Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.23. 12:24
Szép tavaszváró napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.02.23. 10:26
További szép napot kívánok.

2019.02.23. 10:20
Szép napot és jó hétvégét mindenkinek. Smile

2019.02.23. 06:47
Kellemes napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.02.23. 00:02
Jó éjszakát mindenkinek.

2019.02.22. 21:42
Jó éjt mindenkinek! Ma is sok szépet olvashattam, köszönöm. Jó itt lenni, köztetek... Smile

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: domianica25
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Tóth Sarolta: Karcsi eltűnt
Amikor anyám sírjához kimegyek a temetőbe, gyakran megállok egy magas kripta előtt. Fejrészén fehér márványtáblán két név olvasható: Szalma Károly 1912-1944, - eltűnt a Don-kanyarban, nem láthatta már újszülött fiát. Mellette kerek aranykeretes fénykép, fiatal szőke fiút ábrázol. ifj. Szalma Károly élt 19 évet. a kripta lábánál és a fejtámla mellett mindig friss virágok, kedvenc ételeiből kóstoló.
Még sohasem láttam anyját - nagyon idős lehet már - mikor hozza a friss virágokat. Anna nénit a bánat és fia sírjának gondozása tartja életben.

- Jól ismertem őket. A háború után egy ketté osztott családi ház egyik felében ők - a tulajdonosok - a másik részében mi laktunk mint bérlők. Szobánk a régi konyhából lett kialakítva, zárt udvarra nézett pici ablaka, nappal is félhomály volt benne., padozata: beton. Konyhánk veranda volt eredetileg, télen nagyon hideg. Budi az udvaron, előtte ölfarakásban patkányok tanyáztak, kíváncsian bámultak rám, mikor dolgomat végeztem. A háziak galambot, nyulakat tartottak, mi éheztünk. Anyám falura hordta ˝kelengyéjét˝- szép hímzett ágyneműt élelemért cserélte. Reggeltől estig én vigyáztam Karcsikára, a tulajdonos kisfiára meg a húgomra. Nem okoztak gondot. A házimunka elvégzése után kölcsön kapott könyveket olvastam.
Este az ágyban - korán lefeküdtünk, hogy spóroljunk a petróleummal - meséltem a szüleimnek.
Hamarosan elköltöztünk pár házzal messzebb, nagyszüleim házába. Lakáskörülményeink nem javultak, ráadásul még a vizet is vödrökkel kellett felcipelni a dombtetőre, ahol a házunk állt. Itt éltem még akkor is, amikor első gyermekem megszületett sok évvel később.
Azon a nyáron történt a tragédiák sorozata Karcsival. Úgy kezdődött, hogy anyja barátjától kapott egy motorkerékpárt. Jogosítványa nem volt, túl gyorsan hajtott, kissé ittasan - mert féltette anyját a férfitól, akiről hitte, hogy anyját kihasználja - és a motorral - figyelmetlenül - belerohant egy villanyoszlopba. Elrepedt a koponyája, de életben maradt. Eltorzult az arca, félre csúszott a szeme, az agya ˝elszállt˝. Egész nap bömböltette a rádiót, zavarta a szomszédokat, de senki sem tette szóvá, - megértették.
Egy napfényes júniusi vasárnap délután láttuk, Karcsi vállán fényképezőgéppel elindult a buszmegálló felé. A városba ment szórakozni. Soha többé nem tért vissza! Két hónap múlva megtalálták a holttestét a Duna parton félig a vízben. A nyomozás nem tartott soká. Anyját megfenyegették: ne nyomozzon a fia gyilkosa után, mert még megjárhatja! - Anna néni azóta hordja a fia sírjára a virágot, szívében a nem csituló bánatot - immár 45 éve. A férfi elhagyta, a bűnbánat örök társa maradt.

Írta: Tóth Sarolta
2678
Emperor - 2013. január 08. 21:51:08

Kedves Sarolta!

Könnyfakasztó történet. Szegény Anna néninek nem sok boldogság jutott életében... talán a halálban...
Sok szeretettel
Ida

499
magyareszter - 2013. január 08. 19:06:53

Kedves Mamuszka!

Biztosan olvastam már ezt Tőled, de most újra elolvasva is ugyanolyan szívszorító a történet, mint először. Nem tudni, az élet miért olyan kegyetlen egyes emberekkel??? Mindenkinek megvan a maga keresztje persze, de van akié esetleg nagyobb, nehezebb, mint másé, bár mindenki a sajátját érzi a legnehezebbnek. Nagyon sajnáltam ezt az asszonyt, édesanyát.
Sok szeretettel Eszter

230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 08. 13:29:46

Kedves Mamuszka!

Nekem is ismerős ez az írásod, de nem gond, hogy újra olvashattam.
Nagyon szép életrajzi, önéletrajzi írásaidat mindig szívesen olvasom!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3392
lambrozett - 2013. január 07. 19:29:06

Szomorú ez.Sad Mindenféle megesik.
Neked jó/jobb egészséget kívánok! Smile Éva

1403
titanil - 2013. január 07. 18:29:56

Kedves Sarolta!
Sajnos a történetedben szereplő Anna néninek nagyon nehéz életet adott a Sors. Az életkörülményeket én is ismerem, mert hasonlóan éltem én is, csak patkánnyal nem találkoztam, szerencsére.
Mihamarabb gyógyulj meg!
Szeretettel: Titanil

3177
mamuszka - 2013. január 07. 17:30:34

lehetséges, mert nem most írtam - jelenleg nincs ihletem, mert elkapott a nátha alaposan.
különben feledékeny is vagyok - korom miatt! - bocsáss meg, legközelebb nem írok ismétlést.
nem szabadna - tudom - de az is lehet, hogy másik portálon olvastad, ahonnan eljöttem
üdv. Sarolta

48
Edwin Chat - 2013. január 07. 16:33:19

Kedves Sarolta!

Nekem nagyon ismerős ez az írás, mintha olvastam volna már itt a HM-en.

Üdv: Edwin.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.