velem:
- No, Ducérjó! /így csúfolt, mert a családban korán elhunyt édesapám emlékére a Ducika becenevet kaptam, noha soha nem voltam a névhez méltóan kövér, ellenkezőleg – hiszen koplaltam sokat - de a név máig is él a még élő rokonokban/ - ugye te nem ismered ezt a zenét, de nem is fontos, hiszen te munkásnő leszel. Az én Babuskám ismeri, ő doktornőnek készül, ugye kislányom? /Babuska nem ismerte és nem lett doktornő, megbukott az érettségin és eladó lett az állami áruházban. Házassága is „rangon alulira”, sőt boldogtalanra „sikeredett”. Ügyes kezű asztalosmester vette feleségül, lányuk is született, de a szerelem végletesen hiányzott együtt élésükből. A férjnek más nőtől is született lánya, és a sok veszekedés miatt fiatalon belehalt a boldogtalanságba.
Baba nem hálálta meg az apai odaadó szeretetet. Saját lányával - akit egy gazdag idős külföldi úrhoz adott férjhez, - nyugdíjas korában külföldre költözött. Keresztanyám a maga fösvény módján törődött velem, olcsó ajándékokat kaptam tőle születésnapomra és karácsonyra – főként az antikváriumban vásárolt könyveket, mert figyelembe vette, hogy olvasni szerettem és kézimunkázni. Egyetemista koromban két alkalommal csomagot is küldött – némi sütemény és tisztálkodó szerek volt benne – ezeket az ajándékokat később fenyegető levélben követelte tőlem megtéríteni.
Keresztapámat szerény sikereim felettébb bosszantották. Minden ékesszólását latba vetette, hogy méltó sértésekkel álljon bosszút rajtam irigységből, mert lányának nem úgy sikerült az élete, ahogy apucija tervezte.
Magát az úri középosztály rangos tagjának vallotta, pedig a földhivatal tisztviselőjeként csak egyszerű – főnökével alázatoskodó – kishivatalnokvolt. Ez a megnyilatkozása egy emlékezetes karácsony alkalmával tűnt fel legjobban nekünk. Ilyenkor összegyűlt a rokonság nagyapám – János – névnapi köszöntésére. Akkori udvarlómmal akkor ismerkedett meg – már nagyon kíváncsi volt rá – és mert tudott paraszti származásáról, alaposan, tapintatlanul, megsértette, eképpen:
- Fiatalember, én úr vagyok, maga meg paraszt, igaz?
Lovagom finoman elmosolyodott, és udvariasan válaszolt neki.
- Igaz, szoktam anyámnak otthon a gazdaságban segíteni, de a foglalkozásom szerint főkönyvelő vagyok egy kisebb üzemben, ugyanis főiskolán szereztem közgazdász oklevelet. Kínos helyzet alakult ki, keresztapám sietve elvonult. Mi csak nevettünk gonoszkodó megjegyzésén.
Amikor a forradalom után egyedül maradtam, azonnal jelentkeztem egyetemre, hogy megvalósítsam gyerekkori álmomat: tanári diplomát szerezzek és középiskolában taníthassak. Ekkor az én kedves keresztapám ékesszólóan próbálta nevelőapámat lebeszélni továbbtanulásom engedélyezéséről, azzal az indokkal, hogy ha én is úr leszek, le fogom őket nézni, és a tanításom költségeit ne fedezzék. Nevelőapám jó ember volt, saját lányát sem szerette jobban, mint engem. Visszautasította a „Jó tanácsot” és biztatott, hogy kövessem szívem vágyát. Nem is csalódott bennem.
A rokoni szeretetnek és kapcsolatnak keresztszüleimmel egy csúnya családi veszekedés vetett véget, ami életük végéig sem fejeződött be. Kevés szerepem volt benne, mert a szülői örökség volt a vita tárgya, és én anyám védelmére keltem, ezzel végleg megutáltattam magam náluk.
- Érdemes szólni keresztapám háborús múltjáról is. A II. világháborúban zászlósként sorozták be katonának. Egyike volt azon kevés magyarnak, akik a Don melletti halálos ütközetből sebesülten bár, de életben maradtak. Sikerült a menekülő németek dzsipjére felkapaszkodnia.
Felépülése után itthon teljesített szolgálatot, hadnagy rangot kapott, volt tisztiszolgája is. Rész vett a bácskai vérzivatarban, ahol a kitelepített zsidók vagyonából ő is sok értéket – képeket, ezüstöt, szőnyegeket, bútorokat - haza mentett. Városunk zsidónegyedének tisztogatásából is hasonlóképpen részesült a hátra hagyott értékekből, ahol nejét takarítónőként beajánlotta.
Akár háborús bűnökért is felelőssé lehetett volna e tettei miatt vonni, de ezek alkalom szülte bűnök voltak, gyilkosság nem terhelte lelkét. Senki nem zaklatta, tisztességes, családszerető embernek ismerték.
Kilencvenhat évesen halt meg, „Visszaadta nemes lelkét teremtőjének” – tudósított a helyi lapban engem elhunytáról a gyászjelentés. Nem mentem el a temetésére.

Írta: Tóth Sarolta
3177
mamuszka - 2012. december 14. 09:19:35

Kedves Katalin!
nem Viola vagyok, hanem Sarolta, de ez nem lényeges. örülök, ha érdekelnek a régi dolgok és hozzá fűzöd saját élményeidet.Kissé furcsa, hogy mentegeted keresztapám viselkedését, az a tény, hogy vendégeskedtem náluk, nem jóságából eredet - hiszen felesége anyám testvére volt, anyám az ő lányának keresztanyja - furcsa lett volna, ha nem fogad be , de ez alkalmat adott neki, hogy engem, a szegény árvát kínozzon gúnyos megjegyzéseivel.
Szeretettel fogadtam üzenetedet - de nem értem, véleményedet.
Sarolta

3177
mamuszka - 2012. december 13. 16:34:14

Kedves Ida!

te hasonlítasz hozzám, mert én is a múltamban élek és emlékeimet írom meg, abból elég sok van és mert én érdekesnek találom, azt hiszem másokat is érdekel, de csak keveseket, mert most már rohan az élet és más az értékrendje a fiataloknak - szinte elképzelni sem tudják,milyen volt régen szegénynek lenni, elektromos kütyük nélkül élni, bulik nélkül szórakozni és társas játékokat játszani együtt

szeretettel köszöntelek és köszönöm látogatásaidat
SaroltaSmile

3177
mamuszka - 2012. december 13. 16:29:39

Kedves Titanil!

Azt mondják, a jókat korán magához veszi isten, a rosszakat hosszú élettel bünteti. Ezért élt sokáig - bizonyára! - és élete végén már sokat szenvedett és környezete, őt ápolólánya is miatta
szeretettel láttalak
SaroltaSmile

2678
Emperor - 2012. december 11. 22:45:01

Kedves Sarolta!
Remek volt ez a visszaemlékezésed, egy kis történelmi korkép... Nagyon szeretek a múlt időkben bolyongani.
Élmény volt írásod!
Szeretettel
Ida

1403
titanil - 2012. december 11. 17:57:07

Kedves Sarolta!
Írásodat olvasva keresztapád valóban nem a becsület mintaképe, ugyanakkor még gúnyos, rátarti ember is volt. Hosszú kort ért meg, de ennyi idő alatt sem tanulta meg, hogy az embert nem származása, hanem az elért eredményei alapján kell mérni. Nem csodálom, hogy ilyen "tüskésen" gondolsz vissza rá.
Jó volt olvasni emlékedet! Tetszett írásod, és örülök, hogy "itt" vagy.
Sok szeretettel: Titanil

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.