Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: meseCapella
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóthné Földesi Ilona: Visszaemlékezéseim ll.
Mindenki hordoz emlékei bugyrában olyan fájdalmas érzéseket, melyeket nem tud felejteni.

A kis ház szomszédságában volt egy nagy ház, ahol mémet tisztek voltak elszállásolva. A kis házban Juliska néném lakott, akihez nagymama vitt szüleim halála után. Egy hónap múlva csak egy fekete keretes papír árulta el, hogy ő sincs már nekem. Ekkor maradtam teljesen egyedül, riadtan, véznán, rongyosan, abban a zűrzavaros időkben. Juliska néném sem törődött velem, legtöbbször csak nézett könnyesen tizenhat éves fia után, valamerre a háborúba, nem tudta hova. Semmit nem értettem abból, ami körülöttem zajlott, csak azt éreztem mindig, hogy éhes vagyok. Volt, amikor valahonnan kaptunk napraforgó-pogácsát, aminek csak a héját köpködtük, mert mag az nemigen volt benne. Örömömre, egyszer egy befőttes üvegbe melaszt kaptunk a cukorgyárból. Borzalmas íze, szaga volt. Beleittam, nem tudtam miért jön vissza, hiszen szörnyen éhes voltam.
Általában csapatostul csavarogtunk. Játszottunk, színes agyaggolyókkal a nagyobb gyerekek, mi csak nézhettük. Amikor egy nagy karikát, bottal ütve szaladtak - mi utánuk lihegve. Egyszer, egy ilyen játék közben vettem észre a templom udvarában bekerítve egy keresztet. Gyakran nézegettem, elmerengtem: Mit keres rajta felszögezve, töviskoszorúval egy ember? S vajon ki tette oda, és miért? Szinte naponta mentem oda, mert féltettem, hogy elviszi valaki. Talán a pap - gondoltam erre is - aki sokszor beszélt ott monoton hangon. Ilyenkor könnyeim csordultak, ő megsimogatta a fejem, nem tudom honnan érezte, hogy mi zajlik bennem. A nagy házba a német tisztekhez, nem is tudom hogyan merészkedtem - talán a kíváncsiság vitt. A katonák behívtak, egyikük lekapta fejemről a sapkát. Ott álltam közöttük, göndör szőkeségem kócban, koszos kis göncben, véznán. Annyira nevettek, hogy térdüket csapkodták. Örültem, azt hittem tetszem, és én is nevettem. Azután naponta órákat töltöttem náluk, úgy látszott megszerettek. Két utcával messzebb volt a konyha, ahol nagy üstökben főzték nekik a vacsorát. Az egyik tiszt megkért, hozzam el a részét. Örömmel tettem, főleg, amiért nekem adta azt a nagy bordó kockát -lekvárt - és még cukrot is, ami apró, fehér, furcsa ízű karika volt. Ez lett mindennap a vacsorám. Télbe fordult már az ősz, a kis házban hideg volt, a nagy házban viszont mindig meleg. Egyik reggel, már korán futottam volna oda, de hirtelen megállított a félelem, arcomra fagyott a leheletem. Lent a földön, amit friss hó borított, egy ember feküdt, alatta piros volt a hó. Ijedtemben visszaszaladtam a hidegbe, ami úgy rázott, majd beleszakadtam. Kíváncsiságom később visszavitt, akkor már nem volt ott senki. Eltakarították, de halványan még látszott a vérrel kevert latyak.
Ezután már nem mentem a nagy házba, bezárták azt.
Azóta is sokszor kísér e kép, amikor lábam nyomában kásásodik a hó.

Írta: Tóth Jánosné
3649
Oroszlan08 - 2013. január 31. 12:36:25

Megtisztelsz kedves Zsuzsa az olvasással.
Szeretettel üdvözöllek: Ica

230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 30. 17:09:55

Kedves Ica!

Igen szívbemarkoló történet, de ha már az ember elkezdi olvasni, kíváncsi a folytatásra.
Nem irigylem azokat a felnőtteket, akiknek gyermekkorukban ilyen sok borzalmat kellett átélniük.

Szeretettel: Zsuzsa

Smile

3649
Oroszlan08 - 2013. január 15. 23:29:14

Kedves Ida
Sokszor gondoltam, hogy meg kellene írnom, nekem is jót tenne, ha kiírom magamból a történteket.
Talán csak egy regényben tudnám elmondani mind azt ami megtörtént velem. Így csak leszűkítem amennyire lehet.
Szeretettel: Ica

3649
Oroszlan08 - 2013. január 15. 23:21:47

Köszönöm drága Éva, hogy olvastad,folytatom.
Szeretettel: Ica

3649
Oroszlan08 - 2013. január 15. 23:20:01

Kedves titanil!
Sokszor gondolkodtam, mi lett volna, ha nem élem át ezeket a borzalmas helyzeteket.
Valószínű ezért váltam fogékonnyá minden jóra és örültem minden szépnek. Együtt éreztem a szenvedőkkel.
Hétfőn itt a következő rész.
Szeretettel várlak: Ica

3649
Oroszlan08 - 2013. január 15. 23:13:00

Kedves Róza!
Sajnos, élénken élnek bennem ma is ezek a szörnyű idők, Sok mozzanatot nem írok le, túl hosszú lenne, pedig vannak benne szóra érdemesek.
Igyekszem hitelesen átadni. Nem teszek hozzá semmit, ami nem történt meg.
Szeretettel láttalak írásomnál: Ica

2678
Emperor - 2013. január 15. 21:00:11

Kedves Ica
Nagyon szívszorító történet. Olyan kisgyerekként egyedül maradni a világban... abban a felforgatott világban. Nem csoda, hogy mély nyomot hagyott az emlékeidben. Az ilyen emlékek megmaradnak kitörölhetetlenül...
Várom én is a folytatást, mégis mi lett veled, ki vett pártfogása alá.
Örülök, hogy bele vágtál, és megírod ezeket az emlékeket, talán jót is tesz, ha kiírod magadból.
Szeretettel
Ida

3392
lambrozett - 2013. január 15. 20:24:59

Szívszorongató visszaemlékezés. Egy-szuszra olvastam végig. S fogom biztosan a többi részét is. Éva

1403
titanil - 2013. január 15. 17:54:36

Kedves Ilona!
Nagyon szomorú része ez életednek. Egy kisgyerek még nem tudja, nem érti a körülötte zajló eseményeket, mégis mindvégig megmarad emlékeid között.
Város én is emlékeid folytatását.
Szeretettel olvastalak: Titanil

2135
mami - 2013. január 15. 17:27:02

Kedves Ilona! Az igazság az egyetlen dolog, ami szinte mindig fájó. Mégsem lehet ezt az emlékezést derűsen megélni. Igaz egy gyermek minden korban és minden körülményben tud gyermek lenni. De a fekete emlék akkor sem fehéredik ki. Megrázóak a soraid. Milyen jó, hogy ez az írás, már "csak" emlék! Kedves Ilonka! Ugye, lesz folytatás?
Szeretettel: Jártó Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.