Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: g_gyongyi
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 2
Katinkakata, MT
Tóthné Földesi Ilona: Visszaemlékezéseim lll.
Történeteimet felveszem, mint egy régi ruhát, melynek megvan még a keserűen édes illata.
A háború egyre zajosabbá vált. Nappal is, nem csak éjszaka. Sziréna hangja visított, egyre többször, a játékunkat is megzavarta. Karszalagos emberek szedtek össze bennünket,gyerekeket az utcáról, és vittek a legközelebbi óvóhelyre. Megtörtént egyszer, hogy nem tudtunk, csak nagy sokára feljönni, mert beomlott a bejárat. Azt mondták találat érte (bomba). Amikor feljöttem szaladtam a kereszthez: Ott volt. Az éjszakákat általában egy nagy emeletes ház hatalmas pincéjében töltöttük. Mindenkinek volt külön szalmazsákja, még nekem is, takaróval, kispárnával. Nem tudom már megítélni hányan, de sokan voltunk ott. A kis házban az ablakokat elsötétítették mélykék papírral, ne látszódjon a világolás azzal a kis petróleumlámpással. Ez napról napra így történt. Egy éjszakai bombázáskor futottunk ismét a nagy pincébe. Az út felénél elkezdődött a tompa robajjal és fénnyel kísért bombázás. Lehasalt mindenki a földre, engem is lerántottak. Nekem akkor tetszett a sztálingyertyával bevilágított sötét éjszaka. Reggelre nagy földtölcsérek árulkodtak arról, mi is történt.
Már napok óta nem volt sziréna, bombázás. A pincében nagy zsongás, mindenki egymás szavába kiabált - Jönnek a ruszkik, oroszok! - egyik így, másik úgy mondta. Felmerészkedtünk a pincéből, az utcán zavarodottan figyeltem a szokatlan öltözékű katonákat. Furcsa, füles sapkájukon piros csillag, kicsike. Talán az asszonyok azért tűztek rám piros muszlinkendőt, mert úgy gondolták, azt a színt szeretik az oroszok. Karjukra vettek a katonák, ajnároztak, amit én nem igazán szerettem. Az elmúlt időszakban nem történt ilyen velem, vadóc lettem, nem kívántam senki ölelését, megvoltam a magam kis világában, ábrándok és kitalált játékok között. Éjszakáinkat még mindig a biztonságot nyújtó pincében töltöttük. Egyik reggel nyílt a pinceajtó. A világossággal együtt, három katona jött le, vállukon az a pisztoly, ami megint a halált hordozta. A hangos kiabálásra - Davaj, davaj! - az asszonyok odagyűltek, akiket fel akartak terelni krumplit pucolni, ebédet főzni. A nők hangoskodva, durván rángatták a katonák zubbonyát. Nem tudom, miért ellenkeztek. Hirtelen, egy pillanat alatt a levegőbe lőtt az egyik katona. Én csak rémülten figyeltem. Juliska néném a szívéhez kapva elment a pince végébe, ahol egy kályha melegített hidegebb napokon. Ott egy székre lerogyott. Délután a szalmazsákon egy gimnazista fiú bocskai ruhában kiterítve, olyan hosszan, mint a zsák. A pince mennyezetéről visszapattant golyó eltalált két embert. Csend volt, most sem tudom, a csend volt nagyobb, vagy a félelem.
Megjött Pista bátyám, aki alig tartózkodott nálunk, mert mindig nagy, kerek, illatos kenyereket vitt valahová. Talán egy másik testvéréhez, aki hozzánk menekítette gyárából a szöveteket, amivel tele volt egy nagy szoba. Arcán beletörődés, vagy az a sem, mert egykedvű volt, miközben egy ásót vitt magával. Nem maradhattam le én sem, kíváncsiságból én is vele mentem. Eltemette Juliska nénémet a rostakertben, mely egy kis telek volt, apró bódéval, kis zöldségeskerttel, virágokkal. Az ásott síron nem volt virág, csak púposodott Juliska néném felett a föld.
Készülődés, nagy nyüzsgés. Egy asszony megmosdatott, erősen dörzsölte a fülemet. Kikapcsolódott a fülbevalóm, ő elvette, mondván majd megjavítja. Soha nem láttam többet őket. Másnap reggel két nagy gumikerekű stráfkocsira pakolták a sok szövetet, melyek gondosan feltekerve vártak, hogy visszakerüljenek a gyárba. Egy fejkendőbe, nem is tudom már, hogy mit kötöttek. Vele együtt felraktak a szövetek tetejére, így utaztunk több napon keresztül. A lovak állva aludtak, én fent a magasban. Éjszaka is mentünk, csak a hold kísért egy új élet felé.

Írta: Tóth Jánosné
3649
Oroszlan08 - 2013. január 31. 12:33:40

Köszönöm érdeklődő figyelmed. Jólesik az együttérzésed.
Szeretettel: Ica

230
Torma Zsuzsanna - 2013. január 30. 17:14:59

Kedves Ica!

Érdeklődéssel olvastam történeted folytatását. De úgy érzem, hogy még szívesen olvasnám tovább, ha lenne folytatása, hogy mi lett Veled aztán (későbCool. Mert egyszer azért minden borzalomnak vége kell, hogy legyen. És hogy túlélted, azt bizonyítja az is, hogy sikerült felnőnöd és később megírnod igaz történetedet!

Várom, hogy legyen még folytatás!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3649
Oroszlan08 - 2013. január 24. 14:18:13

Kedves titanil!
Jólesik érdeklődésed.
Köszönöm. Hétfőre itt lesz a következő.
Szeretettel: Ica

1403
titanil - 2013. január 23. 17:39:18

Kedves Ica!
Érdeklődéssel olvastam szomorú élettörténeted, nagyon sok nehézségen mentél keresztül.
Várom a folytatást.
Szeretettel: Titanil

3649
Oroszlan08 - 2013. január 22. 16:44:36

Kedves Ida!
Sajnos van olyan része az életemnek amihez, alig merek én is hozzányúlni.
szeretettel láttalak: Ica

3649
Oroszlan08 - 2013. január 22. 16:41:27

Kedves Éva!
Köszönöm ismételt figyelmed.
Én köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Ica

2678
Emperor - 2013. január 22. 09:17:52

Kedves Ica!
Nagyon megrázó dolgokon mentél keresztül, kisgyermekként. Lélegzetvisszafojtva olvasom, várva a folytatást...
Szeretettel
Ida

3392
lambrozett - 2013. január 21. 23:59:49

Nagy érdeklődéssel olvastalak most is.
Köszönöm, hogy itt lehettem. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.