Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Gyűlölet (2013. február)
Kegyetlen gyilkosság volt, az eddigi legborzalmasabbak egyike a kisváros történelmében. Az eset, amely végül is hosszú ideig lefoglalta a többségében kényszerűségbõl ráérő emberek fantáziáját, furcsa mód nem okozott nagy felháborodást a lakosság körében. Mintha csak sugallták volna a gyanakvó tekintetek: várható volt, végre megtette valaki azt, amit már korábban meg kellett volna tenni. Mert hát meg vagyon írva a nagykönyvben is, aki vétkezett embertársai ellen, annak el kell nyernie méltó büntetését.
Ez az igazságérzet azért valahol megfeneklett. A temetőben. A polgári szertartás búcsúztató szónoka egészen másról beszélt. Ami végül is már ismerős volt a Bibliából, a tiltás, miszerint egyetlen halandónak sincs joga elvenni embertársa életét. És hát ott van a törvény, az is kimondja. Az emberek ennek ellenére követnek el gyilkosságot. Mag Grabowszki rendőrfőnök éppen ezen gondolkodott a koporsó előtt. Árgus szemekkel figyelt a gyászolók gyér számú gyülekezetében. Könnyen körbepásztázhatta a helyszínt tekintetével, hiszen jószerivel csak a családtagok vettek részt a szertartáson. Ez a tény csak tovább növelte a gyilkosságot ködös burokba takaró hatalmas bizonytalanságot. A gyűlölet, amely köztudottan övezte az elhunytat, csak megnehezítette a dolgát.
Greg Bolva, a kisvárosi tudósító gondolatait is hasonló dolgok kötötték le. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy a mellette álló rendőrfőnököt mi foglalkoztatja. Legbelül kevéske mosollyal nyugtázta a történéseket. Mindez kegyetlenségnek számított a sírnál, ugyanakkor a kapott feladat jóleső érzéssel töltötte el, és nem tudta legyűrni kíváncsiságát: továbbvinni a történetet, hogy a végén megtalálja a gyilkost. Egyedül, vagy Grabowszkival karöltve? Mindegy. A végkifejlet a lényeg. Hiszen az előttük lévő letakart koporsóban nem más, mint a szocialisták helyi elnöke, a kisvárosi közgyűlés tagja nyugszik.
– Politikai gyilkosságra gondol? – kérdezte a rendőrfőnök valamivel később a közeli kisvendéglőben, ahová rövidke beszélgetésre tértek be. No meg, hogy fölmelegedjenek egy kicsikét. A temetőben majd megverte őket a tél hidege.
– Lehet. De annyi más is motiválhatta az esetet – válaszolta Greg Bolva. – Hiszen tudjuk azt, hogy három munkahelyen dolgozott eddig az áldozat. És mind a három helyen, apja révén, aki korábban pártvezér volt a városban, vezető beosztást töltött be. Ez idő alatt nagyon sok haragost szerezhetett magának. Szerzett is, mert mindenütt a maga érdekét néző, harácsoló, embertársai hátán fölkapaszkodó figurának ismerték meg a településen. De még hosszasan lehetne sorolni azokat a rossz tulajdonságokat, amelyekről nagyon is hírhedt volt az áldozat.
– Ezen a téren nincs egyedül Grádcován.
– De nem is gyilkoltak meg senkit régebb óta a városban – vágta rá nagyon gyorsan a tudósító, majd így folytatta: – Egyébként, akikre gondol, az a néhány milliomos a háttérből irányítja a politikát. Ők nem álltak ki sohasem az emberek elé, a hatalmukat nem a közéleti funkciók gyarapításával tartották fenn. Egyébként az áldozat beteges hatalmi kórságban szenvedett, sokak szerint ő akart lenni az atyaúristen a településen.
– Maga sem szerette...
– Nem tagadom. Mentségemre legyen mondva, talán az anyján kívül senki más nem szerette őt. Mi több, a pártjában is megoszlottak a vélemények személyéről. A választáskor az ellenjelölt mindössze hat szavazattal kapott kevesebbet az elnöki posztért folyó harcban, mint az áldozat.
– Ezért még nem ölnek meg embereket. Legalábbis nálunk még nem.
– Ma még nem. De holnap? Vagy holnapután... Ki tudja azt előre?
A rendőrfőnök bólintott. Kihörpintette poharából az utolsó csepp vodkát, majd mélyen az újságíró szemébe nézett.
– Az utóbbi időben elég sokat piszkálta cikkeiben a szerencsétlent – mondta.
– Nos, igen. Sohasem szíveltem azokat, akik a pártpolitikát meg az egyéni érdekeket előbbre helyezték a település érdekénél. Azért szavaztak rájuk az emberek, hogy a városért dolgozzanak. Ha az ellenkezőjét tapasztaltam, azt nem tudtam és nem tudom ma sem megemészteni. Na, látja, ebből a megfontolásból akár engem is a gyanúsítottak közé sorolhat. Megteheti. Csak éppen nehéz lesz bizonyítania.
– Miért? Azt hiszi, hogy nincsenek bizonyítékok? A pokolgép, amely az áldozat kocsijában robbant...
– A gondolattal ma még nem lehet gyilkolni, öregem – vágott a rendőrfőnök szavaiba Greg Bolva.
– De maga ott volt a helyszínen...
– Na és? Újságíró vagyok. Hogy ott voltam, az még önmagában nem bizonyít semmit.
– De tudott a dologról – intette le beszélgető partnerét Mag Grabowszki. A kalapjáért nyúlt. Némi gondolkodás után kérdőn a tudósítóra vetette tekintetét. – Elkísér? Jobb lenne meleg helyen folytatni a beszélgetést. Itt sem fűtenek rendesen.

Írta: Lovas József Pál
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.